Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)

1942-12-07 / 277. szám

(jTríanon 23.) 1942 december 7. Nyiryidék ä oZabolcsi HÍRLAP 3. «Ids: Olyan viharban élünk, amelyben senkísem vonulhat el az eresz alá . . . Lelkes szeretettel köszöntötték névünnepe alkal­mából Dudás Miklós hajdudorogi püspököt Vasárnap szívet-lelket mélységes hó­dolattal eltöltő püspöki szentmise és lel­készavatás volt a gör. kát. templomban. A szentmisét Dudás Miklós hajdudorogi püspök mutatta be fényes segédlettel a Kormányzó Úr Öfőméltósága nevenapja alkalmából. Az impozáns ősi szertartási! templomi aktuson a közönség megtöltöt­te a templomot és hálatelt szívvel áldo­zott a küzdő és reménykedő nemzet, az ősi vallás nagy eszményeinek. A szent­mise keretében a püspök Soltész Mihály lelkészt szentelte fel a magasztos hivatás útjára. A szentmise után Dudás Miklós püspök fogadta a nevenapja alkalmából eléje járuló küldöttségek és tisztelgők üdvözlését. A püspöki káptalan küldött­ségét Bányay Jenő pápai prelátus, nagy- pérpcst, a gör. kát. egyházi tanács és képviselőtestület .küldöttségét Mihalo- 'vicb Sándor kanonok, plébános, főespe­res, egyházi elnök, a kir. kát. gimnázium küldöttségét Hommer László igazgató, ax állami líceum és tanítóképző-intézet -küldöttségét Dobanics János igazgató ve­zette Dudás Miklós püspök elé, a róm kát. egyháztanács és képviselőtcstülel nevében Török Dezső apátkanonok, fő- esperes, plébános egyházi és Korompay Károly dr. világi elnök jelent meg a püspöki aulában. E küldöttségek mellett a társadalom számos vezető egyénisége tisztelgett a magyar görögkatolikusság lelkes, agilis és általános szeretettel kö­rülvett föpásztoránál. Dudás Miklós püspök az üdvözlésekre adott válaszában lendületes szavakban fejezte ki hitét és meggyőződését a krisztusi eszmék őrük értékeinek válto­zatlan világformálásában, az örök igazsá­gok győzelmében és hangoztatta, hogy a ma dúló viharban, miként a halhatat­lan inspirációjú nagy szén! Miklós tet­te helyt kell állam minden poszton a kereszténység életigazságai mellett,, mert ebben a viharban senkise húzód hátik a magánosság és visszavonultság eresze alá. A püspök szavai, amelyek a névnapi üdvözlés alkalmát is apostolkodó lélek­kel alkalmazták a hit, a győzelmi biza­kodás erőstésére, mély hatást keltetet­tek és a keresztény világrész mind egy­ségesebb kialakulását szolgálták. A felvidéki honvédek hőstette (Honvéd haditudósító század. Kuntár Lajos hdp. őrmester.) Régi időben a hadseregek vezérei és alvezérei együtt küzdöttek a katonáik­kal, együtt buktak el, vagy vitték dia­dalra zászlóikat a harcmezőn. A hadigé­pek nagyarányú fejlődése megváltoztatta a háború képét s az új harcmodorok más szerephez juttatták a hadvezéreket, parancsnokokat. Az elmúlt világháború­ban követelmény volt, hogy a magasabb parancsnokok távol legyenek az ellen­ségtől, hogy annak minden behatásától mentesen vezethessék hadműveleteiket. A közvélemény ennek alapján még ma is úgy vélekedik, hogy a magasabb pa­rancsnokok biztos távolból irányítják egységeik mozdulatait s az első vona­lakba csak a legritkábban látogatnak el. Ezzel szemben a valóság az, hogy had­műveleti egységeink parancsnokságai meglepő közelségben vannak az ellen­séghez és parancsnokaink szinte napon­kint látogatják az első vonalakat. Magasabb parancsnokaink felkeresik az első vonalat, ha támadást készítenek elő, ha védelmi intézkedésre van szük­ség, ha buzdítani, ha dicsérni, vagy ju­talmazni kel!. Felkeresik a vonalakat, vállalva mindenben katonáink sorsát, meghallgatják azok örömét, bánatát. Tudják azt, hogy a rájuk bízott ezrek nemzetünk színe-javából valók, tehát fokozott mértékben kell rájuk vigyázni, óvni az elkerülhető veszélyektől s úgy intézkedni, ahogy az, az adott körülmé­nyek közt a legjobb, a legcélravezetőbb. Ezek járnak az eszemben most, amikor altábomagy-hadtestparancsnokunk, és vezérkari főnökünk kíséretében igyek­szem a Don partján védelemben levő felvidéki zászlóalj arcvonalszakaszába. A zászlóalj tegnap fényesen sikerült vál­lalkozást hajtott végre a Donon túl. — Nagy Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt egy századerejű csoport átkelt a Donon az ellenség nyolc nagyobb és harmincöt kisebb földerődjét megsemmi­sítette, harmincnégy foglyot ejtett s na­gyobb mennyiségű tűzfegyvert zsákmá­nyolt. Emellett az ellenségnek körülbe­lül 110—129 fő veszteséget okoztt. A hadtestparancsnok a sikeres vállalkozás­ról szóló jelentés vétele után nyomban gépkocsiba ült, hogy mindjárt a helyszí­nen, ott, ahol a vállalkozás történt, megjutalmazza a vállalkozásban részt veit bátor fiait. Nem messze járunk már a Dontól, amikor hirtelen megszakad a folyót el­takaró domb vonulat. Teljesen nyílt te­rületen haladunk tovább. Ezüstösen fénylik előttünk a Don. Túlsó oldalán szétlőtt tornyú templom látszik. A kö­rülötte meghúzódó házak vörös katonák szállásai. A falu mögött emelkedő domb­vonulat valószínűleg ellenséges ftgyelő- hclyekkel van tele. Kellemetlen érzés viágos nappal, kitűnő célpontként gép­kocsizni az ellenség szeme előtt. Az út oly gödrös, hogy szinte lépésben halad­hatunk csak. Máskor biztosan csapkod­nának már körülöttünk az ellenség ak­navetőinek lövedékei, de most úgylát­szik még mindig a tegnapi veszteség ha­tása alatt állanak. Egyik, Donra futó horhos szájánál vár a rohamvállalkozást végrehajtó szá­zad zászlóaljának parancsnoka törzsé­vel. Itt hagyjuk gépkocsijainkat s gya­log ereszkedünk le a cserjés horhosba. Alig száz méterre a Dontól, nem mész- sze a vállalkozás színhelyétől feszes vigyázzban várnak a vállalkozás hősei. Kilencvennégy hős, báterszívű, v állal - Icozókedvü magyar! A hadtestparancsnok megáll soraik előtt. Tekintetét lassan végighordozza a kemény férfiarcokon. Kiolvasom tekinte­téből, hogy szeretné megölelni vala­mennyi fiát, katonáját. A pillantása szin­te simogatja a hős fiúkat, aki könkéntes vállalkozásukkal újra öregbítették a ma­gyar katona jóhírét s bizonyságát adták ország-világ előtt hogy bátran dobban a magyar szív hazájától messze, több ezer kilométer távolságban is. Szeretet, meg­értés és nagyrabecsülés tölti meg ezt a kis völgyet. S ennek a megkapó hangu­latnak különös aláfestést ad a mindun­talan felhördülő ágyuszó s a különböző tzfegyverek hangvegyiilete. A világháborút járt vitéz katona csak áll katonái előtt. Látom, amint összevil­LEFHOVIT ZSIGMOND sftsddUs lannak a katonaszemek s érzem, hogy ebben a hangulatban újabb és újabb hőstettek elszántsága születik meg! . .. — Látom, büszkék vagytok arra, hogy jelentkeztetek erre a vállalkozásra! — szólal meg a hadtestparancsnok. — S valóban boldogok lehettek és büszkék is! Én bíztam sikeretekben és tudtam, hogy vállalkozástok szép eredményt hoz. Reményem nem csalt meg s most nemcsak én, hanem az egész hadsereg büszke iátok. Szükség van az ilyen vál­lalkozásokra, mert az ilyen cselekedetek egyrészt fogyasztják, másrészt pedig megfélemlítik az ellenséget. Most láthat­tátok, amit különben már úgyis tudta­tok, hogy az ellenség harciértéke meg sem közelíti a tieteket. Háromszor ak­kora volt az ellenség, mégis sikerült tel­jesen megsemmisítenetek. Segítsen meg benneteket továbbra is a magyarok Is­tene és adja, hogy még sok ilyen sike­res váilalkc-zástok legyen, mert a teg­napit követhetik újabbak is! Ugy-e? — Igenis! — tör fel egyszerre kilenc­vennégy torokból. S ez az „igenis“, mint valami fergeteg hömpölyög a szűk horhosban, aztán fel­kapja az őszi szél s viszi, sodorja át a Donon, megremegtetve a bunkerok s erdők levegőjét. Úgy hangzik ez, mint ke­mény izenet oda túlra. Az orosz úgylát­szik fel is fogja ennek a hangorkánnak mély értelmét mert hirtelen, ideges or­dítással megszólal két-három aknavető. A lövedékek itt robbannak a horhos szé­lén, de a kisded sereg áll mozdulatlanul szereteti hadtestparancsnoka előtt, aki nem törődve az orosz idegességével, ,,pihenjt“ vezényeltet s elvegyül honvé­déi között. Szeretettel s közvetlenül elbeszélget több honvéddel. Egymásután szólítja meg a fiúkat. Egyiktől ezt, a másiktól azt kérdezi. Főképpen a vállalkozás egyes moUzzanatai felől érdeklődik. — Hát neked mi bajod? — kérdezi az egyik bepólyált fejű honvédet. — Egy kis szilánkot kaptam! — feleli illedelmesen a kérdezett. —■ De semmi az egész, csak soha nagyobb bajom ne legyen! Aztán egy átlőtt sisakon áll meg a hadtestparancsnok tekintete. A sisak alatt barnaarcú. fiatal őrvezető moso­lyog. — Szovjet puskalövedék lyukasztotta át! —• mondja, de olyan hangon, mintha természetesnek venné, hogy az egész közelről kapott lövedék átütötte sisak­ját s neki mégsem történt semmi baja. Király Vincének hívják az őrvezetőt. Tószegi földmívesfiú. A vállalkozás alatt egymaga 85 kézigránátot dobott az el­lenségre. Mint mondják, alig győzték hordani neki a ,.pótlást". — Úgy járkált a bunkerok közt, mint otthon szokott vasárnap délután a lá­nyok között — mondja Radnay István zászlós, a szakaszparancsnoka. Többször is kellett figyelemztetnem, hogy fedezze magát s ne kísértse az stent. Hiába be­széltem azonban neki, úgy viselkedett, mint egy megszállott s ujjongot, ha az eldobott kézigránátja teiibetaiált. A hős örvezetőről megtudom még, hogy amikor egyik éjjel orosz géppiszto- lyosok próbálkoztak betörni a zászlóalj védőszakaszába, Király Vince éppen a géppuska felállításával volt elfoglalva; hirtelen három orosz tört rá. Őrvezetőnk nem vesztette el lélekjelenlétét, felkap­ta géppisztolyát s mikor az csütörtököt mondott, ütőeszközül használva, minf- három támaóját harcképtelenné tette. —• Nem azért születtem pénteken és tizenharmadikán, — jegyzi meg moso­lyogva Király Vince —• hogy minden va­cak orosz golyó eltaláljon! A hadtestparancsnok büszkén veregeti meg a y,szerencsés" napon született honvéd vállát s mosolyogva figyelmez­teti, hogy azért csak vigyázzon magára, mert kár lenne érte, ha egyszer mégis csak eltalálná egy golyó. Aztán hossza­san elbeszélget még több katonájával. Ebédre is velük marad s együtt eszik a párolgó marhapörköltet. A német hadijelentés este már rádión adta tudtul a felvidéki honvédek e si­keres vállalkozását... Kél hírhedt nyíregyházi tolvaj a vádlottak padján Az egész országot végiglopták A nyíregyházi törvényszéken szomba­ton délelőtt két hírhedt tolvaj került a vádlottak padjára. Groszmann László és Katz Antal, mindketten nyíregyházi lakosok, szövet­keztek arra, hogy városról-városra jár­va minden elvihető kerekpárt ellopnak. Nyíregyházán kezdték ,,működésü­ket“. Hetekig lopták a gazdátlanul és őrizetlenül hagyott kerékpárokat. Ami­kor már forró volt lábuk alatt a talaj, Szatmár városába tették át székhelyű­_________________________UJ FŐVÁROSI MŰVÉSZNŐK!. U J SLÁGER MŰSOR! Várady Magda és Kozák Irén enekel esténként r a népszerű Gynreské Étteremben BESSENYEI TÉR. két. Itt is naponta követtek el újabb és újabb kerékpárlopásokat, majd innen Budapestre utaztak. A lopott kerékpá­rokat szétszedték, a gumikat leszerel­ték, az alkatrészeket külön-külőn elad- tá. Tekintélyes összeget gyűjtöttek ösz- sze, vidám és könnyelmű életet éltek a fővárosban. Lokálokban pezsgőztek, majd amikor elfogyott a pénzük, tovább indultak üzleti" útra. Szolnokra utaz­tak és néhány kerékpárt onnan is elhoz­tak. Debrecenben, Ujfehértón garázdál­kodtak a tolvajok. Groszmann Lászlót és Katz Antalt Budapesten elfogták és Nyíregyházára kísérték. A két kerékpártolvaj bűn­ügyében szombaton tartott főtárgyalást a nyíregyházi törvényszéken dr. Arad- ványi Endre büntető egyes bíró. A két megrögzött bűnöző beismerte a .kerékpárlopásokat, azonban már nem is emlékeznek .arra, hogy hol jártak és melyik városból mennyi kerékpárt lop­tak. A törvényszék a főtárgyalást elna­polta. mert a sértettek nem jelentek meg a tárgyaláson.

Next

/
Thumbnails
Contents