Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-04-20 / 88. szám
2. oldal. JSfrlKVIDÉK 5ZÄBOLCS1 HIE hírlap (Trianon 24.) 1944 április 20. PÉSTEÜEN ESTE a KORONA ÉTTEREMBEN Szűcs Edit a kitűnő fővárosi énekesnő énekei esténként ég a knyk^dv-0 GALAMBQ^Y ía>z trió iátozík a Korona Kávéházban Führer születésnapja alkalmából .napiparancsot adott ki; — Német Katonák ! Megingathatatlan hűséggel gondolunk ma hőn szeretett Führerünkre és Hadurunkra születése napján. Ma, ezekben a döntésektől terhes időkben inkább mint valaha, tanú jelét akarjuk adni annak, hogy katonaeskünkhöz híven a Führer parancsainak élünk, mert a német nép sorsa egyedül a .mi kezünkben van lefektetve. Fogadalmunk, hegy fegyvereink addig nem nyugosznak, amíg a birodalom jövőjét nem biztosítottuk, valamint mindenre elszánt harcrakészségíink legyen ajándékunk a Führemek. Tartsa meg nekünk még sokáig a Gondviselés ezt a férfiút, akit hivő szivünk minden lelkesedésével jóban, rosszban követünk. A Führer útja mindig csak Németország útja volt, amelynek becsületéért és szabadságáért számunkra semmilyen áldozat se legyen túlnagy. Minél komolyabb órákat élünk, annál inkább eltölt bennünket a legyőzhetetlenségünkre és erőnkre támaszkodó fanatikus bizalom, hogy elérjük matfas céljainkat. Hálával és végtelen szeretette köszönti ük Füh- rerünket. Éljen Hitler Adolf. szól. a rendőrnek, csendőrnek, katonának és jelenti, hogy mit talált és mihez nem nyúlt hozzá. Csak a szegény, kellően ki nem oktatott gyerek veszi fel ezeket a „csalétkeket“, tehát csak gyermekeket ölnek meg. Hadviselés ez? Nem hadviselés! Ez közönséges és a legaljasabb szándékos emberölés. Hadicsel ez? Nem hadicsel! Hadicsel volt valamikor a trójai faló, de ezek a rongybabák semmi máshoz nem hasonlíthatók, mint a történelemben ismert heródesí gyermekülés egyik módjához. Vájjon milyen lehet — ha egyáltalában van — annak a gonosztevőnek a lelkiísmerete, aki ezeket a rongybabákat leszórja a levegőből abban a biztos tudatban, hogy ártatlan gyermekek halálát okozza velük. És hogyan, mily ábrázattal mer majd a történelem ítélőszéke elé odaállni az, aki mindezekért felelős. Hiszen gaztettét egyetlen enyhítő körülménnyel sem mentheti. Pedig elérkezik még az idő, amikor valakinek felelnie kell a rongybabákért, a dinamíítaJ töltött toliakért és ceruzákért, a nemzetközi hadi jognak ilyen förtelmes megcsúfolásáért. Undorító a bombázás akkor is, amikor nem hadícélpontok ellen történik, amikor kórházak, munkásházak, békés polgárok családi tűzhelyei esnek áldozatul. — De erre álszenteskedve, farizeus módon azt mondják: tévedés történt. De a rongybaba nem tévedés!' Nem tévedésből készítették, nem tévedésből hajigálták le a repülőgépekről. Közönséges gyilkosok visszataszítóan embertelen, megfontolt szándékú, barbár munkája ez. Olyan gyilkosok műve ez, akiknél kisebb bűnösök is megértek az akasztófára. Az angolszász bombázók távozása után, töltőtollat talált egyik Pest meletti faluban egy fiúcska. Felvette a földről a tollat, ki akarta csavarni tokjából, amint ez a töltőtollaknál szokásos. A toll felrobbant, a fiú holtan maradt a hely- színeji. Nyolcéves hősi halott! A tollat ugyanis, éppúgy, mint a töltőceruzákat és rongybabákat, amelyek robbanóanyaggal vannak megtöltve és azt, aki kézbe veszi, megöli, az angolszász repülőgépekből dobálták le. ‘Ledobálták azért, hogy velük gyilkoljanak olyan nemzetek katonái, amely fennen hirdeti magáról a kulturáltságot, a humanizmust! . Megborzad és mélységesen undorodik minden kultürember ennek a gyermekgyilkos hadviselések hallatára. Csak megvetést érdemelnek ezek a rongybabások, kiközösítést az emberi társadalmi közösségből. Hiszen tudniok kell, hogy minden újságot olvasó felnőtt ember ismeri már ezt a gyilkolási rendszerüket és hozzá sem nyúl az utcán heverő rongybabákhoz, töltőtollakhoz és ceruzákhoz, hanem azonnal számra várta az éhes magyar száj a napi 80 fillért nyújtó, látástól— vakulásig tartó munkát, hogy száraz kenyeret és egy kis krumpli* biztosítson a magyar Jóskáknak és Juliskáknak, kis, drága magyarok vézna, vérszegény, tüdővésztől veszélyeztetett életük fönnmaradására.. Sajnálkczók, akkor is átérez- ték-e az itt néhány ezer, máshol száz és százezer nyomorúságos magyar nehéz sorsát? Kik azok, akiknek még'a tegnap is a bőség szaruja erkölcsi és anyagi korlátok nélkül megadta az élet gyönyöreiben való dúskálást, a 340 pengő^ szakácsnő tartást, a föU- halmozott éléstárakat és ruhatárakat, amikor a leszegényedett köz- tisztviselő és ipari munkás napról- napra kopottabb és kevesebb ruhában, a legszűkebbre szabott éle!körülmények közt végezte felelősebb s egyre kiterjedtebb munkáját. És kik azok, akiknél még ma is rejtett, partizán harcra eldugott fegyvereket, rádió leadóállomásokat találnak? Vannak egyéni tragédiák, túl közel és sajnos túl bennük éltek, hogy sem elfogulatlanul nézhessük az eseményeket. Nem is szándékunk kiölni és elítélni az emberi érzést,. De a látott események mérlegének másik oldalára tegyük oda az önvédelmi harcunkban ért ökölcsapásokat, a magyarság élni akarását és azt a sok, sok tragikus magyar sorsot, melynek elősegítő!, a kibontakozás megakadályozol, részvétnélküli haszonlesői voltak. Ezt üzenjük azoknak, akik túl közeiről s túlságosan egyoldalúan engedik át magukat a sajnálkozó érzéseknek. ——asgaggsaina A mártírhalált halt Kovács István szobrának megkoszornKása Huszonöt esztendővel ezelőtt kommunista pribékek golyója gálád módon gyilkolta le vitéz Kovács István nvíregyhází nemzetőr főhad- nagyot. Azt a hős vitéz katonát s talpig magyar férfit, aki merészelte a gyászos emlékű őszirózsás forradalmak idején elsőnek vállalni a harcot, a hősi elszánást s megalakította Nyíregyháza városának élet- vagyon biztonsága céljából a Nemzetőrséget, amely a fosztogatás, rablásnak napok alatt végett vetett. Szamueli, Kun Béla zsidó népbiztosok parancsára azok pribékjei IMHM&Mnc FüiSüotóz fílsfifi 25-24 Április 20 21-22. Budapesttel egyidőben A hazaszeretet filmje I ■awwiwumja—mj im Csütörtök-péntek-szombat A legújabb magyar film ! Vi£>arbriQá€I 'IS01 Előadások kezdete V»4. V»6 ás ór-d ■•ror. ezt a kiváló magyar 1919 április hó 22-én délután 4 órakor- a fogház udvarán agyenlövették. A volt nemzetőrök és a Kovács István bajtársi egyesület tagjai mártírhalálának 25-ík évfordulója alkalmából kegyeletük lerovása jelképéül a Lut- her-utcán elhelyezett szobrát április hó 22-én délután 4íórakor megkoszorúzzák. Felkéri a Kovács István bajtársi egyesület vezetősége a volt összes nemzetőr baj tárakat, s az egyesület tagjait, nemkülönben Nyíregyháza város közönségét, hogy a koszorúzás alkalmából minél nagyobb szám ban jelenjenek meg, hogy ezzel is méltó megemlékezést nyújtsunk és hódoljunk^ városunk hős fia emlékének. Bajtársak gyülekezése: ápr. 22-én délután félnégy órakor lesz az ev- tempiofh előtt. Külön felhívás senki részére nincs. Sainállcoxólle Emberek vagyunk. Ez igaz. De nagyon sokan csak a látszatot helyezik a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pelíg a művelt ember sajnálkozó humanizmusát. Eddig még nem ért oly közvetlenül a nagyvi- liar csapása, hogy célranéző szemünk és harchoz, szenvedéshez alig edzett akaratunk kényszerűségből keményebbé tegyen. — Aki átélte, vagy közelről látta pl. a budapesti, pestszenterzsébetí, győri terror-bombázást, az már ökölbe- I szorított kézzel jár és tudja, hogy ; a háború veszélye, vihara, szenve- I ?[ése nem szónoki hang, hanem bőm- j barobbanásban, 'szétroncsolt gyér- I mekekben valósággá vált és bekö- j vetkezett élet-halál harc. Harctér a j munkahely, a lakás, a mindennapi j álét, hol élesen húzódik meg a vo- j nal: ki áll innen s ki áll azon túl. A. mai idők ránkkényszerített totális aarca nem tűrhet megalkuvást, mert azt láttuk, hogy hová vezethet. A sajnálkozóknak mi is. üzenünk! Gondoljanak arra az időre, mikor :öbb száezer magyar mene- : kült 19—20-ban Erdélyből, Délvidékről és Felvidékről, akiknek sokszor órák alatt minden nélkül cellett elhagyni otthonukat, házukat, fölépített életkörülményeiket, bogy azán ruhátlanul, vagonokban lengessék, vágják sokáig sorsuk ho- vafordulását. — Ök nem voltak íöztük. — Ugyanezeknek a százez- *eknek gyors elhelyezkedése elől, j mindennapi kenyere elől kik zárták ; el az élet kapuit, kik voltak ott ; mindenütt, ahol az eg yszál ruhá- i ban menekült magyar kenyérért ko- ! pogott? A közgazdasági élet éppen i ezért csak beteges lassúsággal és | igen kis mértében tudta felszívni a j legjobbjainkat s az államháztartás amúgy is roskadozó vállára neheze- ■ dett bizonytalan sorsuk. — Vájjon j mekkora sajnálkozás és döbbenet | ülte meg azok szívét, kik ma csak j a humanitásra gondolnak? j Vájjon kik voltak azok, akiknél ! tombolt a jólét, akiknél kisimítva, | vagy gyűrötten gyűlt a bankó ak- j kor, amidőn a munkanélküliség sö- j tét éveiben városunkban ís ezer
