Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
1985. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 5. oldal CSICSERY-RÖNAY ISTVÁN: Az 1945-ös választások Kerek negyven évvel ezelőtt, közvetlenül a választások után ezt írta Magyarországról a Times: „A választások jelentősége abban van, hogy Magyarország újabb történetében most első ízben a szavazás szabad volt Eredménye igazolta a magyar kormányzat demokráciaként való elismerését a nyugati hatalmak részéről. A New York Times vezércikkének a „Demokrácia Magyarországon” címet adta. „Az eredmény — írta — hármas győzelme volt a demokráciának. A magyarok, legyőződén, háborús pusztítások után s orosz megszállás alatt, mégis az első szabad választást rendezték Délkelet-Európában a háború óta, és az első valóban szabad választást történelmük során. Ugyanekkor egy többpártrendszer mellett, mely átka lett a kontinentális Európa demokráciáinak, elegendő egységet és politikai érettséget tanúsítottak s a döntő többséget egy pártnak adták, miáltal világosan kijelölték az utat a nemzet számára. Végül ezt a többséget a demokratikus kisgazdapártnak adták és félretolták mind a jobboldaliakat, akik az országot egy féligfeudális rezsim alatt tartották, mind a kommunistákat, akiknek terrorhullámára Kun Béla alatt ma is élénken emlékeznek a magyarok. Az elsimerés elsősorban a magyar népet illeti, mely mind bátorságáról, mind szabadságszeretetéról a legsúlyosabb körülmények között tett tanúságot. A kisgazdák abszolút többsége ellenére is az új kormány koalíciós kormány lesz, ahogy azt az orosz parancsnok javasolta. Azonban, hacsak nem akadályozzák meg benne, a kisgazdapárt fogja dominálni a politikát. S ezt a politikát az összes demokráciák támogathatják. Ha a kisgazdákat hagyják, hogy politikájukat gyakorlatilag is megvalósíthassák — Európának legnyugtalanabb vidékén a demokrácia fellegvárát fogják felépíteni, mely lelkesítheti mindazokat, akik a környező országokban a demokráciáért harcolnak.” Talán először a reformkor s a szabadságharc óta Magyarország ismét egy nyelvet beszélt a Nyugattal. A szerencsés körülmények összejátszása, valamint a magyar nép szívós kitartása és mértéktartó józansága lehetővé tette, hogy a magyarság hangját a Nyugat is meghallhassa s tucatnyi fontosabbnak tartott problémája között is felfigyeljen rá. Csak pár évi viszonylagos szabadság adatott népünknek s ezt a rövid kegyelmi időt ki tudta használni, hogy egyszerre az európai fejlődés első vonalába lendüljön. A nyelv, amelyen a magyarság a választások szimbólumán át szólott, olyan világos, olyan egyértelmű volt, és annyira egyezett az egész demokratikus világrend gondolkozásmódjával s értékrendszerével, hogy a győztes Nyugat egyszerre elfeledte, hogy Magyarország a leggyűlöltebb ellenség mellett a végsőkig kitartott, hogy joggal vagy jogtalanul feudálisnak nevezett, de mindenképpen ellenszenvvel kísért rendszer volt benne uralmon történelme utolsó szakaszán, és minden fenntartás nélkül sorolta be a szerinte legmagasabb életformájú politikai rendszerek, a nyugati demokráciák közé, sőt példaképnek, állította szomszédai, tehát a volt kisantant-államok elé is. I. A nemzetközi háttér 1945-ben 1945 nyarán az amerikai hadsereg még Európában állt, így az amerikai kormány egész más hangon tárgyalhatott a Szovjettel. Sőt, az új angol munkáspárti kormány is igen erélyesen avatkozott be a délkelet-európai ügyekbe. Wüson tábornok, a közös angolszász vezérkar brit megbízottja még szeptember végén is nyüatkozatban emelt óvást — a szovjet terjeszkedési tervekre való tekintettel — az ellen, hogy Európában vagy a világ más helyén visszavonják a megszálló amerikai erőket Augusztus és szeptember folyamán amerikai és angol tényezők félreérthetetlen nyilatkozatokban szögezték le álláspontjukat a délkelet-európai államokban tartandó szabad választások kérdésében. Truman elnök hangsúlyozta, hogy Magyarország, Románia és Bulgária egy hatalom érdekkörébe sem tartozik, a New York-i rádió pedig megállapította, hogy az USA, Anglia és a Szovjetunió együttesen vállal felelősséget LOS ANGELES-ből lapzártáig — feltehetően kézbesítési problémák miatt — nem érkezett be az anyag. Az „Ifjúsági Fórum”ban jelzett riportot így csak következő számunkban tudjuk közölni. azért, hogy Magyarországon s mindazokban az országokban, „amelyek a támadó háború elveit tették magukévá”, valóban demokratikus államrendszer szülessék. Bevin hires, augusztus 20-i beszédében kijelentette, hogy a három ország kormánya nem képviseli a nép többségét, majd pár nap múlva hangsúlyozta, hogy az ezekkel az országokkal való diplomáciai kapcsolat a választások tisztaságától függ. Attlee arról beszélt, hogy Angliának kötelezettségei vannak Délkelet-Európában: az angol kormány törekvése oly kormányok létrehozását segíteni, melyek a közvélemény óhaján alapszanak. „Anglia és az USA nincsenek abban a helyzetben — mondta a londoni rádió szeptember közepén —, hogy elismerhessék Magyarország, Románia és Bulgária jelenlegi kormányát.” Az angol-amerikai érdeklődés Délkelet- Európa iránt oly nagy volt, hogy Bulgáriában, a Petkov-féle parasztpárt visszalépése után, a két hatalom elhalasztatta a választásokat, amihez kénytelen-kelletlen a Szovjetunió is hozzájárult. Szeptember végén az amerikai külügyminiszter hivatalosan bejelentette, hogy az E- gyesült Államok kész elismerni a magyar kormányt, miután Magyarország elfogadta az amerikai feltételeket az „abszolút szabad választásokra” vonatkozólag. Nem sokkal később a Times megírta, hogy a brit kormány is valószínűleg követni fogja az amerikai lépést. Ezekután a Szovjetunió is sietett bejelenteni, hogy a magyar kormánnyal fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatokat. II. A budapesti választások Az angolszász hatalmaknak 1945 nyarán — az akkor még Európában álló hatalmas amerikai haderőre támaszkodva — sikerült az oroszokat rábírni a jaltai egyezmény érvényesítésére. Bulgária esetében úgy, hogy megakadályozták a választást, amely a Petkov-féle parasztpárt részvétele nélkül zajlott volna le, Magyarországon pedig a szabad választások kikényszerítésével. Moszkvát azonban még másvalami is engedékennyé tette: Rákosiék ravasz és sikeresnek ígérkező stratégiát dolgoztak ki a választások lebonyolítására. Tervük a következő volt: Budapesten kell megtartani először a községi választásokat A szociáldemokratákat rá kell venni a kapcsolt lista elfogadására a kommunistákkal. Budapest túlnyomólag proletár népe minden bizonnyal a munkáspártoknak fogja adni az abszolút többséget hisz a kisgazdapárt agrárpárt, melynek Budapesten — úgy gondolták — nincs talaja, különösen a parasztság sztrájkjogának bejelentése után, a többi polgári párt (Polgári Demokrata Párt, Radikális Párt) pedig szervezetlen s aránylag jelentéktelen. Ha aztán a munkáspárti többség szabad választás alapján létrejött, az országos választásokat könnyebb elhalasztani, vagy a kisgazdákat közös listára kényszeríteni, esetleg akár az eredmények meghamisításával biztosítani ott is a munkáspárti plusz parasztpárti többséget. A budapesti választás azonban nyugodtan lehet tiszta. Az első két lépés simán ment: október 7-re kiírták a budapesti választásokat s azokon a két munkáspárt közösen állított jelölteket. További elképzeléseikben azonban csalódniok kellett Hiába jelentették be az összes hadifoglyok közeli hazatérését, hiába hirdette Rákosi, hogy a kommunisták „magyar talajból sarjadó magyar demokráciát” akarnak, Révai pedig, hogy szerintük „Magyarországnak magyar nemzeti hagyományokon alapuló parlamentáris demokráciára van szüksége”, a földreformra is hiába hivatkoztak mint kommunista vívmányra, hiába írtak vezércikket „A hívő szavazatárra pályázva, s hiába jelentették be közvetlenül a választás előtt óriási szalagcímekben, hogy „a Szovjetunió lemond az idei magyar gabonaszállítmányokról”, s hogy „megérkezett az első pamutszállítmány a Szovjetunióból” — a magyar nép átlátott a szitán és másképp döntött A kisgazdapárt nyártól, főleg a szentistváni nagyválasztmánytól kezdve, ahol Tildy helyére Nagy Ferencet választották meg pártelnöknek s Kovács Bélát főtitkárnak, végig offenzívában küzdött, a baloldali pártokat védekezésre kényszerítve, anélkül azonban, hogy törésre engedte volna vinni a dolgokat A kommunista sajtó hangja mutatta legjobban, hogy a baloldal valóban defenzívába szorult A Szabad Nép például azt úja szeptember 2-án: „A parasztsztrájk vagy egyszerűen értelmetlenség, vagy annál sokkal rosszabb ... A munkásság is alkalmazza a politikai sztrájk veszélyes fegyverét, de csak forradalmi időkben, amikor arról van szó, hogy a régi politikai rendszert megbuktassuk. De kérdjük: a magyar demokráciát akaija Nagy Ferenc megbuktatni?” Egy későbbi Szabad Nép-vezércikk írja: „Úgy látszik, a kisgazdapártban megirigyelték Görögország sorsát. Úgy látszik, tetszik nekik a görög polgárháború... Mi belső békét, nemzeti egységet demokratikus konszolidációt akarunk. A kisgazdapárt jobbszárnya nem ezt akaija. Hát mit akar? Talán megszállási zónákra szeretné szaggatni Magyarországot? Hát valóban jobban gyűlölik a népi demokráciát, mint amennyire szeretik a hazát?” A veszprémi kisgazdapárti főispán — ugyancsak a Szabad Nép szerint — ezt mondta: „Ha olyanok jönnek a faluba, akik a kommunista pártba akarnak benneteket beléptetni, furkósbottal verjétek őket agyon Ha a kommunista párt nyeri meg a választásokat, megsemmisíti a földreformot és bevezeti a kolhozrendszert.” „Ezeket az aljas rágalmakat nem fogjuk tűrni! Ezt vegyék tudomásul.” — teszi hozzá a lap. Szeptember 27-én pedig így háborog a Kommunista Párt hivatalos lapja: „Nemzeti színű szalaggal átütött plakátján közli a kisgazdapárt a munkásokkal, .amilyen elszántsággal harcolt a diktatúra ellen, ugyanolyan elszántsággal küzd a terror ellen’. Röpiratokat is adott ki a kisgazdapárt, felhívást a magyar munkássághoz, amelyben arra hivatkozik, hogy bizonyos jelek arra vallanak, hogy a múlt fasiszta módszerei felütik a fejüket Kiről beszél a kisgazdapárt amikor a múlt fasiszta módszereinek visszatérését emlegeti?” A kommunisták még a saját befolyásuk alatt álló népbíróságok működését is kifogásolják: „A budapesti Népbíróság kiadta a múlt hét hónapi munkájának statisztikáját. Az adatok megdöbbentőek. Mindössze 690 esetben hoztak ítéletet s 306 vádlottat felmentettek. 50 halálos ítélet közül csak 20-at hajtottak végre .. . Szabotázsszerű ez a lassúság. Nem tűrhetjük, hogy a népbíróság olyan beszámolót nyújthasson be munkájáról, amely vádiratnak is megfelel — önmaga ellen.” (Vezércikk a Szabad Népben, szeptember 6-án.) A kisgazdapárt viszont elszántan és szilárdan halad előre. A nagyválasztmány ülésén, melyet Szent István napján tartott meg, széleskörű demokratikus programot fogad el a párt s kimondja a parasztság sztrájkjogát A párt külügyi bizottsága állást foglal az etnikai határok mellett, tiltakozik a szlovákiai magyarüldözések ellen s népszavazást követel a szomszéd államok magyarlakta területem. Ha a kommunisták kisgazdapárti gyűléseket zavarnak meg, olyan erővel lép fel, hogy a Kommunista Párt kénytelen nyüvános elégtételt adni. íme egy idézet amely jól jellemzi a kisgazdapárti sajtó erélyes hangját: „A Szabad Nép minősíthetetlen hangon intéz támadást ellenünk — írja a Kis Újság —, de a Szabad Nép is elismeri, hogy vannak túlkapások. A kisgazdapárt sem megfélemlítést sem terrort nem tűr el a tekintetben, hogy a demokratikus választások tisztaságáért síkraszálljon.” A kisgazdapárti gyűléseken a szónokok Varga Béla vezetésével olyan bátran és világosan foglalnak állást a tiszta demokrácia és a magyar függetlenség gondolata mellett, hogy Budapest lakosságában az orosz megszállás borzalmai óta alig felengedő nyomottság és bizonytalanság érzése fokozatosan átalakul bizakodó hangulattá, majd bátor kiállássá. „Szabad nép a független hazában”, „Legyen egyszer vége ebben az országban az erőszaknak, gyűlöletnek”, „A lélek pártja vagyunk az anyaggal szemben”, „Politikamentes közigazgatást kívánunk”, „Mi nem kívánjuk vissza az egy párt, egy vezér elvét”, „Legyen vége a törpék lázadásának az igazi magyarok ellen” — ezeket s ezekhez hasonló gondolatokat szolgáló politikát hirdetett a kisgazdapárt hétról-hétre budapesti nagygyűlésein, óriási tömegek előtt. A párt plakátjain pedig megjelent a derűs kék ég hátterével az imakönyv és a szőlő kenyérrel. Közvetlenül a választás előtt Budapest utcáit milliós példányszámban borította el a következő szövegű röpcédula: „Ha azt akarjátok, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg továbbra is Magyarországon maradjon, szavazzatok a Kommunista Pártra!” (Emiatt kínozták meg borzalmas módon másfél évvet később az NKVD pribékjei Gyulay Lászlót, a kisgazdapárt propagandavezetőjét. . .) így érkezett el október 7., a budapesti választások napja. A választás szabadon, rendben folyt le s a magyar főváros proletár többsége leszavazott — a kisgazdapártra! A végleges eredmények ezek voltak: Kisgazdapárt; (121) 295.187; Munkáspártok: (103) 249.711; Polgári Dem. Párt. (9) 22.392; Nemz. Parasztpárt: (5) 11.741; Radikális Párt: (2) 5.013. (Összesen: 240 mand., 584.044 sz.) (Befejező rész a köv. számban) WOKfti LOOKING INTO WE’VE MOVED Alberta Culture Heritage Foundation Cultural Heritage Division Alberta Culture Heritage Council Our new address is: 2nd Floor, 12431 Stony Plain Road Edmonton, T5N 3N3 Tfelephone: 427-2927 Please drop by and see our new offices! CULTURAL HERITAGE Liberia
