Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. február Kodolányi költészete Balassa Péter kritikus és esztéta az alábbi elem­zéssel vezette be Kodolányi Gyula költői estjét a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A nyomtatásban először most megjelenő elem­zéssel Kodolányi Gyula költészetének jobb megértését kívánjuk elősegíteni, bevezetésként a pasadena-i „Magyar Kerekasztal Fórum” rendezésében február 23-án sorra kerülő elő­adásához. (E.L.) Ki mer ma itt halálra és örökkévalóságra gon­dolni? A Fenyőzúgásban, a tűzkígyó levedlett bő­rében c. versben, mely az Új Világ cimű nagyobb költemény egyik darabja, ez áll: „csak egyszer ébredtem föl a hegyi hűvösben hallgattam egy ki­csit a fenyő zúgását halálra és örökkévalóságra gondoltam fenyözúgás-halálra örökkévalóságra fenyözűgásban erre gondolunk erre gondol min­den ősöm tíz meg tízezer éve". Amikor Kodolá­nyi Gyula szókészletét szemléljük, feltűnik, meny­nyi szót mer még leírni, amit mi régóta nem merünk. Költői lexikája — bátor (s maga ez a jelző is szinte elfeledett). Leírja például, hogy „minden ősöm", leírja, hogy „megünnepelem az akácvirágzás idejét", le azt. hogy „pórusok", le. hogy „dombodra hajtom a fejem", és hogy „ó te beteg madár", stb. Nem fél Tóth Árpád és a Nyugat Baudelaire-jétől. nem fél attól, hogy az ős szó végzetesen, örökre Adyénak látszott, hogy például akác vagy kedély csak a 19. században van. halálra és örokkévalósagra pedig — külö­nösen egyszerre — gondolni végleg illetlenség ma. szürkületben, elsötéledőben. hallgatag ég alatt. A jó költő azonban korával szemközt mindig goromba, bármilyen szeretetreméltónak és szelíd­nek mutatja is magat. hiszen oly dolgokról beszél, illetve olyan szavakat mond ki. melyek életünk legmasszívabb központját alkotják: tenger, levegő, asszony, szél. cseresznyemag. Éppen ezért bur­kolja őket hallgatás. Mint például azt a közép­ponti kérdést is. hogy a halálé-e az örökkévalóság, vagy teszem föl. van örökkévalóság valamikép­pen. melyben a halál csak egyetlen — habár nekünk talán örökkévalónak tetsző — pillanat? És hasonlók .. . Mert vajon nem a szorongás, a rémalom és a lealázóan naturális félelem felelt arat-e diadalt Kodolányi költészete, amikor nem riad vissza attól, hogy aranykorról beszéljen, mondjuk: ..Brueghel után szabadon" (Keresztelő Szent Janos prédikációja): „Itt mindenki — test­vér. vagy az lesz. Néha énekelnek egy sort. aztán hallgatnak. Lassan előveszi elemózsiáját a megéhezett. Mások beszélgetnek, nevelnek, de hangjuk csak az erdő hús sálra alatt csobog szét. a patakkal. Csecsemő rí. kisgyermekek rohan­gálnak. rálépnek a felnőttek kezére, átbuknak lábukon, nyakukba esnek. A korholás nyugodt, derűs. Látható, egész szomszédságok kerekedtek föl. hogy együtt jöjjenek ide." Vagy nem riad meg a szempillantás, a tekintet és az örök látvá­nyosság gyermekesen egymásra találó, ájlatos­­lermészetes találkozásától. Például az Ágak és gyökerek-ben: „Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban pók teste pörög. Kiszórták a csirkének Kodolányi Gyula: ÓMEN (Tolnai Ottónak) Bizonyára Önökkel is megesett már hasonló — azért is mondom el ilyen biza­lommal az esetet, hogy bárki a helyembe képzelhesse magát. Taxira vártam a hűvös alkonyaiban, már elég régen. Nem emlékszem pontosan, de mintha siettem volna valahova. Szóval vár­tam, csak vártam, egymagám — valamiért éppen kiürültek az utcák. Egész testem egyetlen irányba fordult várakozás volt. Végül föltűnt a taxi, lassan, de biztosan közeledett, az én taxim. Már nyúltam is a kilincshez, már bent is ültem — de az ülésen egy testnek ütköztem. Egy ismeretlen nő volt az, éppen akkor vágta be maga után a túlsó ajtót. Egymásra néztünk elképedtem Vastagkeretes szemüvege alatt bibircsók volt, de alig észrevehető. Valamikori taná­rom, Csohány Tilda arca! Hányszor figyel­meztetett sorsom mindama végzetes csap­dájára, amin már éppen túl voltam! Pillantá­sából megértettem, hogy ismét nagyszerű alkalmam adatott elkerülni valamit, aminek árnyékát ő még előttem látja. Szótlanul megfordultam, kiszálltam a kocsiból, és a hid felé indultam, gyalog. A híd közepe felé sirályokat etettek, a madarak egyenletes, nagy körökben rajzottak, a híd alá érve biz­tosan csaptak a suhanó kenyérdarabokra. A híd túloldalán sült gesztenyével tömtem meg a zsebeimet. Átfagyva, fáradtan, de felvillanyozva értem haza, mint aki végzett valamit. Azóta is átszellemülten járok az utcán, fütyöré­­szek. Az ilyen öröm nem múlik el könnyen. a kukoricát. Ágak és gyökerek, olvasod a reggeli lapban. Gyökerek és aga. Átléptél a tükrön. A világot megszeliditi a reggel." Valami létezésünk alapjaihoz közelhajoló Írás­mód ez, melyből verőfény csendje árad. megnyu­godván a teremtés, csöndben van most. Bizony­nyal ebből a csöndből táplálkozik a bátorsága, például ezt kimondani: „Boldog és elragadtatott, ha azonosságot érez. mert egész valóját beléönl­­heti — mert ó ez a hasonlóság maga." (Két vers Eckhart mester hasonlatára) Vagy ugyanitt a rohanó kutyák leírása. így és itt érthetők meg az indiánstilizációk és vonzalmak, az. hogy mit jelent az indiánosdi és a prófétikus szövegek egy­szerű. kijelentő stílusát idéző nyugodt mondások is. Kodolányi egy virtuális, veszélyeztetelt kö­zösség. egy archaikus nép lírai maszkját veszi fel ilyenkor (párhuzamosan és igen eltérően egyszer­smind. a hopik könyvét író Oravecz Imrétől). De nevezhető-e maszknak ez itt és most? Veszélyez­­letett-e az a közösség, amely régóta nem létezik, és ki tudja, létezett-e úgy. ahogy nem emlékezni rá mégis — lehetetlen? A természet, az alakuló teremtés valami szerves egész, a szabadság és a rend kifürkészhetetlen keveréke, amit agyon társadalmasodolt civilizációnk, önnön végórájába lépve, minden mértéket elvesztve: veszélyez lelni kezdett, fölborítva egyensúlyát, megcsúfolván a teremtést. De mindez végül mégiscsak bennünk zajlik, miénk lesz a romlás, mi pusztulunk bele. mi jutunk rezervátumba, tehal nekünk kell utolsó mohikánnak is maradni. Hogy miért? Arra ne álljon itt most válasz, hiszen semelyikünk sem tudja szavakba foglalni, egyben — magától érte­tődik. Amikor több mint negyven éve Bartók Béla a maga hajmeresztő módján, végsőkig bonyolult szervezésű kvartettjeit egy interjúban konprimált népdaloknak nevezte, azt hiszem, hogy a lermészetközeli emberiség alkotásmódjára utalt, annak föltárását nem régészeti, hanem utó­piái műveletnek nyilvánította. E föltárás mind­máig előttünk áll. bennünk van. vagy legalábbis újra kell kezdeni. Az indiánosdi tehát nem környezetvédelmi lira, nem nosztalgia-show. hanem Noah Webster in­dividuális maszkjának a közösségi megfelelője. A tíz meg tízezer év és ős: egyvalaki, az. aki le nem mond a kollektiv elmondhalóságról. kifejezésről, az. aki e lehetőséget egyáltalán felidézi. A termé­szeti folyamatok, a táj látványa, a természeti lé­nyek. a „létezés-szakma" szabadsága és fesztelen rendje az, ami itt antropológiai hasonlattá válik. Azt gondolom, ez az átlényegülés Kodolányi költészetének egyik alapja. Nagyon távolról a népdal logikáját, a küszöb-technikát szimulálja, illetve idézi föl sokszor ennek jegyében, például a Három magyar haiku egyikében is: „Ó te beteg madár: ha felröppennél enyém maradnál.", illet­ve a harmadikban: „régi jámbor kérkedés: a tóban halak, a dalban mosoly." Kötetének a Ter­vek egy tájjal c. ciklusa egészében a költői cso­dálat. a bámészkodás jegyében áll. szemben egy mozdulatlan, de nem merev, lakályos, de nem túl otthonos látvánnyal. Kissé hasonlatosan ahhoz, ahogyan Tarkovszkij filmjeiben állnak a gyalogló szentek, a sokat szenvedő bohócok, a vándorló­tanácstalan művészek, a lisztánlátó nyavalyatörő­­sök. és nézik ezt az egészet, „minden csak jele­nés". de ehhez az állapothoz nem el. hanem vissza kell jutni. Hadd utaljak most csak a boróka-átültetés mentő gesztusára a Boróka c. versből, amely Kodolányinak arra a mozdulatára hasonlít, amivel barátainak — magyarnak, amerikainak, angolnak — verset ajánl. Ajánlással kifejezett baráti vallomás — megint csak ritkuló, bátor­ságot igénylő forma, amely verseiben antropoló­giai hasonlitotlja lesz lírai én és természeti lények kapcsolatának. Hadd utaljak továbbá az ön­magában is remeklésnek mondható Gyógyító kéz bevezető sorára: „Az a lila-rózsaszín alkonyat volt, melyben nem tudni, honnan esik be a fény...", arra. hogy a természet Kodolányinal mindig jelenés állapotában van. és nyugodt, egy­értelmű kinyilatkoztatása egy végső, lebegő, szellős rendnek, melyben semmi sem mozdu­latlan. sokkal kevésbé, mint az emberek világa. A látványnak ez a felfogása szükségképpen vezeti költészetét a föld. a születés-szülés, az anya motivumköréhez. például két átköltésében is. A Föld a mi anyánk címűben és a kiemelkedő Anyám volna solymász-ban. A föld- és anyaköze­­liség igen pontos, mondhatni szakszerű tárgyi leírásokat is jelent; anyagszerü ez a költészet, anél­kül azonban, hogy az ún. „tárgyi misztika" lég­körét árasztaná. Kodolányi erősen néz és lat. de nem kaprázik attól a tekintete, hogy igy tesz. Éppen ezért van valami meghökkentően egyér­telmű. kimondott és lalanyellenes a lírájában. Az Utassy Józsefnek irt Ajánlom c. vers például igy fejeződik be: „A világ, úgy látszik, kettő: az adás a nem-adás. az elfogadás a bezárulás ellen igaz. Sze­retettel. Gyula " Vajon nem az efféle bátorságnak MÉG KAPHATÓ! Nagy Károly: „MAGYAR SZIGET­VILÁGBAN — MA ÉS HOLNAP” c. könyve. Megrendelhető: Püski-Corvin, 1590 Second Avenue, New York, N.Y. 10028, USA, ára: US-10.-. van-e igaza, amelyben visszatisztulnak a szavak, hogy újra megérjenek, egy másik szüretre? A tematikus lista végén álljon a tágabb érte­lemben vett legfontosabb téma, a szerelem mint mindnyájunk egyik legnagyobb problémája, és mint minden emberi kapcsolat alapformája. Utalok a Hónapok múltán-ra. a Noah Webster naplójából-ra. egyes korai darabokra. A legfon­tosabbak egyikét tudja e szenvedélyről, azt. hogy emlékezés a szerelem, akkor is. ha éppen élik. Sokat tud a szerelem és a tenger, a szerelem és a levegőég. a szerelem és a partok, végül a szerelem és a szerelem kapcsolatáról. Az anyatipusú asszo­nyok szerelmesével találkozunk itt. s lírai önis­meretre vall. hogy tudja: ez a vonzalom termé­­szetközelibb és „éretlenebb”, mert a születésünkre emlékező-emlékezletö asszonyokhoz vonz. a fiú­ság jele tehát, nem az apaságé. Fiú-költészet ez. sőt kitűnő érzékkel rájátszott, mert fölismert nőiesség is jellemzi. Kodolányi tudja, hogy a nőiességet — függetlenül nemünktől — nagy becsben kell tartania lírikusnak, egyáltalán min­den alkotónak, sőt fel kell tárnia magában. A nőiesség itt nem férfiatlanság. és nem azonos a férfi elnőiesedésével. Mindnyájan Virginia Woolf Orlando-ja vagyunk, szerelmünk bennünk: két­­neműségünkben van. de ez nem egyenlő azzal, hogy önmagunkat szeretjük. Ehhez idézem a Danse russe c. verset: „Mikor asszonyom al­szik ...". majd a közbeszúrl mondat után újra kezdi: „mikor meztelen táncolok északi szobám­ban. esetlenül a tükör előtt, fejem körül csóválom ingemet és halkan dúdolom magamnak: Magá­nyos vagyok, magányos. Magányosnak szület­tem. s igy a legjobb. — mikor karomban, arcom­ban gyönyörködöm, vállamban. csípőmben, tomporomban a lehúzott sárga redőny elölt... Ki mondana, hogy nem vagyok házam boldog szelleme?" Erről az — úgymond — asszonyos­ságról a Lear c. álköltés beszél erőteljesen: „Nyomorult Lear. a vihart te sem üvöllhelted túl — s bolondot megrikalni mirevaló? Asszonya a viharnak, engedtél volna hatalmának előbb! mint a régi hajók, melyeknek ormán nyájas nőalak szelte a tengert, jelezni a hullámoslorok erejét." Ennek a szerelem-fajtának természetes eleme a viz. Ezért tud sokat ez a költő a vízről, mely szemmel láthatóan saját eleme és jegye. Arról az elemről, mely a tűz ellensége, kioltója, és barátja, rokona a levegőnek. Az eddigiekkel hátunk mögött talán mond­ható. hogy Kodolányi egyszerűen szeretetkölté­­szetet is művel, a szó eredeti értelmében, illetve azért teszi ezt. hogy a szó visszanyerje eredeti értelmét. Ezért, hogy az emberi gondolat, a refle­xió villanása nála mindig az eredethez, az erede­tihez kapcsolódik: a természeti tárgyhoz, a szere­lemhez. a tengerhez. Sőt, az alkotás aktusát sem tekinti másnak, mint egy extrém szereimi jelenet­nek. illetve amolyan csöndes-veritékes szerelet­­lakomának. amelyben az adomány, a jutalom, a táplálék az ölünkbe hull s ez a pillanat nyitja föl a szemünket: no nézd csak. valóban, kezdenünk kellene valamit emez adományokkal, újakat kéne formázni, alkotni és továbbadni. Erről a folya­matról beszél a Noah Webster igazi életé(-ben) és a különálló, Csoóri Sándornak ajánlott Cseresz­nye, fűszállal átdöfve, amelynek zárósorai szinte betétszerűen. öntükröződő módon megsemmi­sítik az eddigi verset és példázatos mondássá, csu­pasz kijelentéssé egyszerűsödnek: ..Próbáld utánam: szúrj föl egy fekete cseresznyét kaszával hegyesre vágott fűszálra. Ne feledd: ez nem lesz igazi. Én rájuk találtam, éppen arra jártam. Elő­ször is tehát: Ne keresd az alkalmat. Úgy vára­kozz. mintha oda se figyelnél, hasonlatoktól min­dig óvakodj." Vers ez a versírásról? Politikai szentencia vagy inkább életbölcselet? Netán ama kőszegi homlokzat feliratára utal vissza, ami Szent Páltól származó idézel s amit Ottlik idéz az Iskola a határon két homlokzatán: „Non est volentis necque currentis. Nem azé. aki akarja, sem azé. aki fut."?? A Websler-sorozatok közül a Noah Webster igaz élete még kívülről, a költő szemszögéből elbeszélt vallomása a szótárirónak az alkotás kialakulásának történetéről. Az alkotás kezdetéről ad hirt például a Beavatás: Noah Webster hálójá­ban. A víz mint uralkodó elem itt is megjelenik, a Deák Kerencz a Kisdunán-ban és a Noah Web­ster búcsújá-ban. mely kötetének egyik legjobb darabja. Noéra történik utalás, az óceánra, és a kétértelmű vizözön-jelenségre. Emlékezhetünk-e itt arra. hogy a szentnek is mondható magyar költészetben a vizozön-képzet hogyan függ össze a nemzethalál-gondolattal és az emberi faj kipusz­tulásával például Babitsnál. Vörösmarlynál? Arra. hogy özönvíz-korban élünk? Kodolányitól idegen ugyan az említettek hangja, viszont nem idegen az emlékeztető visszahangolás gesztusa. A másik Webster-széria. a napló, egy Inez nevű nővel esett nagy szerelem története, most már a szótáríró egyes szám első személyében. Pontosabban, ahogy ö mondja: „szerelem a szó­­magyarázatokban micsoda képtelenség, ha kimondom". Hihetetlenül finom motivikus munkára képes bizonyos szavakkal. Alkotott maganak egy szó­tárat. melynek a törzsanyaga kimondhatatlannak tűnő szavakból áll. mint például az ős-, és ezekből újfajta, zenei jellegű szövetet, kontextust alkot. A motivumszövés bravúrja, egyúttal dísztelen eleganciája önkéntelenül rávezeti az olvasót, a hallgatót a szöveg zenéjére, illetve finom ritmi­káira. A szólamvezetéses variációs-ismétlő vers­lexika kitűnő példája az Anyám volna solymász és a William Carlos Williams versére. Mind­kettőben visszaköszön a népdalszerű szövésmód, a komprimálás emlitetl formaeszméje. Kodolányi kritikusainak el kell majd töprengeniök e jelenség fölött, amit — úgy hiszem — rendkívül hangsú­lyosnak. jelentéssel bíró gesztusnak kell tartani. Megint csak a bátorság okán: olykor úgy érezzük magunkat, mintha poétikailag is egy gondosan rezervált világban lépkednénk, mely látszólag na­gyon odaadó, kitárulkozó. Végül hadd említsem meg röviden azt. hogy a mai magyar költészetben van környezete, jóté­kony vagy inspiráló lírai kontextusa annak, amit Kodolányi művel. Kialakult egy sokrétű lírai köz­nyelv. nagyrészt a poéta eruditus fajtájából valóké, akik a 20. századi világára tanulságait is hasznosítják. Kodolányi ilyen értelemben egy szé­lesebb közösség (ám nem csoport) tagja, egy rangos verseny résztvevője, melyben együtt spor­tol Géhertől Rakovszky Zsuzsán. Oravez Imrén és Kemenczky Juditon át Várady Szabolcsig nem sok mindenki, de arra mindenképpen érdekes volna választ kapni, hogy például többségük miért anglista? Mi az összefüggés a fordítás poéti­kája. hajlama, és az általuk űzött irodalom belső természete között? Mit jelent tehetségük és a for­­ditotl-idézett-ulalt irodalom eszményének kapcso­lata? Miért nevezhető Tandori Dezső e költészet őstípusának? Mit jelenteti hál a magyar lírának az amerikaival való megismerkedés? Miért érzi köte­lességének Kodolányi. hogy Lear címen verset írjon — al? Miért lebeg ez újabb költészet egén újfent Shakespeare szelleme, mintha csak az Arany János-féle pionírok korát élnénk? Ebben a lagabb közösségben tehát kimondatlanul is köz­megegyezésszerű néhány dolog, úgymint: az angol-amerikai költészet alkotó sugallata, a fordítás, a betét és az idézel rendkívül megnö­vekedett szerepe, az elemi szintű szövegszervezés értéke, amely minél inkább mikrométerekben történik, annál jobb: ugyanakkor egy mélyebb nyitottság a magyar lira homályosabb-feledtebb, talán gyászmezes, hallgatag: nemzeti szólama felé. Fontos továbbá a szereplira. szinte kötelesség­szerű a maszkos stilizáció. a személyesen túli. közvetett megszólalásmód. Kodolányi például nem én-verseket ir. hanem kiszabadul belőlük, a lírai szubjektum nála a látvány nagytotáljába ol­dódik: ami nem azt jelenti, hogy objektiv a lírája, ilyen ugyanis nincs, miként objektiv megfigyelés sincs a természettudományokban. Mindennek az a konzekvenciája, hogy a nyitott vers. a lazább­nak. varialivabbnak tetsző költemény, a Work in Progress hallatlan önfegyelmet kíván meg. mert miközben az éppen alakuló mű benyomását kelti, ezt ellensúlyozandó, a mélyben meg kell kötnie anyagát, szigorúbb, egyúttal imperceptibilisebb formát kell teremtenie, és újra zárni a művel, szabad szemmel alig kivehető fogások, regulák, újfajta poétika révén. Ebben az egyensúlyozó munkában Kodolányi Gyula megtalált valamit, ami csak az övé. Ez a rátalálás — a végső soron megmondhatatlan eredetiség — mint pillanat, mint alkalom, szeretetreméltó, egyúttal bátor. Hi­szen mer gondolni a halaira és az örökkévaló­ságra: végső dolgainkra, és nem fél artikulálni, kimondani e szavakat, akkor sem. ha tárgyukat, valóságukat természetes módon féli. ha tehát valóban végsőkig érve-romolva: „ráncosodik a világ", ahogyan a Tíz őszi haiku utolsójában mondja: „Ráncosodik a világ. Szőlő aszúnak. Én csak halainak?" Nem. kedves Gyula, le is aszú­nak. (Rövidítve) Kodolányi Gyula február 23-án, este 7 órakor, a Pasadena Hilton Hotel-ben tartja előadását, „Az író a mai Magyarországon" címmel. Los Angeles városában és környékén lakó honfitársaink hirdetési ügyekben fordul­janak helyi szerkesztőnkhöz, ELŐD Lász­lóhoz, (818) 796-5838 számon!--------------------------------------------^ DIVERSIFIED RECORD SERVICE P.O.Box 506 Pasadena, Calif. 91102 Tax Return Preparation Accounting Systems Computer Consulting Computer Feasibility Study IRS-FTB Audit Representation General Business Consulting Accounting Service Automation Conversion — serving the individual — — and corporate clients — ELŐD LÁSZLÓ — Tax Accountant — (818) 796-5838 S,_____________________________*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents