Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. június NYUGATI MAGYARSÁG HUNGARIANS OF THE WEST Published monthly by the CORVIN Publishing Ltd. 42-330 Canterbury Dr. S.W. Calgary. Alberta. Canada T2W IH6 Tel.: (403) 251-5408 Felelős kiadó és szerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Tb. társszerkesztő: MISKA János A szerkesztő bizottság tagjai: ELŐD LÁSZLÓ. P O.Box 506. Pasadena. CA 91102. USA; KOMJÁTHY ALADÁR. 50 Graham Blvd., Montreal, Quebec, Canada H3P 2CI; NAGY KÁROLY. Middlesex County College. Edison. N.J. 08818, USA; SZENTPÉTERY MIKLÓS. 3407 Radnor Pl.. Falls Church. VA 22042. USA. (Előfizetési és egyéb újságot illető ügyekben olvasóink és munkatársaink kapcsolatba léphetnek bármelyik szerkesztőbizottsági taggal is!) Előfizetési díjak I évre: Kanada: SI7.-. USA: US-SI5.egyéb országok: US-S20 -Kéziralokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogál fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. DR. SZÁZ ZOLTÁN: ERDELY UGYE Ottawa—Washington 1985. május 7-e óta Ottawában ülésezik a Human Rights Experts konferencia, amelyet a helsinki egyezményt aláíró államok hívtak össze. Az első négy napon jelen voltam az Amerikai Magyar Szövetség, a Munkacsoport, a Szabad Magyar Jogászok Világ-WTfiü 'SCHOOLS in Rom 'CLOSED since CEAUSESCg COMMONS DEBATES — May 14, 1985 PETITION Human rights violations in Czechoslovakia and Romania Mr. Andrew Witer (Parkdale-High Park): Mr. Speaker, I am honoured today to be able to present to the House a petition on behalf of concerned Canadians, many of whom are of Hungarian origin, regarding well-documented human rights violations in Czechoslovakia and Romania. These violations have been aimed at the Hungarian minority living in both countries and have included the closing of Hungarian schools, imprisonment of Hungarian dissidents and curtailment of cultural activities. The facts have been documented in the British journal The Economist and the situation was seen by the European Parliament in Strasbourg to be— Mr. Speaker: The Hon. Member knows that he may make only a brief summary of the petition, not a reading, no matter how serious the situation is. I appreciate that it is a serious subject. Mr. Witer: The petitioners petition this House and the Canadian Government to issue a clear statement of condemnation of these acts and that the countries involved be made aware of our abhorrence of such actions. 1 hereby submit 10.000 petitions in support of such a statement by the Canadian Government. A magyar nyelv korlátozása a romániai felsőoktatásban A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága utasítására a romániai tanügyminisztérium tervet dolgozott ki a magyar anyanyelvi oktatás újabb korlátozására. A terv szerint a közeljövőben a felsőoktatási tanintézetek közül már csak a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, valamint a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola magyar tagozatán engedélyezik a magyar nyelvű előadásokat. Erdélyi Magyar Hírügynökség 1985. március 22. DURAY MIKLÓS SZABAD! A felvidéki magyar kisebbség jogainak immár a legmagasabb nemzetközi fórumokon is ismert bátor szószólóját a csehszlovák hatóságok május 10-én kiengedték börtönéből. Vádat soha nem emeltek ellene, fogvatartása minden címet nélkülözött. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy szabadságát a magyar szervezetek összehangolt, igen hatásos munkájának köszönheti. Legyen ez tanúság mindannyiunk számára: az eredmény nem marad el, ha összefogunk! Az emigrációnak a jövőben is szent kötelessége védelmezni azokat, akik rabságban szenvedő testvéreinkért szót emelnek — személyük és családjuk biztonságát kockáztatva. Szeretettel köszöntjük Duray Miklóst — a trianoni békeparancs 65. évfordulóján . . . X m New York Times, 1985. máj. 25. szövetsége és az Erdélyi Világszövetség megbízottjaként. Mi tizennyolc oldalas emlékiratban foglaltuk össze az erdélyi magyarság emberi, kulturális és önrendelkezési jogainak megsértését a román rezsim által, külön kiemelve a bebörtönzött, vizsgálat alá helyezett magyar művészeket, papokat és más értelmiségieket. Armacost amerikai külügyi államtitkár sajtókonferenciáján kérdést tettem fel; tárgyaljáke majd az erdélyi magyarság helyzetét a konferencián? Armacost azt válaszolta, hogy a múltban is tárgyalták, de kevés sikerrel, és most is fogják. Ugyanígy nyilatkozott az amerikai fődelegátus, Robert Schifter nagykövet, és az Ottawába érkezett Alfonse D’Amato (R., N.Y.) szenátor is, aki az amerikai Helsinki Bizottság elnöke. Egyik sem fűzött vérmes reményeket a tárgyalásokhoz. 1985. május 10-én legalább 2.000 kanadai és amerikai magyar tüntetett Ottawában a kanadai Parlament, a csehszlovák és a román követségek előtt. A tüntetés szervezője a kanadai Hungarian Human Rights Foundation volt, Szőczi Árpád (Toronto) és Tőkés István (Montreál) vezetése alatt. A Munkacsoport az Amerikai Magyar Szövetséggel együtt 90 embert hozott New York és New Jersey vidékéről. A Parlament előtt rajtam kívül Hámos László, a Committee for Human Rights in Romania elnöke és Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság elnöke is beszélt. A kiváló rendezésért köszönetét kell mondanunk a kanadai szervezőknek, akik egy 10.000 aláírásos petíciót is átadtak Andrew Witer kanadai országgyűlési képviselőnek az erdélyi magyarság panaszairól. Azóta Washingtonban több nagyfontosságú esemény történt. Május 14-én jelent meg a Washington Post-ban David Funderburk, bukaresti U.S. nagykövet — lemondását követően adott — sajtónyilatkozata, amelyben bebizonyította, hogy a románok egyáltalán nem szakadtak el a Szovjetuniótól még külpolitikai síkon sem, mert rendszeresen továbbadják a Szovjetuniónak a nekik adott amerikai technológiát. Ráadásul igen sok civil szovjet „tanácsadó” működik Romániában olyan üzemekben, amelyek a Szovjetunióba exportálnak. A lemondó nagykövet éles szavakkal Ítélte el Románia belpolitikai helyzetét, hevesen támadva az amerikai külügyminisztérium európai államtitkárságát, mert az csak Romániát védte a saját nagykövete ellenében is. Magunk részéről megjegyezzük, hogy ugyanez az államtitkárság vágta el 1984. szeptember 28-án a House Resolution 147-nek a külügyminisztérium román előadójával általunk közösen fogalmazott módosító szövegét is. Május 14-én délután pedig az amerikai Képviselőház Emberi Jogok Albizottsága tartott kihallgatást Romániáról, amelyen minden meghívott szakértő részletesen ismertette az erdélyi magyarság üldözését is (Helsinki Watch, International League for Human Rights, Amnesty International és a Committee on Human Rights in Romania részéről). A kihallgatáson ROBERT K DORNAN (R.. Ca.) képviselő is felszólalt. Kijelentette, hogy másnap találkozik a román nagykövettel, és hogy ha rövidesen nincs „substantial" eredmény, úgy a House Resolution 56-ot a plénum elé fogja terjeszteni szavazás céljából. Mint mondotta, a H. Rés. 56 „él és virul”, és arra kérte kollégáit, hogy támogassák határozati javaslatát. Szerda délután Gavrilescu román nagykövet a román külügyminisztérium észak-amerikai osztályfőnökével és még két másik román diplomatával együtt meglátogatta Dornan képviselőt, aki ismételten hangsúlyozta, hogy ha rövidesen nincs változás az erdélyi magyarság nyomorúságos helyzetében, úgy a plénum elé terjeszti határozati javaslatát, amelyhez május 17-ig 102 más képviselő csatlakozott. Az Amerikai Magyar Szövetség, a Munkacsoport, a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége és az Erdélyi Világszövetség együttes fellépése lassan kiérleli a Kongresszusban azt a meggyőződést, hogy Románia MFN- (Most Favored Nation) státusának fenntartása az erdélyi magyarság jogainak tiszteletbentartása nélkül beleütközik az amerikai nép becsületérzetébe. I ERDÉLY | HUNGARY «III \III TRIANON June 4,1920 IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Andrásik Gyula; ILLYÉS GYULA EMLÉKÉRE Mióta elmentél, esztendőkké nőttek a napok, s a bizonyosság alig gyógyuló fájdalommá, hogy nélküled nő már a történelem fölénk. Fáklyánk, ki beragyogtad éjjelünk s telünk, megárvultunk, hogy nem vagy már velünk. Álltam sírodnál, árván, könnyesen, gyáván biztatva magam, de csak puffant a szó, hogy földdé válva is velünk maradtál. .. Nem érezheted, hiszen szíved már honi föld s hiányodra nincs vigasztalás. Mégis, gondolatban, újra ottan állok, látom, fejfád már kissé feketébb lett, benne szemérmesen rejtül a kereszt, s a gyönyörű gyep most hervadt hantodon, de tudom, tavasz jön, új arcot ölt a föld, már sarjad újra reményünk, a zöld, s a hosszú harc, mit véreinkért vívtál, mégis győz egy régen várt napon: kék égharang tündököl fölöttünk, s egy hazában lélegez majd minden kis magyar! BEMUTATKOZOM Amióta amerikai állampolgár vagyok, törvényes nevem: Nicholas Coleman Voeroes. Amíg Magyarországon éltem, nevem Vörös Miklós Kálmán volt, persze az ottani szokásoknak megfelelően második keresztnevemet sosem használtam. Amikor 1965-ben Bécsben bevándorlási engedélyt kértem az Egyesült Államok ottani konzulátusán, az adatfelvételt végző tisztviselő nevmet Voeroesnek írta, egyszerűen azért, mert az amerikai írógépeken nincsen „ö” betű. Azóta is így írom a nevem, s erre a névre szól valamennyi okmányom is. Egyébként Budapesten születtem, 1930- ban. Két doktorátusom van. Az egyiket a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemtől kaptam jogból, a másikat pedig New Yorkban, a St. John’s Egyetemtől, modern történelemből. (Itt persze azt Ph.D.-nek hívják.) Jelenleg Washington környékén lakom, s Washington egyik legtekintélyesebb pénzügyi és adóügyi kérdésekkel foglalkozó jogi irodájában dolgozom. Beosztásom pontos címe: törvényhozási történész, jogi könyvtáros (legislative historian—law librarian). Munkaidőm felét (néha többet) az Egyesült Államok Kongresszusában töltöm. Nemsokkal Édesanyám halála után kezdtem nyugati magyar nyelvű lapoknak irni. Édesanyám iránti kegyeletből úgy határoztam, hogy írói névként az ő leánynevét fogom használni. Édesanyám leányneve SZENTPÉTERY volt. Ehhez később hozzátettem saját keresztnevemet. Az Olvasó ebben a lapban is. s talán néhány más lapban is láthatott „Szentpétery" vagy „Szentpétery Miklós" által irt cikket. Nos. ez a „rejtélyes" Szentpétery én vagyok. Őszintén szólva eddig fel sem merült bennem, hogy a fentiek érdekelhetik az Olvasót. Bennem legalábbis még sosem vetődött fel a kérdés, hogy, mondjuk, Dusko Doder, a Washington Post moszkvai tudósítója öreg-e, vagy fiatal, vagy hogy hol végezte az egyetemet. Attól tartok, az Olvasó ebben egyetért velem. Stirling György azonban nem ért egyet. Májusban, az Ámerikai Magyar Értesítő hasábjain hosszú cikket szentelt rám. Ebben egyrészt egy Phillip M. Crane amerikai képviselő által előterjesztett törvényjavaslatról korábban kifejtett nézeteimet kifogásolta, másrészt azon rágódik, hogy ugyan ki lehet az a Szentpétery? Mivel Stirling György egész gazdasági és pénzügyi ismerete abból áll, hogy tudja, hol kell leszállni a villamosról, ha a pesti Közgazdaságtudományi Egyetemre akar menni, cikkének erre a felére nem vesztegetek időt. Elég legyen annyi: Stirlingnek fogalma sincs arról, hogy mi az „áruhitel”. Ami viszont személyemet illeti, remélem, sikerült a „ködöt" eloszlatnom. Az Olvasó, ha érdekelte, ha nem, most már tudja, ki vagyok. S tudja Stirling György is, bár félek, hogy előbb-utóbb megint el fogja felejteni rövid életrajzomat. Megint, mondom, mert Stirling néhány éve pontosan tudta mindazt, amit most leírtam. Több mint két évvel ezelőtt ugyanis számtalanszor jött hozzánk családjával együtt, s feleségemmel együtt én is számtalanszor látogattam meg őket. Elfelejtkezett volna erről? Az idő múlása senkinek se tesz jót, de hogy Stirling György emlékezetét ennyire megviselte néhány év, az mélységes szánalommal tölt el.
