Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West Koncertsorozat GÁRDONYI ZOLTÁN 80. születésnapjára Ottawában Negyven debreceni diák — egy harmada fiú, kétharmada leány — szállt ki a bérelt amerikai autóbuszból Ottawában április 11-én délután: az immár világhírű Debreceni Kántus, hét kísérővel, köztük Berkes! Sándor karnaggyal, Dr. Gaál Botond kollégiumi főigazgató-helyettessel, Alföldi Boruss Csilla orgonaművésszel és Komlós Attilával, a magyarországi Reformátusok Lapja főszerkesztőjével, hogy a történelmi Knox Presbiteriánus Templomban hangversenyt adjon. Hírük megelőzte őket, hiszen az ősz óta egy igen jól szervezett helyi bizottság — felerészben római katolikus, felerészben református — részletekbe menő gondossággal és pontossággal dolgozott azon, hogy az észak-amerikai körútját járó s Nyugat-Európában már gyönyörű babérokat aratott kántus Ottawában is méltó fogadtatásban részesüljön. A jegyek — egyházi és igen buzgó szervezők által — elővételben kerültek forgalomba, a jegyárusítás azonban nagyobb lendületet az utolsó héten vett. A bizottság tagjai között csaknem pánik ütött ki, amikor az előadás előtt egy órával már csaknem megtelt a templom, melynek befogadóképessége 600 fő, pótszékekkel és állóhelyekkel azonban mintegy 700 ember zsúfolódott be az impozáns, gótikus templomba. Pontban 8 órakor énekszóval vonult be a Kántus: elöl a férfitagok a kollégium zöld tógájába öltözve, az első két szépszál diák egy-egy „gerundiumot”, a széniomak, a diákság „nagybotos” vezérének hivatali jelvényét vitte, utánuk a fehérblúzos leány kórus-tagok, hosszú estélyi szoknyában. A kanadai és a magyar himnusz éneklése alatt szem nem maradt szárazon, de elbűvölve figyelte a közönség, hogy a kanadait is — új, revideált szövegével — angolul és kotta nélkül énekelték, persze több szólamra. Az előadott darabokat gazdag repertoárjuk két műsortípusából válogatták össze, helyi kéréseknek is eleget téve. így hallhattuk Scarlatti, Purcell, Thompson himnuszait. Legcsodálatosabb volt azonban Berthier „Magnificat"-ja, melyet a Kántus négy egységre osztva, a templom négy pontjáról énekelt, elragadó szépséggel. Liszt játékos, könnyebb darabját a női kar énekelte. Alföldi Boruss Csilla az orgonánál remekelt mind kíséretével, mind szólójátékával, melyben Gárdonyi Zoltán, ma élő legnagyobb egyházzenei talentumunk Bachmegemlékezését adta elő. Magyar szivünkhöz legközelebb álltak Kodály és Bárdos Lajos darabjai: az előbbinek, Jézus és a kufárok” c. drámai a capella műve, az utóbbinak népdal-rapszódiája. Kodály „Esti dala” csodálatos szépségű ima volt s a ráadásként énekelt „Elindultam szép hazámból” mindannyiónk sorsának dala. A mintegy felerészben magyar közönség lelkesedését megértettük, de hogy az ossz hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharral, sőt vastapssal jutalmazta a Kántust az az előadás fergeteges, magávalragadó hatását mutatja. Kodály „Ének István királyhoz" c. műve számunkra a csúcspont volt A műsorközlő Komlós Attila, a hazai egyházi lap főszerkesztője volt mindkét nyelven. Üdvözlő beszédet mindkét nyelven Dániel Ernő, a helyi „Debreceni Bizottság" titkára mondott, majd egy leány és egy férfi Kán tus-tag mondott üdvözlő szavakat magyarul, illetve angolul. A hangverseny teljesítményének kiértékelését legjobban Jacob Siskind fejezte ki az Ottawa Citizen zenerovatában: „A dinamikának széles skáláját képesek kifejezni: a leghalkabb pianisszimótól a dörgő fortisszimóig s mégis gondos fegyelmet gyakorolnak abban, hogy nem élnek vissza az alkalommal. Legjobb éneklésük, érthetően, a magyar darabokban volt: Bárdos Lajoséban, aki a századfordulón született, s Liszt Ferencében, aki a 19. sz. legnagyobb magyar zeneszerzője.” Tegyük még hozzá a Kodály-számokat a már említett „Kufárokat”, a „Szent István” éneket és az „Esti dalt". Élő hitű diákok ezek, akik azzal a bizonyossággal énekelnek. mint akik hitükről és szeretetükről tesznek bizonyságot itt, kollégiumuktól messze, idegen földön. Csak az avatottak tudják, hogy a Kántus titka abban a személyes, szinte mágneses kapcsolatban van, melyben — immár két évtizeden át — Berkesi Sándor, e karizmatikus, nagytehetségű karnagy áll a Kántus tagjaival. Ottawai fellépésük koronája a hangversenyt követő fél nap volt: a kanadai Parlament megtekintése, melyben Kilgour Dávid magyarbarát képviselő vezette a társaságot Dániel Ernő segédletével. A kupolacsarnok bámulatos akusztikájában elénekelték újból a kanadai 'himnuszt, nagy turistacsoportok csodálatára. Az emlékkápolnában, hasonló környezetben, Szokoly Sándor odaillő emlék-szerzeményét énekelték ihlető szépséggel. Majd — a Parlament két üléstermének megtekintése után — alkalmuk volt nagy nemzetünk élő vezetőivel találkozni, amint a tíz kanadai tartomány parlamenti elnökeinek s egyéb kormányférfiaknak éppen tanácskozó ülésére bemehettek Kilgour képviselő vezetésével s ottani éneklésükkel ejtették csodálatba a honatyákat Ebéden is a helyi szervező bizottság vendégei voltak, a parlamenti ebédlőben. Elérkezve a búcsúzás ideje, a kupolacsarnokban még egyszer megállt a társaság s par meghitt pillanat után a bizottság elnöke, Nagy Ferenc átnyújtotta a karnagynak az előző esti hangverseny-audio-video felvételét, Dr. Tóth Kálmán pedig Dr. Gaál Botondnak — ottawai emlékként — egy művészi festményt amely a Parlament fótomyát, a Béke-tornyot ábrázolja. Dr. Tóth Kálmán Montreálban A több mint 270 éves hagyományokra visszatekintő kórus 12-én, szombaton este mutatkozott be 550 főnyi hallgatóság előtt a református templomban. A kórus montreáli szereplését — amely észak-amerikai turnéjuk utolsó állomását képezte — igen élénk érdeklődés és szimpátia előzte meg. Rögtön le kell írni: a kórus ezt a figyelmet teljes mértékben és minden vonatkozásban megszolgálta. Két koncertjén hatalmas sikert aratott és maradandó benyomásokat hagyott hátra. A fegyelmezett, derűs, — írjuk le bátran: — jólnevelt fiatalok jóval többet adtak, mint tisztán zenei csemegét. Muzsikáról szólva: a kórus útját megelőző kritikák, a forgalomban lévő lemezfelvétele, néhány szerencsés ember személyes tapasztalata már előre jelezte, hogy az egyik legjobb hazai, s mint ilyen, az egyik legjobb európai diákkórust hallhatjuk. Hanganyaguk fenomenális. Pedig az itt szereplő negyven fiatal csak kb. harmada a teljes kórusnak; nem nehéz elképzelni, hogy a turnéra való kiválogatás micsoda vivisectio egy kórusnak. Hangban oly gazdagok, hogy az egyik előadott kórusműnél még ez a negyven ember is négy csoportra tudott oszlani, és quasi önálló részeket képezni (Berthier: Magnificat). Még egy példa a szinte kimeríthetetlen hanganyagra: némely kórusműben mindössze hat tenor énekelt De micsoda tenorok! Légzéstechnikában olyan fokon állnak, hogy elfelejtetik a hallgatóval, hogy az énekléshez levegőt is kell venni. Nem volt olyan hosszú zenei frázis, melynél megremegett volna egy pillanatra is a hangzás. A zöngés mássalhangzók kiéneklése során nemcsak kóruséneklésből, még anyanyelvből is leckét kaptunk. Szövegmondásuk egyébként is példás, mégpedig latin, írómét, angol, stb. nyelveken, a magyarról nem is beszélve. Van egy csodálatos titkuk az elkoptatott „halleluja” szó kiéneklésére (Scarlatti: Exulatate Deo), amellyel légies könynyedséget adnak a szónak. Repertoárjuk felöleli mindazt, amit egy profi kórusnak tudnia kell: gregoriántól modernekig. Természetesen a magyar kórusirodalom hangsúlyozottan szerepel. Megérdemelten. Műsorkiválasztásuk is jelzi a kórus kvalitását: megenged-A Nyugati Magyarság megtisztelő felkérésének teszek eleget, amikor 80. születésnapján beszámolok édesapám, Dr. Gárdonyi Zoltán alkotó életútjáról. A nyugat-németországi Bad Salzufien-ben élő jubiláns Budapesten született, 1906. április 25-én. Zeneszerzési és zenetudományi tanulmányait szülővárosában Kodály Zoltán, valamint Berlinben Paul Hindemith és Arnold Schering növendékeként végezte. 1931-tól tíz évig a Soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet tanára. Itt mint a városi szimfonikus zenekar dirigense és a Teológiai Fakultás megbízott docense is számottevően hozzájárult Sopron zenei életének alakításához. Gárdonyi Zoltán 1941 ószén kezdte meg tanári tevékenységét a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol 1947-től 1967-ig mint kinevezett rendes tanár nagyszámú jeles magyar muzsikus zenetudományi és zeneelméleti kiképzésén dolgozott. Ö volt ezen a főiskolán az 1949-ben megszüntetett protestáns egyházzenei tanszak utolsó vezetője, és az ő nevéhez fűződik a magyar református egyházzenei élet újraszervezése és fölvirágoztatása az ezt követő évtizedekben. Gárdonyi Zoltán zenetudományi munkásságának különösképpen a nemzetközi Bach- és Liszt-kutatás köszönhet alapvetően fontos új eredményeket Ebben az évben — Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulóján—jelenik meg Liszt Ferenc stílusa c. könyve Magyarországon. Kompozíciói a legkülönfélébb műfajokat ölelik fel: zenekari művek, kamarazenei és kóruskompoziciók mellett különös jelentőségűek a bibliai szövegekre írt kantátái és oratóriumai, valamint orgonaművei. Töretlen alkotóerejét példázzák azok az új kompozíciók is, amelyek 1972 óta — családjával Németországba való települése után — neves fesztiválokon kerültek bemutatásra. Ez év márciusa és októbere között világszerte mintegy ötven koncerten hangzanak el Gárdonyi Zoltán művei a zeneszerző 80. születésnapja alkalmából. E koncertsorozat egyik nagyszabású szerzői estje április 5-én volt Oklahoma City-ben, a Southern Nazarene University koncerttermében. A továbbiak közül néhány kiragadott állomás: Phoenix (Arizona), Debrecen, Münster (Vestfália), Stuttgart, Budapest, Frankfurt, Wiesbaden, Würzburg, Strasbourg, Lund (Svédország) és Assisi (Olaszország). Szintén születésnapja alkalmából jelent meg Németországban egy reprezentatív digitális hanglemez Gárdonyi Zoltán orgonaműveivel. Egy másik jubileumi hanglemezt a Debreceni Református Kollégium Kántusa vett föl múlt évben a budapesti Hungaroton céggel, amely a közeljövőben jelenik meg. Gárdonyi Zsolt (Gárdonyi Zsolt zeneszerző, orgonaművész, a Würzburgi Zeneművészeti Főiskola professzora) hették maguknak azt a luxust, hogy egyetlen rogyásig ismert, biztos sikernek számító művet se énekeljenek. Olcsó hatásvadászatról, automatikus tapsvihar-aratásról szó sem volt Lehet, hogy a jobb akusztikai viszonyok tették, de az volt az érzésünk, hogy az április 13-i, vasárnapi koncert „még jobb” volt Ekkor több párperces szünetet is kapott a kórus, mialatt Alföldi Boruss Csilla orgonaművész nagyszerű játékát élvezhettük, aki a kórusművek orgonakíséretét is játszotta, nagy tehetséggel. Az ezen a koncerten elhangzott két Kodály-mű jelentette a kórus montreáli szereplésének csúcspontját. A Mátrai képekben a kóruséneklés minden káprázata jelen volt Igaz, a mű maga is egyik non-plus-ultrája a zeneirodalomnak, de talán éppen ezért, előadása komoly feladatot jelent. Érzelmi és dinamikai skálája szinte végtelen volt olyan tömör, sokatmondó, gyönyörű piano-pianisszimokat hallhattunk, amilyenek csak ritkán adatnak meg. A referens emlékezetében élő standard Mátrai képek, mint előadási norma, új tartalmat kapott. Hasonló módon, csak felsőfokon lehet megemlékezni a másik Kodály-mű, a 114. genfi zsoltár előadásáról. Itt az epikai, elbeszélő énekmódnak és a drámai felcsapásoknak a szédületes előadását kaptuk, megtámasztva szenzációs orgonakísérettel. Olyan feszültséget tudtak teremteni, hogy a nemzetközi közönség, a szöveget meg sem értve, tombolva ugrott fel ültéből. Ritka pillanat volt a nemesveretű szöveg egyrészt, Kodály zsenialitása másrészt, és a csúcsformában lévő kórus. Szerény megítélésem szerint túlszárnyalták a lemezen hallható előadást Berkesi Sándor vezető karnagy külön méltatást érdemel. Kontaktusa a kórussal páratlan. Permanens és szuggesztív. A „dirigálás” nem létezik. Csak nagy nevelők tudnak ennyire eszköztelenül, ennyire pozitívan hatni. Stílusbiztonsága lenyűgöző. ízlés és egyfajta nemesség uralkodik irányítása alatt Szuggesztívitása, sajátságos módon, még a hallgatóságra is átterjed: a közönség a két koncerten együtt élt együtt rezzent a kórussal. Bizonyára nem voltam az egyetlen, aki kórustaggá szerettem volna lenni. Berkesi Sándor vezetése alatt szinte nem koncertet hallgatunk, hanem részesei vagyunk a nagy élménynek, hogy az éneklés az emberek közötti érintkezés egyik legősibb formája. Ez körülbelül a maximum, amit egy karnagy megtehet Emlékezzünk meg még Kurgyis András másod-karnagyról, akinek próbatermi munkája az ilyen gyönyörű előadásokon aratja a megérdemelt babért Dr. Megyeri György
