Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-05-20 / 113. szám

(Trianon 24.) 1944 május 20. lBOLCSI 5. oldal Gyári altiszt lett az Igaz^atA ur liábál ... Nemzeti munkára )el«utkeznek a budapesti diákok A napokban az egyik hatalmas budapesti gyár igazgatóságában volt dolgon:. A poriásná;, annak read.je és módja szerint be jel onto Item, hogy kit keresek. Rövid igazoliatás után liften feljutottam a IV. eme­letre, ahol egyenruhába bujtatott kis diákképű fiúcska fogadott. — Kit tetszik keresni? — kér­dezte komolyan. Megmondtam, mire nagy kész- séggel irányított a folyosó labirin­tusban az egyik szoba felé. Útköz­ben megtudtam a kis öregtől, hogy „civlben“ gimnazista, pár héttel ezelőtt fejezte be a Piaristáknál a negyediket. — Édesapám aligazgató ennél a vállalatnál — mondotta — nála je­lentkeztem munkára, amikor meg­tudtam, hogy a hatodik emeleti al­tiszt bevonult katonának. Megérkeztünk, a kis „altisztnek“ a kezébe nyomtam a borravalót, megköszönte, majd tisztelgett és sietett vissza a helyére, a liftajtó mellett levő asztalkához. Aki nyitott szemmel figyeli a mai életet, léptennyomon találkozhatok gyárakban, üzletekben, ipartelepe­ken és műhelyekben egészen kis diákokkal, akik mind-mind a vál­lalt munkához illő komolysággal és odaadással viselkednek. Az iskolaév hirtelen megállásá­val megkezdődött az iskolába járó ifjúság hosszú nyári vakációja. — Érmek az iskolai szünetnek az idő­tartama teljesen bizonytalan. Na­gyon helyesen teszik tehát azok a diákok, akik ahelyett, hogy elfe­csérelnék az időt a játékkal, vagy unatkozva töltenék el a hónapokat, felkeresik a munkahelyeket és két kiskezük munkáját is boldogan ajánlják fel a nemzet szolgálatára. Budapesten külön szerv, az úgy­nevezett Székesfővárosi Pályavá­lasztási Tanácsadó és Képesség­vizsgáló Intézet siet a felvilágosí­tásra váró szülők segítségére és hozzájárul ahhoz, hogy az iskolából kikerült fiúk és leányok minél előbb munkához juthatnak. A magyar ipar és kereskedelem a legutóbbi évek során egyre inkább nélkülözte azokat a fiatal keresz­tény munkaerőket, akiknek kise­gítő szolgálatára a nemzeti terme­lésnek és a kereskedelmi forgalom­nak nagy szüksége van. Ezer és ezer ipari és kereskedelmi munka­hely várja a magyar ifjúságot. A kis diák-altiszttel való találko­zásomon felbuzdulva, felkerestem néhány ipari üzemet, mert kíváncsi voltam arra, hogy ezek a komoly hazafiaí meggyződésből munkába állt gyerekek, hogy vélekednek a munkakelyükről és munkájukról. Az egyik nagy nyomdavállalatnál egy 15 éves kis nycmdászinas ke­rült elő. — Két hete dolgozom — mond­ta — és csak úgy csillogott a szeme a boldogságtól. Az első napokban sepergetnem kellett és a pcrtala- nító szobában segítettem a szedő­szekrények kitisztításánál. Ma reg_ gél nagy kitüntetés ért. A művezető úr rámbízta ennek a halom betűnek a kiválogatását. Több kilónyi összedobált ólom­betűre mutatott. —- Most ísmerke íek meg velük. Sohasem hittem volna, amikor az is­kolában tanultam, hegy milyen sok munkáskéz kel! a tankönyvek és egyéb nyomtatványok előállításá­hoz, — tette hozzá. —- Nyomdász leszel? — kérdez­tem. Nyílt tekintettel nézett a sze­membe: — Igen. Pedirt amikor idejöttem, csak azt hittem, hogy a nyári vaká­ciót töltöm majd a nyomdában. — Megszerettem ezt a mesterséget és elhatároztam, hogy ittmaradok. — Hánfcan vagyunk testvérek, a leg­idősebb papnak készül, az öcsém meg tanító akar lenni Már én is megtaláltam a helyemet. Mind a hárman a betűt, az írást akarjuk szolgálni . .. I Nem minden diákgyerek választ | pályát is egyúttal, amikor nyári j munkába áll, sokan vannak, akik majd ősszel tovább folytatják ta­nulmányaikat, de addig is haszno­san töltik el a vakációt. Drogériák­ban, fűszer és csemegekereskedé­sekben, géplakatos műhelyekben, villanyszerelő üzletben, autószere­lésnél és sok-sok más helyen látha­tunk mostanában tevékenykedő díákembereket. Természetesen nemcsak a fiúk, hanem a leányok is örömmel vál­lalnak el nekik való könnyebb fizi­kai munkát. Nemzeti szempontból rendkívül értékes a magyar tanulóifjúságnak és a hasznos időtöltésnek is beillő nyári munkálkodás. A szünidők alatt elsajátított gyakorlati ipari és kereskedelmi szakismereteknek ké­sőbb, bármilyn pályára is menne, igen nagy hasznát veszik. A székesfőváros tanulóifjúsága megtalálta annak a módját, hogy miképen siethet a nemzeti termelés segítségére. Bizonyosak lehetünk abban, hegy a vidék: ifjúság sem marad tétlen és minden nagyobb ipari városban vagy községben akadnak olyan hivatali vagy társa­dalmi szervezetek, amelyek előse­gítik a diákságnak a nyári vakáció­ban való munkálkodását. Hortobágyi Jenő. wm um»* Sürgős szükség van a tanoncotfthonra Nyíregyházán Gondolatok az iparosutánpótlás kérdéséről A háború ütödik évében tartunk, még szerte a világban dörögnek az ágyuk, de lasasnként elérkezik a mindnyájunk által hőn óhajtott győzelmes béke boldog ideje. A háború után bekövetkező átmenet- gazdálkodásról azonban nem a há­ború végén, hanem már a háború alatt kell gondoskodnunk. Évek óta minden iparban — főleg az anyaghiány miatt — csökkent a termelő munka s emiatt az iparos­ság mindinkább nehezebb helyzet­be került. Az anyaghiánnyal, meg­élhetési nehézségekkel küzdő ipari pálya ma még nem vonzza a fiatal­ságot, hanem a négy középiskolát elvégezve, inkább „tisztviselői'’ pályára lépnek. j * A szegényebb népréteg gyer- I mekei viszont elmennek kifutónak, ! mert ott rögtön fizetést kapnak. De milyen jövő előtt állnak ezek a gyerekeink? A zsidóság megérezte, hogy a háború után az ipari szakmunká­sokban nagy kereslet lesz, ezért már eddig is tömegesen helyezke­dett el a különböző szakmákban. Csak Nyíregyházán több mint 150 tanonc volt zsidó, ami közel 25 százaléknak felel meg. Mindenki tudja már, naMMfcHniűKMNmMieTO m hogy jól étkezni a lehet. Bes3senyei-tér MENÜ RENDSZER! A LEGKITŰNŐBB FAJBOROK Hála Isten, ma már ott tartunk, hogy a magyar közvélemény a gya­korlati életpályák iránt előnyösen me g vál t ozott. Min d enk i tudja, hogy az ipari munka tiszteletet, megbecsülést érdemel a netnzet boldogabb jövője érdekében. Ezért elvárjuk, hogy az ipari pályákat a társadalom minden rétege öröm­mel és lelkesedéssel keresse fel, tudva azt, hogy intelligens, képzett iparosokra igen nagy szükség lesz a megújuló Magyarországnak. A há­ború után újra lesz anyag, az ipa­rosságnak elegendő megrénd/elése, azonban szakmunkásban lesz nagy hiány. Az iparosság, a boldogabb magyar jövő ezért már most hívja soraiba a középosztály fiatalsá­gát is. * A nyíregyházi iparosság égető problémája a tancncoíthon. Az iparostanonciskola Ha.tzel-térí épü­lete annak idején erre a célra épült s 1933-ig nagyon sok iparos­tanuló talált benne igaz otthonra. Sajnos, az akkori gazdasági válság miatt meg kellett szüntetni. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogv minden körülmények között ismét fel kell állítani. A lehetőség adva van: adjon a város egy 5—6 te­remből álló zsidó lakást, a lezárt lakásokból — akármilyen címen —• adjon 30—40 ágyat, széket, 5—6 szekrényt, asztalt. Az élelmezést az Oncsa támogatásával részben a íanopcok szüleinek, részben pedig az érdekelt mesterek befizetéséből meg lehetne oldani. A vezetést, a felügyeletet a tanonciskola tanári kara látná el az erre a céira szer­vezett felü^velőfoizotságon keresz­tül. Van Budapesten olyan egye­sületi tanoncctthon is, amelyet a tancncok fizetéséből tartanak fenn heti 15 P-ős hozzájárulásokból. —• Meg vagyok róla győződve, hogy az iparosság, intézmények és egye­sületek is készséggel sietnének az intézmény támogatásira. A Baross öregcserkészek például már foglal­koztak ezzel a kérdéssel a múlt­ban, ágyalanítványokra tett meg­ajánlásokkal meg is oldották volna szerény keretek között, de nem volt lakás. Ma van! Természetesen ez csak szükség­megoldás lenne, amit egy hónapon belül be lehetne fejezni. Azonban, ha ezt a kérdést legalább így megoldanánk, akkor ezen a jogcí­men fejlesztésére államsegélyt kérnénk abból az ötmillió pengő­ből, amely összeget a minisztérium a 620—1944. sz. rendelete értel­mében 1944-ben tanoneotthonok felállítására és felszerelésére akar felhasználni. Ha késlekedünk, ezt az összeget más, élelmesebb váro­sok szerzik meg maguknak. Nyír­egyháza városát jogosan megilleti nagyszabású tanoncotőhcn. miért Szabolcs vármegyében és Nyíregy­házán van a legtöbb sokgyermekes szegény család, akiket a föld ne­hezen tud eltartani. Az ipar fejlő­désnek a lehetősége viszont előse­gítené a szociális kiegyenlítődést. Mindezeken felül beszélhetünk még a tanoneotthonok lélekfor­máló, nevelő erejéről, az önkép­zésre való alkalom stb. * Ismeretes, hogy a belügyminisz­ter nép- és családvédelmi ősz*ön­díjat létesített az Oncsa keretében Értesíti» ! Felhívjuk megrendelőink figyelmét arra, hogy közős megállapodásunk értelmében FÉNYKÉPÉSZETI MŰTERMEIN­KET a jövőben minden PÉNTEKEN egyesz nap és állandóan ZÁRVA tartjük Gloviczkí József, Virányi Mihály, Ferenczy József, Károlyi István, Mentiek József, Orzovenszki János és György Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents