Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)
1944-01-15 / 11. szám
(Trianon 24.) 1944 január 15, S. osást Előnyös magtermelési szerződéseket köt: safáía, retek, ti forks. bab, irípdea faifa bo^só, lóhere é* luce?-na, *tb, maival'ra, ......... -~r:—crrr^-r-~'-rtírrir--'~í-~-^i-phPT-T«-mmfísam!msKmm&m»9siaBass»^Rs^smssms'ff>^<^s^sa^i Magyar Me&őgaxSszöv&ílc&gzeie SZ»BOLCSVÁRMEGYFTKIRENDELTSÉGE, NYÍREGYHÁZ».. ZRÍNYI ILON x U 7 I EM Ára ßfössf Íréi nagysikert vendég- szereplése Nyiregybázén Nem igaz az a régi szólás-mondás, iiogy ,,Nyíregyháza nem kávéházi város“. Bizonyságot tesz most erről a Korona Kávéház, melynek helyisége minden este megtelik közönséggel. Ha a kávéház szórakozást nyújt, a közönség támogatja is. Esténkint sikerről-sikert, arat i'tt Aranyossy Irén, a fővárosban is ismert és népszerű eiőadóművésznő, akinek nyíregyházi szereplése szokatlanul nagy sikert hozott. Nem a sablonos „dizőz“- számokkal állt a közönség elé, hanem egészen egyéni előadómüvészettel re- mekebbnél-remekebb énekszámokkal tarkítva visz hangulatot a jazz-zenébe. — Szikrázó vidámsága és egyéniségének sokszínűsége frappirozza a közönséget. Nemcsak őt szereti a közönség, hanem ő is megszerette a nyíregyháziakat. Ez a kis vidéki kirándulás, a maga egyszerűségével, tetszik neki. Amikor megkérdeztük, hogy mit szeret Nyíregyházán, — lelkesen feleli, hogy: ,,mindent!“ — Kedves Szerkesztő Uram! A színésznő ott érzi magát jól, ahol szeretik; én meg érzem és tudom, hogy itt a közönség szeret, ezt látom abból a sok-sok apró figyelmességből, amellyel elhalmoznak. — Még egy kérdést, Művésznő, Ha lejár a vendégszereplési idő, visszamegy Budapestre, — lehetséges, hogy még visszajön városunkba? — Hogyne, de már csak úgy szeretnék jönni, mint pesti primadonna. Ezzel az interjú véget ért. Reméljük Aranyossy Irén vágyai teljesülni fognak, tehetsége és egyéniségének nagy- szerűsége feltétlen hozzásegíthetik a fővárosi sikerhez. Villanymotorok és dína mók tekercse é ét ék j&- vi ását garanciával végzi Ssilcsxay Menyf}éri\ \ Horihy Mikiós tér 8. I Telefon 27 — 64. Vétel, csere, eladás. — Fényképes kaTékpár-ígaKÜVítiikapk&tő JÓBA-papírfeMl«, fiadét ében. Bethle Beaten 1, reim. A ládafiában beverő pénzt élő tőkévé változtatta, aki búza kötvényt vásárol Egy-egy állam pénzének sorsa mindig összeforrt az illető nemzet sorsával. Ha jól megy az országnak, akkor a pénzének is van értéke. És a pénz értékének megállapításánál a bizalomnak nagyobb jelentősége van, mint az aranyfedezetnek. A kincstár által a közelmúltban kibo- csájtott búzakötvények iránt igen nagy bizalommal fordul a nemzet közvéleménye. Ezzel magyarázható, hogy a társadalom minden rétegéből -ömegesen jegyzik ezt az új értékpapírt, és a közönségnek a búzakötvény iránt mutatott bizalma azt igazolja egyúttal, hogy s közvélemény a nemzet jövőjében is bízik. A bizalomhoz a lelki felbuzduláson kívül az a reális tény is hozzájárul, hogy Magyaroszág a háború ellenére sem túladósodott állam, sőt aránylag kis adósságterhet visel ugyanakkor, — amikor minden más országban sokkal súlyosabb kölcsönök terhelik az eljövendő nemzedékeket. De sokat nyom nálunk a mérleg serpenyőjében az is, hogy a háborús árúhiány miatt sok helyen tőkefelesleg mutatkozik. Az értelmes, józan magyar nem szalad a feketepiacra, hogy feleslegesen összevásároljon tücsköt-bogarat s elherdálja a pénzét olyan holmikra, amiknek nemcsak holnap, de már ma sem tudja hasznát venni. Akadhatnak megbokrosodott emberek, akik ostoba pánik-hangulatban az ablakon dobálják ki fölös pengőiket szükségtelen holmikra, de a megfontolt (körültekintő magyarok inkább búzakötvényt vásárolnak s így a ládafiában heverő holt tőkéjüket élő tőkévé változtatják, mert tudják, hogy a búzakötvény névértékűt és kamatozását maga az állam biztosítja és nincs a gazdasági életben sehol megnyugtatóbb és becsületesebb garancia, mint amit a magyar kincstár képes nyújtani az ország fiainak. Eílflné msgfsr árnyal nyoméban ... MAROKKÓI KALAND Kevesen tudják, hogy Észak-Afriká- j ban valamikor egy magyar ember ml- j lyen nagy szerepet játszott. Dombay j Ferencről — mert ő volt ez a híres ' ember, — a külföldi krónikák általában j többet tudnak, mint az idehaza meg- \ jelent elbeszélések. Nem lesz érdekie- j len, ha ebben a történetben néhány szót ejtünk Marokkó kalandos hőséről. Bendefy Lászlónak, az ismert magyar tudósnak köszönhetjük Dombay életének feltárását. A Dombay-család Nyitra megyében Ivácskófalván és Dombegyházán gazdálkodott. Hősünk édesapja az udvari kancellária tisztviselője volt, édesanyjának nevét eddig nem sikerült megállapítani. A szülők taníttatni kezdték igen tehetségesnek mutatkozó gyermeküket, akinek különösen a nyelve kirán volt nagy érzéke. Éppen ezért iskolái elvégzése után külügyi szolgálatra akarták adni. Ezekben az időkben járt Európában a Marokkói szultán követe. Szidi Mohamed szultán nem minden ok nélkül küldte megbízottját a Habsburg-udvar- hoz. Audnunk kell, hogy ebben az időben a Habsburg-birodalom virágzó kikötője, Fiume, élénk kereskedelmi ösz- szeköttetést folytatott a Földközi tenger párján fekvő országokkal. Mivel akkorbian hajóvámokról még nem naKútfnrást, vízvezetéket és lakatossumkát megbízhatóan jutányosán készít Badogzta Béla 5Si* gyón eshetett szó, a Földközi-tenger túlsó partján fekvő keleti államok barbár fejedelmei nem egyszer kirabolták minden második vagy harmadik kereskedelmi hajót és ezzel biztosították a maguk „hasznát“. Mivel évszázadok óta meghonosították ezt a szokást, természetes volt, hogy a Földközi-engeren állandóak voltak a tengeri háborúk. A marokkói szultán éppen ezért küldte el követét Bécsbe, hogy végleges megegyezést kössön a császárral. Ez az okos és békeszerető szultán azt akarta, hogy vessenek egyszer s mindenkorra véget az esztelen vérontásnak és kössenek végleges békét a tengeren hajózó államok. A Bécsbe érkező exotikus, nagyíur- bános keleti nagyúr fényes kíséretével nagy érdeklődést keltett. A megegyezés után II. József császár viszonozni akarta keleti uralkodótársa kö-/elküldését. Ebbe a küldöttségbe került be aztán Dombay Ferenc is. Az Adrián és a Földközi-lengeren végighajózva jutott el a követséggel együtt a nagyar fiatalember Marokkóba, ahol átadta a szultánnak II. József ajándékait és irományait. A császár megbízásából hosz- szabb időt töltött a szultán udvarában. Hat esztendei ottléte alatt kitűnően megtanul az udvar nyelvét, elsajátította a marokkóiak szokásait. Hogy az emberiség számára közkinccsé tegye a marokkóiak nyelvét, latinra átültetett egy kitűnő szótárt is. Komoly munkásságáért mag a szultán is megbecsülte honfitársunkat!. Annyira megszerette a követet, hogy igen fontos politikai ügyekben sokszor kikérte tanácsát. Ki tudja, mi minden lehetett volna Dombay Ferencből, ha nem tört volna ki hirtelen II. József császár háborúja a | törökökkel és ezáltal nem vált volna I tarthatatlanná a keresztény magyar kö- | vet helyzete Marokkóban. A öenszüJöt- ! tek durva módon adták tudomására, i hogy fölöslegesen tartózkodik orszá- ' gukban. Cédulákkal és levágott rab- | szolgafejekkel, amelyeket nap-nap ulán ajtaja előtt helyeztek el ismeretlen tet- í tesek tudomására hozták, hogy ha nem I távozik el országukból, ugyanaz a sors vár rá, mivel a benszü’öttek keresztény kémnek tekintik. Dombaynak ekkor nem volt mit tennie, áthajózott a szemben lévő parton í fekvő Spanyolországba. Itt is csakha- j mar felfelé ívelt pályája. Bekerü t a i legelőkelőbb nemesi körökbe. Megno- j sült, feleségül vette egy előkelő spa- nyol nemes leányát. Bár áldott és bcl- | dog házaséletet élt, mégis rosszal érez- j te magát messze idegenben. Egyetlen | vágya az volt, hogy hazatérhessen. — Hosszú utánjárással sikerült elérnie, j hogy hazarendelték. Eleinte azt hitié, j hogy áthelyezése Pest-Budára, vagy i legalább is Bécsbe szól. Amikor azon- 1 ban megtudta, hogy a horvát-olasz ha- i tára helyezték császári tolmácsnak, el- : szomorodott. Csak az az egyetlen egy körülmény vigasztalta, hogy új állomáshelyén sokkal közelebb van hazájához, i mint az előbbiekben. Meg is nyugodott I áthelyezésében és arra gondolt, hogy i innen hamarabb tovább kerülhet szülő- \ hzájába. Honvágya azonban nem sokáig ' tartott. Egyszerre újra felújullak í előtte a távoli exotikus országokban átélt emlékei és ismét visszakívánkozott a kalandos keleti udvarba, ahol annyi érdekes élményben volt része, Ekkor foglalta írásba élményeit. Sok siker ezek után azonban nem érte, Nagynehezen kinevezték ugyan császári tanácsosnak, de új vágyait és ál- mati többé nem érhette el. Kelelre sohasem került vissza. 1810-ben váratlanul elragadt a halál az élők közül. így fejezte be életét ez a kiváló eszű, ka-( landos sorsú magyar honfitársunk, akinek a feljegyzéseit érdemes lenne a magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé tenni. Kerekesház% József, Jó bort akar keress® fel sürgősen Kertész Antal bornagykereskedő, minta pincészetét DEBRECENI UTCA 2 sz. alatt. Telefon: 24-90-
