Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

4. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West

1985. október

Egy „választás” Magyarországon

1985. április 22-én, d.u. fél 6-kor a Budapest,

V. kerület déli szavazókörzete megtartotta második jelölógyúlését. Az ország különböző pontjain ebben az időszakban tartják a jelölőgyűlések zömét, tehát a fenti tény önmagában nem rejt semmi különöset. Miért bírt azonban számomra — és úgy gondolom, az egyetemisták számára is — különös jelentőséggel ez a jelölőgyűlés?

Az első jelölógyúlés után kapott nagyobb nyilvánosságot az induló jelöltek névsora. Megtudhattuk, hogy a 4 induló között van IQ. Rajk László is. Beindult az ilyenkor szokásos „távközlési mechanizmus", szájról-szájra terjedt a hír, egyik egyetemista hívta a másikat Megjelentek — szinte eddig soha nem tapasztalt mennyiségben — a jelólőgyúlésre hivó apró röpcédulák. Kikerültek a kollégiumok faliújságjaira, az egyetemi hirdetőtáblákra, megtalálhatók voltak radiátorokon. padokon, szórólapok formájában. Sót, „Szabadságot Duray Miklósnak!" matricát is láttam a büfé-bejáróban.

Ifj. Rajk László közismert az egyetemisták körében. Tudtuk róla, hogy évek óta szerkeszti, nyomtatja, árusítja a nevével fémjelzett értelmiségi kór különböző kiadványait. Az egyetemisták nagy része tudja, hol van a Rajk-butik, ahol ezeket a kiadványokat minden különösebb nehézség nélkül meg lehet vásárolni. Szintén ezekből a kiadványokból tudhatják az egyetemisták, hogy ezért müyen szigorú adminisztratív intézkedéseket alkalmaztak velük szemben.

A Rajk-kör most azonban kilépett eddigi — viszonylagos — elzártságából, s egy — legális — közéleti fórumon próbált nyilvánosságot adni azoknak a problémáknak, amelyekről kiadványaikban eddig is írtak. Tették ezt azzal a könynyen kitalálható céllal, hogy jelölésük esetén választási program-beszédek, választói gyűlések fórumán adhatnak hangot azoknak a gondoknak, problémáknak, amelyeket ók ma Magyarországon a legfontosabbaknak tartanak.

Természetesnek tartom, hogy ez a próbálkozás óriási érdeklődést váltott ki egyetemista körökben. Aznap délután kiderült, joggal véltem ezt természetesnek. Szemtanúi lehettünk, hogyan próbált kilépni ifj. Rajk László és vele együtt társai és gondolatai a szűk értelmiségi körbe redukált belső nyilvánosságból a bevett fórumok jóval nagyobb nyilvánosságot biztosító színfalai elé. A jelölógyúlés története ezért az űn. „ellenzék" legalizálódási kísérletének is története.

Társaimmal 5 előtt 10 perccel érkeztem a fél 6- kor kezdődő jelólőgyúlésre. A bejutáshoz némi magyarázkodásra volt szükség, mert nem nézték jó szemmel, hogy elmentünk: honnan jöttünk, minek jöttünk, hol dolgozunk?

A terem jó része már ekkor megtelt. A korábban érkezettektől tudtam meg, hogy már d.u. 3 óra felé elfoglalták az ülőhelyeket; ez kb. 400-500 embert jelentett.

A helyszín a következő képet mutatta: a terem középső sávjában elhelyezett székekben jól öltözött, 35-50 év közötti urak és hölgyek foglaltak helyet. A terem két szélén, a karzaton helyezkedtek el az egyetemisták, ill. a baloldali karzat elején, elkülönült csoportot alkotva — a felismert arcokból következtetve — az V. kerületi pártvezetóség állt. Sokan ültek a földön, többen ettek.

17.11 — Kb. 600-700-an lehetünk, de nagyon nehéz megbecsülni.

17.20 — Az arány javult az egyetemisták javára. Talán már 800-850-en lehettünk a teremben.

17.28 — Bevonul az elnökség és helyet foglal a felállított emelvényen. — Megnyitás, az elnökség tagjainak bemutatása.

17.31 — A terem „dugig" van, már a széksorok között is állnak, kb. 900-1000 ember lehet jelen.

17.32 — Ismertetik a jelölés szabályait 17.40 — Fekete elvtárs (a levezető elnök) beszédet tart. Elmondja, hogy a kerület gyorsan fejlődik, bár a nyugdíjasok helyzetére jobban oda kell figyelni. Ismerteti a HNF (Hazafias Népfront

— A szerk.) programját Körülbelül a következő konkrétsággal fogalmaz: fejleszteni kell a gazdaságot. javítani kell az életszínvonalat bővíteni kell a szocialista demokráciát (közbekiáltások hátulról: a mikrofonba beszéljen, nem hallunk semmit). Elmondja, hogy azt kell jelölni, aki elfogadja a HNF programját. Javasolja Gágyor Pált

— munkáscsaládból származik, mérnök, címzetes főiskolai tanár, a METESZ elnöke, 45 óta párttag, munka érdemrend arany fokozata, a kerületi pártbizottság tagja —, és Paizs Nándort

— munkáscsaládból származik, 30 éve vezető, Eötvös-díjat kapott, munka érdemrend arany fokozata, a VOLÁN vezérigazgatója. A másik két jelöltről szót sem ejt!

18.00 — A jelöltek beszédei következnek.

Gágyor Pál: Az 1950-es első tanácsválasztáson tanácstag, majd a 60-as években a budapesti KISZ-bizottság tagja lettem. Alkotásaim: „több mint száz publikációs tevékenységem van” és „az Erzsébet-hid vezető főmérnöke voltam". Elfogaoom a HNF prograinjáL

Paizs Nándor: Életutam nagyban hasonlít az előttem szólóéhoz, de mégis különböző. Elfogadom a HNF programját. „Megfelelő ismeretekkel rendelkezem mind a helyi, kerületi és országos kérdésekben is."

iQ. Rajk László: Nem beszél az életútjától, a programját ismerteti, amelyben a kerületi és országos problémákat veti fel. — A kerületben a háztartások 15 százaléka konyhanélküli, ez 47 ezer embert érint Segítség nélkül a rossz állapotú házak nem újíthatok fel. Más, kedvezőbb hitelpolitika kell. Közlekedési gondok: huzamosan nagy a forgalom. 150 ezer ember utazik át naponta a kerületen. A jelenlegi városrendezési tervek ezt tovább terhelik, konkrét megoldásokat javasol ennek elkerülésére. Ezután általánosabb problémák következnek:

— Nagymaros vízlépcsőrendszeréről beszélt népszavazást, de legalább újabb parlamenti döntést kér;

— A nyugdíjasok problémája: 2 millió nyugdíjas van az országban. A nyugdíj átlag 2700 Ft körül van (a létminimumot ma 2500 Ft-ra számolják, ebben nincs benne a cigaretta, a kisfröccs, a tiszta fehérnemű, és a fűtés 17 fokra van szá-1 molva). A nyugdíjasok 35 százaléka a létminimum alatti jövedelemmel rendelkezik.

— Létre kell hozni a Népjóléti Minisztériumot

— „A tavaly bevezetett kényszermunkát azonnal meg kell szüntetni."

— A határainkon túl élő magyarok kérdése. Sárdi László: Sokgyermekes család — ügyvéd — a HNF-nél dolgozik. Köszöni a jelölést — örül, hogy sokan vannak, külön köszönti azt a 400 megjelenőt, akik már 3 órakor beültek a terembe.

18.30 — 18.40: Megkezdődik a vita.

1. Egy 25 év körüli férfi: kint még rengetegen állnak, nem tudnak bejönni, a körülmények alkalmatlanok a gyűlés megtartására — halasszuk el.

2. Levezető elnök: Ez a kerület legnagyobb terme — megtartjuk. (Közben kintről folyamatosan érkeznek a hírek, hogy 100-nál többen — zömében egyetemisták — nem tudnak bejönni, mert nem engedik be őket)

3. Bállá Károly: Azonnal megtámadja ifj. Rajk Lászlót. „Miért nem mutatkozott be Rajk jelölt? A .régi Rajk' megadta a tiszteletet azoknak, akikkel beszélt." Összefüggéstelen mondatok következnek: „. . . zsebre dugott kézzel nem lehet

építeni a szocializmust... ”..........a bajokat nem

a Népjóléti Minisztériummal, hanem a népjóléttel lehet megoldani...”

4. Idős jogász hölgy: „Magyarország jogállam" — csak az lehet jelölt, aki elfogadja a HNF programját.

5. Fischer György: Nagymarosról beszél, közli az esetleges megépítés következményeit. „Nagymaros kérdéséről nyílt vita kell." Kis módosítással megismétli az előbb elhangzottakat: „Remélem, hogy Magyarország jogállam ”

6. A következő hozzászóló véleménye szerint Rajk még túl fiatal, nem érdemelte ki a jelöltséget, „előbb valamit tegyen le az asztalra".

7. Egy idős úr az általános iskola túl nagy követelményeiről beszélt

8. Egy mérnök: Rajk nem vállalta a HNF- programot. „Nagymaros már eldöntött kérdés, és nem fogja károsítani a környezetet"

9. Egy információs mérnök; Rajk az elmondott adataival hatásvadász volt.

10. Hőnyik István: A két első jelölt elfogadását javasolja. Kérdéseket intéz Rajkhoz. Kiabál és teljesen vörös a feje. „Válaszoljon, Rajk jelölt Hányszor volt összeütközése a törvénnyel? Van-e érvényes útlevele, ha nincs, miért nincs? Van-e közéleti tevékenysége?"

11. Lukács Béla, a TEMAFORG volt vezérigazgatója: „Ne destruáljunk — lelkesítsünk; nem javaslom Rajk Lászlót."

12. Kószegh Ferenc; Beszél az első jelölógyúlés visszásságairól; a két HNF-jelölt pl. az elnökségben foglalt helyet. Ha a levezető elnök ismertette a két HNF-jelölt életútját, miért nem tette meg ezt a másik két jelölttel is? Ez nem esélyegyenlőség! — Elmondja Rajk életútját. Ismerteti azokat a dolgokat, amelyeket Rajk építészeti tevékenységével kiérdemelt. Szerinte olyanok is ülnek a teremben, akik nem lennének jogosultak a szavazásra. Elmondja, hogy nemcsak az a közéleti tevékenység, amit hivatalos kereteken belül, bizottságokban, stb. végeznek, hanem az ezen kívüli öntevékeny munka is az. Megkéri a jelenlévőket, hogy minden jelöltet támogassanak, hogy a választás majd tényleges választás lehessen. (Közbekiáltások: fejezd be, hosszú, kuss!)

13. Egy tervező mérnök: Rajk nem mindig köszön vissza neki közös munkahelyükön. A fiatalok munka nélkül akarnak hozzájutni a javakhoz. ő is sokáig dolgozott, s a tíz körmével kaparta össze a lakását. A nyugdíjasokról nem kell annyit beszélni — reméli, hogy majd a gyerekei segítik őt, ó is segíti a maga szüleit A negyedik jelölt szerinte Rajk kortese.

14. Egy tanárnő a kerületből: Helyteleníti, hogy nekirontottak Rajknak. aki felkészült, ellentétben a többi jelölttel, akinek még csak készülőben van a programja. „Egyesek a legtapintatlanabb módon személyeskednek. Hogy mernek állandóan Rajk apjával foglalkozni?" Minden jelöltet támogatni kell. ez lehet az első alkalom, hogy ne csak szavazhassunk, hanem választhassunk is!

15. Egy V. kerületben dolgozó, középkorú férfi: .Javaslom, hogy az or szággyúlés kezdeményezze egy közép-európai fegyvermentes övezet kialakítását"

ló. Egy 30 év körüli férfi: „Paizs elvtárs rendkívül környezetvédő."

17. Egy tanárember: Eddig mindenki személyeskedett, a tanácsi összejöveteleken már elmondták a problémákat — a Rajk által elmondottak igazak — egy korábbi felszólaló egyetemistát hallgatva azt hitte, a kabaréban van. (Közbekiáltások: maga se személyeskedjen!) A beszélő vörös fejjel, kiabálva: ,Azért van a jelölógyúlés, hogy mindenki mindent elmondhasson." (Az elhangzott 21-22 felszólaló közül az általam érdekesebbeknek tartottakat emeltem ki.)

20.30 — A levezető elnök közölte a jelenlévőkkel, hogy a teremben 1311-en vannak. (Ez tel-, jesen irreális, hiszen a terem 600 férőhelyes, ráadásul a sok földön ülő, sarokba szorult miatt lehetetlen volt megszámolni a jelenlévőket.)

Ezután a jelölt-jelöltek válaszai következtek. Ezek új elemet nem tartalmaztak, kivéve Rajk válaszát. Kijelentette, hogy az előző jelölógyűlésen elfogadta a HNF programját, a többi kérdésre pedig nem óhajt válaszolni.

SZAVAZÁS: Gágyor Pál — szinte az egész terem szavaz — 873; Paizs Nándor — szinte az egész terem szavaz — 809; ifj. Rajk László — a I középen ülők közül senki sem emeli fel a kezét — 378 szavazatot kap; Sárdi László 350 szavazatot kap (hitetlenkedő közbekiabálások: a középen ülők ismét nem szavaztak!).

A levezető elnök közli, hogy a jelöltséghez szükséges 1 / 3-os támogatást csak Gágyor Pál és Paizs Nándor szerezte meg, tehát őket jelölte a jelölógyűlés az országgyűlési képviselő választásra.

Közben teljes a hangzavar. A középen ülők elmennek, a Rajkra szavazók ottmaradnak, leülnek a széliekre. Kb. 50 kivételével minden széket elfoglalnak. Megszámolják őket, 350-360 között vannak. Tehát max. 430 ember ülhetett. Az állva szavazók közül kb. 50-60 ember kivételével mindenki Rajkra szavazott. Ez így is csak max. 900 ember. Hol volt a többi 488? Mindenki előtt világossá válik a svindli. Úgy véljük, a teremben csak 900-an voltak, de az elnökség 1388- at könyvelt el.

Mig a teremben ülünk, többször lekapcsolják a villanyt. Sok hasonló külsejű, karba tett kezű ember álldogál a kijáratnál. — Lassan szétoszlik a tömeg. Hazamegyünk. Közben elkeseredett beszédfoszlányokat kapunk el: „... mocskos csalók..., óvni kell... ”, stb. — A kijáratnál rend-; örök, rendőrautók, civilruhások. I

A fent leírtak a teremben készült jegyzetek alapján születtek, de így is előfordulhat, hogy: kifelejtettem lényeges dolgokat. Néhány sorban megpróbálom kibogozni azokat a szálakat, amelyek — megítélésem szerint — a jelölógyűlést zátonyra futtatták.

Este érkeztek be a kollégiumba az — addig is, sejtett — eseményeket megvilágító hírek. Az V. i kerületben dolgozók mondták, hogy utasították az V. kerületi vállalatok munkásőreinek és párttagjainak egy részét, hogy menjenek el a jelölő- j gyűlésre. Ez magyarázza, miért érkezett kb. 400: ember jóval a gyűlés megkezdése előtt a terembe, s miért szavaztak kizárólagosan a két HNF-jelöltre.

Ez a megoldás a „fair play" szabályaitól ugyan messze esik, de talán elfogadható mint a politikai küzdelem egyik lehetséges eszköze. De meg kell kérdőjelezni az olyan lebonyolítás törvényességét, amely — ha objektív akadályok miatt is (pl. kicsi a terem) — nem teszi lehetővé minden állampolgár számára, hogy támogassa saját jelölt-jelöltjét. Nem kellene újabb jelölőgyűléseket is tartani, akár szabad téren, ahol elférnénk . . . ?

A hétfői tapasztalatok a választójogi törvény néhány fogyatékosságára is felhívták a figyelmet. Nem szerencsés megoldás a nyílt szavazás. A MOGÜRT-teremben uralkodó állapotok miatt teljességgel lehetetlen volt megállapítani, hányán vagyunk, s melyik jelölt hány szavazatot kapott. Különösen nem alkalmas a létszám megállapi-, fására az a módszer, hogy két szavazatszámláló feláll egy-egy szék tetejére és körbeforogva, megszámolja az egybegyűlteket. Ez érvényes a szavazatok összeszám látására is.

Végül, amit én a legfontosabbnak véltem. A kirendelt szavazók nemcsak Rajk jelölését nem : támogatták, hanem a negyedik jelölt, Sárdi László sem élvezte bizalmukat Pedig Sárdi ellen az egész. jelölógyűlésen szinte egyetlen komoly kifogás sem merült fel, senki nem akaszkodott bele elhangzott beszédjébe. Mégsem tetszett. Csak a két HNF-jelölt nyerte meg a korán beülök szimpátiáját.

Van tehát kettős jelölés, és van is két jelöltünk,! a két HNF-jelölt. (Igaz, kicsit egyformák.) Csak éppen a lényeg sikkadt el. Úgy vélem, nem sikerült csatát nyerni az alulról jövő újabb társadalmi kezdeményezéseknek sem. s ezzel a jelölt-jelöltek ellen szavazók a kerület többi 29 ezer lakosát fosztották meg attól a lehetőségtől, hogy valódi i alternatívák között választhasson. A többi jelölőgyűlésen a társadalmi jelöltek ellen szavazók pedig az országukat fosztják meg egy „új természetű", más szellemű parlamenttől.

Ugyanis, aki a felmerült jelölt-esélyesek ellen szavaz, a jelölógyűlésen jelen nem lévő választását teszi lehetetlenné. Marad tehát továbbra is a szavazás. |

A Ny.M. szerkesztői megjegyzése: A fenti írást a szerző és a kiadvány megkérdezése nélkül —j ezért nevük elhagyásával — közöljük.

BIBÓ ISTVÁN — A SZELLEMI ELLENÁLLÁS JELKÉPE

(Folytatás az 1. oldalról)

Bibó a hatvanas-hetvenes években elszigetelten élt, sem közéleti, sem tudományos szerepet nem vállalt Sartre-nak és Kádár Jánosnak írt 1967—69 között kelt leveleiben felhívta a figyelmet rá: az általánosnak mondott amnesztia dacára több száz 56-os elítélt sínylődik a börtönökben — a címzettek azonban nem reagáltak rá. Bibó (mások biztatására) próbálkozott egy-két kisebb közlemény elhelyezésével a hazai folyóiratoknál, nem sok sikerrel. Szinte a haláláig még a nevét sem igen lehetett nyomtatásban látni. A hetvenes évek elején írt egy könyvet A nemzetközi államköziség bénultsága és annak orvosságai címmel, mely Angliában jelent meg, angol nyelven — lényegében visszhang nélkül. 1971—72 fordulóján hangszalagon rögzített egy magányos előadást Az európai társadalomfejlődés értelmé-ról — aminek a kéziratos hagyatékában fellelt gépelt szövegét a Mozgó Világ, a fiatalok népszerű folyóirata szerette volna megjelentetni ’83 decemberében; a számot nem engedték kinyomtatni...

Amikor a hetvenes évek derekán a magyar független közvélemény figyelme a lengyel ellenzéki mozgalom felé fordult, szinte törvényszerűen „fedezte fel” a maga számára Bibó István szellemi örökségét. Hiszen amit Michnik és Kuron megfogalmazott a „korlátozott forradalom” elvéről, nagyon hasonlitott arra, amit Bibó mondott az 1945—47- es koalíciós korszakban és az 56-os forradalom utóvédharcában: elképzelhető olyan politikai berendezkedés, amely nem biztosítja ugyan a teljes, mindenoldalú szabadságot, viszont azzal, hogy vüágosan meghúzza a határvonalat a társadalmi-demokratikus és az államilag kézben tartott szférák között, egyrészt kiindulópontjává válhat a teljesebb demokratikus fejlődés számára, másrészt lehetetlenné teszi, hogy demokratikusnak mondják azt, ami nyilvánvalóan nem az.

Ennek az „újrafelfedezésnek” volt a terméke a magyar ellenzék kezdeményezte s az értelmiség neves képviselőit szerepeltető Bibó-Emlékkönyv 1980-ban, valamint Bibó 56-os írásainak közzététele a szamizdatban. A Hétfői Szabadegyetemen (a magyar repülő egyetemen) e sorok írója ismertette Bibó kevésbé ismert műveit és kéziratos hagyatékát. S talán nem függetlenül mindezektől, évek óta készülőben van egy hivatalos, több kötetes kiadás Bibó válogatott műveiből (amelyben természetesen az 56-os írások nem kapnak majd helyet).

Talán nem kéretlenül tolmácsolom a magyar független közvélemény örömét, hogy lengyel barátaink is érdeklődnek a kiváló magyar politikai gondolkodó munkássága iránt. Hiszen — Bibó István egyik tanulmányának címével szólva — egy a sorsunk: A kelet-európai kis államok nyomorúsága.

BIBÓ ISTVÁN ANGOLUL

Bibó István tanulmányainak angol nyelvű kiadását gondozza a Magyar Baráti Közösség.

A válogatás megjelentetését az Atlantic Research and Publications kiadó vállalta “Society in Change” sorozatában, amelynek főszerkesztője Király Béla. A kiadványsorozatot a Columbia University Press terjeszti. A kiadó eddig több mint negyven könyvet jelentetett meg, köztük Janics Kálmán munkáját, amelyet ugyancsak az MBK támogatott, valamint egy Trianonról és egy az 1956-os magyar forradalomról szóló tanulmánykötetet

Bibó István legfontosabb tanulmányainak angol nyelvű kötete egyik legjelentősebb európai gondolkodónkat fogja végre elérhetővé, megérthetóvé, hatóképessé tenni Amerika és az angol nyelvű világ számára. Azt a felelős, bátor és nemzetéhez hű tudós humanistát, aki azt írta; „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni...’”, és aki 1956. november 4-én a szovjet ágyúk dübörgése közben ezt írta Nyilatkozatában a forradalom minisztereként: „Megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása Vérrel adózott,

hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását.”