Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-06-20 / 137. szám
4. oldal. tammm (Trianon 24.) 1944 júiniuf. 20. Vitéz Syiregyháiy Pál polgár- mester méltatta a Bessenyei Társaság zeneiskolájának ériékes működését az isaoia íecasHásáaaa ötéves éiíordnlójáa Vasárnap délután 5 órakor nagy érdeklődéssel fogadta Nyíregyháza zeneismerő közönsége a Bessenyei Társaság zeneiskolájának záró-hangversenyét, amely az idei tanulmányoknak már második beszámolója volt. A hangversenyt vitéz Nyíregy- házy Pál polgármester megnyitó- ,beszéde vezette be. A polgármester rámutatott az immár fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő kiváló zeneiskola értékes, eredményes munkásságára. A város közönsége kezdettől fogva támogató érdeklődéssel fogadta az új zeneiskolát, amelynek tanulói létszáma ma már több mint harmad" félszáz, tehát több mint sok kedvezőbb körülmények között működő városi zeneiskola létszáma. Kétségtelen, hogy azokat a hátrányokat, amelyek az állandó helyiségek, a rendszeres állással biztosított tanárok megfelelő szama tekintetében mutatkoznak, kiegyenlíti az igazgató és a tanán testület ügyszeretete, lelkes tevékenysége. A Bessenyei Társaság zeneiskolájának működése előtt több vonat kozásban hiányzott a szakavatott zenei iskolai oktatás Nyíregyházán Mikor ezt szóvátette, különösen ^ a zsidó zenetanárok részéről vették sérelmesnek kritikáját. Most a ze neiskola működése nyomán támadt fellendülés igazolja a^ múl takra vonatkozó megállapításokat Bizonyos, hogy a közönség teljes bizalommal értékeli a zeneiskola működését és a háború befejezése után minden tényező összefog az önálló, jól ellátott zeneiskola megszervezése, felépítése érdekében. A polgármester meleg hangon mondott köszönetét Vikár Sándor igazgatónak, a tanári testületnek, a lelkes szeretettel és bizalommal támogató közönségnek. A tapssal fogadott megnyitó után a Református Gyülekezeti Háznak virágokkal ékesített színpadán megszólalt előbb a kisébb, a kezdő növendékek, később az érettebb, már tökéltesedő tudással és érzékkel játszó tanulók előadása. Már az első, legkisebb növendékeknek, a kis Tóth Ilonának, Mayer Katalinnak játékán megér- zett a billentésben, a ritmustartásban mutatkozó gondosság, majd később Pázmányt Éva, Szlávik Ferenc, Kovách Ádám, Szlávy Aladár, Pázmányi Kató, Ambrózy Irén, Belohorszky Sári és a többiek játékában tudatos zenekifeje- zési vágy csillant fel. Nagy Katalin már Mendelssohn lelkét sugározta elmélyedő játékával, Nánás- sy T-ilí pedig Beethoven, Scarlatti számaiban a művészi technikai erő és az interpretálás magasabb rendű értékeit szólaltatta, meg remek játékában. A hegedűsök is jól jelezték a nevelői biztossággal vég zott munka fokozódó eredményeit Garai /wir Soltész Anikó, Pré- kopa Álmos jelezték a vonóvezetésben, a tónusban a foKoródó eredményekt, míg Szabó Emil az érettebb technika és ritmus megkapó eredményeit mutatta. A zongorát tanító Somogyi Etelka, Szita Jolán, Bányai Lajosné, a hegedűsöket oktató és nevelő Veress Tivadar a vérbeli muzsikus pedagógus lelkek erejét, üdítő, lelkesítő szuggesztívitását adják az iskolai munkába és működésük vá rosunk zenei műveltségének he- S Íves megalapozásában is elismerést érdemlő. A hangverstny után a közönség elismerő köszönettel adózott Vikár Sándor igazgató, tanulmányi felügyelőnek és kitűnő tanárainak az ügybuzgó, fáradhatatlan munkásságért és az elért, szép sikerekért. Két budapesi lengyel egyetemi hallgató leütötte és kirabolta két menekült társát a horvát határ közelében Négy polgári lengyel menekült, kötük *Kot József és Wank Mihály szerettek volna a Dráván át horvát területre átszökni. Volt két barátjuk, ugyancsak polgári lengyel menekültek, Novrovszky Mihály és MultazsinsZky János, akik időközben mint egyetemi hallgatók, Budapestre kerültek. A négy lengyel a két budapesti honfitárs segítségét kérte az átszöktetéshez, úgy, hogy a két utóbbi ezév április 15-én le is utazott Budapestről a terep szemrevételezése végett. Minthogy azonban úgy tudták. hogy Kot és Wank értékeikkel is rendelkeznek, már előre elhatározták, hogy belemennek a szök- tetés tervébe, de valahol a határ ■közelében kirabolják két menekült társukat. A helyszini szemle éppen ezért sokkal inkább a rablásra alkalmas hely kiszemlélésére kellett, semmint az átszökés helyének kiválasztására. Április 16-án volt a találkozó a somogyi Hetncse község határában. Multazsinszky két csoportra osztotta a hattagú társaságot azzal az indokolással, hogy már közel vannak a határhoz. A két csoport egy kilométer távolságban egy- mgástól elszakadva haladt a határ felé. Az első csoportban ■'/olt a két kiszemelt áldozat és a két pesti vezető. Amikor a Hencee és Kadarkút között elterülő erdőbe értek, Novrovszky kalapácsot vett elő a zsebéből és Kot Józsefet fejbeütötte. Wank Mihály társa segítségére teil, de őt meg Mutazsinszky támadta meg. A dulakodás kemény volt, de végül is Kot és Wank kénytelenek voltak elmenekülni. Bőröndjeiket a támadók elvették, azokkal Budapestre utaztak, a holmit ott értékesítették. A két megtámadott lengyel ezután feljelentette a rablótámadókat, kk csakhamar a hatóság kezére kerül tek. — A kaposvári törvényszék mindakettőt 6—6 havi börtönre ítélte rablás miatt. — Az ítélet jogerős. gMMWWTiHll A lovak halálra tapostak egy kis fint Bárány Ilona újfehértói, vadas- pusztai lakost gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolta meg az ügysézség. A vád alapját az képezte, hogy Bárány Ilona a szekérbe fogott két lovat felügyelet nélkül hagyta s a lovak egy arra szálló, alacsonyan leereszkedett repülőgép zúgásától megvadultak. elragadtak s agyontaposták Bárány Ilona 2 éves fiacskáját. A gyermek a sérülések következtében nyomban meghalt. A törvényszék 10—10 pengőnként 1-1 napi fogházra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre ítélte a gondatlan anyát, tekintettel azonban a körülményekre és az anya büntetlen előéletére, a büntetés végrehajtását a novella értelmében 3 évi próbaidőre felfüggesztette. í 23 Magyarra fordította: GAAL OLGA Anyám ráncos arcán is végíg- folytak a könnyek, de én sem tudtam magamat kivonni az elbeszéltek hatása alól. Ismerem az ősi orosz legendát a szürke szörnyetegről, amelynek uralma rászakadt Oroszországra és tudom, hogy a nép tudja, hogy a szürke szörnyetegnek uralma a bolsevizmussal azonos. Mély vallásossága és misztikus titkokkal telített lelkivilága ebben az uralomban az Isten kezét Iája, aki próbára akarja tenni az orosz népet. A tömeg megmozdulása és hangos gorombáskodások: ébresztetek, fei mély elgondolásomból. Rettenetes nehéz volt a szivem attól a gondolattól, hogy bátyámat feleségét és két kis gyermekét száműzetésbe küldik és hogy anyám is kénytelen végigszenvedni ezt a borzalmat. Figyeltem szegény anyám arcát. Megfeszített figyelemmel nézte a fogház ajtaját, íogy mikor jönnek ki rajta hozzátartozóink. Arca viaszszínű volt és | beesett, alakja összezsugorodott. — Jobbról Manja nővérem, balról én támogattam. Közben éreztem, hogy egész testében reszket . . A súlvos (vaba'itó végre fenvilt- A foglvok sűrű sorokban lépkedtek kifelé és szemükkel hozzátartozóik után kutattak. Anvám hirtelen megingott. — Misa ! — kiáltott. A második sóiból fáradtan intett felénk bátyám. A vörös* érdi,r.ták mindenütt utat törtek a foglyok előtt, műkődben irgalmatlanul félrelökték a gyerme keket és asszonyokat. Nagy tolongás keletkezett. Az emberek ijedten (hátráltak, hogv elkerüljék a vörösök durva lökdösését. Azok edig. akik hátul álltak, előre igyekeztek, hogy még- egvsz.er és utoljára megláthassák apjukat, testvérüket, rokonukat. Anyámat és nővéremet alig tudtam: megvédeni a buzogánvütések- től. Nagv erőfeszítéssel sikerül v^g- re feljutnunk az aszfaltra és a fel- düh tömeg előttük sodródott tovább, amig a vörösök ket+ős lánca közöt a foglvok elvonultak. Négyes serokban mentek a szerencsétlen, megkínzott emberek. Szerencsénk volt, mert Misa, kar ján kétéves fiacskájával és sógornőm, Tanja a féléves leánykájával éppen mellettünk haladtak cl. Különös kegyképpen megengedték, hogy a menet háromperces pihenőt tartson. De az élen vezető vöröspárdista mindjárt meg is fenyegette őket, hogy aki kilép a sorból, azt szökési kísérletnek tekintik és az illetőt figyelmeztetés nélkül lelövik. — Misa, Tanja ! — kiáltott anyám és hozzájuk akart rohanni. A vörös katona durván lökte vissza Misa sápadt volt és komoly. Tanjának könnyek peregtek végig az arcán, de fegyelmezetten nyugodt és csendes maradt. _ Apa, — kiáltotta metéltem egy vékony gyermekhang, apa, mikor jössz megint haza? Odanéztem. Négy—ötesztendős fiúcska volt a szomszéd községből. Édesanyjára támaszkodva, vágyakozóan nyújtotta ki parányi kezeit édesapja után. De köztük állt a vörös, aki a gyermeket félretaszította. Az apa halvány, keskeny arca megremertett: — Sokáig nem jövök haza, kir- fiam- Amikor újra hazajöhetek, akkor te már tizennégy esztendő« nagy fiú leszel ... A jkisfiúnak elgörbült a szája és hangos sírásba kezdett. — Miért maradsz oly soká? — kérdezte panaszosan. — Ne írjatok! — súgta Misa. amikor mellém került, és ne is érdeklődjetek utánunk. Én majd írok nektek, ha lehet. Vigyázz anyánkra és fogadd el apósom, Krasznow tanácsait. Ö mindenben ; segítségtekre lesz! Most eszméltem rá, hogy egyetlen férfitámasza vagyok a családnak. Ez a gondolat valósággal szi- : venütött. Ezután tehát nekem kell : majd a ház gondjait magamra jj venni, a földeket megművelni, , hogy legyen miből élnünk. Én tulajdonképpen más hivatást akartam választani, nem szándékoztam . földmíves lenni. De ott álltam, mint ‘ jogfosztott ember fia. Vájjon | egyáltalán jogom lesz-e fellépni az [ ősi családi birtok és gazdaság örö- : kőse- és tulajdonosaként? Talán , már le is foglalták az egészet. Misa komolyan nézett az arcom- j ba, mintha csak gondolataimat oh I vasta volna. _Bízom benned! — mondottal , I á iig hallhatóan. (Folytatjuk.)
