Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. május LEGÁNY DEZSŐ (Budapest): Ne bántsd Bartókot, Kodályt! A Los Angelesben kiadott „Új Világ” két számában Hory László valótlanságoktól hemzsegő két cikket közölt („Kék nefelejcs”, „Válasz”), melyek csak arra jók, hogy Bartókot és Kodályt egymás ellen ki lehessen játszani és ez a bárhol lakó magyarságot két vagy több táborban meghasonlásba és széthúzásba kergesse. Első cikkét Bécsból keltezte, hogy elleplezze, valójában Innsbruckban lakik. Ebben többek közt azt állította, hogy Budapesten „az 1920-as évek óta van a Váci utcában ,Ady Emlékház’, ... a Bartóknál jóval kisebb nemzetközi jelentőségű Lajtha Lászlónak is berendeztek egy emlékházat' a magyar fővárosban, nem is szólva a Nemzeti Színház drámai művésznőjéről. Bajor Giziről. Kodály tiszteletére most létesül éppen .emlékház' hajdani lakásában, amelyet özvegye borsos áron eladott az államnak. Csak éppen .Bartók Emlékház' nincsen. . . . Míg Kodály Zoltán világéletében a .szerencse fia’ volt, Bartókék hátán szakadatlanul csattogott az ostor.” A Bartók Emlékház nemlétére, Kodály és özvegye becsmérlésére vonatkozó részleteket nyomban megcáfoltam s az 1981 óta fennálló Bartók Emlékház nyomtatott leírásával. A legkorábban jelentkező és leggyakoribb rossz hajlam a gyereknél az engedetlenség. A szülő a gyermekéből ilyenkor ki tudja nevelni az engedetlenségnek ezt a rossz hajlamát. de csak akkor, ha okosan, céltudatosan és tapintatosan neveli ót engedelmességre. Semmiesetre sem helyes azonban a szolgai engedelmességre való oktatás, ami tulajdonképpen a büntetéstől való félelemre vezet. Csak az önkéntes engedelmesség erénye használ, a szülőnek pedig ilyenkor tudnia kell. mi az igazi, az önkéntes és erényes engedelmesség. Abban a gyermekben van meg annak az igazi engedelmességnek a példás erénye, aki jóságból engedelmes. Tehat nem a büntetéstől való félelem miatt, sem azért, mert esetleg jutalmat var tóle. hanem azért, mert szereti a szüleit és feletteseit, akiknek szót fogad, mert belátja, hogy engedelmeskedni szép, szükséges és hasznos. A szülő — mint Isten helyettese — parancsol és tilt a gyermeknek. Amit tehát parancsol és tilt. annak Isten törvényeivel mindenképpen egyeznie kell. Nem parancsolhat tehat helytelenséget, bűnt — például hogy hazudjon vagy lopjon —. de viszont nem tilthat semmiféle isteni parancsot sem. Ha tehát a szülő esetleg helytelen dolgot parancsol gyermekének, akkor önmaga neveli ót engedetlenségre! Mert ha a gyermek latja, hogy a szülő nem helyes dolgot kíván tőle. akkor nemcsak ebben, hanem más helyes dologban sem fog majd szót fogadni neki. Az engedelmességre nevelés szoktatással kezdődik, mégpedig addig, amíg a gyermek értelmetlen, és neveléssel folytatódik, amikor értelme már fejlődőben van. A nevelésnél képeslapjával, hangversenyműsoraival felszerelve egy nagyra becsült barátom segítségével mindez hamar eljutott az Új Világhoz, melynek azt is tudomására hozták, hogy Liszt-kutatásaim nemzetközileg ismertek, tehát nyilvánvalóan Bartók és Kodály megítélésében sem tévedek. Cáfolatomat az Új Világ nem közölte. Ehelyett egy másik cikket tett közzé Horytól „Válasz” címmel, melyben a cikkíró eltorzítva és célzatos kihagyásokkal idéz nyilvánosság elé nem bocsátott cáfolatomból. Minthogy az Új Világot közben arról is tájékoztatták, hogy Hory ellen a Bartók Emlékházzal és Kodály „borsos áron eladott” lakásával kapcsolatos koholmányai miatt könnyen megindulhat egy rágalmazási és becsületsértési per. a „Válasz”-ban a cikkíró e képtelenségeket ijedten és körmönfontan visszavonta, ügy tüntetve fel, hogy ö csak egy Bartók-Pásztory Emlékházat reklamált, ami félreértésre adott alkalmat, másrészt a Kodály-lakás eladása tekintetében megtévesztette a pesti szóbeszéd. Mindkét védekezése valótlan. Ó kifejezetten azt írta: „Csak éppen .Bartók Emlékház' nincsen”, másrészt semmiféle pesti szóbeszéd nem tévesztette meg, mert ilyen csak az ö képzelődésében merült fel. Ugyanakkor mate hat ilyenkor magyarázzuk meg a gyermeknek. hogy mit miért kívánunk tőle. Értessük meg vele. hogy a szülő gyermeke javát akarja, amikor mond vagy tilt valamit, és a gyermek ne azért fogadjon szót mert még kicsi és gyenge, ezért engedelmeskednie kell a nagynak és erősnek, hanem azért, mert a szülő jobban tudja, mit miért kell tenni és igy gyermekének javát szolgaija, amikor parancsol vagy tilt neki valamit. A legfőbb és legfontosabb nevelési tényező azonban a szülő példamutatasa. Lacit nem engedem el játszani, ó azonban makrancoskodik. Ilyenkor helytelen és nem elég azt mondani: „Azért nem mehetsz el játszani, mert megtiltom!" Ehelyett inkább azt kell mondanom: „Fiam. te tudod, hogy én örülök, hajalszol, mert az neked is orom. De latod, most szükség van rád itthon, azért nem engedtelek el. Én sem megyek szórakozni, ha dolgom vágj' elfoglaltságom akad. Ha azonban nem akarsz engedelmeskedni és azt nem latod be. ezzel megszomontod apadat. anyádat. és akkor oktalan vagy!" A tudatos és szándékos engedetlenséget azonban büntetni kell. De csak a valóban igazi engedetlenséget! Nem engedetlenség például az. ha a gyermek, akinek azt mondjuk. legyen csendben, egy ideig csendben is marad, de azutan megfeledkezik önmagáról, hangosan felkacag vagy véletlenül lelök valamit az asztalról. Ilyenkor helytelen a büntetés! A gyermek pedig érzi. hogy nem volt szándékosan engedetlen, igazsagérzete fellázad és így ennek következményeként mar nem veszi komolyan az intelmet akkor sem. amikor valóban engedetlen volt. dr. Riesz Lajos sodik cikkét teletömte üjabb valótlanságokkal. Egyik szerint Bartókné (1982. nov. 21- én bekövetkezett) halála után mozgalom indult, hogy valahol egy Bartókné-emlékházat vagy -emlékszobát létesítsenek az egykor Bartók által gyűjtött népművészeti bútorokkal, szőttesekkel, cserepekkel és hasonlókkal. Holott nincs egy szál józan ember sem, aki kegyeletsértón az özvegy halála után bárhová el kívánná távolítani a Bartók Emlékházból az említett bútorokat és egyebeket, az ott látható fényképeket, dokumentumokat, amelyeket másfél évvel elhunyta előtt éppen az özvegy és az első házasságból született ifj. Bartók Béla helyezett el a Bartók Emlékházban, miután azok korábban az 1961-ben megnyílt Bartók Archívumban voltak kiállítva Az Új Világ által nem közölt cáfolatom másik lényeges elemét forgatja ki Hory, amikor ügy tünteti fel, mintha arról Írtam volna, hogy Bartókot itthon kényeztették. Ez cáfolatom elferdítése, melyben mindössze azt világítottam meg néhány példával, hogy Bartókot a hazájában hivatalosan korábban elismerték, mint Kodályt, aki korántsem volt „a szerencse fia”, hanem a népéért folytatott nagyon sok küzdelem fia. Visszatérve Hory első cikkére, azt írta Bartók özvegyéről, hogy neki, hazatérése után budapesti „perifériákon kellett tengődnie hónapos szobákban, majd kétségbeesésében önként .kitelepült’ Miskolcra." Cáfolatomban erre azt feleltem, hogy ennek egy szava sem igaz. Változatlanul fenntartom. Hiába hozza fel ez ellen Hory Válasz-ában, hogy Bartókné 1947. február 14-tól június 12-ig Miskolcon volt bejelentve (miközben jellemzően elhallgatja forrását, egy bizonyos Vo . . . nevű ismerőse által írt folyóiratcikk ide mellékelt* 875. lapját), ezzel sem azt nem tudja elhitetni, hogy Bartókné budapesti perifériákon tengődött, sem azt, hogy önként „kitelepült". Mindössze arra a 4 hónapra, amíg számára a nehéz időkben — korántsem perifériákon, hanem a Krisztina kórüt 17. szám alatt önálló főbérleti lakást lehetett biztosítani, ahol haláláig lakott, elment Miskolcra anyai nagynénjéhez. Hory torzításainál még felháborítóbb, amit két cikkében Kodállyal, első és második feleségével művel. Teljesen légből kapott az az állítása, hogy a hazatért Bartókné évtizedekig nem kapott útlevelet, valamint az is, hogy ennek tárgyában hiába kereste meg egy esdeklő levéllel Kodályt. Ha ilyen levelet Kodálynak kézbesítettek volna, akkor e levél az ö hagyatékában marad fenn és nem a Hory áltál említett harmadik személy magántulajdonában, másrészt Kodály nem volt útlevélhatóság, aki ilyen téren intézkedhetett volna. Miután Hory első cikkében Kodály özvegyének. azaz második feleségének becsületébe próbált belegázolni, második cikkében a halott első feleség és Kodály gyalazására írja, hogy „dúsgazdag, kapitalista feleségének vagyona nagy startsikert biztosított számára.” Kodály eszerint szerencsevadász volt. Mik a való tények? 1905-ben elkezdte a népzenegyűjtést saját költségére, gyalog vándorútjain. 1907 szeptemberében kinevezték a Zeneakadémia tanárává, az Áldás u. 11. sz. alatt bérelt lakást. 1909 végén Párizsban előadták néhány művét. 1910. márc. 12-én a párizsi magyar fesztiválon bemutatták gordonka-zongora szonátáját, márc. I 7-én Budapesten Bartók és a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes közreműködésével megrendezték első szerzői estjét, május 29-én a zürichi zenei ünnepségeken egy ottani vonósnégyes az ó jelenlétében vitte sikerre 1. vonósnégyesét. E nagyszabású start után — és nem előtt —. aug. 3-án kötött házasságot. Nem ö költözött a „dúsgazdag” feleséghez. hanem az költözött az Áldás u. II. sz. ala. Kodály apósa hosszú évekig nem tette be hozzájuk a lábát, mert nagyon ellenezte, hogy lánya. Gruber Henrikné szül. Schlesinger Emma. nem tartotta magat végsőkig első házasságához, hanem azt felbontva, férjhez ment egy muzsikushoz. Ezt lehet érdekházasságnak. a „dúsgazdag" feleség vagyonából kiinduló nagy startsikernek nevezni? Miért nem vált el tóle Kodály másik „érdekházasságáért", amikor már világhírű lett? Emma asszony haláláig. 48 évig állt fenn házasságuk. és az utolsó éveiben szinte mozgásképtelen feleséget Kodály példátlan gyengédséggel vette körül. A vagyonért? Már igen régen nem volt akkor Emma asszonynak egy fillére sem Kodály jövedelmén kívül! És a vagyonért járt el már jóval Kodály előtt századunk első éveiben Gruber Henrikné szalonjába Dohnányi, Bartók, nagyon sok más idősebb és fiatalabb művész, vagy azérte, mert Emma asszony rendkívül művelt, szellemes és nagyon szeretetreméltó egyéniség volt és maradt haláláig? Szabad két ilyen embernek az életébe elhunytuk után belegázolni? Hory az általa forgatott és már említett folyóirat 883. lapjáról nagyon jól tudta első cikke írásakor is, hogy Budapesten nincs a Váci utcában Ady, máshol Lajtha vagy Bajor Gizi Emlékház, de igenis van Bartók Béla Emlékház, mégis ellenkezőjét állította. A budapesti közületi telefonkönyv ide mellékelt „Múzeumok” oldala* szerint viszont létezik Ady Endre Emlékmúzeum — a Veres Pálné utcában, nem a Váci utcában —, Bajor Gizi Színészmúzeum, Bartók Béla Emlékház, és nyoma sincs Lajtha Emlékháznak. Ami a Hory, másrészt általam végzett zenetörténeti munkát illeti, rendkívül nagy tájékozatlanságára vall azt állítania — miután neki így mondták —, hogy Liszt-kutató vagyok ugyan, de az ő felfogása szerint egyúttal nem Kodály- vagy Bartók-kutató. Megcáfolására elég másolatban csatolni néhány könyv- és cikk-címlapot vagy -oldalt*. Az 1962-ben kiadott „A magyar zene krónikajá”-ban zenénk történetének korabeli dokumentumait vonultattam fel a honfoglalástól Bartók és Kodály első szerzői estjéig, 1910- ig. A két utolsó fejezet Bartók és Kodály. Noha magyar nyelvű könyv, Bécstől az Egyesült Államokig sok nagy könyvtárban megtalálható. Az 1979 augusztusában Sydney-ben megrendezett IV. nemzetközi Kodály-szimpóziumon Kodály gyermekkoráról és ifjúságáról elhangzott s nyomtatásban is megjelent előadásom ugyanúgy cáfolja Horyt, mint a londoni nemzetközi Kodálycentenáriumkor, 1982 decemberében a Royal Academy of Music-on elhangzott és kinyomtatott „Kodály and the Three Choirs Festival” előadásom. Még megnézhetné például az ötkötetes svéd Sohlmans Musiclexikon Kodály-cikkét; alatta találhatja nevem. Kár volt Horynak cikke végén ezt Írnia rólam: „A bíráló célzást tesz feltételezett informátoraimra Ezzel összefüggően: fogalma sincs, hogy Kodály mikor és kinek a kutató munkájáról írt elmarasztaló ítéletet.” Itt is kiforgatja Hory a szavaimat, ugyanis sajnálatosan nem közölt cáfolatomban az olvasható, hogy valakiről „Kodály egykor egy fél mondat erejéig elmarasztalóan irt" — ezért van most a bosszúállás a halott Kodályon. Nos, Hory kiprovokálta a bizonyítást, tehát bizonyítok. A gyűjtésemben és szerkesztésemben 1982-ben megjelent „Kodály Zoltán levelei" 1236-os sz. levelében* található a félmondatos elmarasztalás Kodálytól. Tapintatból nem írtam ki az illető személy teljes nevét, csak ennyit: Vo.(...), és a névmutatóban sem tettem ki, mert Kodálynak e levelében nem a néven, hanem a megcáfolt zenei tévedésen van a hangsúly. Miután az Új Világ szerkesztősége helyreigazító közlés helyett megküldte Horynak cáfolatomat a kiegészítő dokumentumokkal együtt, ő azt másolatban elküldte Budapestre Vo.. . -nak, aki erre telefonon felhívott engem. Elmondotta, hogy nyáron Hory László vendéglátásában volt része Innsbruckban, akinek ezért köszöneté jeléül különféle dolgokat említett Budapestről, korántsem olyan élesen, ahogy Hory megírta. A telefonáló arra próbált rávenni, írjak vele közösen levelet Horynak. Sem kitérő, sem igenlő választ nem adtam. Bizonyara, hogy igenlő válaszra bírjon, a telefonáló pár nap múlva megküldte egyik írását néhány sor kíséretében. De az után is hallgattam. Erre következett be Hory még képtelenebb tamadása „Válasz” címmel az Új Világ hasábjain. Hory és önkényesen felhasznait informalója körül a kör bezárult. Mit mondhatok még? Szeretném, ha a két cikk Horynak utolsó eltévelyedése lenne. Mi másfél ezer éve kis nép voltunk; aztán jöttek idők, amikor fél évezreden át nagy népnek számítottunk — most kis nép vagyunk. Nem engedhetjük meg. hogy bárki lerántsa történelmünk, művészetünk, tudományunk nagyjait, megkísérelje őket egymás ellen kijátszani, ócsárolja népünk értékes tulajdonságait, vagy hogy oda igyekezzék hatni, legyen köztünk meghasonlas. veszítsük el hitünket a jövőben. Minden magyar becsüljön meg minden tisztességes magyart származástól, nemtől, kortól, vallástól, képzettségtől függetlenül ott. ahova az élet sodorta vagy állította. Ha nem törünk egymás ellen — fennmaradunk, de ha egymásnak rontunk — végünk van. Csak idő kérdése akkor, mikor tűnik el a magyarság a sírban. A *-ga! jelölt dokumentumok, mellékletek szerkesztőségünkben vannak, hitelességükhöz. bizonyító erejükhöz kétség nem férhet. MAGYAR ÖREGDIÁK SZÖVETSÉG — BESSENYEI GYÖRGY KÖR P.O.Box 174, New Brunswick. NJ 08903. USA A Szövetség I960 óta működő Hétvégi Magyar Iskolája május 18-án tartja évzáróját. Ebből az alkalomból közöljük az Iskola egyik tanítójának alabbi szövegét: ŐRIZD A SZÓT hogy érlsd a sorsot, az örökséget és a tanulságot, amit üzen. hogy érezd a kincset, a közösséget és a jelenkort, amit hordoz, hogy vállald a gondot, a küzdést és a jövóalkotást. amit rád ró. Az emberség szavait őrizd, hogy a mércéd szabadság, szeretet és jog legyen. A magyarság szavait őrizd, hogy világszerte éló nyelvtestvéreid szószólója lehess. A valóság szavait őrizd, hogy tudhasd és tudathasd az igazak Míves szókat őrizz, hogy nemesedj és masokat is felemelhess. Bator szókat őrizz. hogy legyen erőd tieidért síkraszallni. Sok szót őrizz, hogy egymást is megérteni segíthess azoknak, akik csak a sajat közösségük szavait értik. Őrizd a szót. hogy számíthass rank, hogy számíthassunk rád. Nagy Karoly A helyes gyermeknevelés
