Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-05-16 / 110. szám

6. oldal. (Trianon 24.) 1944 május 16. iBOLCSI nagy áldozatkészséget követelő baj­társi megmozdulást. Ma a hulló vér, s az elfojtott szenvedés férfias tűrés, katonás munkavállalás nap­jaiban legyen áldott minden olyan magyar gondolat, minden olyan eszme és cselekedet, mely segít se­bet gyógyítani, letörli a szenvedés verejtékét és mosolyt csal a szen­vedő szájak keserű zugába. Halálváros Ukrajnában Parancsot kapott az ezred, hogy székhelyét tegye át ... városkába. Ez a város arról nevezetes, hogy a vörös orvlövészek kedvenc talál­kozó helye. Lengyel és ukrán lako­sainak élete nem egyéb, mint rette­gés az otthonukért, az életükért. Nem is olyan régen, rendezett, szép város volt, villanytelepe volt, nagy gőzmalma, hatalmas eemplomai os üzletnegyedei. Ma már mindez a múlté. A lakosság olajmécsessel világít, gőzmalma romokban hever, a templomok puszta falaikkal, t>e- deszkázott ablakokkal merednek az égnek. Minden második ház tövig leégve, vagy feldúlva, kifosztva. A vörös orvlövészek gondoskodnak arról, hogy a város egyetlen ősz pópájának bőven legyen dolga. Itt a családi temetések divatosak. Úgy is temetik el a halottakat közös családi sítba. Én is látam ilyen elpusztított családi otthont. A férfi átvágott nyakkal a konyha küszöbén, a fe­leség négy éves kis gyermekével az ágyon feldarabolva, egy kis apróság pedig a fal mellett a földön feküdt felismerhetetlenségig öszeroncsolva. Fölötte a fehér falon nagy véres folt éktelenkedett. A berendezés pozdorjává zúzva, lábas jószágnak se híre, sem hamva. Az épület falán vérrel írott üzenete a vörös bandi­táknak. Körülbelül ilyen volt a kép, ami elém tárult. Ide kellene, hogy eljöjjenek a hangoskodók, azoknak a kultúr- nemzeteknek fiai, akik segédkezet nyújtanak ehhez az aljas munkához. Hiszem, hogy arra gondolnának ők is, amire én, vájjon holnap nem az ő szetretteikre kerül a sor, ha sza­badkezet biztosítanak ennek a gyil­koló hordának. Az az állam’, ame­lyik ilyen kegyetlen, minden embe­ri méltóságból kivetkőzött feneva­dakat tenyészt Id és uszít rá békés emberekre, az szerződés ide, szer­ződés oda, a civilizált világ meg­semmisítésére törekszik, legyen az a világ ma még ellenséges vagy ba­ráti. Itt fölöslegesek a szavak, bő­széinek a tények. Akik kételked­nek, jöjjenek ide, személyesen meggyőződhetnek a valóságról. Amikor ezredünk ez a várost há­rom kilométerre megközelítette, a tábori tüzérség és az aknavető szá­zad mintegy 50 lövést tett. Ügyel­tek arra, hogy a lövedékek a város szélein lakatlan területen csapód­janak be. Az orvlövészeknek ez is elég volt biztatásul arra, hogy ha- nyathomlok elménkül jenek. A cél az volt, hogy a környező erdőkbe ugrassák őket s itt majd megtörté­nik a végleges leszámolás anélkül, hogy ezt a sokat szenvedett lakos­ságot további bántalom érné. Úgy is történt. Mire előőrseink s felderítő járőreink beértek a vá­rosba*, már csak üres házakat talál­tak. A banditáknak nyomuk sem sem volt, sőt a tüzérségi tűztől való félelmében még a lakosság is elme­nekült, a közelben levő vasúti tám­pontokon keresett menedéket, so­kan pedig a környező falvakba sza­ladtak szana-széjjel. Üres volt az egész város. Sötétbe borult házak, itt-ott még füstölgő romok, nagy üres csönd mindenfelé. Reggelre azonban megváltozott a helyzet. Valóságos népvándorlás indult meg. A lakosság megtudta, hogy magyar katonaság érkezett városukba: azonnal visszatértek otthonaikba. Én az elszállásoláskor egy orvos házába kerültem, aki kis fiával, feleségével már fél éve nem aludt a saját házában. Egv kö­zeli községbe gyalogoltak minden délután az asszony szüleihez és másnap virradatkor tértek vissza otthonukba. Ezt a kényszersétát nagyon sokan megtették az orvlö­vészektől való félelmükben. Amikor bejelentettem!, hogy szo­bára van szükségem, mert náluk fo­gok lakni, le sem tudom írni azt az örömet, amivel ezt a hírt fogadták. Hogv magyar tiszt fog lakni a há­zukban, magyar katonaság a váro­siakban, tudták, hogy ez számukra a békét, a vörös fosztogatók uralmá­nak végét jelenti. A fiatal asz- szonyka sajátkezűleg rendezte be szobámat, súrolta fel a padlót és közben folyton csacsogott, folyton mesélt, elfeledkezve arról, hogy én talán nem is egészen értem az ö nyelvét. Addig beszélt, addig muto­gatott, hogy végre mégis cnak meg­értettem!, hogy ő most milyen bol­dog, hogy ma már ők is idehaza al­szanak, hogy nem kell gyalogolni és hajnalban kelni. Apró kis fehér keze egészen kivörösödött a súro­lásba, de ő csak nevetett boldogan, a szeme örömtől csillogott, beszélt mesélt a végtelenségig. Később körülnéztem a városban. A szomszédos ház egy lengyel mér­nök tulajdona. Valamikor a hely­beli villanytelep főmérnöke volt, ma mint ablaküveges keresi kenye­rét. Az orvlövészek gondoskodtak aról, hogy a város sötétben marad­jon, felrobbantották a villanytele­pet. Nem szeretik a fényt, a vilá­gosságot, éltető elemük a rejtelmes sötétség. Csak ilyenkor lehet orvul támadni. Különleges iróniája a sorsnak, hogy ez a mérnök ma táb­laüvegek szabdalásánál használja mérnöki vonalzóit. A harmadik ház lakásomtól füstölgő romhalmaz, tegnapelőtt gyújtották fel a parti­zánok. Az utcákon őgyelgő, rongyokba hurkolt emberek, asszonyok, gyer­mekek. Igazi szenvedő áldozatai a mai véres, kegyetlen háborúnak. — Olyan ez az egész város, mint egy nagy temető, ahova koldusok hada telepedett le és várják a jószívű adakozót. Az adakozók most mi vagyunk, magvar honvédek, mert elhoztuk számukra a békés életet, a vagyon és életbiztonságot. Vad Lajos zls., haditudósító. Angol sajtóközlemény szerint „terror- fiukat** nevel a leventeíntézmény Ellenségeink a békében „ftém-gyanuskén!” letar­tóztatták a levenlelijakat s elkobozták a „Levente“ cigarettát — most pedig Bakony-beli titkos táborok rém-meséjével szórakoznak Kerékpárok Szakszerű javítása, alkat­részek raktáron. Legújabb Gramafonl emezek villany és RÁDIÖ cikkek kaphatók. Basznál! és törött grass* fonlemezekei veszel. GARAY ZOLTÁN műszaki üzletében, Luther-*. 8 A Levente Hírközpont jelenti: Semleges országból származó hí­rek arról számoltak be, hogy az angol sajtó a közelmúltban a le­venteintézményről is megemléke­zett. A közlemények a leventein- tézmény célkitűzéseként „terror- fiuk" nevelését és kiképzését jelö­lik meg s azt írják, hogy „látszólag a magyar kormány tudta nélkül, de a valóságban az ö ösztönzésére par­tizán-egységeket is képeznek ki be­lőlük s titkos táboraik vannak a Bakony erdőségeben". A „terror-fiúk" fogalmát az első világháború utáni időkből ismeri a közlemény. A leventeintézmény nemes célkitűzéseit és azokat a tiszta erkölcsi alapokat, amelyre ifjúságunk katonás szellemű neve­lését felépítettük — nemcsak ha­zánk, de egész Európa közvélemé­nye ismeri. Nem is foglalkoznánk az angoi groteszk megálapításaival, ha nem ismernénk fel benne ugyanazt az elenséges hírforrást, amelynek hír­verő tevékenysége még a második világháború előtti békeévekben ne­vetségesen szomorú eszközökkel megkísérelte leventeintézményün­ket rágalmaival lealacsonyítani. Ki ne emlékezne azokra az idők­re, amikor egyik — időközben meg­szűnt — szomszédos állam határ­széli forgalmában a határt sza­bályszerű útlevéllel átlépő ltjain­kat állandó veszedelem fenyegette, mert ennek az államnak csendőr­sége minden ifjút, akinél levenete- igazolványt vagy jelvényt talált — veszedelmes kémként kezelt és le­tartóztatott. Igen sok ártatlan gyermek és ifjú részesült meghur­coltatásán, hiszen köztudomású volt, hogy minden magyar ifjú el­len eljárás indulhatott Arra is em­lékszünk, hogy a leventeintézmény ellen indított progrommhad járat eredményeképpen ugyanennek az államnak pénzügyőrei még a nép­szerű „Levente" nevű cigarettát is elkobozták és bűnjelként kezelték. Ennek az ellenséges propaganda­hadjáratnak újabb, végtelenül naív és hazug állítása a „terror-fiuk" ki­képzése s a Bakony-beli titkos tábo­rok ném-meséje. Köztudomású, hogy a leventein­tézmény a katonaszellemű nevelés szervezete és egyik legfontosabb feladata ifjúságunk katonai, elő­képzése. A leventeintézményben tehát nem katonai kiképzés folyik, hanem ifjúságunk állampolgári és honvédelmi előkészítése a később bekövetkezendő katonai szolgá­latra. A levente mint katona és har­cos még nem alkalmazható, hiszen harcíkiképzést nem kapott. Az ifjúság katonás szellemű ne­velése és katonai előképzése ma már minden európai államban is­meretes és nincsen olyan állam*, amelynek erre a célra megfelelő szervezete ne volna. Ha pedig a ka­tonai előképzés történetét vizsgál­juk, meg kell állapítanunk, hogy annak ősi hazája éppen Anglia volt, azok a középiskolák és egye­temiek, a colleggek ifjúsága nem­csak katonai előképzést kapott, ha­nem korszerűen íelfegyverzett kö­telékekben módszeres katonai ki­képzést — már a világháború előt­ti békeévekben. Az egész világon elterjedt, de angol eredetű cser­készmozgalom első formájában ép­pen az ifjúságnak katonai segéd­szolgálatra való szervezésében lát­ta célját. Az angol közvélemény­nek tehát minden oka megvolna arra, hogy nagyobb tájékozottságot áruljon el a katonai előképzés kér­désének megítélésében, mint az em­lített sajtóközlemények. A legrosszabb fajtájú rémhiv tér je* zf ók a inagasrungu angol lisztek Stockholm. (TP.) A Daily Maié­ban egy igen tanulságos cikk je­lent meg, amely megállapítja, hogy a „második front" fontos tit­kait a londoni St. James-parkba® magasrangú angol tisztek Hangos szóval kiabálják ki. A"lap egy ri­portere kihallgatta a tiszteket, — amint klubbjukból hivatali helyisé­gekbe tértek vissza, s megállapítot­ta, hogy a kémnek nem szükséges az ekluzív londoni klubbok tagjá­nak lennie, hogy elsőrendű informá­ciókat szerezzen. Egész fontos kato­nai titkokat magasrangú vezérkari tisztek hangosan és nyilvánosan vi­tatnak meg. A lap befejezőben meg állapítja, hogy ezek a magasrangá tisztek a legrosszabb fajtájú hír­harangok. twmtmmmamaamammm wmmmsammmmmmmmmmtm — TE — VAGY A SZOVJET, EGYIKNEK PUSZTULNI KELL VÁLASSZ! Mindenki tudja már, hogy jól étkezni a Vessscös Étteremben Hinni mir 1——-------------------■ "i m—n----------—1—■"■■■ leh et. Besssenyei-tér MENÜ RENDSZER! A LEGKITŰNŐBB FAJBOROK I

Next

/
Thumbnails
Contents