Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-05-16 / 110. szám
5. oldal. JSfYIKYlDEK Ä szabolcsi hirlAP Ragyogó sikert aratott a hiradónők harmadik kivánsághangversBnye fTrianon 24.) 1944 május 16. Immár harmadszor gyönyörköd- I hetett Nyíregyháza közönsége. abban az önzetlen honleányí áldozat készséggel megrendezett kívánsághangversenyben, melyet a híradó- nők a sebesült katonák szórakoztatására annyi sugárzó kedvességgel s áradó fiatalos szépségük közvetlenségével nyújtottak. Első két napon híradónőink uzsonnával kedveskedtek a mindannyiunkért szenvedő sebesült katonáknak. Ma főkép a hatalmas érdeklődést mutató közönség számára nyíltak meg az iparosszékház ez alkalomra ünnepi díszt öltött nagytermének ajtajai. Az első két alkalommal lezajlott műsoros délután sikerén okulva, a rendezőség mindent elkövetett, hogy az érdeklődők számára legalább álló helyet tudjon biztosítani. Azonban a terem minden igyekezet ellenére is kicsinek bizonyult. S mikor délután négy órakor felcsendültek a Himnusz, majd a jelen lévő német baj társak tiszteletére a Goit er halte akkordjai, igen sokan kénytelenek voltak az előcsornck- ban csupán kiszűrődő hangokban gyönyörködni. A műsoros délután megnyitójául Bagi Lajosné híradónő „Imádság“ c. szavalata szolgált. A szép, mélyérzésű magyar könyörgést igazi művészettel adta elő, melyet szép érzéseket tükröző arcvonásai még élményszerűbbé tettek. A kedves szám érzelmi egészét hangulatosan bontotta színekre a 12. honvédgyalogezred zenekarának játéka. A honvéd zenekar Kéler Vígjáték nyitányát adta elő. Az ábrándos, majd dübörgő, majd meg kedves köny- nyed magyar muzsikát Szatmári Károly karnagy vezénylése tette maradandó élménnyé. Feketehalmí Dezsőné, a híradónők főfelügyelője mély magyar öntudatra és önzetlen bajtársi érzéseMagyarra {ordította: GAAL OLGA 1918. tavaszié éltük. Szülőfalum népiskolájában éppen befejeződött a tanítás, s a gyermekek vidám lármával tódultak ki az utcára. Az iskola előtti pocsolyában heverő disznók felriadtak a gyermekek zajongására és vadul nekiiramodtak, miközben szertefröcskölték a fekete sarat. Az iskolás fiúk és leányok lassan el- széledtek, cak mi felsőosztályosck, tízenhárom-tizennégyévesek maradtunk még néhányan együtt. Egymás mellett felsorakoztunk, hogy adott jelre versenyfutásba kezdjünk. Már éppen indulásra mozdítottuk lábunkat, amikor osztályunk legjobb tanulója, Kosztja — Pét ja nézd csak, mi az ördög történik ott? Osztálytársaink már neki is iramodtak, csak mi ketten maradtunk ott az iskola előtt, földbegyökerezett lábbal és bámészkodtunk át a túlsó oldalra. Néhány paraszt álldogált a rozzant íemplomkerítés előtt. ' . I két csillogtató gazdag lélekre valló beszédben üdvözölte a megjelent katonabaj társakat és a közönséget. Megnyitó beszédében a modern háborúban a nőknek jutott fontos szerepre hívta fel a figyelmet. „Nem csak a férfiak harcolnak, hanem a nők is“ — mondta. — Akiket az élet az anyaságra teremtett, azok most hivatásuk második frontján a katonai honvédelem nehéz és felelősségteljes munkájában állnak a Kárpátok előtt küzdő honvédek mellé. De az áldozatkész honszeretet nem elégszik meg eny- nyivel! Pár óra szabadidejét is feláldozza, csakhogy egy mosolyt csaljon beteg honvédőink sápadt, vér- telen ajkára. Majd a főfelügyelőnő megköszönte azoknak az áldozat- készségét, akik lehetővé tették adományaikkal, hogy 400 honvédnek kedveskedjenek uzsonnával. Végül így fejezte be beszédét: A külső és belső front áldozatai nem hiába valók, csak daloló vidám lélekkel nézzünk a* jövőbe. Mert aki a legnehezebb helyzetben is dalolni tud, az csak győzőként kerülhet ki a harcból. A meleg szavakkal és tűzzel előadott beszédet igen nagy tapssal jutalmazta a közönség. Tapsoltak a szónoknak, de ugyanakkor fejezték ki elismerésüket a fáradhatatlan rendezőnek is egyszemélyben Feketehalmi Dezsőné személyében. A kapott taps Ambrus Jánosné vezetőnőnek is szólt, aki szintén fáradhatatlan munkával vett részt a rendezésben. Most a zenekar hangjaira magyarruhás párok perdültek a színpadra, hogy igen szép összeállítású és kidolgozású táncszámmal gyönyörködtessék a hálás közönséget. Jóna Éva, Pecsenye Klára, Honfi Márta, Bálint Júlia voltak részesei e szám sikerének. Matolcsi Köztük volt Iván, a falusi szolgalegény is, akit minden gyermek ismert. A világháború előtt, amikor legidősebb bátyám még elemista volt, vetés és aratás idején, apám mindig előszedegettt mezei munkára. Ez az árva szegény legény, aki — mint mondották — sokat remélhetett-: a forradolmtól, becsületes, hűséges lélek volt. A világháború idején a nyugati fronton fejsérülést szenvedett, s azóta azt tartották róla a faluban, hogy egy kicsit meghibbant az agya. Jván mellett a szomszéd községbeli Jefrem gazdálkodó állt, aki nem örvendett valami jó hírnévnek. Azt tartották róla, hogy vad. szélsőséges elem. . Kosztja barátom, amikor a templom előtti csoportban meglátta Jefremet, hirtelen hozzámhajolt és ijedt, halk hangon súgta: — Te, apám tegnap bent volt a városban és ott hallotta, hogy Jemrem megölt egy embert.. . de nem tudják kézrekeríteni. — Nem' volt ő már egyszer letartóztatva? — kédrdeztem Kosztjától. — Hogyne lett volna, de kommunista és így ismét futni hagyták! Kosztja barátom mindig nagyon imponált nekem okesságával és ta- pasztaltságával. — Mindezeket az apámtól halViola híradónő szavalatának sikere nem dörgő tapsban nyilvánult meg igazán, hanem hogy harmatossá tudta varázsolni a szemeket mélyen átérzett tökéletesen interpretált elaődásmódjával. A szép számot most egy szép dal követte, mely az előbbi drámai régiókban járó interpretálást csendes álmodó merengéssé simította. Szatmári Margit hangja színekben gazdag, megjelenése bájos. Megérdemelte a nagy elismerést. Egy mindannyiunkat vidító kedves tiroli táncot Jakab Júla, Szalai Mária és Pap Anna táncoltak el. A jelmezek tökéletesek voltak, a tánc kifejező és ízléses. A szereplők? Vastapsot kaptak. S meg is érdemelték. A tréfás táncszám humora vidám kacagássá vált az „Ökör“ c. pa- rasztkomédíában, a szereplők alakítása nyomán. Remák Erzsébet, Budaházi Ilona, Mike Jolán, Kántor Irén vitték sikerre a Zilahy- darabot. Valamennyi, férfi szerepben is jó színésznek bizonyult. Komoly zenei számban is volt alkalmunk gyönyörködni. A 12. honvéd gyalogezred zenekara adott elő részleteket a Bűvös vadász c. operából. Annál is inkább fogadtuk őrömmel a komoly zenei számot, mivel városunkban oly ritkán van alkalom komoly muzsikát hallgatni jó zenekartól. Következő számként egy mindannyiunk által ismert örökértékű költeményt adott elő Dunay Bé- láné. Nem szavalta, elmondta! Elmondta, mint egy szép fájdalmas történetet, a Túri fiú történetét. — Nem fogjuk hosszú ideig elfelejteni. Sípos Ilona és Honfi Mária magyar táncát újra, meg újra követelték. Kedves egyéniségükkel, sikes mozgásukkal annyira megnyerték a közönség tetszését. Majd Szabó Julia híradónő szavalatát tapsoltuk, aki egy csonka honvédről mondott igaz történetet. A szép magyar ruhába öltözött lányt alig fedte el a közönség szeme elől az összecsapódó függöny, már újból lottam, — folytatta Kosztja — ő ugyanis szociáldemokrata. A Ke- renszki-kormány alatt állami tisztviselő volt. De most már a kommunisták az urak . .. Emlékszem, az apám is említette nemrég, hogy Kosztja édesapja, Krusztecsenkó nagy ellenlábasa a kommunistáknak. A templom előtti csoportból most két másik ember letelepedett a kerítés gerendájára és élénk taglejtésekkel magyarázott a többieknek. Háttal ültek, de mégis mindjárt megismertük őket. Maikin és Sílkó volt, a falu két kommunista vezetője. Maikin a zsidó értelmiség megtestesítője. Vastagkeretű pápasze- roe mögül szúrós, nagy szemekkel vizsgálta az embereket. „A politikai központ“ megbízásából Maikin szervezte meg az első kommunista sejtet a falunkban és azóta mint az egész vidék legfőbb politikai vezetője szerepelt. Amikor első gyújtó beszédét tartotta, a falu népét kényszerítették, hogy meghallgassák. A vörösgárdís- ták házról-házra járva szedték össze a férfiakat, asszonyokat és a fiatalságot és a községháza elé terelték őket. Maikin ezalkalommal Marx-elvtárs tanairól beszélt. — Marxról a parasztok csak annyit tudtak, hogy egy külföldi zsidó, csodálkoznunk kellett a híradónők kivételes ügyességén. Rezgő kékfényben megkapó képből kiindulva Jakab Júlia mutatott be kígyóhajlékonyságot követelő misztikus ízű keleti táncot. Jakab Júlia táncszámai egyébként a műsoros délután egy-egy gyöngyszemét jelentették. A ruszin táncot táncoló Budaházi Ilona híradónő fellépte igen sikeres pont az est általános képében. Igaz örömmel hallgattuk Szatmári Margit énekszámát. Rövid kis dalban adta elő, hogy milyen legyen az, aki őt felségül fogja venni. Kívánunk sikert ábrájndaihoz, legalább olyat, mint amilyet a színpadon kivívott magának. A következő szám dalkerngőjében Jóna Éva és Békési Mária híradónők sikerének örülhet, tunk. Két boldog, békebeli naív szerelmest alakítottak. Egyik legsikerültebb táncszám a „Déli rózsák“ dallamára összeállított keringő- ielenet volt. Jakab Julia, Harmati Aranka, Szabó Julika, Szalai Mária, Márton Lídia híradónők vitték sikerre Dcbayné Soós Lily Káívi- neumí testnevelési tanárnak és Szendeczky János tánctanárnak fáradozásai és gazdag fantáziája nyomán megszületett keríngőfantáziát. A műsorban szereplő összes táncokat az említett testnevelési tanár, illetve tánctanár állította össze és tanította be. „Az előkelő utas“ c. Zilahy komédia sikeréért Ambrus Jánosné vezetőnő, Pap Jolán, Bagi Lajosné. Szabó Julika, Honfi Mária, Sallai Erzsébet vezetőnő, Egervári Irén, Múlik Irén híradónők kaptak hosz- szú ideig zúgó tapsot. Pattogó lelkesítő katonadalokkal, majd pedig a Himnusz hangjaival záródott az igen szép sikerű műsoros délután, melyhez a verses konferanszi Feketehalmí Dezsőné a híradónők főfelügyelője írta, költői tehetséggel. A kedvesen előadott konferál ásért Lengyel Jolán kapott nagy elismerést. Valamennyien boldogan fogadjuk a híradónők eme kétségtelenül akinek az a célja, hogy a nagytőkések ellen harcoljon és mindenütt forradalmat idézzen elő. A zsidó Malkin beszéde végén így kiáltott fel; Világ proletárjai egyesüljetek! Ezután mindenki hazamehetett. Amikor aztán dolguk végeztével összedugták a fejüket az emberek és tanakodtak, hogy mit is akart a zsidó Maikin ezzel a különös beszéddel, legtöbbjük a vállát vono- gatta. Nem értették. — Mi közünk nekünk, orosz parasztoknak ahhoz, amit egy külföldi zsidó mond? Maikin lelkesedjék faj testvérének, Marxnak tanain, ahogy csak kitelik tőle, de mi közünk nekünk hozzá? Nagytőkések meg nincsenek is a mi falunkban! És mi akar lenni az a felhívás, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek“? Talán az amerikai, vagy német és francia proletárok eljönnek majd ide hozzánk, hogy a kezüket nyújtsák nekünk? Ostobaság! Mi orosz muzsikok vagyunk és békében akarunk lenni! De a zsidó Maikin továbbra is a faluban maradt és hatalma egyre növekedett. Egy szép napon aztán megjelent a segítőtárs, Silkó. Ezt a Síikét nagyon jól ismerték a faluban még a háború előtti időkből. (Folytatom)
