Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)

1943-07-31 / 171. szám

Faddy Otmárt áthe­lyezték Nyíregyházáról A Ferences Atyák tartományfőnöksége a diszpozíciók kérdésében való döntés során Faddy Otmár atyát, a nyíregyházi rendház főnökét szélesebb hatáskörű be­osztásba helyezte át Nyíregyházáról, Az új nyíregyházi házfőnök Ritner Marian atya lett. Faddy Otmár távozását mély őszinte fájdalommal veszi tudomásul Nyír­egyházán mindenki, nemcsak a szorosab­ban vett hívők tábora, a katolikus tár­sadalom, hanem mindazok, akik a szebb, jobb jövő kialakítását nem politikai el­méletek és rendszerek felüleme kedésé­től, hanem a múlt romboló áramlatitól fer­tőzött ember belső, erkölcsi átformá ódá- sától és azoktól az erőhatásoktól várják, akik egyéniségük tiszta csengésével, pél­daadásuk elhitető erejével, szavuk, agili­tásuk önzetlen javítószándékaitól várják. Faddy Otmár lelket nevelő és erősítő hatása olyan lendületes, hogy ittléte a szellemi és erkölcsi építés nagyvonalú mnukásságát és eredményeit jelentette. Lelkigyakorlatai, Credo-gyülés rendezései a játszótér megszervezésének nagy szo­ciális hatása, missziós útjainak párat an erőkifejtése olyan értékek, amelyeket nem nélkülözhet a keresztény népi, nem­zeti társadalom veszteség nélkül. Emléke eleven energiák el nem veszhető sugár­zásában marad meg, szeretetünk és há­lánk soha el nem múló visszhangja lesz az ő nevének. Utódja Ritner Marian, mint a missziós ié- lekmunka kiváló szervezője ismert és működését bizalommal várják a nyíregy­házi hívek. Utazásnál a változó életmód zavarja a rendes emésztést. Ez émelygést, fejfájást okoz. Ne felejtse hogy utazáshoz szükséges a n ' jó hashajtó, y] A1* letartóztattak egy tolvaj leányt A nyíregyházi rendőrkapitányság bűn­ügyi osztálya tegnapelőtt letartóztatta Leszkoven Julianna 20 éves, Róka-zug 13 szám alati lakost, aki még a testvé­rét is meglopta. Gazdasszonyától hazug üzenetekkel pénzt csalt ki, ezenkívül még néhány apró lopás terheli lelkiismeretét. Leszkoven Julianna ügyében a nyomo­zás már befejeződött, a tolvaj fiatal leányt *nár át i$ kísérték az ügyészség fogházába. Zsebtolvajok elemelték aranyóráját áz állomásén Kertész Vince Máv nyugdíjas tisztvise­lő lopás áldozata lett a Debrecen—Szol­nok között közlekedő vonaton. Utazás közben egy fiatalember lépett Mindenféle nyárfa, fűzfa, fenyőfa, akác- és tölgyrönköt vesz a Nam ényi asztaloiűiem Nyíregyháza, Szent István ut 56 I mellé és megkérdezte, hány óra. Kertész készségesen elővette aranyláncon függő arany zsebóráját «és megmutatta a fiénak. Er egy darabig még a közelében tartózko­dott majd eTfünt. Később vette ésste a ■károsult, hogy vele együtt eltűnt az aranyóra is. Feljelentést tett a rendőrségen az is­meretlen zsebtolvaj ellen, aki boszorká­nyos ügyességgel láncostól tudta zsebéből kilopni az aranyórát. Kára 1500 peng-. A rendőrség megindította a nyomozást. Megásta barátja sirgödrét, amely beomlott és eltemette őt Különös szerencsétlenség Harsány községben Megdöbbentő szerencsétlenség történt Harsány községben. A temetőben Repey József 20 éves gazdalegény sírt á-sott egy kedves jóbarátjának. Ezzel a munkával a gyászoló családon is segíteni akart. Már befejezte a síiásást, teljesen készen volt a gödör, amikor egy kosárral a kezében a gödör fenekén maradt földet kezdte szedegetni, hogy simára planirozza a sír­gödröt. Munkája közben a sírgödör egyik oldala rádölt és a föld teljesen elborí­totta a szerencsétlen fiatalembert. Vele együtt dolgozott egy barátja is, akit csak övig takart el a földréteg. De ő sem tudott szabadulni a hatalmas súlyú földből. Csak órák múlva találták meg az eltemetett két embert, mire azonban Re­pey Józsefet kiásták a föld alól, már ha­lott volt. Megfulladt a földréteg alatt. A halálos szerencsétlenséget jelentet­ték a hatóságoknak s miután senkit sem terhel felelősség a halálesetért, az ügyészség megadta a temetési engedélyt.-«<331 NHSSffia ÜHH Hol Galt meg Petőfi ? Habár a mai napon július 31-én, már 94-ik évfordulója van Petőfi eltűnésének, még most sem tudjuk teljes bizonyság­gal megállapítani halálának idejét és he­lyét. De hogy a nemzet nem felejtette el nagy költőjét, annak élénk bizonyílé- ga, hogy nem múlt el év, sőt hónap, hogy valamelyik fővárosi, vagy vidéki napilapban, hetilapban, esetleg folyóirat­ban Petőfi eltűnéséről ne írtak és egye­sek a segesvári csatatéren való halálát következetesen kétségbe ne vonták vol­na. Bár a segesvári csata a magyarokra nézve igen nagy vérveszteséggel járt és számosán fogságba kerüllek, mégis elég sokan menekültek meg arra, hogy ha Pe­tőfi csakugyan a íehéregybázi síkon esett volna el, arról egybehangzó vallomást tegyenek. De mily különbözők ezeknek az úgynevezett szemtanuknak Petőfi elesté- re vonatozó biztos adatai. Szurka György huszár állítólag vagy két puskalövésnyit vitte lován Petőfit, mikor két kozák támadta meg őket. — Petőfi kétségbeesetten ugrott le a lóról, egy kukoricás felé futott, melynek szé­lén a két kozák azán le is vágta. Felté­telezhetők-e a szabadság dalnokáról, hogy másodmagával gyáván megfut a két ko­zák elől, hogy tenyérnyi széles kardját ki sem húzva, védelem nélkül engedi ma­gát lemészároltatni? Gróf Haller József adatai szerint Pető­fi lándzsaszúrástól sebesült meg, és pe­dig súlyosan. Csonta János földmíves szekerén a már megásott sírhoz vitte, aho1 Vámos György sírásó látta, hogy a holttestek eltakarításával megbízott orosz katona Petőfit még élve a közös sírba dobta. Feltételezhető-e Csonta János fu­varosról, ki a holttesteket szekérre rak­ta, hogy felismerve a sebesült Petőfit, megmentését valami úton-múdon meg ne kísérelje és Vámos György sírásóról, — hogy egyetlen orosz katonával szemben a nép által bálványozott költőt még élve eltemetni engedje? A Pesfi Divatlap szerkesztője, Vahot Imre, kinek lapjába Petőfi, mint segéd- szerkesztő dolgozott megint másként ad­ja elő Petőfi elestét. Szerinte a csata egyik szünetében Bemet váratlanul hat kozák támadta meg. amit látva Petőfi, gróf Lázár Albert és Zeyk Domonkos, azonnal a megtámadott fővezér segítsé­gére siettek. Állítólag akkor esett volna el Petőfi, pisztolygolyótól találva. íme, mily ellentét a két ,,szemtanú" előadása között. Az első esetben a hősiességéért kitüntetett költő gyáván megfuamodik s a jelen esetben a túlerővel nem törődve azonnal vezére segíségére siet. Aztán kér­dem, szászszor kérdem, feltétlezhető-p a legvérmesebb csatákban is oly hidegvérű Bemről, ki sebesült ujját, lováról le sem szállva, vágatja le, ki az ágyúját elrabol­ni készülő kozákra egyszerű korbáccsal támad, hogy fiakén szeretett hadsegéd­jét, Petőfit s a 48-as idők eszményi ka­tonáját, az óriáserejű Zeyket, úgy en­gedi lemészároltatni, hogy ő maga is fegyvert ne fogjon és személyes bátorsá­gával is ne biztosítsa közös győzelmü­ket? És gróf Lázár Albert, ki Bemmel együtt szintén megmenekült, miért nem nyilatkozott azonnal a csata után Petőfi elestéről, vagy Bem törökországi jegyze­teiben miért nem emlékezik meg ked­venc költője hősi haláláról? Bizonyára azért, mert elestét egyikük sem látta. Szendrey Júlia legújabban fölfedezett ismeretlen levele se derít fényt erre a sejtelmes ügyre. Ezen levél szerint, mely­ben Szendrey Júlia férje elhunytál udvarszáki hadparancsnokra hivatkozik, ki a csata helyén talált egyik hullában öltözete és alakja után ítélve, Petőfit vél­te felismerni,, Petőfinek a segesvári csatatéren való eleséséről ezeken kívül volt még számta­lan egymástól merőben eltérő vallomás is. — Hogy mennyire véges az emberi elme, annak legjellemzőbb bizonyítéka rettegett kritiusunk, Gyula Pálnak a Bu­dapesti Szemlében 1869-ben Jókai leg­újabb műveiről írt bírálatának Petőfire vonatkozó része. Gyulai keményen elíté­li Jókait Petőfi haláláról írt ingadozó megemlékezése miatt és határozottan ál­lítja, hogy az oroszok a magyar szabad­ságharc leverése után minden foglyot átadtak az osztrák katonai hatóságoknak és semmi biztos adatunk nincs arra néz­ve, hogy a kivonuló oroszok egyetlen magyar foglyot is elhurcoltak volna ma­gukkal. Gyulai Pál eme sziklaszilárdsággal ki­mondott véleményét, ha nem is hamaro­san, de annál meggyőzőbben cáfolta meg az első világháború s a Petőfi sírja után kutató lelkes utazók számos és hiteles feljegyzése. Az első világháborúalkalmával fogság­ba esett magyar katonák ugyanis több helyen találkoztak a 49-ben elhurcolt magyarok ivadékaival, akik már nem ma­gyar nyelven ugyan, de büszkén hivat­koztak magyar származásukra, és Petőfi orosz fogságba eséséről és ottani elhuny­téról is tudomásuk volt. Csak Petőfi el­temetésének helyében és a halálozás ide­jében volt némi ingadozás. De hiszen ez, Petőfi természetét ismerve, érthető is. Valószínű, hogy Petőfi oroszországi rő- rövid élete alatt több helyen is lakott és lehetséges, hogy valamelyik sírkő nem is az ő, hanem ottan született és elhunyt gyermekének hamvait takarja. A volt magyar hadifoglyok Petőfire vo­natkozó adataihoz hasonlóképpen nyilat­kozott egyik-másik hozzánk került orosz hadifogoly is. Még 1818-ban, működésem helyén, Kiskállóban, magam Í9 beszéltem egy orosz hadifogollyal, aki akkor már tökéletesen bírta a magyar nyelvet s aki az oroszok között meglepő • általános mű­veltséggel bírt. Földmíves ember létére, — bizonyára végzett pár középiskolát ,— jól rajzolt és festett, és meglehetősen is­merte az orosz irodalmat is. Egyik be­szélgetésem alkalmával eszembejutott meg kérdezni, hogy mit tudnak ők Petőfiről? Már nevének hallatára is csillogtak sze­mei s nagy elragadtatással szólott róla, mint a népszabadság egyik legkiválóbb apostoláról. Egész határmozottsággal ál­lította, hogy Petőfi csakugyan Szibériá­ban élte le rövid életét s ott is lett el­temetve, szerinte 1856-ban. Az általa mondott helyre már nem emlékszem. Sír­ját az ottani orosz nép még most is sze- retetel gondozza. Valóban igaz lehet Cserép József dok­tornak az a megállapítása, hogy a csata tragédiái, de fenséges végjelenetét bá­muló költő semmivel sem törődve, beke­rített társaival szinte észrevétlenül ke­rül az oroszok fogságába, mint az Jókai Mór is Az uolsó vers, és az Utolsó go­lyó című elbeszélésében oly szépen meg­írta. Vájjon élne-e Petőfiről az orosz nép ajkán annyi, bár nem teljesen egységes legenda, ha ő már a segesvári csatában' elesett és orosz földre sohasem lépett volna? Bizonyára nem! Bár a jövő Isten kezében van, de mi mégis bízunk a németek ésszövetségesei- nek erejében és bízunk a magyar kitartás ban. Azonban bármiképpen alakuljon is a háború további sorsa, egy boznyos, a magyar nemzet költőjét nem feledheti el. Az orsozokkal kötendő béke egyik pont­jának kell lennie, hogy az akori orosz kormány engedje meg, illetve minden erejével támogassa a magyar kormány ki­küldöttjeit az esetleg ott eltemetett Pe­tőfi sírjának feltárásában. Rektor József. Uránia Filmszlioháx. Julius 3l augusztus 1 2 Szombat, vasárnar, hétfő A legnagyobb szi es filmköltemény Hungária Fimszínhás, Ju'ius 3 A j gusztus 1 Szombat vasárnap Egv ifjú Ieánys7iv történe e akire ráillik nagy költőnk, Vörösmarty Mihály gyö nyörii verssora: , Hervadása liliomhullás volt Ártatlanság képe s a bánaté . . A vidékiek kívánságára szombat és vasárnap délelőtt matiné 16 éven felöli film! Jókai Mór ha'háiai : legényéből ké­szült hatalmas fi malkotás Szereplői Kiss Ferenc U<ay Csortos Mezev María, Rózsahegyi Jön Muráti Li i remek filmje Jön Igen vagy nem? Előadások kezdete V»5, V»7, 7*0 Vasárnap Va3, Vső, 727, 7*J éra

Next

/
Thumbnails
Contents