Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
NYUGATI A4 AGYA US AG- HUNGARIANS Cf TUC WEST -I he monthly publication of the CORVIN PUBLISHING LTD. IV. évfolyam, 6. szám 1985. június ELŐFIZETÉSI DÍJAK 1 ÉVRE: Kanada: $17.USA: US-$15.Egyéb országok: US-$20.KOMJÁTHY ALADAR: „NEPPEL A NÉPÉRT” |M IXf mm ri,rri41 Foló: Ruszcsák Miklós. Magyar Öregdiák Szövetség—Bessenyei György Kor Akárcsak a tavalyi washingtoni tüntetés, az ottawai nagy magyar felvonulás is a nyugati magyarság legnagyobb történelmi tettei közé tartozik. A mi kanadai és amerikai magyar népünk áldott nép, ha kellően informálják, lelkesítik és buzdítják azok, akik erre hivatottak. Ez már valóságos népi mozgalommá lett, sőt ökumenikus értelemben vallásos mozgalommá is, hiszen a keresztyén jelleg erősen áthatotta mind a washingtoni tüntetést tavaly májusban, mind az ottawait május 10-én. Egyetlen valóban komoly ügyünk van, ez pedig: Erdély, Erdély és harmadszor is Erdély. Aki ma és most másról beszél, egyéb prioritásokat emleget, csak árt annak az ügynek, ami valóban benne van az egész magyarság szíve dobbanásában: Erdély. Éppen ezért volt oly csodálatos, hogy a Nyugati Magyarság egész májusi számát az ottawai tüntetés szent ügyének szentelte és ennek mindent alárendelt. A történelem számára azt is le kell írni, hogy „a szabad magyarság legnagyobb példányszámú lapjai” viszont mélységesen hallgattak! Tessék megnézni az ottawai tüntetést megelőző számokat. Egy lapban van fizetett hirdetés arról, hogy mikor és honnan indulnak az autóbuszok Ottawába. A hivatalosok egy proklamációt is kibocsátottak, pontosan az ottawai tüntetés előtt. Egy szó sincs benne arról, hogy azt támogatják, sót mi több, még meg sem említik, hogy lesz. Ellenben pénzt kérnek a lobbyzásra „hazai és kisebbségi magyar testvéreink emberi jogaiért”. Érdekes, nem is olyan régen arra biztattak, hogy ne adjunk pénzt a Nemzeti Színházra . . . Valóban volt nagyszerű lobby-zás: azt pontosan, adatokkal alátámasztva, profi módra elvégezték Erdély magyarsága ügyében — a fiatalok Érdemes megszerezni — ingyen is megkapható — a kanadai parlament kelet-európai albizottságának nyomtatott naplóját 1985. április 30-áról. Amit Hámos László benyújtott és szövegezett, és amit Tőkés István és ifj. Megyeri György elmondottak, az lényegbevágó, intelligens és igaz volt. De nem erre a lobby-zásra kértek és kérnek tőlünk pénzt, hanem a hivatalosra. Az pedig egyenesen kétségbeejtő. Fő célja Magyarország diszkreditálása és befeketitése és csak mellesleg, néhány sorban említődik meg a legfontosabb. Erdély. A baj ezzel a lobby-zással az, hogy nemcsak rossz, hanem erkölcstelen is. Két példa rá. Az egyházak helyzetéről úgy írnak és beszélnek, mintha 1952-ben élnénk. Fogalmuk sincs a valóságos helyzetről, amely sokkalta árnyaltabb és hozzáértőbb fogalmazást igényel. De miért erkölcstelen? Azért, mert a főszónok idekinti közszereplése során soha, semmilyen formában nem mutatott semmi lényeges érdeklődést az itt teljes szabadságban működő magyar egyházak élete irányában. Tőle ugyan minden amerikai és kanadai magyar katolikus vagy református templomot már régen be lehetett volna csukni. Az egyik fő vád Magyarország ellen Nagy Imre, Maiéter Pál, Losonczy Géza, Gimes Miklós és Szilágyi József sírhelyének titokban tartása. Ez igaz és mi is teljes szívvel helytelenítjük, de mégis erkölcstelen, mert időt és figyelmet vesz el az igazi magyar ügytől, Erdélytől. De másért is erkölcstelen. Két évtizeden keresztül ugyanazok, akik most hirtelen annyira keresik Nagy Imre sírját, egyetlenegy október 23-i ünnepélyen ki nem ejtették volna Nagy Imre vagy Maiéter Pál nevét. Gimes Miklósról nem is beszélve. Hány októberi ünnepi beszédet kellett végigszenvedjünk, amikor ezeket a neveket tudatosan mellőzték, mintha sohasem lettek volna. Meg is mondták az okát: mert az említett mártírjaink — kommunisták voltak. Pontosan a XIII. Pártkongresszus után olyat állítani a kanadai parlament albizottsága előtt, hogy Magyarország semmit sem tesz a romániai magyar kisebbségért, vagy ha tett is valamit, az is csak félig-meddig volt, — felháborító! Az is tény, hogy azt a főlobbyzót, aki azt mondta a kanadai parlament albizottságának: „We give you a strong mandate ... ” — nem is láttuk az ottawai tüntetésen, ott sem volt. Tavaly mindent megtett a washingtoni tüntetés ellen, de magatartásával bebizonyította, hogy az ottawait sem támogatta. Viszont a kanadai és amerikai magyar nép teljes szívvel és lélekkel támogatta, és ez a fontos. Hiszem, hogy a kanadai parlament előtt minket fogadó képviselők is észrevették, hogy aki nekik az erős mandátumot adta, nincs sehol. De látták a népet, az új arcú nyugati magyarság áldott fiataljait és a tízezer petíciót. A legnagyobb élő magyar publicista. Gombos Gyula szavaival jellemezhető legjobban a hivatalosok magatartása: „Mert ez nem egyéb, mint Habsburg legitimizmus, hibbant mindentvissza, és a parasztnak ingyen nem adunk földet földesúri álerkölcs, a lehető legrosszabb restauráció, amit a magyar nép ellen ki lehet eszelni. Szerencsére, a legkilátástalanabb is." (Huszonegy év után, München, 1972, 17. o.) Azokban a napokban Montreálban is járt egy jobb sorsra érdemes művésznő, aki elsuttogta azt. hogy biztos tudomása szerint a Nemzeti Színházra szánt és elküldött kemény valutát „az emigráció megbontására indított propaganda-akcióra" használja a hazai kommunista kormány. Ugyanígy — „biztos információ” alapján — közölte azt is. hogy a Nyugati Magyarságot ugyanazok, tehát a Magyar Népköztársaság külképviselete pénzeli (?). Ezzel teljes lett a kör. Az egyetlen észak-amerikai magyar nyelvű újság a Nyugati Magyarság volt, amelyik mindent beletett az ottawai tüntetés támogatásába. Mi itt is és ott is népben gondolkozunk. Mert igenis van kanadai és amerikai magyar nép, amely minden jót és szépet, megtartó erejű megmozdulásokat, mint az ottawai, washingtoni tüntetések, magyar tanszékek KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 42-330 Canterbury Dr. S.W. Calgary. Alberla. CANADA T2W IH6 Phone (403) 251-5408 KÖVETKEZŐ (július-augusztusi) számunk tartalmából: NAGY Károly — Lukács Györgyről; KOVÁCS Imre írása az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége egyik tankönyvéről; POMOGÁTS Béla könyvismertetése; KABDEBÓ Tamás Kosztolányi-tanulmanya; MÁRER Pál tanulmánya a magyar gazdasági reformról; Az MBK—ITT-OTT konferenciájának részletes programja; A NEW YORK TIMES — Romániáról (hírek a kisebbségekről); MICHNAY Gyula: Szökés a recski halaltáborborból (folytatásokban); LEMKE Gyula: így hirösödik a legény (elbeszélés); BESZÁMOLÓ az ottawai eseményekről, stb. ÚJ CÍMÜNK: CORVIN PUBLISHING LTD. — Nyugati Magyarság — 42-330 Canterbury Dr. S.W., Calgary, Alberta, Canada T2W IH6, tel.: (403) 251-5408. és a Nemzeti Színház, boldogan támogat. De ők — nem emigránsok, hanem egy szívvel és egy lélekkel kanadai magyarok vagy amerikai magyarok. Az igazi nép az, amely száz és száz mérföldet utazik azért, hogy Illyés Gyula szavaival „dörömböljön" Erdélyért. Ezt a magyar népet mondvacsinált, negyedrangű ügyekben már nem lehel mozgósítani. Meguntuk már az örökös negativizmust, mi a Jézus Krisztus nevében csak valamiért veszélyeztetett drága erdélyi magyar testvéreink emberi jogaiért tüntetünk, abban a lelkiségben, amit a Nyugati Magyarság képvisel. Ottawa—M agyarország Az ottawai konferencia eredményeiről még nem érkezett be az összefoglaló jelentés, mégis van miről beszámolni. A május 10-i tüntetés, amelyen — egyik olvasónk számlálása alapján — 2100-an vettek részt, fegyelmezett, impozáns volt. A szervezők minden elismerést megérdemelnek, különösen a fiatalok mozgósításáért. De köszönetét érdemelnek mindazok, akik munkanapjukat áldozták fel, hogy kifejezzék tiltakozásukat az elszakított területeken élő testvéreink emberi jogainak eltiprása ellen. Nagy érdeklődéssel olvastuk a magyar küldöttség kisebbségi, nemzetiségi ügyekben felolvasott beszámolóját. A magyarországi nemzetiségi politikát a tényeknek megfelelően ismertette az előadó. A kisebbségekkel való bánás valóban példás. — Vajon segitene-e hosszú távon az elszakított területeken igen súlyos, megkülönböztetett elnyomás alatt tartott magyarságon, ha nemzetközi és egyéb fórumokon — példaként — egy kis elismeréssel szólnánk a magyar kormány nemzetiségi politikájáról. . . ? Nem ismerjük azt a határt, ameddig a magyar kormány elmehet a kisebbségben élő magyarság védelme érdekében, de bízunk abban és elvárjuk tőle, hogy ügyes diplomáciával megtesz minden tőle telhetőt. Mindenesetre üdvözöljük a konferencián tanúsított okos, határozott kiállását ebben az ügyben! — Hatásos volt a „Nem lehel igazán szabad az a nép. amelyik másokat elnyom!" történelmi szállóige fölemlilése; jó lenne ezt néhány moszkvai konferencián is hangoztatni.. . A magyarországi emberi jogokat illetően az előadó nem titkolta, hogy vannak még hiányosságok. Ezzel egyet kell értenünk. Kijelentette továbbá, hogy az alkotmány természetes módon garantálja a normális emberi jogokat, de ezeknek gyakorlása bizonyos fokig a gazdasági helyzetnek is függvénye. — Magyarországon — nem megerősített hírek szerint — igen biztatóan alakultak a választási eredmények, sok párlonktvuli (ellenzéki?) kapott fórumot. Pillanatnyilag még nehéz eldönteni, hogy tervezett, szándékos lazításról, demokráciára való törekvésről van szó, vagy pedig nem várt eredményekről. Mindenesetre idekívánkozik egy idézet Kádár Jánosnak a XIII. Pártkongresszuson elhangzott vitaindító beszédéből: „Ma egyes szocialista országokban egypártrendszer van, másokban több politikai párt működik. Úgy gondolom, hogy a szocialista világrendszer fejlődésének további szakaszaiban ez utóbbiak száma valószínűleg növekedni fog."
