Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)
1942-12-07 / 277. szám
(jTríanon 23.) 1942 december 7. Nyiryidék ä oZabolcsi HÍRLAP 3. «Ids: Olyan viharban élünk, amelyben senkísem vonulhat el az eresz alá . . . Lelkes szeretettel köszöntötték névünnepe alkalmából Dudás Miklós hajdudorogi püspököt Vasárnap szívet-lelket mélységes hódolattal eltöltő püspöki szentmise és lelkészavatás volt a gör. kát. templomban. A szentmisét Dudás Miklós hajdudorogi püspök mutatta be fényes segédlettel a Kormányzó Úr Öfőméltósága nevenapja alkalmából. Az impozáns ősi szertartási! templomi aktuson a közönség megtöltötte a templomot és hálatelt szívvel áldozott a küzdő és reménykedő nemzet, az ősi vallás nagy eszményeinek. A szentmise keretében a püspök Soltész Mihály lelkészt szentelte fel a magasztos hivatás útjára. A szentmise után Dudás Miklós püspök fogadta a nevenapja alkalmából eléje járuló küldöttségek és tisztelgők üdvözlését. A püspöki káptalan küldöttségét Bányay Jenő pápai prelátus, nagy- pérpcst, a gör. kát. egyházi tanács és képviselőtestület .küldöttségét Mihalo- 'vicb Sándor kanonok, plébános, főesperes, egyházi elnök, a kir. kát. gimnázium küldöttségét Hommer László igazgató, ax állami líceum és tanítóképző-intézet -küldöttségét Dobanics János igazgató vezette Dudás Miklós püspök elé, a róm kát. egyháztanács és képviselőtcstülel nevében Török Dezső apátkanonok, fő- esperes, plébános egyházi és Korompay Károly dr. világi elnök jelent meg a püspöki aulában. E küldöttségek mellett a társadalom számos vezető egyénisége tisztelgett a magyar görögkatolikusság lelkes, agilis és általános szeretettel körülvett föpásztoránál. Dudás Miklós püspök az üdvözlésekre adott válaszában lendületes szavakban fejezte ki hitét és meggyőződését a krisztusi eszmék őrük értékeinek változatlan világformálásában, az örök igazságok győzelmében és hangoztatta, hogy a ma dúló viharban, miként a halhatatlan inspirációjú nagy szén! Miklós tette helyt kell állam minden poszton a kereszténység életigazságai mellett,, mert ebben a viharban senkise húzód hátik a magánosság és visszavonultság eresze alá. A püspök szavai, amelyek a névnapi üdvözlés alkalmát is apostolkodó lélekkel alkalmazták a hit, a győzelmi bizakodás erőstésére, mély hatást keltetettek és a keresztény világrész mind egységesebb kialakulását szolgálták. A felvidéki honvédek hőstette (Honvéd haditudósító század. Kuntár Lajos hdp. őrmester.) Régi időben a hadseregek vezérei és alvezérei együtt küzdöttek a katonáikkal, együtt buktak el, vagy vitték diadalra zászlóikat a harcmezőn. A hadigépek nagyarányú fejlődése megváltoztatta a háború képét s az új harcmodorok más szerephez juttatták a hadvezéreket, parancsnokokat. Az elmúlt világháborúban követelmény volt, hogy a magasabb parancsnokok távol legyenek az ellenségtől, hogy annak minden behatásától mentesen vezethessék hadműveleteiket. A közvélemény ennek alapján még ma is úgy vélekedik, hogy a magasabb parancsnokok biztos távolból irányítják egységeik mozdulatait s az első vonalakba csak a legritkábban látogatnak el. Ezzel szemben a valóság az, hogy hadműveleti egységeink parancsnokságai meglepő közelségben vannak az ellenséghez és parancsnokaink szinte naponkint látogatják az első vonalakat. Magasabb parancsnokaink felkeresik az első vonalat, ha támadást készítenek elő, ha védelmi intézkedésre van szükség, ha buzdítani, ha dicsérni, vagy jutalmazni kel!. Felkeresik a vonalakat, vállalva mindenben katonáink sorsát, meghallgatják azok örömét, bánatát. Tudják azt, hogy a rájuk bízott ezrek nemzetünk színe-javából valók, tehát fokozott mértékben kell rájuk vigyázni, óvni az elkerülhető veszélyektől s úgy intézkedni, ahogy az, az adott körülmények közt a legjobb, a legcélravezetőbb. Ezek járnak az eszemben most, amikor altábomagy-hadtestparancsnokunk, és vezérkari főnökünk kíséretében igyekszem a Don partján védelemben levő felvidéki zászlóalj arcvonalszakaszába. A zászlóalj tegnap fényesen sikerült vállalkozást hajtott végre a Donon túl. — Nagy Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt egy századerejű csoport átkelt a Donon az ellenség nyolc nagyobb és harmincöt kisebb földerődjét megsemmisítette, harmincnégy foglyot ejtett s nagyobb mennyiségű tűzfegyvert zsákmányolt. Emellett az ellenségnek körülbelül 110—129 fő veszteséget okoztt. A hadtestparancsnok a sikeres vállalkozásról szóló jelentés vétele után nyomban gépkocsiba ült, hogy mindjárt a helyszínen, ott, ahol a vállalkozás történt, megjutalmazza a vállalkozásban részt veit bátor fiait. Nem messze járunk már a Dontól, amikor hirtelen megszakad a folyót eltakaró domb vonulat. Teljesen nyílt területen haladunk tovább. Ezüstösen fénylik előttünk a Don. Túlsó oldalán szétlőtt tornyú templom látszik. A körülötte meghúzódó házak vörös katonák szállásai. A falu mögött emelkedő dombvonulat valószínűleg ellenséges ftgyelő- hclyekkel van tele. Kellemetlen érzés viágos nappal, kitűnő célpontként gépkocsizni az ellenség szeme előtt. Az út oly gödrös, hogy szinte lépésben haladhatunk csak. Máskor biztosan csapkodnának már körülöttünk az ellenség aknavetőinek lövedékei, de most úgylátszik még mindig a tegnapi veszteség hatása alatt állanak. Egyik, Donra futó horhos szájánál vár a rohamvállalkozást végrehajtó század zászlóaljának parancsnoka törzsével. Itt hagyjuk gépkocsijainkat s gyalog ereszkedünk le a cserjés horhosba. Alig száz méterre a Dontól, nem mész- sze a vállalkozás színhelyétől feszes vigyázzban várnak a vállalkozás hősei. Kilencvennégy hős, báterszívű, v állal - Icozókedvü magyar! A hadtestparancsnok megáll soraik előtt. Tekintetét lassan végighordozza a kemény férfiarcokon. Kiolvasom tekintetéből, hogy szeretné megölelni valamennyi fiát, katonáját. A pillantása szinte simogatja a hős fiúkat, aki könkéntes vállalkozásukkal újra öregbítették a magyar katona jóhírét s bizonyságát adták ország-világ előtt hogy bátran dobban a magyar szív hazájától messze, több ezer kilométer távolságban is. Szeretet, megértés és nagyrabecsülés tölti meg ezt a kis völgyet. S ennek a megkapó hangulatnak különös aláfestést ad a minduntalan felhördülő ágyuszó s a különböző tzfegyverek hangvegyiilete. A világháborút járt vitéz katona csak áll katonái előtt. Látom, amint összevilLEFHOVIT ZSIGMOND sftsddUs lannak a katonaszemek s érzem, hogy ebben a hangulatban újabb és újabb hőstettek elszántsága születik meg! . .. — Látom, büszkék vagytok arra, hogy jelentkeztetek erre a vállalkozásra! — szólal meg a hadtestparancsnok. — S valóban boldogok lehettek és büszkék is! Én bíztam sikeretekben és tudtam, hogy vállalkozástok szép eredményt hoz. Reményem nem csalt meg s most nemcsak én, hanem az egész hadsereg büszke iátok. Szükség van az ilyen vállalkozásokra, mert az ilyen cselekedetek egyrészt fogyasztják, másrészt pedig megfélemlítik az ellenséget. Most láthattátok, amit különben már úgyis tudtatok, hogy az ellenség harciértéke meg sem közelíti a tieteket. Háromszor akkora volt az ellenség, mégis sikerült teljesen megsemmisítenetek. Segítsen meg benneteket továbbra is a magyarok Istene és adja, hogy még sok ilyen sikeres váilalkc-zástok legyen, mert a tegnapit követhetik újabbak is! Ugy-e? — Igenis! — tör fel egyszerre kilencvennégy torokból. S ez az „igenis“, mint valami fergeteg hömpölyög a szűk horhosban, aztán felkapja az őszi szél s viszi, sodorja át a Donon, megremegtetve a bunkerok s erdők levegőjét. Úgy hangzik ez, mint kemény izenet oda túlra. Az orosz úgylátszik fel is fogja ennek a hangorkánnak mély értelmét mert hirtelen, ideges ordítással megszólal két-három aknavető. A lövedékek itt robbannak a horhos szélén, de a kisded sereg áll mozdulatlanul szereteti hadtestparancsnoka előtt, aki nem törődve az orosz idegességével, ,,pihenjt“ vezényeltet s elvegyül honvédéi között. Szeretettel s közvetlenül elbeszélget több honvéddel. Egymásután szólítja meg a fiúkat. Egyiktől ezt, a másiktól azt kérdezi. Főképpen a vállalkozás egyes moUzzanatai felől érdeklődik. — Hát neked mi bajod? — kérdezi az egyik bepólyált fejű honvédet. — Egy kis szilánkot kaptam! — feleli illedelmesen a kérdezett. —■ De semmi az egész, csak soha nagyobb bajom ne legyen! Aztán egy átlőtt sisakon áll meg a hadtestparancsnok tekintete. A sisak alatt barnaarcú. fiatal őrvezető mosolyog. — Szovjet puskalövedék lyukasztotta át! —• mondja, de olyan hangon, mintha természetesnek venné, hogy az egész közelről kapott lövedék átütötte sisakját s neki mégsem történt semmi baja. Király Vincének hívják az őrvezetőt. Tószegi földmívesfiú. A vállalkozás alatt egymaga 85 kézigránátot dobott az ellenségre. Mint mondják, alig győzték hordani neki a ,.pótlást". — Úgy járkált a bunkerok közt, mint otthon szokott vasárnap délután a lányok között — mondja Radnay István zászlós, a szakaszparancsnoka. Többször is kellett figyelemztetnem, hogy fedezze magát s ne kísértse az stent. Hiába beszéltem azonban neki, úgy viselkedett, mint egy megszállott s ujjongot, ha az eldobott kézigránátja teiibetaiált. A hős örvezetőről megtudom még, hogy amikor egyik éjjel orosz géppiszto- lyosok próbálkoztak betörni a zászlóalj védőszakaszába, Király Vince éppen a géppuska felállításával volt elfoglalva; hirtelen három orosz tört rá. Őrvezetőnk nem vesztette el lélekjelenlétét, felkapta géppisztolyát s mikor az csütörtököt mondott, ütőeszközül használva, minf- három támaóját harcképtelenné tette. —• Nem azért születtem pénteken és tizenharmadikán, — jegyzi meg mosolyogva Király Vince —• hogy minden vacak orosz golyó eltaláljon! A hadtestparancsnok büszkén veregeti meg a y,szerencsés" napon született honvéd vállát s mosolyogva figyelmezteti, hogy azért csak vigyázzon magára, mert kár lenne érte, ha egyszer mégis csak eltalálná egy golyó. Aztán hosszasan elbeszélget még több katonájával. Ebédre is velük marad s együtt eszik a párolgó marhapörköltet. A német hadijelentés este már rádión adta tudtul a felvidéki honvédek e sikeres vállalkozását... Kél hírhedt nyíregyházi tolvaj a vádlottak padján Az egész országot végiglopták A nyíregyházi törvényszéken szombaton délelőtt két hírhedt tolvaj került a vádlottak padjára. Groszmann László és Katz Antal, mindketten nyíregyházi lakosok, szövetkeztek arra, hogy városról-városra járva minden elvihető kerekpárt ellopnak. Nyíregyházán kezdték ,,működésüket“. Hetekig lopták a gazdátlanul és őrizetlenül hagyott kerékpárokat. Amikor már forró volt lábuk alatt a talaj, Szatmár városába tették át székhelyű_________________________UJ FŐVÁROSI MŰVÉSZNŐK!. U J SLÁGER MŰSOR! Várady Magda és Kozák Irén enekel esténként r a népszerű Gynreské Étteremben BESSENYEI TÉR. két. Itt is naponta követtek el újabb és újabb kerékpárlopásokat, majd innen Budapestre utaztak. A lopott kerékpárokat szétszedték, a gumikat leszerelték, az alkatrészeket külön-külőn elad- tá. Tekintélyes összeget gyűjtöttek ösz- sze, vidám és könnyelmű életet éltek a fővárosban. Lokálokban pezsgőztek, majd amikor elfogyott a pénzük, tovább indultak üzleti" útra. Szolnokra utaztak és néhány kerékpárt onnan is elhoztak. Debrecenben, Ujfehértón garázdálkodtak a tolvajok. Groszmann Lászlót és Katz Antalt Budapesten elfogták és Nyíregyházára kísérték. A két kerékpártolvaj bűnügyében szombaton tartott főtárgyalást a nyíregyházi törvényszéken dr. Arad- ványi Endre büntető egyes bíró. A két megrögzött bűnöző beismerte a .kerékpárlopásokat, azonban már nem is emlékeznek .arra, hogy hol jártak és melyik városból mennyi kerékpárt loptak. A törvényszék a főtárgyalást elnapolta. mert a sértettek nem jelentek meg a tárgyaláson.
