Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-11-01 / 11-12. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. november-december MISKA JÁNOS: Hungárika-gyújtemények Kanadában STATISZTIKAI, TÁRGYI ÉS 2. (befejező) rész Hungárika-gyűjteményeink fontos részét képezik a kanadai magyar kutatók, egyetemi tanárok, történészek, szociológusok, néprajzosok, könyvtárosok és írók művei. Az angol nyelvűek közül a szociológus John Kósa úttörő munkát végzett a kanadai magyarság bevándorlásának, megtelepedési sajátosságainak, népi-nemzeti szokásainak tanulmányozása terén. Land of Choice: The Hungarians in Canada című könyve, “Marriage and Family among Hungarians in Canada’' és számos hasonló tanulmánya klasszikus számba megy ma is. Első telepeseink gazdasági, társadalmi, néprajzi jellegét Kovács Márton dolgozta fel számos tanulmányban és Esterhazy and Early Hungarian Immigration to Canada című kötetében. Dreisziger Nándor a kanadai magyarság történetének szinte minden korszakával foglalkozik tanulmányaiban, amelyek a szerkesztésében megjelent Struggle and Hope: The Hungarian-Canadian Experience című kötetben és illusztris folyóiratokban láttak napvilágot. Ősbevándorlóink néprajzát, folklorisztikáját, népviseletét, építészeti sajátosságait Hollós Mária, Kresz Mária, Dégh Linda, McRobbie Zita és mások dolgozták fel a Blumstock Róbert szerkesztette Békevár: Working Papers on a Canadian Prairie Community-ben. A kanadai magyar alkotó irodalom Bisztray György, Miska János és Papp- Carrington Ildikó elemző tanulmányai révén vált ismertté az angol nyelvű olvasó számára. A magyar nyelvű alkotások között Baráth Tibor őstörténeti kutatásai A magyar népek őstörténete című háromkötetes munkájában jelentek meg. Haraszti Endre kultúrtörténeti írásai az egyetemes magyar szellemi világ szinte minden korszakát átjárják, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó angol nyelvű monográfiáit ki ne felejtsük a listából. A kanadai magyar nevelésügyekkel Bisztray György, Wojatsek Károly, Komjáthy Aladár, Korponay Miklós és mások foglalkoztak. A magyar egyházak évkönyvei, jubiláló kiadványai oldalakra rúgnak Miska János kiadás alatt lévő Canadian Studies on Hungarians: A Centennial Bibliography című kompilációjában. Az angol nyelvű magyar kutatók általában a fiatalabb, Kanadában nevelkedett gárda soraiból kerülnek ki, s néhány kivétellel a magyar történelem megállapodottabb korszakai iránt érdeklődnek: a Rákóczi- és Kossuth-szabadságharcok, a Habsburg-Magyar Monarchia, a Reformkor, az 1918 —19 19-es forradalmak. Kivételt képeznek Kövrig Bennet hazánk űjabbkori történetéről szóló könyvei (Communism in Hungary front Kun to Kádár, The Hungarian People’s Republic, stb.) és Dreisziger Nándornak az erdélyi nemzetiségek problémáját tárgyaló tanulmánya, valamint a magyarságnak a hitleri háborúban való részvételét taglaló Hungary's Way to World War // című könyve és számos tanulmánya. A magyar nyelvűek előtérbe helyezik a magyar nép számára fájó eseményeket, Trianon emlékét, az utódállamokban élő magyarság sorsát, Magyarország és a szomszédos államok viszonyát, a magyar nép eredete körüli vitákat, a hazai abortusz kérdését és a korábbi politikai túlkapásokat A kanadai magyar kutatók és írók munkássága nagy hatással van a hungarológia kibontakozására ebben az országban. Az elmúlt évtized alatt több mint húsz egyetemi disszertáció foglalkozott a magyar bevándorlók integrálódásával, szociográfiájával, a magyar nyelvtudománnyal. Az előbb említett Canadian Studies on Hungarians kronológiai indexe azt mutatja, hogy a besorolt címek közül 1885 —1950 között 39 jelent meg, 1951—1960 között 140, 1961 —1970 között 250, 1971 —1980 között 465, míg 1981 és 1985 között — öt év alatt — 392 magyar vonatkozású kiadvány látott napvilágot. Ezek az adatok nem foglalják magukba az újságokban és egyesületi lapokban közzétett, tanulmánynak is beillő írásokat. További felméréseink szempontjából fontos vállalkozás lenne a külföldi magyar újságok tárgy- és névmutató-indexeinek elkészítése, hogy a bennük foglalt értékes forrásmunkákat, szakszerű feldolgozás alapján, elérhetővé tegyük történészeink számára BIBLIOGRÁFIÁK, KATALÓGUSOK A magyarságkutató fontos kútforrása a Kanadai Nemzeti Könyvtár gondozásában havonként megjelenő Canadiana című katalógus, valamint az évi kiadású Canadian Theses/ Theses canadiennes gyűjtemény. Az előbbi a Nemzeti Könyvtár új könyvbeszerzéseit foglalja magába, tárgyi csoportositásban, az utóbbi az egyetemi disszertációk adatait közli az illető egyetem fejléce alatt. A Books in Canada című országos bibliográfia magyar vonatkozású könyveket is besorol évi kiadványaiban. A havonként megjelenő Canadian Periodical Index a folyóiratokban megjelent írások bibliográfiai adatait adja tárgyi csoportosításban, a magyar vonatkozásúakét Hungarians: Hungary: Hungarian Literature és más fejlécek alatt. Az egyéni könyvtárak nyomtatásban kiadott katalógusai, a torontói városi könyvtár magyar anyagának kompilációi Béky-Halász Iván és Telek József kompilációiban hasznos útmutatóul szolgálnak. Készülőben van Simon József könyvtáros bibliográfiája a National Library magyar könyveiről. Az egyetlen szakosított bibliográfia a kanadai nemzetiségi alkotó irodalomról e sorok írójától jelent meg 1980-ban: Ethnic and Native Canadian Literature 1850—1979: A Bibliography of Primary and Secondary Materials, és a hamarosan megjelenő Canadian Studies on Hungarians, amely tárgyi rendszerezésben közli a hazánkkal és a kanadai BIBLIOGRÁFIAI FELMÉRÉS magyarsággal kapcsolatos tudományos, irodalmi és levéltári forrásanyag 1300-at kitevő adatait LEVÉLTÁRAK, MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK A kutatók számára elérhető kanadai magyar dokumentumok és levéltári anyagok egy része megtalál ható a Public Archives of Canada főosztályán, valamint annak nemzeüségi és képtári gyűjteményeiben. A nemzetiségi archívumban őrzik a Kanadai Magyar Újság félévszázados levéltárát s számos magyar egyház és szövetség dokumentumait Itt találhatók meg a Széchenyi Társaság, a Pátria Kiadó Vállalat a Kanadai Magyar írók és Mérnökök évtizedeket felölelő hivatalos gyűjteményei, s több itt élő magyar író levelezése, kéziratai, köztük Izsák Gyula, Faludy György, Miska János, Székely-Molnár Imre, Tűz Tamás gyűjteményei, illetve irodalmi hagyatékai. A tartományi levéltárak közül felmérhetetlen gazdagságú a Torontóban levő Multicultural History Society of Ontario levéltára, amelynek magyar vonatkozású gyűjteménye magába foglalja az Ontárióban lévő magyar egyházak, társadalmi és kulturális csoportok, irodalmi és önképzőkörök, szövetkezetek és magyar házak dokumentumait a századfordulótól napjainkig. A Canadian Studies on Hungarians oldalakon keresztül közli a levéltárak ránk vonatkozó adatait, fellelhetőségük és katalógus-számaik pontos megjelölésével. A saskatchewáni és manitóbai levéltárak fontos fényképgyűjteményeket tartalmaznak ősbevándorlóinkról. A magyar egyházak és magyar házak, valamint néhány magángyűjtemény, mint a hamiltoni Haraszti Endréé, az ottawai Demmer Györgyé, Tóth Kálmán nagytiszteletesé, Miska Jánosé, felmérhetetlen értékű dokumentumanyagot őriznek. TANKÖNYVEK, HIVATALOS KIADVÁNYOK, MONOGRÁFIÁK A tematikai felmérésben már hivatkoztunk számos kanadai és magyar kanadai tudományos munkára. A magyarságkutató hasznosnak találja majd a hivatalos kiadványokat, a parlamentáris bizottságok riportjait, a Royal Society of Canada négykötetes munkáját, s különösen annak negyedik kötetét, az államtitkárság, illetve a Secretary of State Multiculturalism támogatásával megjelent gyűjteményes köteteit Kanada etnikumairól (Notes on Canadian Family Tree, 1966, The Canadian Family Tree, 1977, s az 1979-ben megjelent Canadian Family Tree: Canada 's Peopled. A bevándorlásügyi minisztérium iratai mellett az évenként megjelenő bibliográfiák is hasznos adatokkal szolgálnak a magyarok bevándorlási hullámairól és letelepedéséről. A kanadai folyóirat-irodalom azt mutatja, hogy Kanadát nagyban érdeklik a hazánkkal kiépítendő külkereskedelmi kapcsolatok. Számos folyóirat köztük a Foreign Trade, a Financial Post, a Canadian Forum, az ExternaI Affairs, a Canadian Commerce rendszeresen beszámol Magyarország ipari és nyersanyagbázisairól, piaci lehetőségeiről, közgazdasági és politikai helyzetéről. Az üzleti érdekeken túl azonban számos tanulmány és irodalmi riport jelent meg a magyarokról, a menekültekről és a hazaiakról egyaránt, köztük M. Barkway, P A. Holton, R.R.M. Loggie, Peter C. Newman, L. Wilson és mások tollából a Maclean's, Saturday Night című folyóiratokban és a nagyobb példányszámú napilapokban (Globe and Mail, Winnipeg Free Press, Ottawa Citizen, stb.). A kanadai magyar alkotó irodalom egyre rangosabb teret kap angol nyelvű forrásmunkákban és direktívákban. Az országos írószövetség direktívája, a Canada Writes! című kötet, Margaret Atwood Survival című irodalmi felmérése, s az irodalmi folyóiratok (Canadian Literature, Books in Canada, Canadian Book R mews) több kanadai magyar író munkásságát méltatják. íróink gyakran szerepelnek élvonalbeli antológiákban (Made in Canada, Volvox, Canadian Fiction Magazine, The Sound of Time) Az itteni magyar szépprózáról Papp-Carrington Ildikó írt átfogó tanulmányt — "From Hunky to Don Juan: The Changing Hungarian Identity in Canadian Fiction” — a Canadian Literature című folyóiratban. Bisztray György a kanadai magyar költészet és széppróza tárgyi és stilisztikai elemzését nyújtja “Canadian-Hungarian Literature: Values Lost and Found” című munkájában, amely az Ukrán Kutatóintézet kiadásában jelent meg. Kovács Márton a korai magyar költészetről számol be “Early Hungarian-Canadian Culture” című tanulmányában, Miska János pedig "Modem Hungária» Poetry in Canada” címmel írt tanulmányt. Az utóbbi kettő a Canadian-American Review of Hungarian Studies című folyóiratban jelent meg. Magyar nyelvű tanulmányok itteni irodalmunkról az Új Látóhatár, a. Katolikus Szemle, az Arkdnum, a Krónika, az Irodalmi Újság, a hazai Kortárs, Magvar Hírek, Nyelvünk és Kultúránk, Élet és Irodalom című folyóiratokban, valamint a Béládi Miklós szerkesztette A magyar irodalom története, 1945—1975, IV.: A határon túli magvar irodalom című munkában jelentek meg. Az írók életrajzi adatait a Kanadai Magyar írók antológia-sorozata, de mindenekelőtt Bisztray György kiadás alatt lévő monográfiája ismerteti. Önálló monográfia jelent meg Kemenes-Géfin László tollából Tűz Tamásról: Halálos szójáték címen. Kéziratban van Tábory Maxim: George Faludy és Ferenc Fdy című két monográfiája. A „Számítógépes kutatások” c. rész és a szakirodalmi tájékoztató helyhiány miatt nem kerül közlésre. — KOMJÁTHY ALADÁR: Gombos Gyuláról Lassan húsz esztendeje lesz annak, hogy Gombos Gyula Szabó Dezsó-monográfiája megjelent. A modern nyugati magyar irodalom történetében megjelenésének éve (1966) lesz majd a nagy vizválasztó. Erről a könyvről ugyanis nem kisebb személyiség, mint Németh László mondotta egy jugoszláviai magyar nyelvű folyóiratnak adott interjújában, hogy ,,így kell írnia a nyugati magyar írónak, mert csak annak lehet igy". A Szabó Dezsö-könyv nemcsak magáról az íróról szól, hanem a kiegyezéskori és a két háború közti magyarság kultúrtörténete is — olyannyira maradandó mondanivalóval, hogy megjelenése, ill. annak körülményei hosszabb tárgyalást érdemelnek. Jóllehet az első kiadás hamar elfogyott, ami az ilyen nehéz fajsúlyú könyvek esetében szinte hihetetlennek hangzik, mégis fagyos csend követte. A „nemzeti emigráció" sajtója agyonhallgatta, az európai magyar irodalmi „establishment" feltűnően későn, fanyalogva regisztrálta. Gombos Gyula könyvében a húszas-harmincas évek Szabó Dezsőjéről jellemzésként azt írta: „a senki földjén álló". Az idegen érdekek szolgálatában álló magyarországi jobb- és baloldal véleményét Milotay István szavaival fejezte ki: „Szabó Dezsőtől semmit, róla csak nekrológot küzlünk." Ezt a sorsot szánták Gombos Gyula könyvének is — ugyanazok a Nyugaton is működő erők. A távoli Ausztráliából hamis és nem létező irodalmi kör nevében küldözgettek mérges körleveleket Gombos Gyula ellen, azt állítván, hogy fasiszta, munkahelyén feljelentgetlék jobbról, hogy megbízhatatlan, baloldali társutas. Ugyancsak ezt tették — és nagyon sikeresen — balról is, és sikerült megakadályozniuk azt is, hogy az a nagy szervezet, amelyik rendszeresen küldött be Magyarországra a Nyugaton megjelenő magyar könyvekből, felvegye a listára Gombos Gyula könyvét. Akkortájt minden nevesebb nyugati magyar iró könyvét felvették erre a listára és csinos összegeket fizettek ki értük. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az ötvenes és hatvanas években ez volt a nyugati magyar könyvek megjelenésének legfontosabb pénzügyi forrása. Idén van tizenöt esztendeje annak, hogy megjelent Gombos Gyula Húsz év után-ja. Ez a könyv talán a nyugati magyarság legjelentősebb és legfontosabb könyve. Ezt azért merem mondani, mert aligha van más írás a huszadik század második felében, amelyik olyan döbbenetes mértékben hatott volna mindazokra, akik valamit is tehetnek — az „ahogy lehet" feltétele mellett — felelős posztokon a magyar nép sorsának jobbra fordítása érdekében. Hat fejezetben foglalkozott a „fordulat évét" követő húsz esztendővel hazánk földjén. Jobban, teljesebben és hitelesebben senki sem írta meg az igazságot. A valóságos helyzet elemzése után elsőnek vállalkozott arra, hogy megírja a hetedik fejezetet is, amelynek címe ez volt: „Aminek mégis változnia kéne.” Ebben a fejezetben ismerhetjük meg legjobban a gondolkodó Gombos Gyulát, és ebben a fejezetben lett ő a huszadik században a „magister Hungáriáé", mert az elmúlt tizenöt esztendőben — mint ő akkor irta és javasolta — lassan megvalósulóban vannak tanításai hazánk földjén is. Igenis vannak Mircse Zoltánok, akiknek a Húsz év után íródott. Mondanom sem kell, hogy olyan koncentrált támadás indult Gombos Gyula ellen, hetekkel a könyv megjelenése után, amihez hasonló még nem volt a „nemzeti emigráció" sajtóorgánumaiban. Most a baloldal hallgatott. Szabadságharcos világszövetségi fővezérek — Trombitás Dezső szavaival élve: akiknek a világkongresszusuk kényelmesen elfér egy Volkswagenben — és nemrégiben Magyarországról érkezett ügyes pennájú bértollnokok támadtak neki: Ötvenhat elárulásával, szalonkommunizmussal vádolták. Az amerikai és nyugat-európai irodalmi „establishment" is csak hallgatott. Még mindig fájt nekik a Szabó Dezső-könyv. Aztán Gombos Gyula megírta kis remekművét, a Huszonegy év után-t. amely ugyancsak Münchenben jelent meg 1972-ben. Tagadhatatlan, hogy hazánk földjén figyelmesebben elolvasták ezt a könyvet azok, akiknek szólt, mint azok, akik oly kíméletlenül támadták a hetedik fejezetet, amelyben Gombos Gyula szeliden és szerényen, önmagához hűen, a valóságos magyar helyzetből kiindulva felrajzolta azt a lehetséges magyar utat, amely — szinte részleteiben is — a megvalósulás felé tart. Már Amerikában jelent meg (1975) A történelem balján c. gyűjteményes munkája, amely a két háború között publikált és fennmaradt cikkeinek antológiája. A Püski Kiadó jelentkezése és megizmosodása tette lehetővé, hogy aztán szinte minden esztendőben egy Gombos-kötettel gazdagodjunk: Hillsdale, Igazmondók, Szabadságalapítók A Szabadságalapítók 1984-ben jelent meg. Ezzel a szenzációs könyvvel búcsúzott az általa igen megértett és szeretett Amerikától. mert a könyv megjelenése után áttelepült — leánya közelségébe — Párizsba. Ebből a könyvből idézünk most: „Mielőtt idekerültem volna, tudtam én annyit Amerikáról, mint egy nagyjában tájékozott ember szokott: Függetlenségi Nyilatkozat, páratlanul szerencsés függetlenségi háború, nagyszerű alkotmány, Lincoln, a kisemberek hona (ami nem egészen igaz), a kapitalizmus szentegyháza (ami annál igazabb), — mindez valóban jellemzője e földrésznyi országnak; csak arra nem gondoltam soha, míg menekültté nem váltam, ami a legnagyobb jellegzetessége: jórészt menekültek népesítették be. Mivel ez állandó folyamat volt. itt senki nem számított jöttmentnek, csak azért, mert frissen jött. Ez a menekültnek mindenkor megkönynyebbülést — egyfajta magáhoztérést — tett lehetővé. A jövevényt új környezete itt még ma sem nézi oly aggályos számontartással idegennek, mint Európa országaiban, s valószínűleg a föld többi részén is. Aki bármi okból bárhonnan menekülni kénytelen, ezért szeretne zömében, még napjainkban is. Amerikába jutni. Már úton lévő menekültként. Ausztrián és Svájcon át, mi is főként ezért vándoroltunk ide. Viszonylag a legkevésbé váltak hasznára ennek az országnak a kifejezetten politikai menekültek, az emigránsok. A történészek szerint nem azért, mert erényben vagy képességben lettek volna fogyatékosak, hanem mert átmeneti menedéknek fogták fel e befogadó országot s nem végleges új hazának. Itt többnyire csak annyi odaadással vettek részt az életben, amennyi megélhetésükhöz szükséges volt; hazának nekik a régi haza maradt, gondolataikat az foglalkoztatta, oda készültek visszatérni, abban a reményben, hogy az úgy, melynek bukása tette őket menekültté, egyszer, s még az ö életükben, mégiscsak győzni fog. Az esetek legnagyobb részében persze sohasem győzött. Ha a magam életére gondolok, s java barátaiméra, jórészt igazat kell adnom az amerikai történészeknek. Remény nélkül bár, de lélekben valamennyien emigránsok maradtunk." Gombos Gyula az igazi értelemben vett „magister Hungáriáé", tanítónk és mesterünk. O tanított meg bennünket igazából a magyar történelemre és irodalomra. Ő volt az, aki — elsőnek és egyedül Nyugaton — fenntartás nélkül vállalta Csoórt Sándort és Czine Mihályt, amikor megnyíltak a kapuk. Szándékosan hagytam utoljára Nyugaton megjelent első könyvét. amely a magyar kálvinizmus válságával foglalkozott, a majdnem három évtizeddel ezelőtt írt és 1958-ban megjelent munkáját: a Szűk esztendők-et. Ez az egyetlen könyve, amelyik angolul is megjelent. Az emberről, az íróról igen sokat mond az, hogy első nagyobb írását Nyugaton egyháza problémájáról írta.
