Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 197-246. szám)

1943-09-11 / 205. szám

'i oldal 1 * J %Á wáA 8 • * •' *, V.-v. ' m/k (Trianon 24.) 1943 szeptember 11. Ülve, vagy állva ? ii!&*l-e as üzleti aisaimazott ? Miit képzelik el az ÚJ kerese teay sermedeiársaíaí*« és az üzleti etikát a inai * Kereskedők és a mők A kereskedelmi koimányzat jelenleg új rendelettervezeten dolgozik, amely a ke­reskedelmi és ipari alkalmazottakra vo­natkozóan is tartalmaz szociális intézke­désekéi. Többek között azt is. hogy az üzlettulajdonosnak meg kell engednie, bog) az alkalmazott ülve végezze nun. ■ kaját, iletölcg leülhessen olyan időben, amikor nincsen forgalom. Ez az hír or­szágszerte megosztó véleményeket váltott ki az üzlettulajdonosok és vevők között atekintetben, hogy megengedhető-e és ez az engedmény nem megy-e a törvényerő- lű kereskedelmi szokások elnyének a ká­rára. Errevonatkozólag körérdést intéztünk az érdekeltekhez és az így kapott vála- . azokból sok újszerű állásfoglalást kel] regisztrálnunk, amelyekből tulajdonkép­pen az ú ^keresztény kereskedelem való­ban kereszényibb szelleme és fölfogása sugárzik ki. A profítszeUem. — Éppen ideje — mondja egy Európát >art főpincér —, hogy ilyen rendelkezése­det hozzanak. A magam részéről, mint a kiszolgáló személyzet is bizonyíthatja, én mindig azt mondottam, hogy ha nem jön uj vendég és a jelenlevők már ki vannak -Igáivá, s nem hívják újbó, a pincér5; üljön csak egész nyugodtan az alkalma­zott. meri az egyszerre fizikai és a ven- eg kiszolgálása folytán kissé szellemi munka éppen eléggé fárasztó. Sőt, mon- dam szoktam a fiatalabbaknak, hogy ve­gyék elő az újságokat, folyóiratokat éa o vassanak. ha ráérnek, meri csak az az alkalmazott tudja megfelelően kiszolgál­ni a vendégeket és rajtuk keresztül a jnnkaadót is, aki műveli magát. A ven­dégekkel, vagy a vevőkkel való üzletsze­rű bánásmód milyenségét nemcsak a sze­mélyzet odaadó szorgalma, hanem tájé- ozottsága is befolyásolja. Mi még úgy nőttünk fel kérem, hogy állandóan ide- oda kellett rohangálnunk ha nem is volt munka, mert a zsidó kereskedelmi men- a i as az volt, hogy: kiszedni mindent I«“ egy emberben van. Ebből az ember­ből Panát és robotoló kulit csinálni aka­ró profitszellemből ma már nem kérünk nem munkaadó. sem alkalmazott. Fo a helyes vevőszolgálat. ­Üljön csak az alkalmazott,' ha így is’ j *“d,a 6Z0l^á!ni * vevőt s nem kell ide-oda mennie az árúért, vajy ha ráér ~ m°"d|a “ e«>-ik "»árkás nevű cég fe. e vezctoje. Nem kall áUudvaríassáogal korulha,bókolúi a vevő,. Udvarias, kt * legyen , kereskedelmi alkalmazott e ne engedien azért emberi méltósága-’ Wl- mert “»W » klvánfa tóle. Egyéb­* " VeV6Mk- kereskedőnek tudnia . °éy a vevő Végeredményben bé. keben sem tesz kiilönö, szívességet az­zal. hogy vásárol, mert ellenéték-et kap a pénzéért. Ha a tisztviselő a feleket fo­gadhatja ülve, akkor a kereskedő is meg­leheti, mert -kettőjük között valójában semmi különbség sincs: a tisztviselő a közösség közügyét, a -kereskedő pedig a közösség áruellátását szolgálja. Az új keresztény üzleti szellem a viszonossá­gon es kölcsönös megértésen alapszik. _ Ő szintébb és nem megalázkodó tiszteletet egyformán minden vevő iránt és több becsületességet: ez az új keresztény üz- <ieti szellem, amelynek ál kell hatnia min­den magyar kereskedőt és alkalmazottat. Amit a vevő szeretne. Hogy ül-e. vagy ál] a kiszolgáló pereskedő, vagy alkalmazottja, az nem érdekel minket. Sőt kifejezetten zavarta az ember a békeidők zsidó üzleteinek kiszolgálási módja. Ha az ember belépett egy ilyen kereskedésbe, akkorát köszönt a kereskedő, hogy majd átesett a pulton. Egyáltalán nem kívánja azt az ember. A kereskedő legyen készséges, udvarias, de azon túl azt csinálhat, amit akar. A túl­zásba vitt hajlongás és a régi kereske­delmi dialektika nem európai, hanem ke­leti „seftelés“. És még egy: szoktassák le a vásárlókat az alkudozásról. Persze, ennek feltétele az. hogy tisztességes ha­szonkulccsal dolgozattak a kereskedők. Akkor az esetleges lealkudozásra szánt összeget előre nem keli a portéka árába kalkulálni. Ezt szeretnénk s a háborús rideg bánásmód elmarad, mindegy, hogy uinek-e vagy állnak, mert az ülő udva­riasság mindig jobb. mint az álló gorom­baság.---------«J1.WU4CIU, eiveoe-DocsKor-ba ö ltözött bús magyar állott kétszáz év előtt a lemenő lengyel nappal szemben. Ott állott a lengyel tarlókon, éppen ott. ahol pár éve legfőbb ura és fejedelme ölelkezett össze a nyílt mezőn, megma­radt csapatai arcéle előtt, a török há- boruboí hazatérő fiatal Nagy Péterrel, loth András, a lemenő nap kuruc lovat*. )a aztán nekiindult a világnak: meg sem állott az országúton, míg egy szál ruhá­ban, koldusszegényen ki nem ért Párís- ba. Nemes Tóth András uramból odakint árián francia huszárezredes, tábornok s francia főnemes lesz. _ végül mégis Kodostoban hal meg: gróf Csáky Mihály csukja le reszkető ujjaival szemét. Színes, változatos életet élt Tóth And­rás. — 1733 augusztus hó 17-én ilyen feljegyzést ír be a chamigny-i plébános beine és Marne megyében, a vonalozatlan születési anyakönyvbe: „Ma megkereszteltem nemes Tóth András lovag, a Berchényí ezred kapitá­nyának és hitvesének Pesselier Mária Ernesztin asszonynak fiát Ferencet Ke resztszülők voltak: Courtin Eleonor lo- I vág Chlemont ura és Courtin Maude- Ma del eine kisassony.“ Erről a Tóth Ferencről írja Voltaire: Menj elzebubhoz, gyűlöletes könyvtáros idd taktikádat Tóth lovaghoz Aki elindította a törököket Sabaeth nevében És megtanította a hitetleneket A Dardanellák parti ágyúival Halomra ölni a keresztényeket." Miért gyűlölte ennyire Voltaire a fran­cia földön napvilágot látott magyar Tóth erencet? Hiszen Voltakénak voltak ma­gyar barátai. Talán, mert Tóth Ferenc rancía sikereket ért el és az emigráns Kuruc fia sokszor túlszárnyalta a Kele­ten dolgozó francia diplomáciát is, te­hetségével és munkájának eredményével? Tóth Ferenc maga is nemsokára marsall lett. Egyetlen nővérét feleségül vette gróf \ ergeness, a francia külügyminiszter —- és Tóth Ferenc erősítette meg először a török tengerszorosokat. Tóth a külföl­di „kalandor", Tóth tette bevehetetlen erőddé a világ egyik legfontosabb átjá­róját, a Dar dán el Iá kát és a Boszporuszt, a Földközi-tenger és az orsz Fekete-ten­ger átjáróját, amelyről ma annyit hal­lunk. És mindjárt itt megmondhatjuk nogy kár ' olt haragudni a soviniszta francia Voltakénak mert bizony a sze­gény „Chevalier de Tott“ igen tragikusan ejezi be rövidesen hányatott', nyugftot nem találó életét. Akárcsak az apja, az öreg Tóth András, szerencsés sikerei te­tőpontján csak szerencsétlen bujdosó és csak úgy, mint néhai Tóth András a kuruc brigád ér os Tóh erenc is vérétől es honvágyától hajtva, elhagyatottan fe­jezi be szomorúvégű életét. Tóth Ferenc élt, működött, megalkotta azt a világcsodát, amely azóta is. ma is, hatalmat ad Törökországnak — aztán meghalt és vágy száz éven át .senki sem törődött vele. Történt aztán mintegy százhúsz évvel Tóth Ferenc halála után, az első világ háború kitörése előtt, hogy egy magyar mágnás, gróf Eszterházy Sándor, a mar caltoi földesúr, egymásután hat gyermek édesatyja lett. Az utódok az ősök kin­ti érdeklődést is felkeltették a . magyar mágnásban és Eszterházy kiderítette, hogy fiatal olasz feleségének dédatyja’ francia ágon, magyar ember volt. Hiszen éppen ezekben az időkben esett meg egy Parisban élő magyar diplomatával, egy főúri ^szalonban — hogy született francia grófnőtől — ősi magyar dallamokat hal­lott zongorázni, — Hol tanulta? — kérdi, ~ 0h- a nagyanyám tanított rá. xNagy anyám édesanyja magyar asszony volt. A szépapám még ,.Prince Ragotzky"-val menekült ide. Eszterházy is valami magyar dédapá­ról hallott felesége családjában. Valóban így volt. Hosszú sor olasz és francia név után a sor megakadt Tóth Ferenc névé­nél, a Dardanellák magyar megerősítojé- nek nevénél, aki Eszterházyné, született Aldobrandini Ágnes hercegnő dédapja volt. Eszterházy Sándor tehát nem nyug szik és tudósakat, elsősorban Páióczy Edgárt bízza meg gyermekei érdekes ősé nek felkutatásával. Hisz a dédapa állí­tólag hárem világrészt bejárt és naplót is írt, így kerültek felszínre Tóth Ferenc eredeti emlékezései - és pedig egyene­sen Amsterdamból.. Pedig a kartársak meg maguk is nemrég életben voltak.—- 1 agának Tóth Ferencnek gyenmekeí is ne moly rég, itt éltek köztünk. A ma gyár szabadságharc idején Tóth Ferenc leányai közül Tóth Zsófia, francia neme» alapítványi hölgy még él Versaülesben. Nővére, Tóth Franciska pedig a iiancour- tí herceg felesége. És maga Tóth Ferenc? Élete valóságos regény A kis Tóth-gyermek francia tiszt esz uzerseget tanúi. Aztán nagy útra vállal­kozik: a Kaukázusba megy Ghirej tatár khan fehér udvarába. Visszatér Konstan tmápolyba. Itt nővérének férje már be- • folyásos francia diplomata. Kézről-kézre adjak Tóthot. A pasák, a kajmakán a nagyvezér barátsága csak egy-egy lépcső fl Baross Szövetség tagjainál vásároljunk I Hartot Lajos posztó- szövet és textil üzlete HYIBE8YIÁZA, fáY ÁDÁI UTCA 2. SZAB «egbiahatóan és jól vásárol­***** M évtizedek óla fennálló LH10YITS bntorkfilöniegességi ierakatában Kossuth tér 6. szám. Italszflkségletél Rácz Gábor ram és likörgyáráböl szerezze be, — Bocskay utca 6. it Clpflház nyíregyháza, Zriiyi Ilona a. i Legmegbízhatóbb beszarsi sí forrás mindennemű cipőárukban. Alapítási év 1900. Telefon 25-79 Divatárut, síiyMf és szintül vásároljunk Major Ágoston divatáruüzletében. TeL 28-88 Külön nagybani osztály. _ K önyv, papír, irószér Fábiánnál Bethlen utca 5. Telefon : 21-00 DeoaiocAt-czcflx beréteMrfnti* kapt&t6 JÓBA Wfr* Wotében, Bethlen-utca 1, —^ Ülänö magyar árnyak nyomában ... r©fh Ferenc megépíti • Dardanella-erődöket L' i

Next

/
Thumbnails
Contents