Nyugati Magyarság, 1982 (1. évfolyam, 2-9. szám)
1982-02-01 / 2. szám
2. oldal Nyugati Magyarság • Hungarians of the West 1982. február NYUGATI MAGYARSÁG - HUNGARIANS OF THE WEST A CORVIN Publishing Ltd. havonta megjelenő lapja Published monthly by the CORVIN Publishing Ltd. Kiadóhivatal: Editorial Office: 44 Deerview Way S.E. Calgary, Alberta CANADA T2J 6K2 Tel.: (403) 278-4958 Felelős szerkesztő: Magas István Szerkesztő: Mildóssi István Fómunkatárs: Kennedy (Keresztes) Tamás Előfizetési díj: Kanada területén: $17.-, Kanadán kívül: $20.*• _____ . * Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza A szükséges javítás jogát fenntartjuk Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőbizottság álláspontját. A teljes, valódi névvel aláirt cikkekért a mindenkori cikkíró felelős Typesetting by CORVIN Publishing Ltd. Printed by North Hill News Ltd. LESZ-E LENGYEL TAVASZ? (Folytatás az 1. oldalról) volt! Csak kizárólag a béke ügyéről tárgyaltak . . . Hogy Gromiko hazudott, az nem kétséges, de hogy Haig külügyminiszternek nyolc órára volt szüksége az ódivatú szovjet taktika értékelésére, az nem biztató jelenség. Még lehangolóbb — általános magyar szempontból különösképpen — Haig külügyminiszternek bukaresti látogatása Ceaucescu-nál, Románia hírhedt sztálinista diktátoránál, akinek bárdolaüan személyi tulajdonságainál csak kegyetlensége és gyűlölet-inspirációja nagyobb. És erre ugyan miért volt szüksége az emberi jogok védelmére esküdöző Reagan-adminisztrációnak? Micsoda tréfa!? Csak nem vél Haig külügyminiszter szövetségest Ceaucescu Romániájában, a nemes szabadságtörekvések útján vérzó és küzdő lengyel nép ügyének támogatására?! Megdöbbentő politikai rövidlátás eredményezte e gyászos bukaresti kiküldetést. Bukarest ma méltó párja lett az El Salvador—Nicaragua-i amerikai hídfőképzésnek, a Szolidaritás ifjúdongájú hídfője pedig egy kissé megroppant. Reagan elnök F 'ír Ház-i „szolidáris” gyertyagyújtása oly távol van Ceaucescu bukaresti bohóckodó, „önállói!) külpolitikai sóhivatalától, mint a Csimborasszó csúcsa az alvilág Stix folyójától. Bizonyosan ezt is kiértékeli a sokat szenvedett lengyel nemzet. Mindehhez csak járulékos tényezőként kell sorolnunk az Egyesült Államok adminisztrációjának és törvényhozásának azt az értheteüen döntését, amellyel a lengyelországi diktatórikus rendszert felmentette súlyos bankkölcsön-kamatok fizetési kötelezettsége alól, ami feltétlenül derült hangulatot keltett elsősorban Moszkvában, de a katonai készültségben álló terrorista, Jaruzelszki-féle politruk-csoport főhadiszállásán is. Várhatjuk-e ilyen körülmények között a lengyel nép áldozatosabb akcióját a szovjet reakcióval szemben? A jelek arra mutatnak, hogy az elodázó harcmodor, ha hosszabb út is, de eredményesebbnek és áldozatban lényegesen előnyösebbnek bizonyul. A lengyel nép bölcs felfogását jelzi a napjainkban megjelent újabb falragaszok szövege: „övék a tél, mienk lesz a tavasz!” Jól tudjuk, hogy a világtörténelemben a szabadságmozgalmaknak mindig a tavasz volt az ideje, a szimbóluma. Ezért retteg minden diktatúra a tavasztól, és főként a tavaszt ébresztő szabadságeszméktől. PORTALS OF DESPAIR (from page 1) There is a bulletin board affixed to one of the yellow brick walls. It displays the names of the much-envied ones (mainly Poles) who have been accepted somewhere as immigrants. People stand in front of this “Wailing Wall”, as it is known, humiliated and desperate when their names faü to appear. The board is the only beacon for hope of an escape from the misery — albeit selfimposed. They mill around aimlessly in small knots of acquaintances who share the makeshift accomodations where two-tiered iron bedsteads stand closely packed in garbage-strewn rooms or drafiy corridors. They wait in front of the same board for messages of deliverance from relatives living abroad. Everyone clamors for information, many boast of their impeccable connections, their imminent departure. Months later, they are still here. The Austrians have lately been finding criminals among the Polish refugees. And they believe Polish and Soviet intelligence agencies are placing spies in the camps, both to gather information there and to disperse their operatives throughout the world. Vandalism, petty crimes, assaults often stemming from drunkeness are rampant within this and other camps, caused, officials and refugees say, by the pressurecooker atmosphere. The Austrians are pleading for more funds from the U.N., from charities and from other governments to help care for the refugees. But, they complain, that while pledges are numerous and generous, the cash is slow in appearing. A group of refugees left the camp Dec. 14. They will be the last to get out until mid-January. (The Calgary Sun) EGYED ATTILA: A KEDVES OLVASÓKHOZ Először állapítsuk meg azt, hogy nincsen olyan újság a földön, amelyik minden igényt ki tudna elégíteni! Ebben — úgy hiszem — mindenki egyetért velem. Ahol az adottságok megvannak, ott több lap is alakul, amelyek többnyire politikai irányzatok szolgálatában állanak, de előfordul néha olyan is, hogy csak kulturális igényeket kívánnak kielégíteni. Ahhoz, hogy egy lap megjelenhessen, olvasók, előfizetők és hirdetők szükségesek. Olykor még ez sem elég; mecénásokra is szükség van, akik a felmerülő deficitet — önzetlenül (!) — fedezik. Vegyünk például egy kanadai várost, ahol mondjuk 8-10 ezer magyar eredetű lakos él. Ebből kb. 10 százalék igényű a magyar betűt, de ez a pár száz olvasó is legkevesebb négy világnézeti táborba tartozik. (Ez nagyon optimális becslés!) Havonta egyszer megjelenő, egyetlen újságot sem tudnak fenntartani, nem hogy négyet! De mégis megkövetelnék (tisztelet az azért mindig előforduló kivételeknek), hogy az anyagi nehézségekkel küzdő lap, minden egyes olvasónak, egymástól függetlenül, külön-külön elégítse ki az igényét Ez leheteüen! Magyar nyelvű újságot — elvileg — magyarok olvasnak. Egyetlen lap van csak, amelyik kétségbeesetten igyekszik minden igényt kielégíteni és csak kritikát kap. Ez hiba, igen nagy hiba! Ebben az esetben az olvasók abból kell kiinduljanak, hogy mindnyájan magyarok. Tehát már van egy közös főalap! A magyar betű érdekében tegyünk félre minden magyart a magyartól elválasztó ideológiát és az olvasás ideje alatt legyünk csak magyaroki így megértjük majd azt hogy márciusban 1848-ról, októberben meg 1956-ról emlékezik meg minden magyar sajtótermék, amelyik nem csak magyar nyelven ír, de magyarul gondolkozik, magyarul érez és magyar nemzeti érdekeket igyekszik szolgálni. Ha meg tudjuk tenni, hogy eleinte rövid időre t csak, de felfüggesztjük politikai meggyőződéseinket a magyar betű érdekében, ez egészen odáig elvezethet bennünket hogy később már hosszabb ideig is mellőzni tudjuk, és így lassan, de biztosan ráébredünk arra, hogy félre minden irányzattal és minden érzésünkkel, erőnket a MAGYAR JÖVÓ érdekébe állítjuk. Egyetlen politikai célunk legyen: egy szabad, független Magyarországi Nem tudom betartani azt a magyar mondást hogy „Aludjunk rá egyet!”. Bizonyos, hogy napok múlva sem fogok megnyugodni. Biró Imre barátunk temetéséről most jöttünk haza. Lesújtva Nem akarok aludni addig egyet sem, míg pillanatnyi gondolataimat le nem írom. — Ennek a megemlékezésnek a megírására illetékesnek érzem magam, mert Imre barátunkat és családját én hoztam be a repülőtérről az akkori lelkészlakásba Ez volt az első calgary-i útja. Az utolsó útján is egyike voltam azoknak, akik kivitték idegen földön megásott sírjához. A vele kapcsolatos összes adat elhangzott a virrasztás estéjén és a temetési szertartás alkalmával. — Nekem a másik oldal jutott. Bíró Imrét búcsúztatom, mint a calgary-i magyar emigráció halottját. Ismét kevesebben lettünk eggyel. Megemlékezünk Róla, míg csak élünk. Hosszú vándorútja itt ért véget. . . Az a göröngyös út Erdélyből először Dél-Amerikába vezetett, majd Kanadába Nincs szomorúbb egy magyar temetésnél. Koporsójára csak egy gyűszűnyi magyar föld jutott, de ez a kis föld ád Néki nyugodalmat Nem kívánom senkinek sem kétségbe vonni az érdemeit de Bíró Imre csak egy volt! — Bizonyos vagyok abban, hogy a síija felett elénekelt Magyar és Erdélyi Himnusz elhallatszott Erdélyországba... „Ki tudja merre, merre visz a végzet...” Igen, az a bizonyos végzet, amely kiszámíthatatlan és mindnyájunkat utólér. A magyarok végtelen országútja itt, Calgary-ban megszakadt Soha nem láthatta viszont Erdély bérceit, fenyveseit, szülőföldjét Talán ki sem bírta volna azt a hatalmas megrázkódtatást ő is mindig-mindig hazavágyott a Marosmenti fenyveserdők aljába Bíró Imre búcsúztatására lehet többet is írni, de mást nem. Minden hasonló megemlékezésben gyakran úják, hogy „pótolhatatlan veszteség”. Imrére vonatkoztatva ez tökéletes meghatározás. Adja Isten, hogy akadjon hozzá hasonló, aki tovább viszi a magyar ügyet — Sajnos a magyar ügy mindig védelemre szorul; nem minden esetben idegenekkel szemben. Bíró Imre eltávozásával sokan veszítettek: a család elveszítette mint féijet, édesapát, nagyapát, a Magyar Ref. Egyház a gondnokát, barátai a legjobb barátot, mi, volt katonák, egy hűséges bajtársat, aki azért volt kénytelen vándorbotot fogni, mert védte Hazáját! Honvédesküjéhez példamutatóan mindvégig hű maradt Isten Veled Imre! Legyen nyugodalmad odaát olyan mélységes, mint amilyen küzdelmes volt életed ezen a földön! id. Hares* Gyula A Nyugati Magyarság köszönti a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség tagjait és családjait a m. kir. Csendőrség megalapításának 101. évfordulója alkalmából. Calgary-ban febr. 13-án ünnepélyes szentmise, a Hősök Szobrának megkoszorúzása és az elhunyt csendőrbajtársak sírjainál való tisztelgés, majd pedig díszvacsora keretében emlékeztek meg a 101. évfordulóról. Az elhangzott ünnepi beszédről következő számunkban adunk ismertetést
