Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)
1943-07-05 / 148. szám
9**4Uk««*t, ~ —-----fé kért ftitei ^ íra 12 fillér (Trianon 23.) Nyitegyh2&á, 1949. julius 5. XI évfolyam 148 (3049.) tiárrt Héttő spt&vgiÖ0éf ét fci*dóhívatkh Skítblvava. 1 3«rt*t*&u4k£ »átírnám: 47.139. MA-13 « POLITIKAI NáPIL&P * 2U6fiá*té#: 1 hónapra 3.20, negyedévre Ö.20 £ Elcsüggedt, ellanyhult, cinikus, hitét vesztett országot sem én, sem senhi más nem tud a világnak e forgatagában megmenteni — mondotta Kállay MII dósa AÍEP nagy választmányának ülésén A Magyar Élet Pártjának szabolc»vármegyei nagyválasztmánya szombaton délben 12 árakor az Iparosszékház nagytermében ülést tartott. Az ülésre a vármegye valamennyi községe elküldte képviselőit s így a MÉP választmányi ülése egy egész vármegye hittevése volt a kormány politikája mellett. aAz ünnepi díszbe öltöztetett iparosszékház nagytermét zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség. Az ülésre érkező miniszterelnököt és kíséretét az iparosszékház kapujában Lakner Béla ipartestületi elnök a következő szavakkal üdvözölte: — Megtisztelve érzi magát a nyíregyházi iparostársadalom attól, hogy Nagy- méltóságod az iparosszékház falai között szól a város illetve az egész ország közönségéhez. Engedje meg nekem, hogy mint az Ipartestület elnöke kegyelmes uramékat üdvözölhssem. r Kívánom, hogy Kegyelmes Uram minden munkáját Isten áldása kísérje. Arra kérem Kegyelmes Uramat, hogy az iparosságtól fölötte értékes támogatását a jövőben se vonja meg. Az össziparosság nevében nyújthatom Kegyelmes Uramnak önzetlen támogatását és Kegyelmes Uram iránt érzett teljes bizalmát. Isten hozta! A miniszter,elnök melegen fogadta az üdvözlő szavakat s körültekintve ezekkel a szavakkal juttatta ifejezésre érzését: — Csupa ismerős arcok ! Az üdvözlés után Belovay Hona és ; Pusztai Jutka Kállay Miklósnét és vitéz ; Jékey Ferencnét egy-egy rózsacsokorral i üdvözölték. A miniszterelnök ezután kíséretének J tagjaival, a teremben egybegyült nagykő- ! zönség- állandó éljenzése között, az | emelvényre ment. A nagyválasztmány ülését a Magyar Hiszekegy elmondása után vitéz Jékey Ferenc főispán a következő szavakkal nyitotta meg: Vitéz dr. Jékey Ferenc elnök: A mi Kehidünk Kállösemjén Nagyságos Pártvezér Úr ! Pártunk mnden egyes tagjának érzelmeit tolmácsolom akkor, midőn Nagyméltóságodat mély tiszteletünkről és sze- retetünkről biztosítom. Ez a tisztelet és szeretet teljesen független attól a magas közjogi méltóságtól, melyet Excellenciád Kormányzó Urunk bizalmából jelenleg betölt, hiszen mikor az országos politikából rövid időre kikapcsolódva, mint falusi földesúr élt itt köztünk, akkor is vezére volt ennek a vármegyének, akkor is kérdőleg tekintettünk a mi Kehidánk, Kállósemjén felé, ha nehéz problémák megoldása előtt álltunk. Most pedig több mint egy éve büszkeség dagasztja minden szabolcsi ember ! mellét, ha a Szent György-térre néz, i ahonnan Nagyméltóságod a világtörténe- ! lem legnagyobb háborúja közepette biz- j tos kézzel irányítja nemzetünket és bölcs vezetésével itt oly viszonyokat teremt, melyekre minden külföldi csak irigykedve nézhet. Kérjük a Gondviselést, adjon erőt Excellenciádnak, hogy történelmi feladatát továbbra is jó egészségben betöltve, ávezethesse ezt a nemzetet a győzelmes és boldog békébe. Adja a magyarok Istene, hogy így legyen ! Felkérem Nagyméltóságodat beszéde j megtartására. Kállay Miklós miniszterelnök beszéde a felelősségről, bizalomról Nagy figyelem között emelkedett ezután szólásra Kállay Miklós miniszterel)- nök s többek között a kővetkezőket mondotta: Kedves Barátaim t Köszönöm az Elnök Úr hozzám intézett kedves és megható szavait, mert hiszen olyan húrokat pengetett meg, amelyek mindnyájunknak a legkedvesebbek, amelyek otthonunkra, szőkébb hazánkra. az azokhoz fűződő «sálakra emlékeztetnek. És csakugyan, amikor tegnap vonatra szálltam, hogy lejöjjek közétek és gondolkozni kezdtem azon mit is mondjak, mit is szálljak s más nem jutott eszembe, mint Petőfi verse, amelyet gyermekkorunkban tanultunk és sokszor elszavaltunk: ,,Egész úton hazafelé azon gondolko- dám, miként fogom köszönten! rég nem látott anyám," Tudjátok a verset, nem is mondom tovább. A szavak nehezen jutottak a költőnek és nehezen jutnak nekem is eszembe. Szeretnék erre a földre csak ráborulni, mint édesanyát megcsókolni és ezzel kifejezni mindent, amit érzek akkor, amikor az egész ország élén állok és annak minden lélekzetéért felelősséggel viseltetem és amit különösen érzek akkor, amidőn szülővármegyémben megjelenek és ide Nyíregyházára hazajövök. És valahogyan ahelyett, hogy nagy politikai gondolatokat szövögettem volna, gyermekkori emlékeim jutottak eszembe. Az a Pacsirta-utcai ház, amely ma már talán nem is a régi nevét viseli, amelyen apáink ismerték, ahol születem. A vár- megyeháza. ahol gyermek voltam. Emlékszem annak a háznak a szellemére, amelyben felnőttem és amelyet az idősebbek biztosan ismernek. Eszembe jut az iskola, Orsovszky bácsi, eszembejut az evangélikus gimnázium. Mindezek a dolgok erős szálakkal kötnek ide Nyíregyházához és Szabolcs megyéhez. Ehhez a magyar élethez, ehhez a különös levegőhöz. amely ebben a vármegyében kialakult. Minden gondolatom valóban csak az volt. hogy jövök az édesanyámhoz haza,, neki kell nyakába borulnom és ezzel kifejezésre juttatnom minden érzésemet. Ahogy bevezető szavaimban mondottam. innen indultam meg közületek. Innét, itt kezdtem meg a közigazgatási pályámat egy községi jegyzői hivatalban és azóta becsülöm mint az ország napszámosai között legtöbbet dolgozót és a legkevesebb napibért élvezőt, de a mai súlyos és nehéz időkben a legtöbb munkát végzőt, a falu jegyzőjét, (Hosszantartó taps.) Ott kezdtem, azután közigazgatási gyakornok voltam. Fiatalon, mint főispán fia négy évig voltam fizetéstelen j közigazgatási gyakornok. Fiatalok, tehát ne siessetek annyira, mert ilyen idők is voltak ebben az országban és lesznek még ismét. Ne mámorosodjatok meg a mai idők rohanásától és a mai lehetőségeknek könnyű, ránkváró rózsás perspektíváitól, hanem készüljetek arra, hogy megint lehetnek ilyen idők. Poliikai pályámat is itt kezdtem meg, hiszen alig 28 éves koromban voltam képviselőjelölt. Itt láttam meg a világot és úgy látom mai is. ahogyan annakidején látni megtanultam. Amit az országba viszek, azt mind innét, ebből a földből viszem. És hogy nem rossz helyről indultam el, annak legnagyobb bizonyítéka az, hogy annyi nagy magyar mozgalom, annyi magyar nemzeti megnyilvánulás, mind politikai, mind pedig kulturális vonalon a keleti végekről indult el. Innét a párciumból, a keleti felvidéki vármegyékből, Erdélyből vittük az ország felé a lelkesedést mi vittük a megindulást. Ezt a szellemet vittem én innét magammal. Hogy hogyan sáfárkodom, azt a történelem fogja eldönteni. Sokan szokták ezt mondani. Csakhogy ma tényleg történelmi időket élünk. Olyan időket élünk, amelyekben mindfen tett, minden szó és cselekedet felelősséget jelent az ország jövendő sorsával szemben. Ma minden felelősség — a sors úgy hozta, hogy — énrajtam nyugszik. Felelős vagyok azért, ami történt és ami történni fog ebben a országban. A napi munkám talán könnyebb része a dolognak. A reggeltől—estig tartó munka az, amit láttok és amit figyelemmel kísértek. De nem láthatjátok az éjszakai töprengéseket, a lelkiismeretvizsgálást, hogy jól csinálom-e a dolgomat, jól felelhetek-e majd a magyar töténelem jövendő kialaulása után. Ez tette egy év alatt fehérré azt a hajat, amelyet még barnán vittem el innen közületek. Ma mindennap ilyen problémák állnak' előttünk s ezért mondom, hogy ma az országot kormányozni, fenntartani, előrevinni, jövőjét megalapozni mással, mint bizalommal nem lehet. — A bizalom kérdéséről beszéltem. A bizalom az a munkatárs, amely nélkül nem lehet és senki nem tud kormányozni. Mirl Szegeden is mondottam, más, mint bizalom, önérzet, elhivatottság és halhatatlanság tudata ezt a nemzetet fenn nem tarthatja. Csak a magunk erős hite, akarata és görcsös ragaszkodása ahhoz, hogy magyarok vagyunk tud megmenteni és fenntartani bennünket. Én nem látok más kötelességet a nemzet részéről, minthogy ebben az öntudatban. hitben éljen. Elcsüggedt, ellanyhult, cinikus, hitét- vesztett országot sem én, sem senki más nem tud a világnak e forgatagában megmenteni. Nem szabad, hogy elcsüggedés következzék be nemzetünk jövőjébe vetett hitében. Ne csüggedjetek el. akik a mindennapi élet hibáit éppen úgy ismeritek, mnt én, — hiszen az egész ország baja az én kezembe fut össze. Akik nem érik el a haladásnak, az előremenetelnek, a vagyonosodásnak pillanatnyi sikerét, amely most oly kecsegtetően és meg- szédítően áll sokak előtt, azok se csüggedjenek el. Elmúlnak a bajok, ha megmaradunk tiszta magyar lélekkel. Ebben az országban értékes társadalmi rétegek, elsősorban a tísxtví- selőosztály nem fog elpusztulni — ezt Ígérem és fogadom 1 Múló bajok a maiak, még az is, hogy egyes társadalmi rétegek aránytalanul
