Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-05-16 / 110. szám
6. oldal. (Trianon 24.) 1944 május 16. iBOLCSI nagy áldozatkészséget követelő bajtársi megmozdulást. Ma a hulló vér, s az elfojtott szenvedés férfias tűrés, katonás munkavállalás napjaiban legyen áldott minden olyan magyar gondolat, minden olyan eszme és cselekedet, mely segít sebet gyógyítani, letörli a szenvedés verejtékét és mosolyt csal a szenvedő szájak keserű zugába. Halálváros Ukrajnában Parancsot kapott az ezred, hogy székhelyét tegye át ... városkába. Ez a város arról nevezetes, hogy a vörös orvlövészek kedvenc találkozó helye. Lengyel és ukrán lakosainak élete nem egyéb, mint rettegés az otthonukért, az életükért. Nem is olyan régen, rendezett, szép város volt, villanytelepe volt, nagy gőzmalma, hatalmas eemplomai os üzletnegyedei. Ma már mindez a múlté. A lakosság olajmécsessel világít, gőzmalma romokban hever, a templomok puszta falaikkal, t>e- deszkázott ablakokkal merednek az égnek. Minden második ház tövig leégve, vagy feldúlva, kifosztva. A vörös orvlövészek gondoskodnak arról, hogy a város egyetlen ősz pópájának bőven legyen dolga. Itt a családi temetések divatosak. Úgy is temetik el a halottakat közös családi sítba. Én is látam ilyen elpusztított családi otthont. A férfi átvágott nyakkal a konyha küszöbén, a feleség négy éves kis gyermekével az ágyon feldarabolva, egy kis apróság pedig a fal mellett a földön feküdt felismerhetetlenségig öszeroncsolva. Fölötte a fehér falon nagy véres folt éktelenkedett. A berendezés pozdorjává zúzva, lábas jószágnak se híre, sem hamva. Az épület falán vérrel írott üzenete a vörös banditáknak. Körülbelül ilyen volt a kép, ami elém tárult. Ide kellene, hogy eljöjjenek a hangoskodók, azoknak a kultúr- nemzeteknek fiai, akik segédkezet nyújtanak ehhez az aljas munkához. Hiszem, hogy arra gondolnának ők is, amire én, vájjon holnap nem az ő szetretteikre kerül a sor, ha szabadkezet biztosítanak ennek a gyilkoló hordának. Az az állam’, amelyik ilyen kegyetlen, minden emberi méltóságból kivetkőzött fenevadakat tenyészt Id és uszít rá békés emberekre, az szerződés ide, szerződés oda, a civilizált világ megsemmisítésére törekszik, legyen az a világ ma még ellenséges vagy baráti. Itt fölöslegesek a szavak, bőszéinek a tények. Akik kételkednek, jöjjenek ide, személyesen meggyőződhetnek a valóságról. Amikor ezredünk ez a várost három kilométerre megközelítette, a tábori tüzérség és az aknavető század mintegy 50 lövést tett. Ügyeltek arra, hogy a lövedékek a város szélein lakatlan területen csapódjanak be. Az orvlövészeknek ez is elég volt biztatásul arra, hogy ha- nyathomlok elménkül jenek. A cél az volt, hogy a környező erdőkbe ugrassák őket s itt majd megtörténik a végleges leszámolás anélkül, hogy ezt a sokat szenvedett lakosságot további bántalom érné. Úgy is történt. Mire előőrseink s felderítő járőreink beértek a városba*, már csak üres házakat találtak. A banditáknak nyomuk sem sem volt, sőt a tüzérségi tűztől való félelmében még a lakosság is elmenekült, a közelben levő vasúti támpontokon keresett menedéket, sokan pedig a környező falvakba szaladtak szana-széjjel. Üres volt az egész város. Sötétbe borult házak, itt-ott még füstölgő romok, nagy üres csönd mindenfelé. Reggelre azonban megváltozott a helyzet. Valóságos népvándorlás indult meg. A lakosság megtudta, hogy magyar katonaság érkezett városukba: azonnal visszatértek otthonaikba. Én az elszállásoláskor egy orvos házába kerültem, aki kis fiával, feleségével már fél éve nem aludt a saját házában. Egv közeli községbe gyalogoltak minden délután az asszony szüleihez és másnap virradatkor tértek vissza otthonukba. Ezt a kényszersétát nagyon sokan megtették az orvlövészektől való félelmükben. Amikor bejelentettem!, hogy szobára van szükségem, mert náluk fogok lakni, le sem tudom írni azt az örömet, amivel ezt a hírt fogadták. Hogv magyar tiszt fog lakni a házukban, magyar katonaság a városiakban, tudták, hogy ez számukra a békét, a vörös fosztogatók uralmának végét jelenti. A fiatal asz- szonyka sajátkezűleg rendezte be szobámat, súrolta fel a padlót és közben folyton csacsogott, folyton mesélt, elfeledkezve arról, hogy én talán nem is egészen értem az ö nyelvét. Addig beszélt, addig mutogatott, hogy végre mégis cnak megértettem!, hogy ő most milyen boldog, hogy ma már ők is idehaza alszanak, hogy nem kell gyalogolni és hajnalban kelni. Apró kis fehér keze egészen kivörösödött a súrolásba, de ő csak nevetett boldogan, a szeme örömtől csillogott, beszélt mesélt a végtelenségig. Később körülnéztem a városban. A szomszédos ház egy lengyel mérnök tulajdona. Valamikor a helybeli villanytelep főmérnöke volt, ma mint ablaküveges keresi kenyerét. Az orvlövészek gondoskodtak aról, hogy a város sötétben maradjon, felrobbantották a villanytelepet. Nem szeretik a fényt, a világosságot, éltető elemük a rejtelmes sötétség. Csak ilyenkor lehet orvul támadni. Különleges iróniája a sorsnak, hogy ez a mérnök ma táblaüvegek szabdalásánál használja mérnöki vonalzóit. A harmadik ház lakásomtól füstölgő romhalmaz, tegnapelőtt gyújtották fel a partizánok. Az utcákon őgyelgő, rongyokba hurkolt emberek, asszonyok, gyermekek. Igazi szenvedő áldozatai a mai véres, kegyetlen háborúnak. — Olyan ez az egész város, mint egy nagy temető, ahova koldusok hada telepedett le és várják a jószívű adakozót. Az adakozók most mi vagyunk, magvar honvédek, mert elhoztuk számukra a békés életet, a vagyon és életbiztonságot. Vad Lajos zls., haditudósító. Angol sajtóközlemény szerint „terror- fiukat** nevel a leventeíntézmény Ellenségeink a békében „ftém-gyanuskén!” letartóztatták a levenlelijakat s elkobozták a „Levente“ cigarettát — most pedig Bakony-beli titkos táborok rém-meséjével szórakoznak Kerékpárok Szakszerű javítása, alkatrészek raktáron. Legújabb Gramafonl emezek villany és RÁDIÖ cikkek kaphatók. Basznál! és törött grass* fonlemezekei veszel. GARAY ZOLTÁN műszaki üzletében, Luther-*. 8 A Levente Hírközpont jelenti: Semleges országból származó hírek arról számoltak be, hogy az angol sajtó a közelmúltban a leventeintézményről is megemlékezett. A közlemények a leventein- tézmény célkitűzéseként „terror- fiuk" nevelését és kiképzését jelölik meg s azt írják, hogy „látszólag a magyar kormány tudta nélkül, de a valóságban az ö ösztönzésére partizán-egységeket is képeznek ki belőlük s titkos táboraik vannak a Bakony erdőségeben". A „terror-fiúk" fogalmát az első világháború utáni időkből ismeri a közlemény. A leventeintézmény nemes célkitűzéseit és azokat a tiszta erkölcsi alapokat, amelyre ifjúságunk katonás szellemű nevelését felépítettük — nemcsak hazánk, de egész Európa közvéleménye ismeri. Nem is foglalkoznánk az angoi groteszk megálapításaival, ha nem ismernénk fel benne ugyanazt az elenséges hírforrást, amelynek hírverő tevékenysége még a második világháború előtti békeévekben nevetségesen szomorú eszközökkel megkísérelte leventeintézményünket rágalmaival lealacsonyítani. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor egyik — időközben megszűnt — szomszédos állam határszéli forgalmában a határt szabályszerű útlevéllel átlépő ltjainkat állandó veszedelem fenyegette, mert ennek az államnak csendőrsége minden ifjút, akinél levenete- igazolványt vagy jelvényt talált — veszedelmes kémként kezelt és letartóztatott. Igen sok ártatlan gyermek és ifjú részesült meghurcoltatásán, hiszen köztudomású volt, hogy minden magyar ifjú ellen eljárás indulhatott Arra is emlékszünk, hogy a leventeintézmény ellen indított progrommhad járat eredményeképpen ugyanennek az államnak pénzügyőrei még a népszerű „Levente" nevű cigarettát is elkobozták és bűnjelként kezelték. Ennek az ellenséges propagandahadjáratnak újabb, végtelenül naív és hazug állítása a „terror-fiuk" kiképzése s a Bakony-beli titkos táborok ném-meséje. Köztudomású, hogy a leventeintézmény a katonaszellemű nevelés szervezete és egyik legfontosabb feladata ifjúságunk katonai, előképzése. A leventeintézményben tehát nem katonai kiképzés folyik, hanem ifjúságunk állampolgári és honvédelmi előkészítése a később bekövetkezendő katonai szolgálatra. A levente mint katona és harcos még nem alkalmazható, hiszen harcíkiképzést nem kapott. Az ifjúság katonás szellemű nevelése és katonai előképzése ma már minden európai államban ismeretes és nincsen olyan állam*, amelynek erre a célra megfelelő szervezete ne volna. Ha pedig a katonai előképzés történetét vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy annak ősi hazája éppen Anglia volt, azok a középiskolák és egyetemiek, a colleggek ifjúsága nemcsak katonai előképzést kapott, hanem korszerűen íelfegyverzett kötelékekben módszeres katonai kiképzést — már a világháború előtti békeévekben. Az egész világon elterjedt, de angol eredetű cserkészmozgalom első formájában éppen az ifjúságnak katonai segédszolgálatra való szervezésében látta célját. Az angol közvéleménynek tehát minden oka megvolna arra, hogy nagyobb tájékozottságot áruljon el a katonai előképzés kérdésének megítélésében, mint az említett sajtóközlemények. A legrosszabb fajtájú rémhiv tér je* zf ók a inagasrungu angol lisztek Stockholm. (TP.) A Daily Maiéban egy igen tanulságos cikk jelent meg, amely megállapítja, hogy a „második front" fontos titkait a londoni St. James-parkba® magasrangú angol tisztek Hangos szóval kiabálják ki. A"lap egy riportere kihallgatta a tiszteket, — amint klubbjukból hivatali helyiségekbe tértek vissza, s megállapította, hogy a kémnek nem szükséges az ekluzív londoni klubbok tagjának lennie, hogy elsőrendű információkat szerezzen. Egész fontos katonai titkokat magasrangú vezérkari tisztek hangosan és nyilvánosan vitatnak meg. A lap befejezőben meg állapítja, hogy ezek a magasrangá tisztek a legrosszabb fajtájú hírharangok. twmtmmmamaamammm wmmmsammmmmmmmmmtm — TE — VAGY A SZOVJET, EGYIKNEK PUSZTULNI KELL VÁLASSZ! Mindenki tudja már, hogy jól étkezni a Vessscös Étteremben Hinni mir 1——-------------------■ "i m—n----------—1—■"■■■ leh et. Besssenyei-tér MENÜ RENDSZER! A LEGKITŰNŐBB FAJBOROK I
