Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

1985. február Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal Reform és ellenzék A „Reform és ellenzék” c. cikk eredeti változata Budapesten jelent meg a „szamizdat” BESZÉLŐ-ben (a „beszélő” kifejezés a magyar rabok látogató idejét, a látogatókkal való beszélőjét jelenti, a „szamizdat” pedig — az orosz nyelvből szabadon fogalmazott átvétel — a második nyilvánosságot, illegális, földalatti kiadást). A cikk, amelynek írója Szé­kely József, két szempontból nem egyezik az eredeti kiadással: a bekez­dések sorrendjét részben átrendeztem és egyes bekezdéseket teljesen kihagytam, mivel belső szervezési kérdésekkel foglalkoznak, vagy vitat­ható álláspontot képviselnek; nélkülük a cikk egyetemes „üzenete” erő­sebb. Az Októberi Forradalom évfordulóján nagyon fontosnak és érdekesnek tartottam, hogy halljuk néhány mai magyar, Magyarországon élő fiatalnak az elképzelését és álláspontját a jelen magyar helyzettel kapcsolatban, olyan kérdésekről is, amelyek annak idején lángba borították az országot. A Los Angeles Times, Dan Fisher neve alatt, 1983. okt. 17-én magyar vonatkozású cikket közölt. Kifogásoltam, hogy ez a cikk egy héttel a forradalom évfordulója előtt jelent meg, és Fisher úr csupán a magyar kommunista párt Központi Bizottságának tagjait idézte. Ezen idézetek szerint a magyar kommunisták „átkeresztelked­­tek" s most már mind megtért „jó fiúk”. — Aláirt fedőlevél alatt Írtam a Los Angeles Times szerkesztőségének és külön Fisher úrnak. Azt írtam, jó és illő lenne az érem másik oldalát is bemutatni, s e célra mellékeltem angol nyelven az alábbi cikket. Fisher úr udva­­riatlariul válaszra sem méltatott. A Los Angeles Times névtelen, aláíratlan levél kíséretében visszaküldte az anyagot, mondván, sajnos nem tudják használni. . . Előd László MAGYAR SZOLIDARITÁS ,,Elvileg ugyan, mondják, mindnyájan a kastélyhoz tartozunk, és nincs köztünk semmilyen távolság, . . . s ez talán igaz is általánosságban, nekünk azonban, sajnos, voll alkalmunk tapasztalni, hogy épp amikor ezen múlnék a dolog, egyáltalán nem felel meg a valóságnak." (Franz Kafka: A kastély) 1956 októberében születtem. Ekkor tört ki újabbkori történelmünk legtragikusabb szabadságharca a külső és belső elnyomás ellen. A megtorlás és hatása az 1849-es megtorlást is felülmúlta: tízezrek kerültek börtönbe, kétszázezer ember hagyta el az or­szágot. Az erőszak félreérthetetlenné tette a politikai viszonyokat, hosszú távon pedig biztosította a hatalom elveinek, legiti­mitásának megkérdőjelezhetetlenségét. ... Az ötvenes évek óta születettek között már szinte senkit nem látok, aki megtapasz­talhatta volna a fizikai vagy lelki terrort. Mi már nem félünk rákérdezni bizonyos dol­gokra. Számunkra nem viszonyítási alap az ötvenes évek; nem ahhoz mérjük a jelent, mert az nem a mi életünk volt. A jelen vi­szont a miénk, és szeretnénk is annak tudni. A jelenlegi magyar ellenzék két élményt tud maga mögött: 1956-otés 1968-at. A fia­talok nemzedéke, nemzedékem számára ezek az évszámok és események már csak történelmi tények. S történelem az ezekre adott válasz is: az ellenzék első lépései, megerősödése és működésének összes eredménye, tanulsága. ... A nyolcvanas évek elejére az eddigi polgárjogi ellenzék keretein túllépni akaró csoportok jelentkeztek. A túllépés igényét legalább három ok váltotta ki: a lengyel ha­tás, az elégedetlenség az eddigi reformokkal és egy harmadik, ami a jelen helyzetben alapvető: az új, fiatal nemzedék szellemi nagy korúsod ása. Nemzedékem zöme nem vállalja nyíltan és teljes mértékben ellenzékiségét — abból a meggondolásból, hogy nem érdemes kockáztatni, idő előtt elvesztegetni a későbbi cselekvés lehetőségét. Ezért többségünk inkább „illegálisan" működik, álnéven pub­likál a második nyilvánosságban; nem akarunk marginális helyzetbe kerülni. Célunk inkább a reformokért való harc, az eddigi reformok radikális kritikája. Kétsé­gesnek tartjuk: a változások elegendőek-e ahhoz, hogy az ország kievickéljen a válság­zátonyok közül. Éppen ott nem látunk biztató változásokat, ahol leginkább kelle­nének: a politika terén. Sokunk szerint ugyanis az országot nem gazdasági, hanem inkább politikai válság fenyegeti. A gaz­daság viszonylag működőképes, és bizonyos változtatásokkal átvészelheti ezt az idő­szakot. Ha nem így lenne, a gazdasági válság csak elmélyítené és még bizonytala­nabb kimenetelűvé tenné a politikai válságot (ahogyan Lengyelországban is történt). A nemzedéki különbségnél fontosabb: hogyan látjuk az ellenzék jelenlegi szerepét, politikai lehetőségeit. Az alapvető kérdés: mit jelent számomra, számunkra az ellen­zékiség? A ki és mi ellen, a miért és kivel kérdése ez. Ideológiai és politikai nézet­­különbségek kérdése. Mi, akiknek a nevében írok, a szocializ­mus olyan változatát képviseljük, melynek alapelve az önigazgatás, az emberi és polgári jogok teljes tiszteletbentartása és biztosítása, a politikai pluralizmus, a nemzeti szuve­renitás védelme és a magyar kisebbségek jo­gaiért, általában a nemzetiségi-kisebbségi jo­gokért való kiállás, valamint az, hogy mind­ezt fokozatosan, reformok útján véljük elér­hetőnek. Világossá kell tennünk a magunk szá­mára is, a hatalmon lévő kommunisták és az ország nyilvánossága előtt is: nem kíván­juk, hogy az ország sztrájkok révén gaz­dasági csődbe és politikai katasztrófába süllyedjen. . . . Pozitív ellenzékiségre van szükség, olyan ellenzékre, amely képes reformokat kidolgozni és hajlandó értük — vagy leg­alább egy részükért — együttműködni a kommunistákkal. Itt azonban tisztáznunk kell néhány dol­got. Azért nem vagyunk kommunisták, mert — bár szocialista elveket vallunk — elutasítjuk a monolitikus „államszocializ­must". Nem értünk egyet azzal, hogy embe­reket fosztanak meg állásuktól pusztán azért, mert bírálják a fennálló viszonyokat. Kifo­gásoljuk, hogy jogrendszerünkben olyan pa­ragrafusok vannak, amelyek ellentétesek a Helsinki Záróokmánnyal Keveselljük. amit a magyar kormány tesz a határainkon túl élő hérom és fél millió magyarságért. Hely­telenítjük, hogy hazánkban a politika színte­rét a rendőrségi kihallgatószobák jelentik. Ennél (micsoda álom!) többet akarunk. De nekünk is a legteljesebb pluraliz­musra, vagyis a — humánus — nézetek tel­jességének tiszteletbentartására kell töreked­nünk. Nem lehetünk antikommunisták, s nemcsak a szovjet jelenlét miatt nem. Azért sem. mert a történelemben nincsenek pre­desztinált kategóriák, s a párttagok között is akadnak olyanok, akiknek nézetei — bizo­nyos kompromisszumok árán — össze­egyeztethetők a miéinkkel. (De) a kommunistáknak is el kell dönte­niük, „mit kezdenek velünk”, mert egyre többen vagyunk és leszünk. Be kell tar­taniuk a helsinki megállapodásokat és saját ígéreteiket. Most kell megmutatniuk, mit je­lent a „nemzeti egyetértés fenntartása”: liberalizálódást vagy internáló táborokat? Hogy ne legyen újból „magyar tragédia”, szembe kell néznünk a tényekkel és egy­mással is. Egyik legfontosabb feladatunk: folytatni, amit Csoóri, Kenedi, Konrád és mások elkezdtek. Felébreszteni a nemzet lelkiisme­retét. Az értelmiség merje vállalni a saját szerepét, ne a „megalkuvás ideológusa" le­gyen. Fel kell szabadítani a gátlásokat, meg kell szüntetni a „politika" szó bénító míto­szát. Politika annyit jelentsen: közös sor­sunkról tárgyalni és dönteni. „Előadásainkkal, beszélgetéseinkkel az a célunk, hogy tárgyilagosan tájékoztassuk a magyarságot mai közös magyar problé­máinkról, és ezzel elősegítsük a magyar szolidaritás kialakulását a világ tizenhat­milliónyi magyarságának független, szabad, demokratikus jövője érdekében.” Ez a mondat a Los Angeles melletti Pasa­dena városban működő „Magyar Kerék­asztal Fórum” célkitűzéseiből való. így folytatják: „Célunk az is, hogy az amerikai közvélemény figyelmét is felhívjuk magyar gondjainkra. Előadóink olyan szakemberek, akik témáikat minőségi szinten művelik.” A „Fórum” eddigi előadói közül Benda Gyula, Magyarországon élő fiatal történész a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek emberi jogairól beszélt. Egy másik beszél­getésen egy Erdélyből nemrégiben menekült értelmiségi házaspár mondta el személyes élményeit a romániai magyarság szoron­gatott helyzetéről. Január 12-én, Pasadena Hilton szálló­jában Dr. Nagy Károly, a Middlesex County College és a Rutgers egyetem szociológia-professzora volt a „Fórum” elő­adója, akinek új könyve: „Magyar sziget­világban — ma és holnap” címmel magyar nemzeti sorskérdésekkel, az anyanyelvi mozgalommal és a külföldi magyar taní­tással foglalkozik. Előadásának első ré­szében a magyar nemzettudat kialakulását, jelenkori sorvasztását és fejlődésének lehető­ségeit elemezte példák és adatok tükrében. Az est második részében Nagy Károly a nyugati országok magyarságának viszonyát vizsgálta a mai magyar néphez és a magyar­­országi rendszerhez „Ellenség, ellenzék, kol­­laboráns, behódoló vagy munkatárs, küzdő­társ?" alcímmel. Az előadást olyan megbe­szélés követte, amely gyakorlatban is tük­rözte a „Fórum” tizenhatmilliónyi magyar­ság iránti szolidaritását: amerikai, erdélyi, magyarországi résztvevők taglalták élénk ér­„A Kárpát-medence a honfoglalás korában” címmel tartott Los Angelesben több helyen elő­adást Dr. Püspöki Nagy Péter pozsonyi magyar történész. , Saját kutatásai alapján mulatta be azt a moz­galmas időszakot, amelyet egyrészt az Avar Kaganátus felbomlása (792—803). másrészt a magyar királyság megalapitasa határol. Köz­tudomású. hogy a Frank Birodalom keretében a Nagy Károly által még 805-ben létesített Avar Tartomány népe felvette a kereszténységei. Ezzel szemben történetírásunk figyelmét immár kétszáz esztendeje elkerüli az a lény. hogy ez az Avar Tar­tomány és a vele azonos területű püspökség megérte a magyar honfoglalást. A mitikus és mindenfelé hirdetett ..Nagymorva Birodalom"­­ról pedig a kortársak vallomásai alapján kimu­tatta. hogy a kezdeti magva és központja egyál­talán nem volt a régi Felvidéken, a mai Szlovákia földjén, hanem a Dráva meg a Száva folyók közének keleti részén, valamint Belgrád és a Vas­kapu vidékén alakult ki a Frank Birodalom hű­béres tartományaként. Nyílra vidéke pedig csupán Szvalopluk idején, a 873—880 közti évek­ben hódított területként került a Nagymorva Feje­delemség kezébe. Egyházi szervezetének élén Szent Metód állt, aki Sirmium — a későbbi Szerémvar és Szerémség. illetve Felsó-Moesia. a későbbi Maesói Bánság — érseke volt. Szvalopluk és népe pedig az ó egyházmegyéjében élt. Ezek az eddigi ismeretlen előzmények természetesen a magyar honfoglalás számos eseményére is űj fényt vetnek. A rendkívül érdekes előadásokat, melyek elő­ször a pasadena-i „Magyar Kerékasztal Fórum” elölt, majd a Magyar Mérnökegyesülel és a San Fernandó Völgyi ref. gyülekezel rendezésében zaj­lottak le. vita-beszélgetések egészítették ki. sok más rokonterületei is érintve. Dr. Püspöki Nagy Péternek több könyve, füzete jelent már meg e tárggyal kapcsolatban, érdeklődök a pasadena-i „Magyar Kerekasztal Fórum"-tól (Előd László. 8 18-796-58.38) és szerkesztőségünktől is kaphatnak ezekre vonatkozó felvilágosítást. Los Angeles magyarsága nevében itt sze­relnénk megköszönni Dr. Püspöki Nagy Péter szivvel-lélekkel végzett nagyszerű tudományos, történelmi jelentőségű kutatómunkáját, melyet mint szabadfoglalkozású tudós kizárólag kiadvá­nyaiból és előadásaiból fedez, állami vagy intéz­ményes támogatás nélkül. A SAN FERNANDO VÖLGYI magyar refor­mátus egyházban január 27-én kétnyelvű — angol és magyar— Istentisztelet előzte meg a Po­zsonyból érkezeit Dr. Püspöki Nagy Péter har­madik Los Angeles-környéki előadását. A kiváló magyar kutatót Jeszenszky Géza budapesti tör­ténész mutatta be. deklödéssel és felelősségérzettel az előadás témáit. Január 24-én Dr. Püspöki Nagy Péter, Pozsonyban élő magyar történész előadását rendezte meg a Magyar Kerekasztal Fórum „A csehszlovákiai magyar kisebbség mai helyzete" címmel. Az előadás során a nem­zetközileg is elismert tudományos kutató meggyőző adatokkal szállt vitába azokkal a történészekkel, akik előitéletes módon állít­ják be a magyarok honfoglaláskori jelen­létét. A Fórum soron következő előadója, február 23-án. Kodolányi Gyula költő, mű­fordító, a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanára. Előadásának címe: „Az író a mai Magyarországon". Kodolányi legutóbb megjelent kötetei: „Szavak a szélben” — Amerikai költők antológiája. 1980, és „A tenger és a szél” — válogatott versei, 1981. Március 23-án Jeszenszky Géza, fiatal budapesti történész tart előadást „A magyar nemzetiségi politika múltja és jelene" cím­mel. Áprilisban (a pontos dátumot következő számainkban közöljük) a New Yorkban és Washingtonban működő „Hungarian Human Rights Foundation — CHRR" vezetője. Hámos László számol be az Alapítványnak a magyar kisebbségek em­beri jogai érdekében végzett amerikai és nemzetközi munkájáról. A pasadenai Magyar Kerekasztal Fórum ezzel fejezi be tájékoztatóját: „Önkéntes magyarságszolgálatunk közérdekű, eredmé­nyes folytatásához kérjük minden egyén, egyház és egyesület támogatását, segítségét. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk előa­dásainkra!” A Fórum címe: ELŐD László. P O Box 506. Pasadena, Calif. 91102, tel.: (818) 796-5838. Nt. Kálmán Szabolcs lelkész erre az alkalomra prédikációja alapgondolataként párhuzamot vont a vallasgyakorlás és a magyarságtudat ápolása között. Kifejtette, hogy ahogy az elmúló, változó, látható valóságra szinte ráerőltetünk egy szellemi, egy lelki hitel, mintha az már való lény lenne, ahogy idestova kétezer évvel ezelólt Jézus és tanít­ványai nem láthattak a jövőbe, mégis úgy kö­vették tanításait a zsinagógában, s ö is úgy ta­nított. mintha érdemes volna, mintha ez vezetne valahová, mintha ez a hit hatna a valóságra, a realitásra. — magyarságfenntartó munkánkat is úgy kell végeznünk, még akkor is. ha úgy tűnik, hogy egy csepp a tengerben nem lesz sokat, ab­ban az érzésben, abban a hitben, mintha az valóban érdemes lenne, eredményekre vezetne. E közösség magyarságmenló munkájában en­nek az elméletnek a gyakorlata a mindennapi életben is meglátszik, például a Kodály Kórus munkájában, a havonta tartott bentlakásos Hét­végi Magyar Iskola eredményeiben ugyanúgy, mint sok más tevékenységükben. Eredményeik láthatóan igazolják a „mintha”-alapgondolalo(. A KÁRPÁTOK magyar népi táncegyüttes feb­ruár 23-án ünnepli fennállásának 20. évfor­dulóját. a Los Angeles-i TJ mversal Sheraton Hotel nagy báltermében. A „Kárpátok" a Los Angeles-i DIÁK­­SZÖVETSÉG keretében indult arra az úlra. amelyről ma már nyugodtan és büszkeséggel mondhatjuk, hogy világhódító úti Szerepelt már nemcsak az Egyesült Államok nyugati part­vidékének több magyarlakta városában, hanem a New York-környéki „Pontozó" népláncverse­­nyen is. söl Budapest közönsége is lelkesen ünne­pelte műsorukat az Anyanyelvi Konferencia nem­zetközi néptánc-talalkozóján. A Diákszövetség — megszűnésekor — a Kárpátok-ra azt a megtisztelő örökséget hagyta, hogy a Diákszövetség emlékére évente megren­dezze a Diákbált Az idei Diákbálon a Kárpátok láncegyüttes hagyományokban gazdag, új műsorral, autentikus népviseletekben lép közön­sége elé! A havonta rendezett „Táncházukon" minden hónap első vasárnapján száznál több amerikai Fiatal — köztük sok másodgenerációs magyar diák — ismerkedik meg a magyar kultúra szépsé­geivel. A közeljövőben tervezett önálló műso­raikról következő számunkban számolunk be. Esténként felvilágosítást ad Attila, (818) 995- 7215 számon. Los Angeles városában és környékén lakó honfi­társaink hirdetési ügyekben forduljanak helyi szerkesztőnkhöz, ELŐD Lászlóhoz, (818) 796- 5838 számon! LOS ANGELESBŐL JELENTI helyi szerkesztőnk — Előd László

Next

/
Thumbnails
Contents