Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
1985. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 3. oldal SZENTPÉTERY MIKLÓS: Miért? Miért nem? Még április közepe táján levelet kaptam valakitől, aki egyebek között mérgesen kifogásolta a „Kinek segít?” c. akkoriban megjelent cikkem tartalmát. A cikk Phillip M. Crane amerikai kongresszusi képviselő egy korábban előterjesztett törvényjavaslatáról szól, amely elfogadása esetén megtiltaná az Egyesült Államok Export-Import Bankjának, hogy áru- és egyéb hiteleket nyújtson kommunista országoknak. Cikkemben — legalábbis Magyarország vonatkozásában — helytelenítettem a törvényjavaslatot, s ezért a felháborodott levélíró feltette a kérdést: „Mi érdeked Neked, hogy a mi adópénzünkből hizlalja a kormány a kommunizmust?” (Hogy hogyan lehet egy eszmét, jót vagy rosszat, hizlalni, méghozzá hitellel, azt most ne firtassuk. A levélíró minden valószínűség szerint azt akarta kifejezni, hogy az Egyesült Államok és más nyugati országok kölcsönei elősegítik a kommunista rendszer fennmaradását, s én kész vagyok úgy tenni, mintha valóban ezt mondta volna.) A levélíró tehát úgy gondolja, hogy Crane képviselőnek igaza van, s elérkezett az ideje annak, hogy a Kongresszus véget vessen Reagan elnök közismerten kommunistabarát külpolitikájának. Semmi kétség, ez bizony meglepő felfogás. A levélíró ennél fogva bizonyára örömmel hallja: felfogásával sem ő, sem Crane képviselő nem áll egyedül. Harry Rositzke, egykori nemzetbiztonsági szaktanácsadó például nemrég megjelent könyvében (Managing Moscow) szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyugati segítség közvetve Moszkvát segíti. Louis J. Walinsky, az ismert, kitűnő gazdasági szakértő pedig kerek két évvel ezelőtt a nagytekintélyű Foreign Affairs hasábjain fejtett ki nagyjából hasonló véleményt. S a Kongresszusnak is van néhány, igaz, nagyon kevés olyan tagja, aki osztja Crane képviselő véleményét. A levélíró öröme azonban korai. Annak ellenére, hogy véleményével kitűnő társaságba került, vágya nem fog teljesülni — a jelek szerint a Kongresszus sosem tűzi napirendre ezt a törvényjavaslatot. Mint annyi más, ez is az egyik bizottsági iratszekrényben fog porosodni. Reagan elnök külpolitikáját azonban más oldalról is támadják. Tavaly ősszel Arnold Saltzman volt nagykövet a Newsday-ben, s alig néhány hete a nyugat-német Die Zeit egy szerkesztőségi cikkben arról panaszkodott, hogy az elnök túl nagy nyomást gyakorol a kelet-európai államokra annak érdekében, hogy eltávolodjanak a Szovjetuniótól. Ezután a bevezetés után engedjék meg, hogy elmondjam, miért vagyok én Kelet- Európát illetően továbbra is híve Reagan elnök külpolitikájának, s miért nem helyeslem a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok korlátozását. Mindkét kérdést könnyen el lehetne intézni azzal, hogy alapvetően helytelen lenne egy egész népet nyomorba dönteni kormányának politikája miatt, ha a kormányt egy idegen hatalom ültette az ország nyakára. A hitelek megvonása kétségtelenül Magyarország elszegényedését eredményezné. Emellett azonban szeretném a levélíró figyelmét felhívni még valamire. Ha ő kommunistaellenesség ürügye alatt hajlandó támogatni olyan intézkedést, amely az egész magyar népet sújtja, akkor ő nyilván híve a kollektív felelősségnek. Ebben az esetben vagy saját magát is bűnösnek tekinti, vagy a logika szabályainak megfelelően kénytelen azt mondani: aki Magyarországon marad, az bűnös. Az előbbi esetben saját magán kívül számtalan más ártatlan ember tisztességét, becsületét vonja kétségbe, az utóbbi esetben viszont gyakorlatilag azért száll síkra, hogy minden magyar hagyja el Magyarországot. Mindkét eset nyilvánvaló képtelenség. Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül azt sem, hogy a hitelek megvonása csak a magyar népet sújtaná. Mindenki, aki Magyarországon élte túl a Rákosi-korszakot, nagyon jól tudja; a magyar asszonyok sokszor és sokat álltak sorba kenyérért, s más élelmiszerekért, de soha, egyetlenegyszer sem jelent meg közöttük Rákosiné szatyorral a kezében. Senkinek se legyen kétsége aziránt, hogy mialatt a magyar nép újra megtanul sorba állni, a párt és a kormány vezetőinek jut majd egy kis kaviár is, ha más nem, orosz. Ne zárjuk le azonban a felvetett kérdéseket pusztán azzal, hogy a kollektiv felelősség elvét elutasítjuk. Ami Kelet-Európát illeti, legalább olyan fontos az is, hogy a jelenlegi amerikai külpolitika eredményes. Ez a külpolitika egyébként nem újkeletű. E politikát nem Alexander Haig vagy George Shultz, a Reagan-kormány eddigi külügyminiszterei alakították ki, hanem Zbigniew Brzezinski és William E. Griffith — még 1961-ben. Azt megelőzőleg, 1953 elején Eisenhower elnök is, s méginkább John Foster Dulles, akkori külügyminiszter meghirdette ugyan Amerika készségét a kelet-európai államok felszabadítására, de az 1953. júniusi berlini felkelés, s főleg az 1956. októberi magyar forradalom alatt tanúsított tétlenség következtében ez az álláspont elvesztette hitelét. Nem sokkal Kennedy elnök hivatalba lépése után Brzezinski és Griffith a Foreign Affairs-ben közölt tanulmányukban új kelet-európai politikára tettek javaslatot. Az elmúlt csaknem negyedszázad alatt ez a tanulmány volt az Egyesült Államok keleteurópai politikájának alapja. A tanulmány arra tesz indítványt, hogy az Egyesült Államok mindenkor szálljon síkra a kelet-európai népek önrendelkezési jogáért, s ugyanakkor tegyen meg mindent azért, hogy a meglévő rezsim egyfajta nyugati típusú szociáldemokráciává alakuljon át. Egyidejűleg Brzezinski és Griffith rámutattak arra is, hogy Amerika gazdaságilag is támogathat néhány kiválasztott kelet-európai országot Ennek egyrészt az az oka, hogy felismerték, a gazdasági nehézségek csak növelni fogják a szovjet befolyást, s ezért a „minél rosszabb, annál jobb” (értsd: minél rosszabb a kelet-európai államoknak, annál jobb a Nyugatnak) elve a kívánt eredmény ellenkezőjét éri el. Másrészt figyelembe vették azt is, hogy Amerika és a Nyugat igen népszerű a kelet-európai népek körében, s úgy vélték (mint kiderült, helyesen), hogy e népszerűség a kereskedelem útján odajuttatott nyugati áruk következtében csak fokozódhat. Mindennél jobban, ennek a külpolitikának az eredménye az az 1963-as amnesztia, aminek révén egyrészt a bebörtönzött magyarok ezrei szabadultak ki, másrészt a kivándorolt és kimenekült magyarok ezrei látogathatnak ma Magyarországra. Legutóbb pedig, 1982-ben, ez a külpolitika mentette meg az akkor a tönk szélén álló Magyarországot a teljes gazdasági összeroppanástól. A hetvenes években az új gazdasági mechanizmus, az új magyar közgazdászok büszkesége többször is nehéz helyzetbe került. A bevezetett újabb és újabb reformok ugyan jók voltak, de az igazi segítség mindig is az volt, hogy a nyugati, és köztük az amerikai bankok készek voltak kölcsönöket folyósítani. Azután azonban, hogy Jaruzelski tábornok 1981 decemberében bevezette a rendkívüli állapotot, a nyugati bankoknak egyszeriben elment a kedvük attól, hogy kommunista államoknak kölcsönözzenek. Sőt, Magyarországról még az ott lévő több mint 1 milliárd dollárt kitevő nemes valutabetétjüket is kivonták. (Igaz, a „testvéri” Szovjetunió is visszavett vagy 150 millió dollárt.) Szerencsére, alig egy hónappal korábban, 1981. november 4-én Magyarország kérte a felvételét a Nemzetközi Valutaalapba. Köztudott dolog volt azonban, hogy egy ilyen kérelem elintézése hónapokat vesz igénybe, s Magyarországnak nem volt annyi ideje. A magyar állam csődje 1982 elejen bármikor, néhány napon belül bekövetkezhetett volna De a nyugati Nemzeti Bankok Bankja, a Baselben székelő Bank of International Settlements segített. Ezzel kapcsolatban szögezzük le: a Magyar Népköztársaság, amely oly büszkén hangoztatja, hogy mint bizonyítottan megbízható adós kapott újra hiteleket, ha ezt valóban hiszi is, csak önmagát áltatja. A nyugati bankok ugyanis nem arra figyeltek, hogy milyen megbízható volt addig Magyarország, hanem arra. hogy mit tesz Amerika. A magyarok sorsa ekkor Amerika kezében volt. (Folytatás következik) u When a young adult says, Here I-meanbusíness card!” ...it could be a good opportunity for your \ business! The —V I-mean-business card tells you these young adults have qualified to start working under the Alberta Youth Employment and Training Program. HA ÖN MUNKAADÓ . . . ... a program fizeti a fiatal alkalmazott bérének max. 50 százalékát, PLUSZ extra pénzt a jóváhagyott betanításra. Magánvállalkozások, „non-profit” szervezetek, városi, iskolai és kórházi tanácsok vehetnek részt a programban! Az Alberta Manpower Employment Development osztályának dolgozói megbízható jelentkezésekkel és az új alkalmazottak betanítási programjának fejlesztékönnyítik meg a program alkalmazását. HA FIATAL MUNKAVÁLLALÓ VAGY . ... az „I-mean-business” kártya bizonyítja a munkaadóknak, hogy alkalmas vagy a programra, és hogy azok pénzbeli támogatást kapnak, ha alkalmaznak. fiú-Ha ismer egy fiatalt... valakinek a fiát vagy lányát, egy barátot. . . egy lánytestvért, tájékoztassa arról, hogy .1 vagy a program érvényben van! Bérkiegészítés kapható 12 hónapra is felsőfokú végzettségűek alkalmazása esetén. Egyéb alkalmazottaknál, 17 és 24 év között, hathónapos bérkiegészítés kérhető, plusz „bonusz”, ha még 6 hónapos alkalmazást biztosit számukra. sével Az alapvető követelmények — legalább 3 éves albertai illetőség, — 17 éves vagy magasabb kor. — legalább két hónapja munkanélküliség. — középiskolai végzettség vagy leg alább 12 hónap az abból való kimara dústól számítva, — felsőfokú végzettség az elmúlt 2 év ben. §S' Az Alberta Youth Employment and Training Program hosszútávú pénzügyi támogatást kínai, hogy a munkaadók a maximális produktivitást érjék el új al- kalmazoitaiknál. Young Adults! Contact the Alberta Career Centre nearest you! BONNYVILLE ph: 826-4175, CALGARY ph: 297-6347. CAMROSE ph: 679 1275, EDMONTON ph: 427-5659. FORT McMURRAY ph: 743 7207, GRANDE PRAIRIE ph: 538-5348, HIGH LEVEL ph: 926 2661, HINTON ph: 865-3361. LETHBRIDGE ph. 381 5444, LLOYDMINSTER ph: 87S 5506. MEDICINE HAT ph: 529-3683, PEACE RIVER ph: 624 6211. P1NCHER CREEK ph: 627 3922. RED DEER ph: 340 5353. ST PAUL ph: 645-6383 OR, Dial ‘O’ and ask for ZENITH 22140 HOTLINE for out-of-town calls. Employers! Contact the Alberta Employment Development Office nearest you! CALGARY ph: 297 6247, EDMONTON PARKSIDE ph: 427 8517, FORT MCMURRAY ph: 743 7192. GRANDE PRAIRIE ph: 538 5431. LETHBRIDGE ph: 329 5419, RED DEER ph: 3405366, ST. PAUL ph: 6456206 A saját névre szóló „I-mean-business" kártya megszerzése céljából vedd fel a kapcsolatot a helyi Alberta Career Centre irodával. Értékes munkaszerzési ötle-k Alberta Youth Employment and Training Program **8$0*r /dlbcrta MANPOWER
