Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

1985. május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 5. oldal Törvényesített merénylet! Az 1945-ben Marosvásárhelyre költöz­tetett kolozsvári magyar orvosi egyetem tan­nyelve 1960-ig a magyar volt, ezután két „tagozatot" alakítottak. Az intézménynek (magyarul: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet) eddigi történetében magyar rektorai voltak, akiknek sorában dr. László János professzor, a Mikrobiológiai Tanszék vezetője volt az utolsó, mandá­tumának kétszeri hosszabbítás utáni lejártáig, 1984 szeptemberéig. A rektori szék betöltése előtt számos találgatás indult el, mígnem egy­­hónapnyi huzavona és bizonytalanság után a bukaresti egészségügyi minisztérium László korábbi prorektorát, a Sebészeti Tanszéket vezető dr. Bancu Victor Emíliám nevezte ki. (A Román Kommunista Párt XIII., novem­ber 12-16. között megtartott kongresszusán Bukarestben az egyetemet már Bancu kép­viselte.) A rektorváltással egy időben más személyi változások is bekövetkeztek az egyetem vezetésében. Az egyetemi pártbizott­ság irányításában már korábban kényszerű csere történt, amikor az 1983 nyarán Auszt­riába disszidált Cristoloveanu párttitkár he­lyére Nicolaescu, a Biofizikai Tanszék veze­tője került. Egészen 1984 decemberének elejéig a vég­zett orvosok elhelyezésének gyakorlata az volt, hogy a 6 orvosi egyetem (Bukarest, Craiova, Iasi, Kolozsvár, Temesvár és Marosvásárhely) összeállitotta a végzettek or­szágos listáját, akik a 6 tanév vizsgaeredmé­nyeinek átlaga (az ún. „média”) alapján pá­lyázhattak az ország 39 megyéjébe. A kihe­lyezésnél a tanulmányi eredmények mellett figyelembe vették még (I) a párttagságot és a „pártaktivitásf’, (2) hogy a végzett orvos sze­mélyi igazolványa (a buletin) szerint erede­tileg melyik megye lakója, (3) a családi körülményeket (házastárs, gyermek). Ez a kihelyezési szisztéma elvileg azt is biztosítot­ta, hogy a magyar többségű megyékből szár­mazó végzett orvosok személyi igazolványuk alapján megyéjükben állást pályázhassanak meg. Ezt a szabad elhelyezkedést egyébként is kizáró, de még nem minden kaput bezáró gyakorlatot számolta fel Ceausescu új ren­deleté, amely — legfelsőbb, hivatalos, megfellebbezhetetlen döntésként — nagyon is belátható „eredményhez" vezető merény-MÉGJ ELE NT! GEORGE ORWELL „ÁLLATI GAZDASÁG” — tanmese — AB FÜGGETLEN KIADÓ FORDÍTÁSA (BUDAPEST) „Történelmi jelentőségű könyvet tart kezé­ben az olvasó. George Orwell Animal Farm c. műve 1945 augusztusában, szinte abban a pillanatban került piacra, amikor Japánban ledobták az atombombát. Nem túlzás azt állí­tani. hogy ennek a vékony kötetnek megjele­nése hasonló sorsdöntő esemény volt. Orwell tanmeséje lerombolta a szovjet rendszer csal­­hatatlanságának mítoszát, leleplezte a forra­dalom elárulását, a szocialista elvek megcsú­folását s drámai erővel vázolta fel Sztálin sá­táni uralmát. Részben a könyv hatására, Churchill elmondja hires .Vasfüggöny’ be­szédét, amellyel kezdetét veszi a nyugati ha­talmak szembeszegülése az orosz imperializ­mussal.” (Részlet Györgyey Klára előszavából) A 96 oldalas illusztrált könyv ára: US­­$7.50, 3 db könyv rendelése esetén csak US-$15.00, postaköltséggel együtt! Megrendelhető: FRAMO Publishing, 561 W. Diversey Pkwy., Chicago, IL 60614. RÁKÓCZI-EMLÉKÜLÉS Az Amerikai Magyar Szövetség és a Rá­kóczi Alapítvány közös rendezésében az Egyesült Államok és Kanada magyarsága 1985. ápr. 26-án. pénteken este 7 órakor (Rayburn House Office Building) emlékülés és díszvacsora keretében adózott II. Rákóczi Ferenc fejedelem történelmi érdemeinek. A magyarság megemlékezését követően — Dr. Száz Zoltán, AMSz külügyi titkár felké­résére — a Kongresszus több tagja emlé­kezett meg a nagy fejedelem és a szabadság­szerető magyar nemzet érdemeiről. let az orvosi hivatás hatékony gyakorlása el­len. A rendelet (a pártvezető és államelnök személyes dekrétuma) lehetetlenné tesz min­den tiltakozást, a vele való szembeszegülés pedig az orvosi diploma elvesztését vonja maga után. Felolvasására (nyomtatva nem hozzáférhető!) a XIII. pártkongresszust megelőző héten. 1984. nov. 6-7-én került sor Marosvásárhelyen, az egyetem dísztermében, a végzett orvosokból, hozzátartozóikból és az érdeklődőkből (köztük külföldiekből) álló. mintegy félezres hallgatóság előtt (az aláb­biakban az Orvosi Kar végzettjeinek nov. 7-i kihelyezését ismertetjük). A Comisia de repartizare (Kihelyezési Bizottság) az elnöki tribünön foglalt helyet: Bancu-t Simu prorektor helyettesítette, ott ült Cotoi dékán, Nicolaescu párttitkár, az egész­ségügyi minisztérium megbízottja, az Asotia­­tía Studentilor Comunist (a Kommunista Egyetemi Hallgatók Egyesülete) vezetősége és a Securitate (a román belügyminisztérium állambiztonsági szervezete) civilruhás tisztjei, együtt kb. húszán. Bevezetésképpen a minisz­térium megbízottja közölte, hogy a teremben csupán a kihelyezendők tartózkodhatnak: a szülőket, hozzátartozókat és az „idegeneket" távozásra szólította fel, ami tiltakozó felzú­dulást váltott ki. Miután ennek nyomására a bizottság mégis engedélyezte a teljes hall­gatóság jelenlétét — azzal a feltétellel, hogy az elnök dekrétumát csendben és szó nélkül hallgatják végig, ellenkező esetben kiürittetik a termet —, került sor a rendelet (Decret prezidential cu privire la repartizarea in produktie a medicilor promotia 1984) felol­vasására. (A rendeletet a Consiiiul Superior al Sanatatii — a Legfelsőbb Egészségügyi Tanács egy héttel korábban „hagyta jóvá”.) Eszerint: az Alkotmány alapján, amely a szocialista román államban minden végzett orvosnak biztosítja a jól felszerelt kórházak­ban folytatható orvosi gyakorlat lehetőségét, Ceausescu 6 megyét jelölt ki a marosvásárhe­lyi egyetem végzettjeinek: Botosani, Neamt, Bacau (Bákó), Vrancea, Bistrita-Nasaud (Beszterce-Naszód) és Mures (Maros) me­gyéket. Megjegyzendő, hogy az orvosi kar végzettjei számára Maros megyében nem, Marosvásárhely városában összesen 8 hely volt, a többi 222 orvos a felsorolt megyékbe került (e helyek általános orvosi helyeket jelentettek, köztük fogász, gyermekorvos, gyógyszerész hely nem volt). A 230 végzettből kb. 130 volt a magyar, a többi (a kevés kivételtől eltekintve) erdélyi román, akiknek többsége a rendelet követ­keztében ugyancsak Moldvába került, saját megítélése szerint az erőszakos románosítási program tehetetlen és méltatlan áldozataként. A rendelet ismertetése, bár azt a hallgató­ság csendben végighallgatta, rendkívüli elégedetlenséget váltott ki, amelyre az a válasz érkezett, hogy (1) az elnöki dekré­tumot kommentálni tilos, (2) a bizottság nem érti a nyugtalanságot, hiszen a kihelyezés ed­digi gyakorlatán a rendelet semmit sem vál­toztat. Ezután a marosvásárhelyi állásokért kemény küzdelem indult meg: a 8 helyből 4- et személyi igazolványa alapján 4 román or­vos kapott meg, 4-re pedig a „média” alap­ján kerültek (köztük I magyar). Az elnöki asztalnál ülő bizottság háta mögött, a fekete táblára kifüggesztett ívek tartalmazták a 230 helyet, megyék és városok szerinti tago­lásban. Először a listavezetők választhattak (az első tízben csak 2 magyar volt). A 4 „mé­dia” alapján pályázható vásárhelyi állást a bizottság — melynek tagjai a legtöbb esetben mindig épp azt a szabályt, rendelkezést, „ob­jektív körülményt" húzták elő diplomatatás­káikból, amely a soronkövetkező választást tette lehetetlenné — most is a párttagság előnyben részesítésével töltötte be. Ez a pár­­tonkívüliekkel szemben 50 századnyid) előnyt biztosított, vagyis a „médiához” plusz fél jegyet jelentett. A további kihelyezést kevesebb konfliktus kísérte, a lista végén álló magyar végzettek az észak-moldvai Dorohoi és Dorobant kisváro­sokba kerültek. Annak ellenére, hogy a majdnem színmagyar Hargita és Kovászna megyék a „fór metodologic” (az egészség­­ügyi szervezet területi illetékessége) szerint a marosvásárhelyi egyetemhez tartoznak, e megyék egyetlen magyar orvost sem fogad­hattak, üres körzeteiket és más orvosi poszt­jaikat a bukaresti és iasi-i egyetemeknek a beteg nyelvét nem ismeró román végzettjei­vel töltötték be. A fentiekben tényszerűen ismertetett ese­mény a türelmetlen román nacionalizmus gátlástalan asszimilációs programjában újabb sötét fejezetet nyit. A kényszerűen Mold­vába. román környezetbe kerülő magyar or­vosok az elnöki rendelet folytán (és a ko­rábbi, röghözkötő egészségügyi törvények következtében) kijelölt lakóhelyüket nem hagyhatják el, csak (esetleg) fél évnél nem hosszabb ideiglenes áthelyezéssel (detasare), a 3 éves gyakornoki idő letelte után pedig kötelezően román falusi körzetet kell elfog­lalniuk. Az egyetemet magyarul végzett, az orvos­­tudomány területein a magyar szaknyelven járatos fiatal orvosok teljesen roman környe­zetbe kerülve nem értik betegeiket, ami az orvosi hivatás gyakorlásának hatékonyságát a minimumhoz közelíti. Nem értik a hozzá­juk fordulókat éppen úgy, mint ahogy az erdélyi magyar falvak kétmilliós lakossága sem tudja a betegség tüneteit elmondani a Iasi-ból és Bukarestből kihelyezett, ott végzett román orvosoknak. Ez a sokmillió embert — és korántsem csupán a magyar kisebbsé­get — fenyegető, lehetetlen és igen sok eset­ben biztosan életveszélybe hozó elnöki ren­delet távlatilag teszi lehetetlenné az orvos-be­teg kapcsolat emberi és szakmai kialakitását. és semmibe veszi a World Health Organiza­tion Lisszabonban, 1980-ban elfogadott ren­delkezéseit, amelyek a beteg ember jogait rögzítik. Ceausescu újabb rendelete elvágja a ma­gyar orvosok szakmai továbbfejlődésének út­ját, lehetetlenné teszi a lakóhely szabad meg­választását, megfosztja őket esküvel fogadott hivatásuk igazi gyakorlásától és attól az alap­vető emberi joguktól is. hogy legalább a ma­gánszférában magyar értelmiségiként élhesse­nek. (N.N. — Marosvásárhely) ALBERT AI LAKOSOK FIGYELMÉBE! SZÜKSÉGÜNK VAN A SEGÍTSÉGÉRE AZ ALBERTAI OKTATÁS JÖVŐ­JE ÉRDEKÉBEN! Az albertaiak javulást szeretnének látni oktatási rendszerünkben, míg mi továbbra is szeretnék fenntartani a jelenlegi rendszer kitűnő vívmányait. Az albertai kormány számos lépést kezdeményezett, eleget téve az oktatás színvonalának emelésére irányuló kívánalmaknak. A „Council on Alberta Teaching Standards” egy ilyen fontos jelen­legi kezdeményezés. SZÍVESEN VESSZÜK AZ ÖN JELÖLÉSEIT A „Council on Alberta Teaching Stan­dards", amely tehetséges és elismert ta­nárokat fog össze, kulcsfontosságú lé­pés az albertai oktatási rendszer jövőjé­nek kialakítása szempontjából. Kérjük, ajánljon egy kiváló pedagógusi a körzetéből, aki: — gyermekek oktatására van kiképez­ve; — elkötelezettje a tanítói hivatásnak; — a közösség megbecsült tagja; — bizonyítottan vezető egyéniség a ta­nításban és oktatásban. Felkérjük arra is, hogy javasoljon egy nevet a nagyobb közösség tagjai közül, aki megfelelő jelölt lenne a Testületbe. Ez a személy gyermekek oktatásával foglalkozzék és megbecsült tagja le­gyen a közösségnek. A TESTÜLET TAGSÁGA A Testület 11 tagjának többségét taná­rok alkotják. A tagság összetétele az alábbiak szerint alakul; — öt okleveles tanár, az érdekelt al­bertaiak jelöltjei közül kinevezve; — egy tag, az Alberta Teachers’ Asso­ciation jelöltjei közül kinevezve; — egy tag, az Alberta School Trustees Association jelöltjei közül kinevezve; — egy tag, a Conference of Alberta School Superintendents jelöltjei közül kinevezve; — egy tag, a Universities Coordina­ting Council jelöltjei közül kinevezve; — egy tag, aki az aíbertai kormányt képviseli; — egy tag, akit az érdekelt albertaiak jelöltek. A TESTÜLET CÉLJA A „Council on Alberta Teaching Stan­dards" 1. javaslatokat tesz az Alberta Tea­ching Certificate (tanári oklevél) köve­telményeire, 2. minősítéseket kezdeményez és pa­naszokat hallgat meg tanárok állítóla­gos nem megfelelő gyakorlatának vagy viselkedésének esetében, 3. javaslatokat tesz a miniszternek a tanári oklevél felfüggesztésére vagy be­vonására. 4. felülvizsgálja az albertai egyeteme­ken a tanárok felkészítésének tantervét, 5. egyéb tervezeteket dolgoz ki az al­bertai tanárképzés és a tanítás színvo­nalának javítása céljából, 6. felülvizsgálja az általános irányelve­ket a tanárok minősítési rendszerében. MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK ERRE A TESTÜLETRE? A minőségi oktatás alapfeltétele a kitű­nő tanár. Tanara ink a szülőkkel és va­lamennyi albertaival osztják az elköte­lezettséget a jobbra való törekvésben Ennek a Testületnek vezető szerepet kell játszania annak biztosításában, hogy gyermekeink kitűnő tanárokat kapjanak. 1938 óta az oktatási miniszter felelős a tanári oklevelek kiadásáért es bevoná­sáért. Most ez a Testület osztani fogja ezt a felelősséget. A feladat — új irány­elvek lefektetése a tanárok felkészítésé­re, oklevelük kiadasara és bevonásara. A Testület tanáccsal látja el és segíti az oktatási minisztert. Kérjük, juttassa el jelölését egy rövid támogató nyilatkozattal az alábbi címre: Honourable David King, Minister of Education 319 Legislature Building Edmonton, Alberta T5K 2B6 A jelölések beérkezési határideje: 1985. május 10. /Iberia EDUCATION

Next

/
Thumbnails
Contents