Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-03-01 / 74. szám
(Trianon 24.) 1944 április 1. Nyiryidék ä oZAbolcsi HIRIAP y. otM ízekben a komor és feszültségtől terhes, húsvételőtti napokban és hetekben a kereszt bűnbánatra szólítja az embert. Minden kis rovása, minden kis erezete szenvedésről beszél, egy Istenről és emberről, aki szenvedéssel váltotta meg évezredek és embermilliók tengernyi bűneit. A kereszt rajzolódik ki ezekben a napokban a szemünk előtt, a szenvedésnek és az isteni megváltásnak ez az egyszerű vonalú és mégis világokat átformáló jelképe. A tornyok tetején ragyogó kis aranykeresztek villanó fénye és a temjplomok elmélyült csendje int és hiv minden bűnöst — : emberek, jöjjetek ide, tartsatok bűnbánatot, hagyjátok abba egy kevés időre a mindennapos harcot, tartsatok ítéletet önmagátok felett s varázsoljatok — legalább néhány órára — egy kis békességet a lelketekbe. Ezekben a fenségesen komon napokban akörül keringenek a gondolataink, — sokkal jobban, mint máskor —=, hogy mindennapi életünk során hol vétettünk valami írott, vagy íratlan, isteni, vagy emberi törvény ellen. Ez a legőszintébb számadás és a legmé'y2bb meditáció. Itt nem lehet csalni s nem lehet félrevezetni a lelkiismeretet. Tiszta és őszinte órák ezek. egyógy ember szigorú számvetése önmagával, a gondolataival és a cselekedeteivel. Ott van a mérlegen minden bűnös szándék és bűnös cselekedet és a mérleg megfellebbez^ hetetlenül mutatja, hogy milyen gyarló teremtményei vagyunk mi a természetnek. Gyarlók és gyengék vagyunk, nem tudunk mindig tisztán és hófehéren járni az élet útjain. Néha a lelkünk mocsarak ingoványos talaján jár s a lépései .nyomán mindig marad rajta egy- " egy fekete folt. Olyan rossz érzés beismerni, de a valóság így igaz —: nagyon sokszor gyengék vagyunk és a kísértések olyan sokszor tud- : nak győzni felettünk! Milyek sokan , vannak, akikben az élet elfojtotta az eszmények lángját s győzni hagyta a bűnözésre hajlamos aka- : ratot s ügy vergődnek az élet útján, mint egy megsebzett madár. Nincs s erejük hozzá, hogy felvegyék a bűn* nel a harcot, bukdácsolnak a jó* szándékok és a kísértések között, s elbuknak újra és újra, hogy végül u is —• mint kártékony egyedeket — y kiközösítse őket magából a társa- b dalom. Visszafelé nyúlnak gondolataink elmúlt percekre, hónapokra és * évekre s ezeknek az eltűnt ídők- s nek ködös hátteréből — mint vísz- ^ szajáró kísértetek — elénk lépnek a vétkeink. Mindenre már emlékez- io ni sem tudunk. Van hajlamunk és y van akaratunk hozzá, hogy elűzzük a gondolataink köréből ezeket a vísz- v sza-'visszatérő kísérteteket, hiszen bűnös dolgokra emlékezni sohasem kellemes. Ki emlékszik szívesen vissza arra, amikor az akarata gyenge volt s bűnös vágyak, ösztönök s leküzdhetetleimek látszó kísértések fonták körül s vitték, sodorták bele a bűnbe? Hányszor hagyunk bánatot és keserűséget a szavaink után s mennyi könny folyik végig egy-egy emberarcon tetteink nyomán! Régen a szerzetesek önmagukat korbácsolták elkövetett bűneik miatt. Nekünk nincsenek ilyen jóvátételi hajlamaink. A mi erőnkből csak szavakra telik, — bűnbánó szavakra, — néha még arra sem. Nincs birtokunkban az a csodálatos erő, amely önfenyítés árával próbál fizetni a felsőbb törvényekkel való szembeszállás vakmerőségéért. Nekünk nincsenek ilyen súlyos jóvátételi hajlamain«; a naponkint megsértett erkölcsi világrenddel szemben s úgy élünk, úgy pergetjük a napjainkat, úgy tökéletesítjük magunkat a tökéletlenségben és a gonoszságban, mint akik azt hiszik, hogy az Istennek mindig bő készlete van az irgalomból. Ügy él bennünk az isteni megbocsátás gondolata, mint amelyre nekünk megtámadhatatlan jogunk van s amelyért a töredelmes bánat egyetlen gondolatát sem kell elindítanunk az ég felé. És gyarlóságunk talán a legsúlyosabban egymással szemben való kapcsolatainkban található —; úgy bántjuk, űzzük, gyűlöljük egymás*, mintha ez a legtermésze'esebb velejárója volna az életünknek. Egy-egy ember lelke néha annyira távol van egymástól, mintha közöttük óceán volna. Idézést küldünk ezekben a komor húsvéti napokban a bűneinknek s azok jönnek egymásután, jönnek számlálhatatlanul. Egész hadsereg. Jönnek a hazugságok, a számító ravaszkodások, a rágalmazó szavak, a gonosz szándékok, jönnek mindannyian, kicsik és nagyok s mind azt mondják—■: hozzád tartozunk, a tiéd vagyunk mindannyian s tőlünk nem lehet szabadulni. A lelkiismeret vádoló szava meglátogatja a gyilkost is cellája sötét magányában s a jelenléte verejtéket bocsát a bűnös homlokára. Minden józan perce, minden ébren töltött órája szánalmas vergődés s a tébolyító önv^d s a szörnyű félelem észvesztő deliríu- mában kérdezi meg önmagától — : — Hogyan tehettem ilyet? Megfosztott valakit az életétől. A jelekből — mint ahogy apró mozaik-szemekből ki lehet formálni valamilyen képet — ki lehetett alakítani a valóságot, hogy mindent előre megfontolt. Készült reá, előre kiaprózta sötét szándéka minden részleltét, hetekig, hónapokig hordozta magában szörnyű szándéka terveit, míg végre érettnek látta Eúénkint kitűnő szórakozást nyújtanak vendéglő fiyönySrüen berendezett termei, ahol L1IÍ ^ ’v‘^r0'i iäzz dobosnö és énekesnő kom. b'aált zenekara szórakoztatja a m közönséget. H.deg és meleg ételek és a legjobb fajborok. arra, hogy végrehajtsa. — De tette nem maradt homályban s a cella sötét magányában, kiközösítve megszokott életéből, gondolkozhat azon, hogy milyen úton érkezeit el ide, milyen erők, öröklött ha j I rmok, ösztönök, sötét indulatok juttatták a romlás mélységeibe, igen, gondolkozhat ezen, de a dolgokon már nem tud semmit változtatni. Elbukott s ez a bukás olyan mélységbe sodorta, ahonnan már nincs felemelkedés. S ott vannak a rács mögött a társadalmi élet közössegéből több-keivesebb időre kizárt többi bűnösök is: a rablók, a tolvajok, a sikkasztok, a csalók s a többiek mind. Van közöttük sok, akinek ég a lelkén az elkövetett bűntett s ezek megtisztulva, új élet vágyával és szándékával hagyják el vezeklésük színhelyét, míg a többiek, a megrögzött bűnözők, barátjukká fogadták a bűnt s rajtuk már sem szelíd szóval, sem jószán- dékú ráhatással, sem szigorú fenyítéssel nem lehet segíteni. Olt fogják folytatni a kiszabadulás után, ahol abbahagyták Belekerültek a pénz, a fényűző élet. a bosz- szú, vagy a szenvedélyek bűvkörébe s először a bűn s aztán a börtön rabjai lettek. És ha törvény a bűnös gondolatokat is büntetné, miiven kevés ember lenne, akit az ügyész ne vonna vád alá ! Mindnyájan bűnösök vagyunk, az igaz, de a lelkünk azonban — legalább is a világos megérzések és meglátások pillanataiban — vágyódik az igaz emberség, a tisztaság s egy magasabb világ légköre után. Ki ne érezné néha-néha, hogy milyen boldog öröm, milyen áldott jóérzés tisztának, jónak, emberségesnek lenni? Bűnösök vagyunk, az igaz, de él még bennünk a vágyódás a megtisztulás kegyelme után. Milyen szörnyű életnek lennénk részesei, ha egyszer odáig jutnánk a romlásban, hogy kiégne bennünk minden bűntudat. Milyen lehangoló valóság lenne számunkra, ha igaza lenne Baudelaire-nek, — akinek a szellemi rangja a francia költészetben azonos a magyarban az Ady Edréével;—aki azt vallja: „bűnünk mind makacs és igaz bánatra gyáva“. Ezzel ellentétben, mintha mindnyájunk nevében írta volna Ady Endre az édesanyjához a nemes egyszerűségű és balladaí szépségű, bűnbánó sorokat — : „Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem, Szép út állt előttem, de nem azt követtem ■ . . Édesanyám lelkem, sirasson meg engem“. Egy el tóközeit, szomorú és néha bűnös élet bűnbánó fájdalma sír fel ebben a néhány sorban, a költő tőreimé és fájdalma bűnei miatt a költőé, aki egy eiíékozoll: élet tragikuma után el tudta érni a megtisztulást —, el tudott jutni egészen a bűnfcánatig. Milyen megrázó ereje van egy ilyen világgá kiáltott „mea culpá“-nak! A ruhánkat mindennap lekefél- jűk, a cipőnket mindennap megtisztítjuk, a testünkről mindennap lemossuk a rárakódott szennyet —, ( ■ ( Osztály m sorsjegyet rendeljen az ismert szerencsés Suchtár buliznál, Budapest, 0 1 1 5 i ■ n t 6. NAGY szám-választék! NAGY nyerési esély ! Előzékeny ügykezelés ! Azonnali nye- reménykifizetés. Rendelés levezőlapon ) ■ ) csak a lelkünket — ezt az Örök fényt — hordozzuk tisztátalanul az emberek között. Ezt — így védekezünk — lehet, mert senkisem látja. A háborúnak is vannak egyéni bűnösei és a történelem oknyomo- zó kutatása kideríti majd, hegy kik miatt festi a vér pirosra a földet. Meg fogja tudni a világ, hogy kik miatt omlanak össze a családi otthonok s kik miatt maradnak a hitvesek özvegyen s a gyermekek árván. A törvény halállal bünteti azt, aki előre megfontolt szándékkal embert öl. Mit érdemelnek akkor azok, akik bűnös hatalomvágyból háborút zúdítanak az emberiségre s akiknek kezéhez százezrek vére tapad? Érheti őket büntetés, amely arányban állhat bűneiknek és gonoszságaiknak a súlyával? A földön most a gyűlölet vert tanyát s ennek a bíinös gyűlöletnek most bő aratása van. Arat a bűn, arat a hatalomvágy, arat a bosszú s e szomorú aratás nyomán rendre hullanak a szebb életsersra hivatott életek, mint lendülő kasza nyomán az érett búzaszálak. Most, ezekben a húsvét előtti napokban az egész életén át keresztet hordozó ember tekintete ráhull arra a keresztre, amely minden keresztek között a legsúlyosabb volt. Odahull a pillantásunk a kereszthalál kínjától elgyötört isten-testre és szánjuk és bánjuk a bűneinket, a rosszakat, amelyeket elkövettünk és a jókat, amelyeket elmulasztottunk és a könnyeket, amelyek mások szeméből miattunk hullo tak. — Nem tudom, hogy kínél-kinél menynyi ideig tart ez a bűnbánó érzés. Nem tudom, hogy kinél-kinél mikor mossa le ezt a fenséges Iélekáramot a mindennapok sodra, csak azt tudom, hogy minden bűnbánatra feile letet kapunk s húsvétkor, a feltámadás fényében győzelmesen jön el hozzánk a Megváltó, hogy bűnbánó gondolatainkra és szavainkra ráíegye a megbocsátás Istenpecsétjét. Komor idők szele zúg most felettünk, minden órában veszélyek les- kelődnek reánk. Az otthonunkban, az utcán, vagy az óvóhelyen minden percben kialudhat életünk fénye s nem tudhatjuk, hegv a megbocsátás kegyelmében ér-e bennünket a vég, pedig olyan szép lenne — ha már bármelyikünk sorsa így lenne megírva —, úgy elnémulni, úgy elmenni innen, úgy elindulni az örök csend felé, hogy a lelkünk tükrén a búcsűzáskor ne lenne semmi folt. MÜVÉSZ-PASZELL festék kapható J ób a-papírüzletben. megbizhatóan ér jól vásárol- hata* évtizedek óta fennálló LEFEOVITS batarkfilöolegesség! kirakatában Kossuth tér 6. szám. Húsvéti bűnbánói Irtás Bálint Mihály
