Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)
1943-08-24 / 190. szám
(Trianon 24.) 1943 augusztus 24, 52 .Nyíkvidék ... ÄBOLC31 HÍRLAP 3. oldal. Fuügdozunk az augusztusi szokatlan nagy kánikulá- tóiV melyből most már sok egy kicsit! Az ember elmenekühet a hűs víz enyhítő karjaiba, de a kukorica már-már nem bírja tovább és slevél-karjaival esedez az eső után, A gabonafélékből jó közepes termés van, látjuk, a kormány máris emeli a liszíadagoí és ígéri, hogy emeli tovább is. De a zsírkérdés most dőli el. Jó esőket kér a kukorica és a szójabab. mely a környéken igen szépen fejlődött és igen nagy termést ígér. De kell az eső a takarmányoknak, kell az eső a tarlóknak, mert a száraz tarlóból kiugrik az eke, nem lehet szántani, pedig az idején történő tarlóhántás, az őszi vetések alá való keverőszántás a jövőévi termés egyik legfőbb biztosítéka. Esőt kíván a magyar föld és ha a sok fohászt meghallgatja az Ég és esőt ad a napokban, örömmel és ujjongva fogadjuk mi városiak is, mert egy jő eső megmenti a sínylődő növényzetet és ha lessz tengeri, lesz szójabab, akkor 'lesz zsír is. Fogjunk hát össze városiak és falusiak és sürgessük az esőt, de nagyot kérjünk, alaposat! Asz egyfiász jól tudja, őogy a szenvedés véres valóság, amelyet nem leijei limonádéval enyhíteni és zéssel gyógyítani — mosdja Tnréczy Zoltán evaegfiüiss püspök az egyházkor fiiét feözgyaléss elé terjesztett jelentésében Leesett a szekérről Kiss Ferencné 43 éves, tiszamogyorósi lakost súlyos sérülésével a nyíregyházi Frzsébet-kórházba szállították. A sérült vallomása szerint leesett a szekérről. — Kiss Ferencné jobbkarja több helyen eltört. Balesetéért senkit sem okol, saját vigyázatlanságának volt a következménye. Fürdés közben beleínlt a Tiszába A szabadfolyóban való fürdés újabb áffldozatot követelt. Augusztus 20-án, Szent István napján Türk József rakama- zi lakos fürödni ment a Tiszába. Jó úszó volt, nem félt a mély víztől és a Tisza árjától. A tokaji híd közelében, fördés közben görcsöket kapott és néhány percnyi küzdelem után a víz alá merült, A szerencsétlen fiatalember segítségére siettek, azonban megmenteni nem tudták, amikor kihúzták a vízből, már halott volt. A hullát dr. Tuzson Géza községi orvos megvizsgálta és megállapította, hogy a halált vízbeful’adás okozta. A tiszai evangélikus egyházkerület szeptember elsején tartja ezévi rendes közgyűlését, A közgyűlés az idén Kassán lesz. Mint minden évben, ezúttal is nagy érdeklődéssel várja az egyházkerület evangélikus társadalma furóczy Zoltán püspök évi jelentését, amely szorosanvett egyházközigazgatási kérdések mellett a nemzeti és a- hitélet nagy átfogó kérdéseire is rávilágít. Az évi jelentés különben már elkészült s a közgyűlés tagjai megkapták a jelentést, hogy a közgyűlés napjáig áttanulmányozhassák. A jelentés bevezető soraiból ragadjuk ki azokat a gondolatokat, amelyek az egyház arcáról és az egyház nagy hivatásáról, a vigasztalás kötelességéről szólnak. Az egyház area — Az egyháznak «okiéi earca van — kezdi a jelentés. Néha olyan az egyház, mint a fejedelem. Körötte évszázadok kijegecesedefct formájú hagyományos pompája, ő maga trónusáról az időfelettiség rendíthetetlien nyugalmával s fölényes bölcsességével nézi a körülötte hullámzó világot, mint aki tudatában van annak, hogy a hul- lámok hozhatnak ugyan új eszméket, hi- tukra emelhetnek új embereket, fenyegető morajjal nyaldoshatják Sión hegyének sziklafalát, de ez mind múló játéka csupán, mely fölött örökkévalóságának biztos tudatában tekintélyét mindenkor, megőrizve áll s mindig tud várni az egyház. Néha olyan az egyház, mint egy próféta. ■_ Alakján és ruháján ott van a puszta zordonsága. Személyét körül lengi az Istennel társalkodó emberek szentségének góriája. Arcán a világra mit sem adó aszkéták kemény vonásai. Szemében a megszállottság tüze ég. Kezében korbács suhog s ajka személyválogatás nélkül megvesztegethetetlen keménységgel hirdeti Isten akaratát királynak s pórnak, nemzetnek, egyénnek egyaránt. Néha olyan az egyház, mint egy járőrszolgálatra kiküldött harctéri katona. Tudja, hogy küldetése van, amiről egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie. Uránia FUmszinhAz. Hungária Fimszinháx. Aug, 24 15 í 6 Kedd szerda csütörtök RÖ <K MARIKA tár cos, zenés filmje I £% ám Mfc 1 Aug 24 í 6 16 Kedd szerda csütörlök Rőkk Marika legújabb szemkáprázta- tóan pazar filmje » ' 9 \m if ^ m m i»eggn: Káprázatos kiállítású nagyszabású európai filmrevü, kiváló szereplőkkel Többi szereplő : Viktór Stahl Hans Brausevetter Médy Ra hl w V 9 S 3» Ragyogó kiállítású revűfilm, csupa tánc és muzsika s mindez szerelmi bonyodalmakkal fűszerezve Főszereplői: Rökk Marika, Viktor Stahl Előadások: hétköznap 4, 6, 8 Előadások kezdete Vs5, Vs7, V»9 . Tudja azt is, hogy ellenséges földön jár, ahol mindenfelől veszedelem leseikedhe- tik reá. Kutató szeme mereven néz az ismeretlen vidékre s keze keményen fogja a puskáját. Néha misszionáriusnak hívják néha szórványlelkésznek. Olykor eavngelizátíornak nevezik, de megkaphatja a „hecckáplán“ gúnynevei is. Hódító törekvéseiért ellenszenves is lehet, de ő ezzel nem törődik, A katona nem az ellenségtől vár dicséretet, hanem a Seregek Urától. Néha olyan az egyház, mint egy népjóléti miniszter. Számára a világ nyomor tanya ,s az evangélium a szociális igazság. Életcélját abban látja, hogy legyen kenyere minden embernek, s a keret, amelyben életét élnie kell, legyen méltó a teremtés koronájához. Abban éli ki magát. hogy nagy terveket, sokszor utópiákat álmodik s azok megvalósítása érdekében kemény sziveket próbál nyitogatni. bezárt kasszákat megvámolni, hegy a hideg pénzből meleg vér, piros arc s jólét fakadjon a nélkülöző embernél. Néha olyan az egyház, mint egy tanító. Tudja hogy a hivatását nem sokra értékeli a világ, de szereti és hű hozzá. Szivében sokszor ott rezeg a tanítók örök fájdalma: mindig újra kell kezdeni tanítani az anyagot — a hitet is —, mert senki sem örökölheti szüleitől ismereteit, hanem mindenki magának kell ki- tusakodnia s midenkinek egészen élőiről. az ábc-n kell kezdenie. Ott zokog szívében sokszor a tanító másik fájdalma is: erkölcsi tanítását ugyan- anál az embernél is mindig újra keli elkezdenie. Soha semmit sem tekinthet végleg elintézettnek. Amit nappal épít, éjjel széhordatja az ellenség. Mégis tanít és nevel rendületlenül. Vigasztaljátok népemet Minden korban megvolt és megvan az egyháznak ez a különféle orcája. Hol egyik, hol másik kerül jobban előtérbe, Amikor azonban megnehezedik az idők járása az emberiség fölött s megszaporodik a fájó szívek szárna, akkor az egyház mindig ráébred arra, hogy tulajdonképpen édesanya. Megmozdul benn az anyai szeretet, keze végigsimog'atja a bánat- redőket, ajka lecsókolja a pergő köny- nyeket, mert onnan belülről ellenállhatatlan erővel zúg felé az Isten parancsa: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet.“ Ma, amikor jóformán az egész világ benne van a háború borzalmaiban, mindenütt egyre világosabban ébred reá az egyház arra, hogy Istentől rendelt feladata a vígasztalás szolgálata. Ne becsülje le sem az egyház, sem más ezt a feladatot. Kézzelfogható valóságokban gondolkodó emberek tekinthetik ezt szén timen tálizmusnak s az egész munkát improduktív szolgálatnak, a valóság azonban az, hogy a vigasztalást nem talált ember ön é9 közveszélyes. A vigasztalást nem talált ember mindig önző. Még akkor is, ha mást sirat s minden megnyilatkozása a szeretet vesz- ! teségét fájlalja. Önmaga vesíeségét tartja mindig szem előtt. Mivel! nem tud felolvadni fájdalma átfogó perspektíva látásában, jelenléte az emberi közösségben mindig arra izgat, hogy a közért meghozandó áldozatok kötelessézét és jelentőségét ne lássuk meg, hanem egyéni érdekeink és saját jóleső érzésünk legyen életértékelésünk legfőbb tényezője. A vigasztalást nem talált ember mindig lázadó. Néha nem tör ki viharos záporban mennydörgéssel és villámlással belső indulatja, csak a panaszkodás elállni nem akaró őszi esője permetez folyton ajkáról de ez is elég ahhoz, hogy lázítson az elil|en> ami van s megerősítse az emberekben azt a gondolatot, hogy semmi sincs jól úgy, ahogy van. A vigasztalást nem talált ember boldogtalan és nyugtalan. Nem tudja tehát erőit teljesen munkába állítani azon a helyen, ahol szolgálatát el kellene látnia. Csak félemberként tud dolgozni. Ez maga is veszteség, de nem kisebb veszteség az sem, hogy ez a magatartás másokban is erősíti azt a gondolatot, hogy életünk magánnehézségei feljogosítanak kötelességeink nagyobb teljesítésére. Nagyobb dologról van tehát itt szó. mint arról, hogy a vigasztalást nem talált ember boldogtalan s a megvigasztalódott ember visszanyerte leki egyensúlyát. A vigasztalás nehézsége és az egyház vígasztalé munkája A püspök a gondolat továbbvitelében a vigasztalás nehézségéről szól s arra a tévhitre mutat reá. amely a vigasztalást csupán udvariassági részvétlátogatásban próbálja kiélni. És ha valaki igazán akarna vigasztalni, mikor ilyen helyzetbe kerül, maga is érzi, hogy milyen tehetetlen s a szépen elgondolt szavak milyen üresekké válnak. Gátlásai vannak a vigasztalásra szorulónak is. Az egyház igazat m-ond, amikor vigasztal — állapítja meg a püspök jelentésében. Az egyház jól tudja, hogy a szenvedés véres valóság, amelyet nem lehet limonádéval enyhíteni és kendő- zéssel gyógyítani. Az egyház megmutatja a szenvedő em bernek az Isten szenvedő fiát. Nem azért, hogy Krisztus hasonlíthatatlan szén védésé mellett kisebbnek érezze az ember a maga szenvedését, hanem azért, hogy megmutassa benne az Isten csodálatos szeretetét, aki ezért a világért a legnagyobb áldozatot, Fiát is odaadta a kereszten. Különösképpen a mi evangélikus egyházunk érzi feladatát annak, hogy Isten kegyelmének ezt az evangéliumát hirdesse a szenvedő világnak. A kegyelmet csak az tudja értékelni. aki bűneivel tisztában van. Elemi és középiskolai tankönyvek élői egyezhetek a Tanügyi Köny ««boltban Nyirvizpaíota. Miaiszierium által kijelölt tanykönyvtizlet.
