Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-11-01 / 11-12. szám
1985. november-december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal EGYENJOGÚ EGYÜTTMŰKÖDŐK (Folytatás az 1. oldalról) Szükséges az együttműködés és szükséges mindkét része: szükséges a különböző elvárások felelős, őszinte kinyilvánítása, megvitatása, és szükséges az eleve azonos célok, meg az egyezkedő, egyeztető tárgyalások eredményeképpen kialakult közös megállapodások munkálása. így válunk mi, magyarok nem egymás ellen ágáló és hadakozó, megosztottságunkban meggyengült és elzárkózásunkban a valóságtól elszakadt ellenfelekké, hanem egymástól különböző, de együttes, megtartó tettekre is képes küzdőtársakká. Van, aki ennek az új együttműködési módnak az egyik részét: a közös célokat és az egyezkedések eredményeit egyetértésben valóraváltó munkának a létjogosultságát tagadja, mert attól tart, hogy minden ilyen együttműködés csakis a hatalom propaganda-céljait szolgálhatja. A tények nem a tagadókat igazolják. Ezzel a magatartással végzett munkának ma már kézzelfogható magyarságmegtartó eredményei vannak. Előadókörutak 1970 óta például — főleg az 1942-es és 1943-as szárszói konferenciákat is megszervező Püski Sándorék hűséges és áldozatos kezdeményezésére — már sok tucatra tehető azoknak a Kárpát-medencében élő magyar íróknak, költőknek, előadóművészeknek, valamint a kulturális és tudományos élet egyéb szakembereinek a száma, akiket nyugati magyar egyének és szervezetek külföldi előadásokra, előadókörutakra hívtak meg. Ezeknek az előadóknak a legjobbjai közös magyar gondjainkról tájékoztatják a Nyugat magyar szigetvilágát, ugyanakkor tájékozódnak is a külvilágról. A magyar szellemi haza peregrinus népművelői ők, „lélektöl-lélekig" erősítve a szolidaritást a szétszóródott magyarság tudatában. El kell érjük, hogy Magyarországra is hasonló előadókörutakra hívjanak meg nyugati magyar írókat, költőket, szakembereket. Az egyenjogú együttműködő munkatársi magatartás eredményeinek egyik kiváltképp elismerésre méltó példája az Anyanyelvi Konferencia. Anyanyelvi Konferencia Mit ért el eddig a magyarországi és nyugati, valamint — 1977 óta — a Magyarországgal szomszédos országokbéli magyar szakemberek tizenöt éve munkálkodó felelős, egyenjogú együttműködése: anyanyelvi mozgalma? Rendeztünk öt anyanyelvi konferenciát, sokszáz magyarországi és külföldi magyar résztvevővel. Kritikus, elvárásainkat is szóvá tevő magatartásunknak is része volt abban, hogy az 1977-es harmadik, budapesti konferencián, az 1981-es negyedik, pécsi konferencián és az 1985-ös veszprémi konferencián már csehszlovákiai, kárpátaljai, romániai és jugoszláviai magyar kollégáink közül is részt vehettek jó néhányan, legtöbben mint hivatalosan meghívottak, tizenketten mint előadók is. így most már az anyanyelvi konferenciákon tapasztalatokat cserél a franciaországi magyar tanító a jugoszláviaival, ötleteket kap a svédországi a debrecenitől, egymás hitétől, hűségétől lesz erősebb a kanadai és a kassai pedagógus, együtt tervezi a tankönyveket a budapesti és a New Brunswick-i szakember. Elkészítettünk egy tucatnyi taneszközt köztük négy, külföldi helyszíni tanulmányutakkal, külföldi magyar iskolákban kipróbált fejezetek véleményezésével kialakított speciális tankönyvet, amelyet most már világszerte sokezer magyar tanuló használ. Ezeknek a tankönyveknek a pedagógiája modern és aktivizáló, egyaránt használhatók iskolai és otthoni tanulásra, szemelvényanyaguk pedig bőséggel merit a klasszikus és a mai magyar kultúra, népművészetek, történelem és irodalom legszebb példáiból. Az ötödik konferencián vitattuk meg a magyarul egyáltalán nem tudó gyermekeknek készülő űj könyvek próbafejezeteit. Az Anyanyelvi Konferencia Balaton melletti, sárospataki és bajai nyári tanfolyamain évente több száz külföldi magyar gyermek és fiatal vesz részt — magyarországi gyermekekkel együtt — nyaralással egybekötött, —agyar nyelv- és kultúra okta'V nnáziumban olyan nulnak (kollégiumi ellátással) a Konferencia szervezése révén, akik középiskolai tanulmányaikat vagy annak egy részét kivánják magyar nyelvi és kulturális környezetben végezni. Debrecenben minden nyáron többhetes pedagógus-továbbképző tanfolyamot tart a Konferencia, amelyen évente mintegy 20-30 tevékenykedik. Nyugaton ilyen félelmek alaptalanok, inkább egyéni kiállás, szakmai felelősségérzet, a szabadság biztosította jogokkal való élnitudás kérdése. Két konferencia közt kollégáink a Kárpát-medencében nem, vagy csak néha, vagy titokban olvashatják Nyugaton megjelent írásainkat, gyak-BARÁTI TALÁLKOZÓ POMOGÁTS BÉLÁNÁL Nagy Károly, Csoóri Sándor, Balogh Júlia és Nagy Piroska Czine Mihály, Köteles Pál, Miklóssi István, a háttérben: Pomogáts Béla és Fekete Pál külföldi magyar oktató vesz részt. Az Anyanyelvi Konferencia egyetemi ösztöndíjai sok tucat külföldi magyar származású fiatalt támogatnak magyarországi egyetemi tanulmányaiban. A Konferencia külföldi néptánccsoportoknak szervezett rendszeres tanfolyamai a néptánc művelését segítik eredetibbé, igényesebbé tenni. 1970 óta negyedévenként jelenik meg a Konferencia folyóirata Nyelvünk és Kultúránk címmel, amely színvonalas, gazdag tájékoztató és szakmai írásokat közöl magyarországi és Magyarországon kívül élő írókköltók, tanítók-tanárok, irodalmárok-népművelők tollából. Ezek az elért eredmények legnagyobbrészt azoknak a kiváló magyarországi és külföldi szakembereknek köszönhetők, akik átérzik az ügy fontosságát és tudásuk legjavát adva szíwel-lélekkel munkálkodnak a Konferencia programjainak megvalósításán. Köszönhető azoknak is, akik a felelős magyarországi hivatalokat továbbra is e program mellé állítják és biztosítják a Konferencia szervezési és anyagi feltételeit. És köszönhető annak a magatartásnak is, amely az egyenjogú együttműködést tette a Konferencia munkamódszerévé. Jó példa erre a nyugati magyar irodalom magyarországi jelenlétének szorgalmazása. 1970 óta ismételten szóvá tettük többen is azt, hogy a nyugati magyar irodalom magyarországi elérhetetlensége mindannyiunk kárára van, hiszen egymás megismerésében, megértésében akadályoz. Kitartóan ösztönző szót emelésünk, elvárásaink, tárgyalásaink eredménye is, hogy azóta egyre több külföldi magyar költő, író műve jelenik meg folyamatosan a magyarországi irodalmi fórumokon, sőt az Anyanyelvi Konferencia gondozásában a budapesti Szépirodalmi Kiadónál 1981-ben megjelent 38 nyugati magyar költő 389 versének 415 oldalas antológiája „Vándorének" címmel. Most készül kiadásra a nyugati magyar próza hasonló budapesti antológiája. Az ötödik anyanyelvi konferencia megszavazta egy olyan tallózó folyóirat szorgalmazását is, amely a Magyarországon kívül megjelent magyar írásokból közöl folyamatos válogatást. A nyugati magyar irodalmi folyóiratok akadálymentes, folyamatos magyarországi jelenlétét, olvashatását még továbbra is szóvá kell tennünk, mert ez még mindig nem biztosított. Sok nehézség is fölmerül a konferencia munkájában. Sok mindent nem sikerül megvalósítani a célkitűzések közül — gyakran politikai okok miatt. Az eddig már említettek mellé ime néhány a gondokból: A Magyarországgal szomszédos országok hatóságai csak néha, csak nagynehezen, Románia esetében hivatalosan egyáltalán nem engedélyezik meghivott ottani kollégáink részvételét az Anyanyelvi Konferencia munkájában. Van olyan felvidéki, erdélyi — és van olyan nyugati kollégánk is, aki nem is mer nyilvánosan részt venni a Konferencia munkájában, nem meri folyóiratát olvasni, tankönyveit használni. A Kárpát-medencében ez érthető, hiszen ott egzisztenciálisan lehet fenyegetett az, aki magyar ügyekben ran még leveleink sem jutnak el hozzájuk, könyveink, folyóirataink nagy részét a határokon elkobozzák. A rólunk írt hazai tájékoztatások sokszor hiányosak, hamisak, ferdítettek, célzatos kihagyásokkal torzítottak.* A nehézségek leküzdése, a korlátozások megszüntetése céljából határozottsággal fáradozva, a lehetőségek és az eredmények legjobb gyümölcsöztetése érdekében kitartóan munkálkodva továbbra is szükséges, életbevágóan fontos, támogatásra méltó és mindenki hathatós segítségét készséggel elváró munka a Konferencia munkája. Jelentősége szinte felbecsülhetetlen: történelmében először a világ magyarságának most van egy olyan nemzetközi műhelye, ahol a szétszakíttatásból, szétszórattatásból származó hátrányait valamelyest ellensúlyozhatja. összefoghatja, de legalábbis esetenként összeműködtetheti az oldott kéve kalászait. Követeket, közvetítőket toborozhat és képezhet ki a kitántorgottak, a kitaszítottak, az elszakítottak, a kiemigráltak, a kiszóródottak millióiból — olyan hűséges tolmácsokat, akik magyarságukat fontosnak tartják, akik magyar testvéreiket vállalni, támogatni akarják és tudják. Megsokszorozhatja ezáltal világszerte a hangját és szavát, amellyel jogos helyet biztosíthat sorsának, valóságainak, szükségleteinek és akaratának a világ népeinek tudatában. Felelős kritika Van, aki ennek az egyenjogú együttműködési módnak a másik részét: az őszinte, vitatkozó, kritikus szót is emelő, elvárások tárgyalását is természetesnek tartó oldalát véli nemkívánatosnak, megkérdőjelezve létjogosultságát, mert szerinte ez illetéktelen politizálás és jogtalan beleszólás mások belügyeibe, hiszen világméretű szellemi hazánkban ugyanakkor különböző állampolgárok vagyunk. *A sok közül csak két legutóbbi példát erre. A Magyar Hírek Anyanyelvi Konferenciáról szóló beszámolója ezt irta a Fórum tanácskozásairól (M.H., 1985. aug. 22.. 4 1.): „A Magyar Baráti Közösség (USA) nevében Éltető Lajos professzor nyilatkozatot olvasott fel. amely szerint a konferenciájukon szereplő magyarországi résztvevőt utóbb ezért sérelem érte. Randé Jenő. az MVSz főtitkára felszólalásában segített eloszlatni a félreértést.” Ez igy nem igaz. Senkinek semmilyen félreértését nem kellett és nem lehetett eloszlatni, mert egyáltalán nem volt félreértés a tanácskozáson arról, hogy mit hangsúlyoz az MBK ott felolvasott Nyilatkozata: ,.A Köteles Pál ellen alkalmazott eljárást ellenünk irányuló eljárásnak is tekintjük — hiszen mi hívtuk meg, mi rendeztük körútját és mi közöltük előadásának szövegét — azt elfogadhatatlannak és azonnal jóváteendönek tartjuk ” — Egy másik példa: a Magyar Hírek 1985. okt. 12-i száma egy egész oldalas cikkben közölt részletes beszámolót az MBK augusztusi konferenciájáról Ohio-ban (4.1.). Csaknem minden előadót felsorol a cikk. témájukkal együtt, de kihagyja Hámos Lászlót. Király Bélát és Nyeste Zoltánt. Miért? Nekünk nem tabu-téma. sót lelkiismereti kérdés az igazság a magyar nemzeti kisebbségek. az 1956-os magyar forradalom és Recsk ügyében. — Aki rólunk in az igazat kell írja! Aki így gondolkozik, az még nem érti a szolidaritás lényegét: erkölcsi szükségét és egyúttal erejét. 16 milliónyi magyarságunk legfontosabb sorskérdéseinek felelősen őszinte vizsgálata, elemzése, tárgyalása egyre sürgetőbben létfontosságú. Gyorsuló ütemben fogy hazai népességünk: 1985-ben 10,659.000 lakosa van Magyarországnak, 55.000-rel kevesebb, mint 1980-ban, vagyis öt év alatt annyival lettünk kevesebben, mint például Sopron városának teljes lakossága. Ha ez a folyamat nem változik meg, akkor 2030-ra a becslések szerint már csak kb. 9,000.000-an leszünk. Amellett, hogy a lakosság a Kárpátmedence egyik legígéretesebb gazdasági kísérletét kezdi egyre dinamikusabban javadalmaztad, súlyosodnak a szociális problémák. A világon nálunk a legmagasabb az öngyilkosságok aránya (100.000 lakosból 48 — Kelet-Németországban 33, Dániában 32, Ausztriában és Svájcban 26, Csehszlovákiában 22, Nyugat-Németországban 21, Franciaországban és Svédországban 19. Japánban 18, az Egyesült Államokban 12), aminek évente több mint 5.000 halálos áldozata van. Az alkoholisták száma kb. 500.000, a többszörösen hátrányos helyzetű szegények száma kb. 1,5 millió, növekszik a bűnözés, és ezen belül különösen a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. Romániában. Csehszlovákiában és a Szovjetunióban tervszerűen sorvasztják a magyar nemzeti kisebbségek intézményeit, egyre több helyen tiltják meg a magyar nyelv használatát, a magyar kultúra művelését, hivatalosan üldözik a nemzeti jogaikért szót emelőket, egyre lehetetlenebbé teszik a Kárpátmedence magyarságának egymással való kommunikálását. Nyugaton csökkenőben van magyar iskoláink, szervezeteink, egyházaink látogatottsága. Sajnos, még sorolhatnánk tovább is a riasztó tényeket. E problémák elemzése, tárgyalása nemcsak hogy nem illetéktelen politizálás, hanem mindannyiunk erkölcsi kötelessége minden lehető alkalomkor, csakúgy, mint az erre való alkalom és lehetőség biztosítása. Ennek az erkölcsi kötelességnek a teljesítése során válnak küzdőtársakká a munkatársak, amikor együttes igyekezettel törekszenek a magyarság gondjainak enyhítésére, sorsának jobbítására. Ez a felelős kuzdótársi magatartás jelentet meg tankönyveket Budapesten nyugati magyar iskolásgyermekek számára és jelentet meg másutt ki nem adható magyar témájú könyveket Párizsban, Bernben. Münchenben. New Yorkban. Washingtonban és New Brunswickon magyarul és világnyelveken. Ez segít az országon kívül élő magyar íróknak eljutni magyarországi olvasókhoz és ez biztosit fórumot az egyre veszélyeztetettebb helyzetű erdélyi és felvidéki magyarság ügyének az Európa Parlamentben, az amerikai Kongresszusban, a Helsinki Egyezményt követő nemzetközi konferenciákon és a világsajtóban. Egymás számontartása, védelme, az elválasztó falakon felülemelkedve a mindannyiunkat összekötő tényezők szorgalmazása, a jobbítások, orvoslások, javítások lehetőségeinek kutatása, felmutatása, azok javaslása, sürgetése nemcsak hogy nem elutasítandó beleavatkozás mások belügyeibe. hanem a testvéri szolidaritás kifejezése. Annak vállalása, hogy gondjaink közösek. Ezt a vállalást joggal elvárják egymástól minden család tagjai, így a mi tizenhat milliós családunk tagjai is. Ennek a magatartásnak, alapállásnak megnyilvánulási formái vitathatók; hogy mikor, hol és mit tesz az ember szóvá, az sok mindentől függ és sokféle reakcióra számíthat sok hibát is elkövethet az ember a módozatok eldöntésében és kivitelezésében. De a felelős, szolidáris, őszinte, kritikus, megoldásokat kutató és sürgető magatartás: morális imperatívusz, létjogosultságának kétségbevonása kapcsolatainkat, együttműködésünk alapjait rongálja. * * * Az egyenjogú együttműködők magatartása elősegítheti a 16 milliónyi magyarság cselekvőképes szolidaritásának fejlődését. Ahogy a Washington-i Occidental Press szerkesztője írt erről: „Ma is vannak a jövőben bízók, az oldott kévét újra egybekötök, és máris értek el eredményeket Egy új magyar szolidaritás van kialakulóban: a légmentesnek szánt határokon át, az ellenséges vagy közömbös államhatalmak feje fölött kezet nyújt egymásnak egy új nemzedék." Nagy Károlynak az 1985. évi veszprémi Anyanyelvi Konferencián elhangzott „Kettős nemzeti tudat" című tanulmányát az ITT-OTT folyóirat következő száma közli.
