Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. február Híd a múltból a jövőbe Talán nem véletlen, hogy a Magyar Fórum Körösi Csorna Sándor bicentenáriumának évében rendezte meg a szórványkutatási konferenciát (a „Fórum” a Magyarok Világszövetsége égisze alatt működő testület, mely a magyar értelmiségi találkozók védnökségét vállalta), hiszen a 200 évvel ezelőtt született tudós hazánkfia éppen azért indult el hosszú vándordíjára, hogy megtalálja a szórványban élő magyarokat, s erősítse ezzel a magyarság öntudatát. Mai utódai: tudósok, papok, tanárok a világ különböző tájairól érkezvén arról cseréltek eszmét három napon át, uu jelent ma határainkon túl magyarnak lenni Hányféle módozata, fokozata, eszköze és területe van a kötődésnek? És miképpen lehet azt megőrizni, fenntartani, erősíteni olyan népnél, melynek nyelvét egyre kevesebben, de igen sokhelyütt beszélik? Ahhoz, hogy a „szórvány” fogalmat megértsük, tisztázni kell a nemzet, a nemzeti kisebbség fogalmát is. Erre a magyarázatra vállalkozott Hanák Péter. Mint mondotta, a XIX. századi nemzetfogalom, vagy akár a közkeletű sztálini definíció már nem alkalmas arra, hogy azt a sokszínű kapcsolatot, amely a magyarságot összetartja, le tudjuk írni. — Olyan nemzetfogalomra van szükség, amely a nemzetet alapvetően kulturális sorsközösségként értelmezi, s ahol az anyanyelv s a nemzeti kultúra ápolása-megónzése kap primátust. Egy ilyen tágan értelmezett nemzetfogalom kapcsán — mondotta Hanák — beszélhetünk a kötődés, az identitás négy fokozatáról. A legszorosabb a kötődés, legerősebb az identitás ott, ahol a „nemzet", a „nemzetiség”, a „haza" fogalmai egymást erősítik. Tehát a magyarországi magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű magyar al„KÜLÖN ÉGBOLT” Köteles Pál. az Erdélyből Magyarorszagra áttelepül! kiváló iró első szabadföldi könyvét a Corvin Kiadó jelentette meg. A kisebbségi helyzettel foglalkozó — és három elbeszélést is tartalmazó — 16.1 oldalas, szép kivitelű könyv maradandó élményt nyújtó olvasmány mindenki szamara. Megrendelhető szerkesztőségünk cimén. ára: 6 US-$ vagy 8 kan. $ (plusz 50 cent postaköltség). lampolgárok esetében. A második fokozat a nemzeti kisebbségé, melyet az jellemez, hogy területükön otthonosok, e területen nagy lélekszámban fordulnak elő és teljes társadalomban élnek. A nemzeti szórványt az emigránsok alkotják, akik maguk választottak hazát, s ott kisebb lélekszámban és nem önálló társadalomban élnek. Az identitás negyedik fokán azok a magyar származású nem magyarok állnak, akik számára még jelent valamit őseik hazája. Ha mást nem, nosztalgiát, rokonszenvet. Az emigráció nagyságrendjéről és jellegéről Puskás Júlia közölt megbízható adatokat A „Kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” költői látomása közvéleményformáló erő lett — mondotta. — De kevéssé ismert, hogy a „kitántorgóknak” majdnem 62 százaléka „vissza is tántorgott”. Mai szóhasználattal, csak „vendégmunkásaként dolgoztak kint évekig. E megállapítás kevésbé vonatkozik arra az emigráns-hullámra, amelyik a negyvenes évek végén, illetve 1956-ban indult el. Közülük már jóval kevesebben tértek haza, és ók magasabb szakmai kvalifikációjuk révén sikeresebben tudtak alkalmazkodni az új haza körülményeihez. Egy érdekes adat az 1970. évi amerikai népszámlálás eredményéből: a Magyarországról bevándorlók 32,7 százaléka dolgozik felsőfokú végzettséget igénylő, továbbá vezető és szervező állásban. Ilyen magas arányszám semmilyen egyéb emigráns népcsoportnál nem található. Ami a statisztikákat illeti, sok nehézséget okoznak. Nem könnyű megállapítani belőlük, valójában melyik országban hány magyar származású, önmagát magyarnak valló ember él, mert meglehetősen eltérnek az adatfelvételi konvenciók — miként az Dávid Zoltán előadásából is kiderült. Az első magyar telepesek két dolgot építettek az új hazába érkezve: templomot és iskolát. Létrehozzák a betegsegélyző egyleteiket, hogy az idegen világban, az ismeretlen nyelv és szokások birodalmában, elesettségükben egymás segítségére lehessenek. A későbben érkezők, az új emigránsok, akiket már a második világháború és az ötvenes évek vihara sodort ki. már nem templomot építettek, hanem színházat. klubot és könyvtárat. Ők újságot adtak ki és könyvet publikáltak. Azok a közösségi formák, amelyeket az első „ős”-emigránsok kialakítottak, már szűkösnek mutatkoznak, és elégtelennek arra, hogy kapcsolatukat a megváltozott világhoz s a megváltozott óhazához kifejezzék. Az emigráns sors stációiról beszélt Dreisziger Nándor professzor, és ennek tudatiművészi vetületét elemezte a kanadai irodalmi tudat alakulásában Bisztray György, a torontói egyetem professzora. Milyen irányú a kanadai magyar irodalom? A II. világháborút követő évtizedektől 76 többékevésbé rendszeresen publikáló szerző életrajzi adatai ismeretesek. Ez azt jelenti, hogy minden négyszázötvenedik kanadai magyar, aki még naponta aktivan használja a nyelvünket, ir vagy közöl irodalminak minősíthető szöveget. A diaszpórában élők számára mindig is fontos volt a múlt. Hiszen az első telepek neve: Rákóczifalva, Istvánfalva. Esterháza. valamennyi a múltat tükrözi. Éppen ezért érdekes számunkra az is, hogyan viszonyúk az új haza történettudománya az óhazához. Ezt elemezte Jeszenszky Géza, angol-amerikai történelemkönyveket forgatva. Ezek a könyvek a századfordulóig a magyarságot a „liberalizmus keleti bástyájaként" jellemzik. Az első világháborút megelőző években azonban nagyon változik a kép. Mégpedig „hála" a Times bécsi tudósítójának. Az angol nyelven olvasó közönség előtt most már egy barbár, anakronisztikus Magyarország arculata villan fel, amely méltónak bizonyul később az Antant vele kapcsolatos — Részletek — Az erdélyi magyarok szinte egzisztencialisták módjára élik át magyarságukat. Hovatartozásukról nekik — érték és öntudat alapján dönteniük kell, s nemcsak elfogadni, mint a húsvéti tojást és aztán betenni szépen az üvegszekrény polcára. De hasonló szenvedélyt és öntudatot érzek én rengeteg Nyugat-Európában vagy Amerikában élő magyarban is. Azzal, hogy elhagyták az országot, lemondtak valami furcsa, lidérces negativizmusról, beteges tagadásról és a hiány helyébe a h'vatástudat élménye nyomult be. Nem, nem a honvágyé, hanem a gondoké és gondolatoké: hogyan lehet és hogyan érdemes magyarnak megmaradni anélkül, hogy ez a világ bármelyik nemzetének az érdekeit csorbítaná. Kényszerű, de szép laboratóriumi kísérlet ez a külföldön élók számára, de az egész nemzet számára is. Nem tudhatjuk, mi lesz a kisebbségi magyarság jövője a Kárpát-medencében, de anynyi bizonyos, hogy az amerikai magyarság már eddig is sokat segített rajtuk. Többet, mint a hazai. A világ nyilvánossága elé tárt olyan tényeket, amelyre a baráti szerződéseket aláíró országok nem vállalkoznának soha. politikájára, és éppen olyan békét érdemel, amilyet Trianonban írtak alá. De bármennyire is manipulálták az angol-amerikai közvéleményt a Times cikkírójának bombasztikus tárcái, később a történelemkönyvek felettébb egyoldalú látószöge, idővel az emigránsok beilleszkedése, óhazájuk fejlődő-változó arculata módosította a magyarságról, Magyarországról való közvélekedést. A sikeres beilleszkedés azonban nem jelentette azt, hogy az emigránsok minden tekintetben eltávolodtak volna az óhazától. A harmadik-negyedik generációban is él a családnak, a hazának, a magyarságnak a mélyreható és bensővé vált tisztelete, amely arra készteti őket, gyűjtsék az emigrációs irodalmat, a dokumentumokat, jegyezzék fel a szájhagyományban élő közléseket. Ennek a kutatómunkának, az elkötelezett gyűjtószenvedélynek és hagyományápolásnak néhány megrendítóen szép megnyilatkozását hallhattuk Bütösi püspök, valamint az önkéntes gyűjtő Belanger Elisabeth előadásából. Magyar Judit az Amerikai Folklórcentrum szerepéről beszélve értette meg velünk, mekkora szerepe van a táncnak, s a táncház-mozgalomnak a nemzeti hovatartozás és hagyomány ápolásában. A résztvevők javarésze elfogadta a konferencia megítélését: nem hitték volna, hogy ilyen jó szándékú, ennyire előítéletmentes, őszinte párbeszéd részesei lehetnek. E párbeszédben egybehangzóan fogalmazta meg az Amerikában élő református püspök, s a Magyarországon tanító történész professzor — más-más kiindulópontból, de azonos végkövetkeztetésre jutva — a magyarság „hídszerepét". Hid a nemzetek között, híd országok között, híd a kultúrák között. Híd a múltból, mely a jövő felé ível. V. Bálint Éva (Magyar Hírlap) MAGYAR ÖREGDIÁK SZÖVETSÉG — BESSENYEI GYÖRGY KÖR P.O.Box 174, New Brunswick. NJ 08903, USA Február 23. (Szombat este 7:30) Március 2. (Szombat este 7:30) Március 16. (Szombat este 7:30) 1985 — TAVASZI ESEMENYNAPTAR HORVÁTH ELEMÉR Mahopac-ban (N Y.) élő. nyugati és magyarorszagi folyóiratokban publikáló magyar költő — legújabb verseskötetei: „A homokóra nyaka", 1980, London, és „Maya tükör", 1982, Chicago — irodalmi estje. Bemutatja Kolumbán Miklós költő. PÜSPÖKI NAGY PÉTER pozsonyi történész előadása a honfoglalás korának vitatott történelmi kérdéseiről és a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről. Rutgers egyetem. Douglass College. Loree Hall. 025-ös terem: TANÚK KORUNKRÓL — szóbeli történelem. KIRÁLY BÉLA— 1942-től vezérkari tiszt, 1946-ban az I. hadosztály vezérkari főnöke. 1947-ben a H M. osztályvezetője, 1948 —49-ben a gyalogság parancsnoka, 1950-ben a Hadi Akadémia alapitó parancsnoka, ötévi börtön után az 1956-os forradalomban a Karhatalmi Bizottság, a Nemzetőrség és a Honvédelmi Bizottmány vezetője, majd Budapest katonai parancsnoka, ma emeritusz professzor, a Brooklyn College "Society in Change" konferencia és könyvkiadó programja igazgatója — tanúbeszámolója: HONVÉDSÉGBŐL NÉPHADSEREG, 1945—1951 — A szovjetesítés módszerei Keletközép-Európában. ÖRÖKNYÁR; ELMÚLTAM 9 ÉVES a sir a sir Nincs sehol a gyilkosok Április 13. HANÁK PÉTER a budapesti Magyar Tudományos Akadémia a test (Szombat este 7:30) Történettudományi Intézetének történész professzora, számos történelmi munka írója és szerkesztője előadása: A MAGYAR Nincs sehol a test NEMZETTUDAT. se ITT se OTT Május 18. Május Június A Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör HÉT- a 05001 VÉGI MAGYAR ISKOLÁJÁNAK ÉVZÁRÓJA. N,ncs a i^osok a csont Rutgers. Log Cabin. TÁNCOS VACSORA a Szövetség Hétvégi Magyar Iskolája és kulturális alapja javára. KODOLÁNYI GYULA költő, műfordító, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára — válogatott verseinek legújabb kötete: „A tenger és a szél”. 1981 — irodalmi estje: AZ ÍRÓ A MAI MAGYARORSZÁGON. (p.s.) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNl (Nagy Gáspár — Új Forrás, Magyarország) Minden előző emigrációhoz, kivándorláshoz képest új helyzettel kell számolnunk az utolsó évtizedben: azzal, hogy az erdélyi, a vajdasági magyarsághoz hasonlóan a Nyugaton és a tengeren túl élő magyarság is keresi saját külön létének igazolását. Már csak azért is, mert a kintiek nagy része értelmiségi, akik foglalkozásuk miatt sem mondhatnak le a kultúra, a történelem, az erkölcs kérdéseinek örökös tisztázásáról. Ennek az autonómia-kikalapálásnak a zajában én már régóta játszom egy gondolattal. Mégpedig azzal, hogy az a hatféle magyarság, amely az itthonitól az erdélyin át az amerikaiig tágul, olyan tudatot gazdagító magyarság-változat lehetne, amelyre különféle bezártságunk miatt — egész történelmünk folyamán — soha nem volt lehetőségünk. Egyebek között megteremthetnénk — mintaként — egy olyan gondolati, érzelmi pluralizmust, amelyet üdvösnek tartanék idehaza is, mivelhogy nemzeti egységre csak külső támadások idején van szükség. Békeidőben viszont a nemzet működésének titka a jó megosztottság. Ha mi egy szellemi haza égboltját is föl szeretnénk feszíteni magunk fölé, jó megosztottságunkat elfogadhatnánk végre egy magasabb rendű egység alapjának. CSOORI SÁNDOR (Magyarország): A magyar hivatástudat
