Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-11-01 / 11-12. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. november-december ram — ITT-OTT HÍRADÓ KÖTELES PÁL: HOLNAPUNKÉRT — FELELŐSSÉGGEL Az alábbiakban részleteket közlünk Köteles Pál leveléből, amelyet az Alföld szerkesztőjének irt — másolatát elküldve az írószövetség vezetőségének is — 1985. jún. 10-én. A szerkesztő jún. 7-én közölte Köteles Pállal, hoev felsőbb szervek kívánságára felmondják szerződését a lapnál. Indok: az ITT-OTT-ban megjelent előadásszövege — „Háromágú életfa" (ltt-Ott, 18.1.), és az Új Látóhatárban megjelent esszéregényrészlete — „Tegyetek hallóvá minden népeket!” (U.L. XXXVI. évf.). Mint ismeretes, az MBK Nyilatkozatban fordult magyarországi fórumokhoz, meghívott vendégelőadójának hivatalos elmarasztalását kapcsolataink fejlődésével összeegyeztethetetlennek nyilvánítva. Hivatalos személyek ígéretet tettek arra nézve, hogy kivizsgálást, orvoslást eszközölnek. Köteles Pálnak azóta még nem jelent meg írása Magyarországon. Az MBK számít arra, hogy mielőbb értesül az ígéretek beváltásának híreiről. A Magyar Baráti Közösség 1967 óta megjelenő „ltt-Ott” című folyóirata, évi konferenciája és kiadói programja a nyugati szétszórtságban való magyarság-megtartás, a magyar kultúra, a világ 16 milliónyi magyarsága érdekében munkálkodik. P.O.Box 112, Ada, Ohio 45810, U.S.A. Helyzetjelentés — mérleg — beszámoló „Ez a nyüszítő dogmatikus csoport soha nem tűrte el, hogy az általa szigorúan kicentizett, ideológiailag ellenőrzött és irányított megfogalmazásokon túl, a nemzeti érdekekről szó essék. Még akkor is kontráznak, amikor a nagypolitika rákényszerül régi rossz gyakorlatok revíziójára. Mégsem hinném, hogy akik makacson hiszünk a jobbulásban és a jobbítás lehetőségében, valamennyien őrültek vagyunk. Talán megszállottak, akik mindennél előbbrevalónak ítéljük népünknemzetünk holnapját, még a saját pályánknál is. Az a makacs meggyőződésünk, hogy ha nem teszünk rendet a fejekben és a szívekben, akkor ez a nemzet száz év alatt elenyészik, elvész, felszívódik a környező népekbe, mintha sose lett volna. Vagyis megtörténik az, amire a dogmások törekszenek: a világ proletárjai egyesülnek — ebben a régióban mindenképpen —, mégpedig úgy, hogy mindenki önmaga marad, mert van ép nemzeti tudata, csak mi szédülünk semmivé. Szerény eszközeimmel én mindig a nemzet érdekeit igyekeztem érvényesíteni, anélkül, hogy megfeledkeztem volna a politikai realitásokról. Igaz, nem az örömökről szóltam, hanem legfőképp a bajokról, arról, amitől meg kellene szabadulnunk. A dogmások ezt képtelenek megbocsátani. Haragjuk hol itt, hol ott ért utol, néha úgy, hogy könyveket pöcköltek le a nyomdagépről, máskor egzisztenciális gondokat támasztottak. Mindez azonban kevésnek bizonyult, vártak a pillanatra, hogy mikor vezethetnek a jelképes akasztófa alá, ha már az igazi alá nem lehet.. . 1. A felmondás első okául azt említetted, hogy az amerikai ITT-OTT folyóirat idei l-es száma közölte Háromágú életfa c. írásomat, amely szerinted olyan mondatokat tartalmaz, amelyek lehetetlenné teszik, hogy továbbra is tagja lehessek az Alföld szerkesztő bizottságának. Lévén, hogy a kultúrpolitika dogmás csoportja nem tisztelt meg téged a teljes szöveggel, kénytelen vagyok utalni annak néhány alapeszméjére. a) Az ITT-OTT-találkozón 1984 augusztusában elhangzott előadásomon kifejtettem azt a koncepciómat hogy a magyar nemzetet az a 16,5 millió magyar alkotja, aki a nemzetbe tartozónak tartja magát. A nemzetből senkit nem lehet kizárni, onnan csak önmagát rekesztheü ki az ember azzal, hogy magatartása nemzetellenes. b) A hagyományok legfőbb őrzője, istápolója, a nemzet állama Magyarország, amelyre a legnagyobb felelősség hárul mindannyiunk holnapjáért. c) A népben-nemzetben gondolkodás nem taktikai, hanem stratégiai értékű, attól determináltan. hogy maga a nemzet — szemben az állammal — természetes fejlődés eredménye. d) Volt idő, amikor a magyar politika egyenlőségjelet tett állam és nemzet közé, Magyarország és a magyar nemzet közé. amivel kirekesztette a nemzet fogalmából a határainkon kívül élő magyarokat. Ezt elhibázott politikának kell tartanunk s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ilyen politikai koncepció ne válhasson újra uralkodóvá Magyarországon. e) A fentiekkel kapcsolatban a döntő kérdés az, hogy az állami vagy nemzeti érdekeknek kell-e prioritást biztositani? Tudjuk, hogy a sajátosan alakult viszonyok között a kérdés megválaszolásának politikai konzekvenciái vannak. A válasz azonban csak az lehet, hogy az állam csak megvalósítója a nemzeti akaratnak, a nemzet vágyainak, s így a nemzet stratégiai érdekei prioritást élveznek az állam taktikai-hatalmi érdekeivel szemben. Az sem hallgatandó el, hogy minél kevésbé érvényesíti vagy érvényesítheti az állam a nemzetmegtartó stratégiát, annál inkább rákényszerül a társadalom a nemzet önmegórzö funkcióinak fejlesztésére. f) A magyar nemzet már hosszú évtizedek óta védekező pozícióban van, az önmegőrzés lehetetlenségének traumájával bajlódik. Lelkiállapota rossz, a nemzeti közérzet szúvas; a cinizmus eluralta az egész társadalmat. Az alkoholizmus, a narkó mind látványosabban szedi áldozatait. A lelki ellenállás mélypontra zuhant. Ezek evidenciák. Ha a bajnak nem tudunk gátat vetni, a meglévő szellemimorális vákuumot törvényszerűen követi a biológiai vákuum, benyeinek bennünket a környező népek. g) Vallottam s vallom, hogy csak egy világos, a nemzet jelenét őrző, jövőjét alakító nemzeti politika biztosíthatja távlatban a magyarországi társadalom jó közérzetét, a belpolitikai higgadtságot, a társadalom tettrekészségét. Ennek hiánya viszont eszmei-érzelmi zűrzavarhoz vezet. Ezeket az elveket továbbra is magaménak vallom, megtagadásukra nincs okom. Hozzáfűznivalóm legfönnebb annyi van, hogy írásaim megítélésére csak azoknak van joguk, akik legalább elolvassák azokat, s nem azoknak, akik csak beleolvasnak. 2. A felmondás második okaként az hozatott fel, hogy a müncheni Új Látóhatárban megjelent Búcsú című esszéregényemnek egy részlete ... A müncheni közléssel kapcsolatban mindössze egy megjegyzésem van. Ez pedig a következő: Amióta Magyarországon élek — nem a kegyelem okán, amiként előszeretettel hangoztatják, hanem magyarságom jogán —, én is mindent elkövettem, hogy a határainkon kívül élő szerzők, éljenek akár a szomszédos államokban vagy Nyugaton, kapjanak lehetőséget a hazai közlésre. Talán ennek az erőfeszítésnek megállapítható némi nyoma s eredménye akár most, akár később. Ám, ha következetes akarok maradni elveimhez, akkor épp ilyen lehetőséget kívánok minden magyarországi író számára is, hogy közölhessünk valamennyien, ha kedvünk úgy tartja, bármelyik külhoni magyar lapban. Egyszerűen azon oknál fogva, hogy nem egy 10,5, hanem 16,5 milliós nemzethez tartozunk, amelynek különféle kulturális fórumai vannak szerte a világban. A közlés egyéni döntés kérdése kell legyen s kinekkinek személyesen kell vállalnia a felelősséget egy ilyen publikációért, ám semmiképp nem engedhető meg, hogy adminisztratív eszközökkel korlátozzák a közlést, még kevésbé fogadható el, hogy adminisztratív konzekvenciái legyenek ilyen közlésnek. Mindezeket el kellett mondanom, hogy megítélhesd: ami kinti előadásomban elhangzott, illetve abban, amit az ltt-Ott közölt, nem volt semmi véletlenszerű. Mindent alaposan végiggondoltam. A gondolatok idehaza érlelődtek. s azokat tulajdonképpen megosztottam hazai hallgatóságommal, részben benne vannak publikált írásaimban is. Amit kint elmondtam, azt tovább finomítottam idehaza, feszesebbre szerkesztettem, stilárisan még átfésültem s része lett annak a kötetnyi kéziratnak, amelyet múlt év decemberében elküldtem a Kossuth Kiadónak. A kötet tervezett címe: Magyar világ. A szöveg tehát nem kinti használatra készült, nem malaclopóban csempésztem ki, hanem hosszas gondolkodás eredményeként született. Tudatos volt az is, hogy eljuttattam az Új Látóhatárhoz esszéregényem egy részletét. Tettem mindezt abban a reményben, hogy bárha egy jottányit segíthetném ezzel az írással önmagunk érdekeinek érvényesítését: a magyar haza, a magyar társadalom s a magyar nemzet érdekeinek védelmét Az MBK Keleti Csoportja november 23-án előadást rendezett „Hungarian Minority in Slovenia” címmel. Az előadó Anton Alex BEBLER jugoszláviai történész volt. Az ITT-OTT nyári számában az MBK angol nyelvű könyvkiadó alapja újabb gyűjtést hirdetett meg. A gyűjtés célja, hogy a New York Times-ban egy teljes oldalas hirdetésben hívjuk fel a figyelmet a Borsody István szerkesztésében és a Yale egyetem kiadásában megjelenő monumentális kötetre, a “The Hungarians — A Divided Nation”-ra. Célunk több, mint lemosni a benesi gyalázatot — könyveinkkel az angolszász közvéleményt kívánjuk felvilágosítani, s népünk mellé állítani. Ugyan csak pár hónapja hirdettük meg ezt a gyűjtést, máris van miről beszámolnunk: Venczel János jelentése szerint 1985. szeptember közepéig 1.710 dollár adományt kaptunk 59 személytől (átlagban 29 dollárt). E között az 59 „gerendavivő” között nincs egyetlen milliomos sem, de van közöttük világhírű diplomatától Nobel-díjas tudósig, kétkezi munkástól szellemi munkásig sok jó magyar hazafi, akiket a sors szétszórt Japántól Venezueláig. Ilyen rövid idő alatt szép eredmény ez az 1.710 dollár, ami a szükséges összegnek már több mint egyharmada. Köszönet az áldozatos támogatóknak, de egyben kérés is azokhoz, akik még nem adakoztak: erre a hirdetésre a jövő év elejére össze kell gyűlnie a pénznek! Magunk mögött kell hagynunk ezt a „negyedik mérföldkövünket” is, mert sok még a teendőnk, hosszú a kiadandó könyvek sora, és az idő sürget. Ezért most újból megismételjük a forradalom patinás jelszavát: „Aki magyar, velünk tart!". Velünk tart, mert kellenek az új „gerendavivók”, mert csak együtt vagyunk elég erősek ahhoz, hogy eleget tegyünk annak a kötelességnek, amit a sors ránk rótt. Az adóból levonható adományokat a megszokott címre kérjük: MBK BOOK FUND, 32 Overlook Rd., Ossining, N.Y. 10562, USA. Az MBK Tanácsa nevében: Lipták Béla Csoóri Sándor: JELENÉS Tompán fehéredik a tó a domb alatt, mint ledöntött sírkő a napsütésben. Jobbra tőle ligetes facsoport. A fák közt, zsákvászon ingben, leborotvált fejű lány térdepel és hegedül magányosan. Izgatott, kék lepkék csapongnak válla körül. Biciklit tolok a lompos fűben s megállók, hallgatózom: talán filmet forgatnak angyalokat öldöklő időkről? talán egy hasadt lélek társalog titkos Istenével? Vagy támadnak még ma is a porból muskátliszagú Szent Johannák? Jajgat a hegedűje, mint amikor élve hasítanak szíjat vértanú testből, jajgat, mint karóba zuhant vércse virágos szőlőhegyen. Dobogó torokkal indulok felé és vérezni kezd lassan a kézfejem: ó, hát mégiscsak ember vagyok, aki alkalmas csodákra is? Kezem a kormányon, fejem az égben s véremből lepkék isznak és könnyülök tőlük, mint akit a bűnösök is szeretni tudnak és az őrültek is: csupa bogárdongás a mellem, csupa kamilla-remegés, biciklim feszes küllőit vadmuhar recegteti. A Magyar Baráti Közösség — ltt-Ott részvételével MEGJELENT KIADVÁNYOK KÁLMÁN JANICS: “Czechoslovak Policy and the Hungarian Minority, 1945—1958” Columbia University Press, N.Y., 1982, 241 pp. — „A hontalanság évei” angol nyelvű változata Illyés Gyula előszavával. J.F. CADZOW, A. LUDÁNY1, L.J. ÉLTETŐ ed: “Transylvania — The Roots of Ethnic Conflict” The Kent State University Press, 1983, 368 pp. — Tizennégy tanulmány Erdély múltjáról és a magyar nemzeti kisebbség jelenlegi helyzetéről. A FORRADALOM TANÚI BESZÉLNEK Aczél Tamás, Faludy György, Gosztonyi Péter, Horváth János, Király Béla, Kiss Sándor, Kopácsi Sándor, Kővágó József, Lipták Béla, Méray Tibor, Nagy Imre, Nyeste Zoltán az 1956-os magyar forradalomról. MBK — Ady Records kazetta. Kaphatók könyvesboltokban, megrendr” MBK—ITT-OTT, P.O.Box 112, Ada, r
