Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)

1943-07-31 / 171. szám

4. oldal. (Trianon 23.) 1943 (állas 31. wmmmmmmmmmmmtm J-.1 jó alvó Irtás Harsányt Zsolt Sokat dolgozó embernek nagy sor éle­tében az alvás. Egy kedves olvasóm megsejtette hogy nekem is annyi ba­jom van az alvással, mint neki, Ö mond­ta el nekem a jó alvóról szóló törté­netet, hadd irigyeljem én is, ha ő irigyeli. A jó alvó ma már nem gyerekember, nyugalmazott igazgató-helyettese egyik előkelő pénzintézetünknek. A szóbanfor- gó történet idején azonban csak harminc esztendős volt, tartalékos tüzértiszt a tizenkettes had osztályt üzér ezredben. — Nevezzük úgy, hogy János. A kaszárnyát a régi Hajt sár-úton emelte a békebeli hadvezetőség, ma Hungária-útnak hívják azt az utat. Onnan a Hajtsár-útról indultak a tüzérek Ör­kény felé, ahol évente az élestöltésű gyakorlatokat tartották. Végigporoszkál- tak az egész városon, ki a Soroksári-út felé az országúkra, János meg éppen a Soroksári úton lakott. Elég kényelmet­len volt neki úgy indulni Örkénybe, hogy pirkadatkor a Soroksári-útról íiákkeren elment a Hajtsár-útra, onnan pedig ugyanazon az útvonalon vissza az ágyúk­kal együtt Örkény felé. Ezt különösen azért nem kedvelte Já­nos, mert a hiábavaló jövés-menés ide­iét az alvásból kellett elvennie. Mikor a porfelhő mélyén elcsörtetett lakása előtt, sóhajtva gondolt arra. hogy tulajdonkép­ben elég volna most kijönnie a kapun és csatlakoznia bajtársaihoz. Áthatott volna egy órácskával többet. És nála az alvás nem volt kismiska. Ha téli reggelen a cseléd jött kelteni, előbb baltával verte le a Meidinger-kályha belsejéra rakódott salakot. János felesége rémülten mene­kült a borzasztó lárma elől a fürdőszobá­ba, a szomszéd lakásokban mindenki föl­ébredt, csak János aludta tovább a kály­ha tőszomszédságában mélyen és éde­sen az igazak álmát. Nem is volt olyan egyszerű felébreszteni. Hosszadalmas mű­tét volt ez. felesége és cselédje végez­ték. kezükben hidegvizes mosdótállal és spongyával. Egyszóval János lement Örkénybe gyakorlatra, azt illendően elvégezte, aztán társaival együtt jött vissza a fő­városba. Pokoli volt a hőség, az út a kavargó porban a zörgő ágyúkkal két na­pig tartott. De végül is egy keddi napon tizenkét óra felé rekkenő melegben be­értek a Soroksári-útra. János meglátta messziről lakása lefüggönyözött ablakait és halálos fáradtságában kimondhatatlan vágy fogta el a sötét szoba hűvös ágya után. Gondolt merészet és nagyot, odaugra­tott a rangidős főhadnagyhoz: — Kérlek szépen, hagyjatok most en­gem hazamenni. Minek menjek én a Hajtsár-útra hőségben, porban, holtfrad- tan, hogy aztán megint visszajöjjek? Az üteget ti is hazaviszítek, este majd je­lentkezem a vacsoránál. — Ha megígéred hogy adomázni fogsz. iTOiöLcsriesEMm és szőlővessző sz'ikség' Utót Már most biz­tosítsa HoJács üntéiiyisfcolált ktdapest, III. Flórián-tér 3. ígérte János, hogyne ígérte volna. — Mert ő volt az ezred legtréfásabb embe­re, a tiszti étkezdében roppantul szeret­ték is érte. Most tehát boldogan lecsú­szott a lóról, átadta a kantárszárat a tűzmesternek és beszaladt a házba. Míg a többiek poroszkáltak tovább, ő már serényen dobálta le magáról az átizzadt egyenruhát és folyatta a csapot a fürdő­szobában, hogy jó hideg legyen a víz. Remekül érezte magát a hűvös magány­ban, nem volt a lakásban egy lélek sem, az asszony a Balatonon nyaralt, a cse­lédleányt elengedték falura nyári sza­badságra. Nem tellett bele egy félóra, János már feküdt az ágyban. Még át­tekintette napirendjét: alszik másfél órát utána elmegy valahová ebédelmi, a délutánt ellógja, este bemegy a kaszár­nyába. Azzal elaludt. Arra ébredt fel, hogy nagyon éhes. Jól el talált aludni. Megnézte az óráját, az megállóid. Nem baj, világos van még, nem lehet olyan későn. Derekasan meg­mosdott és felöltözött. De már kezdett feltűnni neki. hogy túlságos a csend a nagy bérházban. — Sem jövés-menés, sem gyermekzsivaj, sem villamoscsengés, sem szekérzörgés. Kimegy a folyosóra ott sepreget a vici. Hány óra, mondja? Megállt az órám. — Négy óra elmúlt, kérem. János visszament a lakásba és gondol­kozni kezdett. Másként nem lehet az, mint hogy nem délután négy óra van, hanem szerdán reggel négy óra. Egy kicsit bizony elaludt. A vacsoráról is el­maradt. No, sebaj reggel hatkor van a rukkolás, oda még kényelmesen elérke­zik. Talán nem is indulnak pontosan, még reggelizni is lehet. Háromnegyed hatkor már ott volt a ka­szárnya udvarán. De jaj, reggelizni már nem lehet. Ott áll az üteg készen az udvaron mindjáit indulnak, sőt már kö­zeledik a kapitány szikár alakja, János gyorsan felpattan lovára, odarugtat a eugja elé, kirántja a kardját: — Herr Hauptmann, melde gehorsamst, zwei Geshütze! A kapitány komor, visszautasító arc­cal tiszteleg. Pedig Jánoshoz máskor igen nyájas szokott lenni. Vájjon mi ütött hozzá? Indult az üteg a rákosi me­ző felé. Mikor a kapitány hüvelybe ereszti a kardját, ez a , ruht" jele, tisztek odakapatnak hozzá rágyújtanak, megin­dul a terefere. János azon veszi magát észre, hogy a kapitány nem válaszol neki. Lead egy adomát, a kapitány nem nevet. Ennél­fogva a többiek sem nevetnek. Mi lelte ezeket? — Mondd, — szól János a segédtisztnek — mi baj az öregnek velem? — Kérlek, — felel a segédtiszt szára­zon — kissé túlmégy a határon. Hogy már tegnapelőtt nem jöttél vacsorára, jól van. Hogy tegnap egész nap nem jelent­keztél, hát elvégre az is megesik, De az mégis illő lett volna, hogy legalább el­nézést kérj a kapitány úrtól. János elámul. — Mondd csak. — kérdi vészes gya­núval, — milyen nap van ma? — Csütörtök. — Úgy. Akkor kezdem érteni, miért vagyok olyan rettenetesen éhes. A Bénél Maiénak megtalálták a bél világcsoda egyikél Berlin. Az a tény, hogy a német kato­nák a leningrádi fronton a hét világcso­da egyikét, még pedig a híres „gottorfi glóbust“ megtalálták és biztonságba he­lyezték, a kultúrvilág figyelmét hosszú idő után újból a gottorfi hercegek egyko­ri kis fejedelmi székhelyére, a schleswigi Gottorf várára irányítja, ahol a tudomá­nyoknak és művészeteknek virágzó hajlé­ka volt. A sz,ámo9 jelentős művészeti és tudo­mányos berendezés közül, amelyek Got- torfban igen magas európai személyisé­gek csodálatát keltteték fel, a globus ki­emelkedő helyen állott. Keletkezését a gottorfi hercegek egyik művészetek iránt leginkább rajongó tagjának, III. Frigyes­nek köszönhetjük, aki a súlyos szoron- gatatások ellenére, amelyeket kis orszá­gának a 30 éves háború idején el kellett viselnie. Gottorf szellemi életét igen ma­gas fokra emelte. Udvari matematikusá­nak és könyvtárosának. Adam Olearius- nak, a sokoldalú tudósnak tanácsára olyan glóbust készíttetett, amely valóban az egész világot bemutatja kicsinyben. A gottorfi szép ,,hortus novus“ főrészeként keletkezett a híres globus-kert, a Her- kules-tóval. A herceg itt Otto Jageteufel építészeti felügyelő által 1651—1654 kö­zött egy perzsa stílusban épült három- emeletes alkotmányt, az úgynevezett Friedrichsburgot emeltette, amely több különlegesség mellett a híres glóbusnak is őrző helye volt. Ez a globus egy vörösrézből készített negyedfél tonnás súlyú gömb volt, amely­nek belsejében a tengely körül elhelye­zett korpádon 12 személy ülhetett és on­nan szemlélhették a csillagok mozgását. Egy vízmérő által hajtott rendkívül mű­vészi szerkezet hozta mozgásba a csilla- goikat, amelyek pontosan végezték ki­csinyben a nagy csillagok előírt pályafu­tását. A napot egy hatalmas kristály ábrázolta. A bolygók aranyozott ezüst­korongok voltak. A bolygók pályáját kó­rok jelölték, az állatöv 12 csillagképét szimbolikus képekkel ábrázolták. A gló­bus belsejébe ajtó nyílott, amelyet Schleswig-Holstein címere díszített. A globus külsején a föld felszínének föld­rajzi viszonyai voltak ábrázolva. Frigyes Vilmos, a nagy brandenburgi választó-fejedelem gottorfi tartózkodásá nak idején órák hosszat időzött a glóbu# belsejében és teljes csodálatának nyilvá­nítása mellett nagy sajnálatát fejezte ki, hogy kényezerült egy olyan művészet szerető urat, mint aminő a gottorfi her­ceg, haddal megtámadni. Nagy Péter cár a Gottorf szermpontjából annyira sze­rencsétlen kimenetelű északi háború be­fejeződése után Schleswigbe jött és a legnagyob érdeklődéssel figyelte a nagy szerű gottorfi berendezéseket. Legin- j kább lekötötte érdeklődését azonban a | glóbus, amelytől szinte el sem tudott válni. Röviden kifejeze kívánságát, hogy j a globus tulajdonába juthasson és végül is Gottorf ura kénytelen volt a cárnak ., ajándékul" felajánlani. így vándorolt a gottorfi vár glóbusa, a hét világcsoda egyike Szentpétervárral. A szállítás igen nagy nehézségeket oko­zott. Eckernfördeből hajón vitték a Ke­leti-tengeren keresztül, sok viszontagság között. A cár székhelyén 1705-ben állí­tották fel. Egy nagy tűzvész alkalmával ólomialazatának részei megolvadtak. En­ne kellenére még megtudták menteni. — Hosszú idő után a lehetőséghez képest megfelelően hajtották végre a restiurálá- sát, végül a Pétervár melletti Carszkoje Seloban levő császári palotában állítot ták fel. A német katonák most itt talál­ták meg és így a híres globus visszake­rült hazájába. — Arcképes kerékpárigazolvány kap­ható JÓBA-papíriialetben. Baross Szövetség tagjainál vásároljunk! Hartpf Lajos posztó» szövet és textil üzlete MUREGYHiZi, VáY áMi OTCá 2 SZil. Vidéki ember már tudja: Voofilokli vezet az alja. Villásreggelit, ekédet, vaoeorát kap, Ízes étket. Vagy baráti sörözésre Vbsraiis várja veadégségbe. Italszükségietét Rác* Gábor nun es likőrgyárából szerezze be. — Bocskay utca 6. Stibt Giftfiinii Divatárut, st/sul ás szövetet vásároljunk Mayer Ágoston divatárajteietében. Tel. 28-88 — Külön nagybani osztály. — vSHBSI Nyíregyháza, Zrínyi Ilona a. £ Legmegbízhatóbb beszar** si forrás mindennemű cipőárukban. Alapítási év 1900. Téíetoii 25-7$ Könyv, papír, írószer Fábiánnál Bethlen ufci 5. Telefon : 21-00 — D»n at nr ált-mész bevéket-Madá* jegyzék fizet kapható JÓBA papír- üzletében, Bethlen-a tea 1. szára.

Next

/
Thumbnails
Contents