Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-11-01 / 11-12. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. november-december Erdélyi Magyar Hírügynökség vászna megyékben csak most szervezik át a tanügyi lehetőségeket, beindítva ott azt a román tannyelvű oktatást, amely eddig sohasem létezett 30/ 1985 Nagyvárad, 1985. ápr. 7. Gyűléseken szólítják fel a pedagógusokat az egyházakkal és a vallási neveléssel szembeni kíméletlenebb fellépésre Romániában tanévi gyűléseken újra napirendre került az egyházakkal és a vallási neveléssel szembeni fellépés. Híreink szerint egy központilag összeállított értékelést köröznek, amely a romániai egyházakkal szemben kialakítandó általános magatartáshoz nyújt irányelveket Az állami értékrendben az ortodox egyház áll az élen, ami úgymond a „román vallást” propagálja — tehát elfogadható, ill. megtűrhető. A második helyen említett római katolikus egyházzal ill. vallással szemben — mely mintegy az erdélyi magyarság felét képviseli — egyre érzékelhetőbb az ideológiai-nacionalista türelmetlenség. Ezt a felekezetet a hivatalos szóhasználat úgymond „fanatizmusa" és katekizációs tevékenysége miatt rendkívül veszélyesnek minősíti. Ezzel kapcsolatos legfrissebb értesüléseink szerint általános támadás indult a székelyföldi — mindenekelőtt az egykori Csík vármegyei —, színtiszta katolikus településeken éló hívek hítbuzgalmi gyakorlata, kiváltképpen pedig az ifjúság öntevékeny, egymás közötti missziós tevékenysége ellen. Megjegyezzük, hogy a gyulafehérvári (Álba Iulia) római katolikus teológia hallgatóinak háromnegyed része ma is a csíkigyergyói katolikusság kóréból kerül ki. A teológia valamennyi hallgatója ellen legutóbb az államvédelmi hatóság hosszas vizsgálatot indított, azzal vádolva őket, hogy — a Ceausescuék által képviselt ideológia szerint — egy olyan, többségében románok által lakott vidéken, mint Gyulafehérvár, „nacionalista gócpontot képeznek”. A harmadik helyen említett, s ha lehet, a mai román szervek által még veszélyesebbnek ítélt felekezet református egyház, melyet a fiatalság körében végzett hitbuzgalmi tevékenysége (vallásoktatás, konfirmáció, stb.) miatt támadnak főképp. Az értékelés végül leplezetlen gyűlölettet szól az ún. újprotestáns felekezetekről (baptisták, adventisták, stb.), az eddiginél is határozottabb ellenakcióra szólítva fel ellenük a tanügyi kádereket. 55/ 1985 Nagyvárad, 1985. júl. 30. A magyar nyelv használatát tiltó utasítást adott ki a Bihar megyei tanfelügyelőség Viorica Piscoi, dogmatizmusáról és sovinizmusáról közismert Bihar megyei fótanfelúgyelónő rendeletére a megye valamennyi iskolájának magyar osztályaiban is román nyelven kell tartani a jövő tanévtől kezdve az osztályfőnöki órákat, a pionir-, ill. KlSz-tevékenységet és bármilyen osztályon kívüli programot. Egyes iskolákban, főleg a színmagyar lakosságú falvakban, a diákokat már az elmúlt tanév végén arra kötelezték, hogy szünetben is román nyelven beszéljenek egymás között. Mindezeket az intézkedéseket a tanügyi szervek azzal indokolják, hogy „a diákok kötelesek mindenáron elsajátítani a román nyelvet". 59/ 1985 Kolozsvár, 1985. aug. 4. Tőkés László tiltakozó nyilatkozata Hírügynökségünk ez év júl. 23-án közzétett 51-es sz. jelentésében ismertette azokat az okokat, amikért Tőkés László dési (Dej) református lelkész ültakozó akcióba kezdett a kolozsvári (Cluj-Napoca) Református Püspökség épületében. Tőkés, akciója színhelyét júl. 24-én áthelyezte a kolozsvári Református Teológiai Intézet épületébe, egyidejűleg pedig egy írásos nyilatkozatot tett közzé. Ennek szövegét az alábbiakban közöljük: „Tudomására hoztam D. Nagy Gyula kolozsvári és D. Papp László nagyváradi püspök uraknak, Tunyogi Cs. Gyula kolozsvári fögondnok és Székely Károly előadótanácsos uraknak, valamint a romániai Református Egyház Zsinatának, a kolozsvári Református Egyházkerület igazgató-tanácsának és a Protestáns Teológiai Intézetnek, valamint több hazai testvéregyháznak és ezennel tudomására hozom Tiszteletednek, a Református Egyház lelkészi közösségének, hogy folyó év júl. 19-én tiltakozási akcióba kezdtem a kolozsvári Református Püspökségen, tiltakozásul: — a múlt évben tartott zsinati választási visszaélések és általában a zsinati ügykezelésben mutatkozó súlyos hiányosságok, mulasztások; — az utóbbi években elkövetett egyházfegyelmi visszaélések; — a teológiai felvételi helyek drasztikus lecsökkentése; — az igehirdetés evangéliumi szabadságát korlátozó ún. delegációrendelet; — édesapám, dr. Tőkés István főjegyző, teológiai tanár, a Református Szemle felelős szerkesztőjének tavalyi törvénytelen eltávolítása; — a székelyudvarhelyi egyházmegyei választási csalásokban való egyházvezetói bűnrészesség és — általában az egyházunk alapvető létérdekeit veszélyeztető egyházkormányzati törvénytelenségek és az abban eluralkodó evangélium-ellenes, ügyszerűtlen és hatalmaskodási megnyilvánulások, s végül — a dési anarchikus egyházi helyzet előidézése és az alapvető gyülekezeti jogok durva megsértése; — személyemnek a lelkészi szolgálatból, ill. a dési gyülekezetből való erőszakos eltávolítása és munkanélküliségbe kényszerítése; — valamint tízéves teológiai évfolyamtalálkozónk betiltása ellen! A sokrendbéli és sokaktól származó törvényes orvoslási és megoldási kísérletek és próbálkozások eredménytelensége láttán — a Lélek ereje, a kialakult helyzet, reformátori hagyományaink és haladó protestáns örökségünk késztetnek tiltakozásra. ,Hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.’ (Jób, 13,13.) Tájékoztatom továbbá Tiszteletedet arról, hogy a mai napon, mikor a lelkészi továbbképző tanfolyam előadására igyekeztem, déli 1 2 órakor D. Nagy Gyula püspök megállított a teológia folyosóján és kiutasított az előadásokról, azzal fenyegetve meg, hogy: .elvitetem a rendőrséggel, amennyiben nem távozik’. Egy óra múlva, az előadások szünetében Székely Károly előadótanácsos keresett meg a folyosón és szintén kiutasított, azt állítva, hogy: jelenlétével veszélyezteti a továbbképzési tanfolyamok jövőjét' . — Megjegyzem, hogy büntetlen előéletű vagyok, nem vagyok vád alá helyezve, törvénytelenül távolítottak el több mint egy éve a lelkészi szolgálatból és semmilyen formában sem szolgáltam rá sem a munkanélküliségre, sem a rendőrséggel való fenyegetésre. Igaz hittel és tiszta szívvel tiltakozom a püspöki terror ellen. Ennek kifejezésére a 19-én elkezdett tiltakozási akcióm színhelyét a Teológiára teszem át. 1985. július 24. Tőkés László lelkipásztor” Ismereteink szerint Tőkés László tiltakozó akcióját 1985. júl. 31-én felfüggesztette, minekutána az elérte célját, felhívva a nyilvánosság figyelmét arra a felelőtlen egyházellenes politikára, amelyet a kolozsvári és nagyváradi püspökség nem választott, hanem a hatalom által kinevezett képviselői folytatnak, mélyen sértve egyben az egész erdélyi magyar közösség létérdekeit is. 63/ 1985 Nagyvárad, 1985. aug. 15. A román kormányzat újabb betelepítésekkel igyekszik megbontani az erdélyi magyarság nemzeti, kulturális és demográfiai homogenitását Július közepén megnyílt Bihar megyében az első erdélyi Ifjúsági munkatelep (Santierul tineretului). Az objektum fontosságát jelzi, hogy a megnyitó ünnepségen jelen volt Nicu Ceausescu ifjúságügyi miniszter, a Ceausescu-dinasztia legfiatalabb politikus-tagja is. Hírek szerint a munkatelep a Szamos és a Berettyó, ill. a Berettyó és a Sebes Kőrös közötti csatornahálózat megépítése végett jött létre. Erdélyben azonban nem csinálnak titkot abból, hogy létrehozásában a gazdasági tényezőknél sokkal fontosabb szerepet játszottak a politikaiak; közelebbről az erdélyi magyarság demográfiai, etnikai homogenitásának a fellazítása. A munkatelep alkalmazottainak teljes állománya ugyanis mintegy másfélezer (1.500) egyelőre ideiglenes barakktelepeken elszállásolt óromániai fiatalból áll, akik számára már megkezdték a Nagyváradtól (Oradea) kb. 40 kilométerre fekvő és jószerével csak magyarok által lakott Székelyhíd (Sacueni) határában egy végleges lakónegyed kialakítását. Mondanunk sem kell, a román kormány ezzel újra megszegi azokat a nemzetközi egyezményeket — közöttük a békeszerződést is —, amelyek tiltják egy homogén kulturális és nemzeti közegben élő közösség etnikai egységének megbontását. 64/ 1985 Nagyvárad, 1985. aug. 17. Romániában többeket féléves kényszermunkára ítéltek a magyar rádió és televízió műsorainak másolása és terjesztése miatt A romániai rendőri szervek újabb hajszát indítottak azok ellen, akik a magyar rádió és televízió programfüzetét másolják és terjesztik. Közismert, hogy a hatóságok már jó ideje különböző megfélemlítő, ill. adminisztratív akciókkal igyekeznek akadályozni az erdélyi magyarokat abban, hogy a magyarországi műsorokat fogják. A rendőrségre történő becitál ás, a TV-antennák erőszakos eltávolítása, sőt olykor a tettlegesség jellemzi ezeket az ismételten megújuló kampányokat. Különösen az utóbbi időben váltak mindennaposakká a retorziók, mégpedig azt követően, hogy a román rádió jelentősen csökkentette magyar nyelvű adásainak időtartamát, a román televízió pedig teljesen beszüntette a magyar nyelvű műsorok sugárzását. Igaz, erdélyi magyar vélemények szerint a román propagandaeszközök magyar nyelvű adásai az elmúlt időszakban „a balkáni primitívség és a bizantinizmus olyan jeleit mutatták, amit már a legtürelmesebb emberi jóérzés sem tudott elviselni”. így nem csoda, hogy Románia azon területein, ahol a magyar televízió adásai jól foghatók, nemcsak a magyarok, de a románok is annak programjait nézik és mindent elkövetnek, hogy Magyarországról még idejében beszerezhessék e programokat. Belényesi (Beius) forrásokból tudjuk, hogy az ottani román ajkú lakosság körében a budapesti televízió műsorának román nyelvre fordított, sokszorosított példányait adják kézről-kézre. Természetesen a magyar televízió erdélyi nézőközönségének zöme az itt élő magyarokból kerül ki. Az ő köreikben terjesztett programlapokat hivatalosan nyilvántartott írógépekkel vagy — akad ilyesmire is példa — kézzel sokszorosítják. A hatóságok most ezt a tevékenységet nyilvánították „illegálisnak", a sokszorosítás miatt egyeseket sovinizmussal vádolva meg, másokat pedig azzal, hogy „nem rendelkeznek iparengedéllyel”. Tudomásunkra jutott, hogy ilyen vádak alapján több személyt már eddig is 6 hónapi „munkahelyen eltöltendő” kényszermunkára ítéltek. Nagyváradon (Oradea) és Szatmárnémetiben (Satu Maré) pedig száznál többre tehető azoknak a száma, akiket hasonló okok miatt többszöri rendőri kihallgatással igyekeztek megfélemlíteni. Közöttük román nemzetiségűek is vannak. 69/ 1985 Sepsiszentgyörgy, 1985. aug. 22. Megszűntek a magyar iskolák a színmagyar vidékeken is Ez évtől megszűntek a magyar iskolák a 85- 90 százalékban magyarok által lakott Kovászna és Hargita megyékben is. Ezzel most már lezárul az a folyamat, amelyet a Ceausescu-rezsim nyíltan a múlt évben hirdetett meg, s amelynek egyik fó célkitűzése a romániai magyar oktatás teljes felszámolása. Magyar tannyelvű osztályok ugyan még vannak, de minden eddigi magyar iskolában — a bevált módszert követve — román osztályokat indítanak, amelyek idővel kiszorítják a magyar tannyelvű oktatást. A román rezsim még azokon a településeken is kötelező érvényűvé tette a magyar iskolák felszámolását, ahol kizárólag magyar lakosság él. Ez történt most az említett két megyében is, ahova komplett román osztályokat szállítottak Óromániából, közelebbről: Neamt megyéből. A családi és nemzeti környezetükből ekként kiszakított román diákokat internátusokban helyezik el; ahol ez nem oldható meg, ott ideiglenes szálláslehetőségeket alakítanak ki nekik. Erdélyi megfigyelők megjegyzik, hogy ezzel az intézkedéssel a román hatóságok megsértik azt a most is érvényben levő törvényt, amely tiltja az idegen megyékből származók beiskolázását akkor, ha a szóbanforgó diákok eredeti lakhelyén megfelelő lehetőségek vannak a továbbtanulásra. Ebben a konkrét esetben — jegyzik meg ugyanezek a források — Neamt megyében jól felszerelt román nyelvű középiskolákat hagytak el az áttelepített diákok, miközben Hargita és Ko-71/1985 Kolozsvár, 1985. aug. 23. A román rendőrség 1 kg kávéért agyonvert egy embert Oláh Zoltán 55 éves, magyar nemzetiségű kolozsvári (Cluj-Napoca) lakost a rendőrség agyonverte. Csak most derült fény arra, hogy 1985 márciusában Oláh Zoltánt, aki az USA-ban élő rokonaitól, teljesen szabályos úton valutautalványt kapott és ezért 1 kg kávét vásárolt az ún. „dollár-bolt”-ban, a vásárlást követően a rendőrség őrizetbe vette. Hírügynökségünk munkatársa felkereste az üzlet vezetőjét, aki megerősítette, hogy amikor Oláh Zoltán „kilépett az üzletből, egy ott várakozó civil, aki hivatalos igazolványt mutatott fel, felszólította, hogy kövesse". Oláh Zoltánt ekkor látták utoljára élve. Következő nap a rendőrség értesítette a családot, hogy hozzátartozójuk tetemét a városi hullaházban átvehetik, miközben hivatalosan csak annyit voltak hajlandók közölni, hogy „feljelentésből értesültek, miszerint a vásárolt kávé üzérkedés tárgyát képezheti". Bár ez nem nyert bizonyítást, a kolozsvári rendőrség a kávét mégis elkobozta. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a holttest arcán súlyos sérülések voltak láthatók. Erdélyi vélemények hangsúlyozzák, hogy miután nem ez az első ilyen eset, megalapozottnak látszik a feltételezés, hogy a rendőri szervek olykor már nem riadnak vissza a lakosság nyílt fosztogatásától sem. Köztudottak azok az esetek, melyek során például a bákói (Bacau) állomáson csángó asszonyokat vert össze a helyi rendőrség, majd elvették pénzüket és a náluk talált javakat, még az élelmiszereket is. Nagyváradról (Oradea) is érkeztek hasonló hírek és volt rá eset, hogy hivatalos egyének külföldieket fosztottak ki. Az Oláh Zoltánnal történtek ezektől annyiban eltérnek, hogy most fordult elő először, hogy egy sokak által ismert, köztiszteletben álló ember esett áldozatául a román rendőrség ma már közbűntényes szinten is megnyilvánuló terrorjának. 73/ 1985 Kolozsvár, 1985. aug. 25. 100 protestáns lelkészre lenne szükség, miközben a kolozsvári Teológiai Intézetbe a hatóságok csak 6 lelkésznövendék felvételét engedélyezték A kolozsvári (Cluj-Napoca) Teológiai Intézetbe az idén mindössze 6 diák nyert felvételt. Összehasonlításként említjük meg, hogy bár a 80-as évek elején még mintegy 40-50 diák tanulhatott évfolyamonként az Intézetben, számuk már akkor jóval alatta maradt a lelkész nélküli református, lutheránus, evangélikus, unitárius gyülekezetek számának. Biztos információnk van arra vonatkozóan, hogy jelenleg legalább 100 új lelkészre lenne szükség ahhoz, hogy Erdélyben ne maradjon gazdátlanul protestáns gyülekezet 75/ 1985 Ditró, 1985. aug. 28. Tragikusra fordult egy erdélyi politikai elitéit helyzete Páll Béla, egykori ditrói (Ditrau) matematikatanár elméje teljesen elborult a börtönben vele szemben alkalmazott, különlegesen kegyetlen bánásmód következtében. Páll Bélát 1983-ban tartóztatta le a securitate, de már ezt megelőzőleg, éveken keresztül zaklatták; gyakran kihallgatták, olykor tettlegesen is bántalmazták. Ez történt 1983 márciusában is — azt követően, hogy Páll visszatért Magyarországról, a költő Illyés Gyula temetéséről. Nem tudván elviselni a megaláztatásokat. Páll levelet írt a legfelsőbb román vezetéshez, amelyben kérte, hogy „hagyják legalább élni, hisz beteg ember lévén, igazán nem lehet útjában már senkinek". A levél postázását követően vette őrizetbe a securitate. Formális, zárt per során — melyen egyébként még védőügyvédje sem lehetett végig jelen — a bukaresti katonai törvényszék 6 évre ítélte „izgatás és nacionalista propaganda" címen. Pálit jelenleg a politikai foglyok Jilava-i börtönében őrzik. Beszámolók szerint teljesen elborult elmével a kórházi zárt-osztályon van. Sokan attól félnek, hogy az ítélet kitöltése után is pszichiátriai intézetben tartják majd, vagy esetleg még a szabadulás előtt öngyilkosságba kergetik.
