Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-07-28 / 169. szám

a a&mm .SZÄBoiicsi KrolÄP (Trianon 23.) 1942 július 28. 4. oldal uns Komáromi honvédek hősies küzdelme a keleti fronton (M. ikir. 1. honvéd haditudósító szd. közlése, Sz. Kovács Imre hdgy.) A hóolvadástől a nagy támadás beáll­táig a bolsevista hordáknak igen sok idő állott rendelkezésre, hogy tartós véde­lemre berendezkedjenek. Ezt az időt alaposan ki is használták. Utak mentén a dombhajlatokban több tűzgép és tucat­nyi ember befogadására alkalmas erődít­ményeket építettek, A községek és vá­rosok bejáratait farönkökkel eltorlaszol­ták. Fontosabb gócpontok előtt három­vonalas védőrendszert készítettek. Tűz- rendszerüket előre megszervezték és a nagy támadás megindulásakor az akna­mezők mögött talán nyugodtan pipáltak és gondolták magukban: — Jöjjetek csak magyarok és néme­tek. itt ugyan nem fogtok átjutni! De a mi hadvezetőségünk sem tétlen­kedett, Repülőerőink már régen kihar­colták a légiuralmat és azóta tartják. Telderítőgépeink kitűzött feladattal min­dig berepültek az ellenséges légitérbe, ahol az erődítmények fekvését és az utakat fényképezték. Légiharcra ezek­ben az időkben nem is igen kerül sor. Az oroszok már egészen megszokták a magyar és német repülőgépek gyakori megjelenését és szentül meg voltak győ­ződve, hogy bombáink már kifogytak, mert ezek a gépek csaknem kivétel nél­kül bombázás nélkül tértek vissza. De ami késik, nem múlik. A közös hadvezetőség később egymásután adott parancsot a bombázó kötelékeknek rom­boló feladatok megoldására. Vasúti állo­másokat, hadiüzemeket és erődítménye­ket kellett bombázniok. Ezt a parancsot a repülők százszázalékban végre is haj­tották. Megtiltották azonban nekik, hogy az úton menetelő csapatokat bom­bázzák. Mert az utak előretörendő csa­pataink számára is szükségesek. Piló­táink ennek a parancsnak is eleget tet­tek. Békés olvasóink azonban egy pilla­natra sem ringassák magukat abban a hitben, hogy az orosz csapatok kénvük- kedvük szerint közlekedhettek, npm, mert pilótáink bombáikat az út mentén jobbról vagy balról tíz-tizenöt méterre dobták le és a bombák repeszei olyan pusztítást vittek véghez az ellenség so­raiban, hogy az útról pillanatok alatt el­tűnt a menetelő oszlop, utána pedig re­pülőink géppuskákkal szórták meg a menekülő csoportokat. A komáromiak előtt nincs akadály. A komárommegyei bakák egyik legfia­talabb zászllóaljparancsnokával, B. L, századossal beszélgetek, kérem, mond­jon valamit katonáiról. Ugylátszik azon­ban, hogy a százados úr nem a beszéd, hanem a cselekedet embere. Röviden csak ennyit mond: — Zászlóaljam kemény küzdelemben vett részt és embereim egytől-egyik meg­állották a harcot. Itt azután K. A, vezérkari százados vette át a szót, Ő a harcok alatt állan­dóan figyelemmel kísérte B. L. százados zászlóaljának küzdelmét. — Ez a zászlóalj — mondja — a tá­madás megindulásakor a hadosztály át­törési vonalának súlypontján kapott al­kalmazást. Parancsnoka példás magatar­tásával zászlóalját magával rántotta. Az aknamezőkön átjutva az ellenséges ellen­állást megtörték s villámgyorsan halad­tak a támadás célja fellé. Ahol valami ellenállás mutatkozott, ott B, százados személyesen jelent meg. Intézkedett a tűzgépek beállításánál, Személyes bátor­sága minden emberét felvillanyozta, s ro­hamra ragadta. Ennek tulajdonítható, hogy az egyébként igen szívósan véde­kező ellenség csakhamar megpuhult és megfutamodott. B, százados ezzel a lendü­lettel igen sok magyar vért mentett meg. A lendültesen előretörő zászlóaljat a szomszédságában harcoló fegyvertársak csak másnak délelőtt 11 órakor érték be akkor, amikor amaz már azt a parancsot kapta, hogy álljon meg és elszigeteltsé­gében tartson ki addig, amíg .jobb és bal szomszédjai beérik. B, századost ez a parancs nagyon hátrányos helyen érte. Hogy a terepben jól megkapaszkodhas- sék, valamit vissza kellett volna vonul­nia. Ezt azonban az ellenség megtorpa­násnak, a gyengeség jelének foghatta volna föl s vérszemet kapott volna el­lentámadásra. B. százados ezért merész lendülettel átvetette magát az előtte lévő folyón s a túlsó* parton lévő ellen­séges erődöket — bár tüzérségi támo- gatásabn nem volt része — harc nélkül vette be. Az oroszok látva a magyar zászlóalj mindent elsöprő lendületét, pá­nikszerűen ürítették ki állásaikat és vad futásban kerestek menedéket. B. száza­dos zászlóalja érte el először a kitűzött célt. Az ő személyi merészségének kö­szönhető, hogy a folyó keleti oldalán igen erősen kiépített és a modern erődí­tések minden elképzelt elemével meg­szervezett, ellenséges védőállást úgyszól­ván vér nélkül tudtuk kézbe venni. Az itteni erődök bevételének különösen a további harcok kimenetelére volt nagy jelentősége. A védőállások előtt fatankokat alkalmaztak az oroszok. B. százados eddig csak restelkedve szerényen hallgatott, de itt közbeszólt: — Századparancsnokaim feladatuk ma­gaslatán állottak és a zászlótlj úgy ment előre, mintegy gépezet. A folyón való átkeléskor azonban meghűlt ereimben a vér. Az ellenséges bunkerek felől négy hatalmas páncélko­csi ijesztő tűzgépeinek csövei ásítoztak zászlóaljam felé. Egy pillanatra megtor- pontam. De amikor láttam, hogy nem mozognak és főként nem tüzelnek, úgy. döntöttem, hogy ezeket a szörnyetegeket kikerülöm. A kitérés sikerült is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a vé­dőállást az oroszok egymásután hagyják el. Közben a német zuhanóbombázók közeledtek felénk. Jeleztem, hogy min­den rendben van, de amikor a német pilóták meglátták a hatalmas páncélko­csikat, vércseként csaptak le és egy­másután oldották ki bombáikat. Utána még vagy négy német zuhanóbombázó vette észre a harckocsikat és szintén több bombát oldott ki felette. — Nagyon kíváncsi voltam ezekre a szörnyetegekre és a bombatámadás után előrementem, hogy megnézzem őket. Meglepődtem. De meglepetésem kelle­mes volt, mert ezek az orosz páncélos harckocsik egyszerű — fából készültek. Trüknek nagyon jó, de sok eredményt nem igen lehet elérni vele. Elszigeteltsé­gemben különösen a jobbszárnyat féltet­tem, mert itt nagy volt a szovjet ereje. Később azonban megtudtam, hogy a hé­zagra csapatokat indítottak segítségem­re, Később észleltem, hogy a másik olda­tomon lévő hézagot saját tüzérségünk ál­landóan tűz alatt tartotta. — A komáromi honvédek a nagy ro­ham után félnapi pihenőt kaptak. A pi­henőt mindegyikőjük borotválkozással, mosakodással és tisztálkodással töltötte, Egy kicsit elgondolkodik, majd így folytatja: — Boldogan mesélték egymás között, hogy az egyik erdőcsoportban sikerült egy nagyobb orosz csoportot bekeríte­niük, Közben az ezredparancsnokságtól kijött egy magasabbrangú tiszt, közölte, hogy már nemcsak ez erdőt kerítették be, hanem egy másik katlannak is be­zárták a száját. Az oroszok mindig nyugatról várják a magyarokat és eddig még csaknem ki­Szombati számunkban megemlékez­tünk arról a kemény magyar magatartás­ról, amelyet a MÉP vármegyei szervező titkára. Farkas Lajos dr. a kommün ide­ién tanúsított. Farkas dr, cikkünkkel kapcsolatban levelet írt szerkesztősé­günknek és a következőét írja: A „Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap“ folyó hó 25-i számában csekély személyemmel foglalkozó cikkel kapcsolatosan tiszte­lettel kérem alábbi soraim közlését: Az 1929-btn megjelent ,,Szabolcs vár­megye Fejlődése és Kortörténete“ című munka foglalkozik a nyírbaktai járás történetével. Itt le kell fektetve lenni, hogy: A forradalmak, a kommunizmus és az oláh megszállás ideje alatt a nvírbaktai járás élén olyan ember állott, mint Kubínyi Zoltán főszol­gabíró, aki hűen ősi hagyományaihoz, nemcsak rendületlenül kitartott magyarsága mel­lett, de kockára tette nem egyszer éle­tét, letartóztatták, elhurcolták s csak hosszas szenvedés után engedték szaba­don Debrecenből. Segítő társai voltak a nehéz időkben Hajdú Miklós ref. esperes, — Véghseő Dániel gk. esperes, Csanádv Andor ura­dalmi intéző, Pócz Béla igazgató-tanító és dr. Szabó Géza orvos, aki mint front­harcos ffőhadnagy csapatostól szerelte le a vörös katonákat, kockáztatta életét nagyon sokszor s csak annak köszön­hette életét, hogy a Nyírbaktára kiren­delt terrorcsapat parancsnokával: Al­mássy századossal együtt harcolt az olasz fronton. Első helyet kellett volna azonban említenem dr. Szabó Géza édes­apját. Szabó Antal nyug. csendőr alhad­vétel nélkül keletről törtünk be állá­saikba. A nagy hadigépezet különben is si­mán gördül előre. Jobbról mellettünk a tüzérség lövi az erdőt. Felettünk zuhanó­bombázók húznak el, hogy a következő pillanatban az ellenség felett kioldják halált osztogató bombáikat. A gyalogság pedig egyre szőkébbre húzza a zsákot, úgyhogy a bentrekedt ellenség már ful­dokol benne. Az oroszok tömegesen ad­ják meg magukat. Kiéhezve, lerongyolódva, remegő ke­züket magasra emelve bújnak elő az er­dőből. Két magyar honvéd nyolcvanas csoportot kísér be a városba; ott már háromezer fogoly várja, hogy mi lesz á sorsa. Farkas Lajos ár. nagyot, aki a nyírbaktai járás pa­rancsnoka volt. Ez az ember 12 tagból álló különítmé­nyével rendet teremtett a nyírbaktai já­rás területén. Egy-két községben kivé­gezte a fosztogató és rabló hordák veze­tőit. Súlyos sebesültek és halottak hátra­hagyásával menekülni kényszerítette a nyírmadai „köztársasági királyt“: Csesz- lai Györgyöt. Neki köszönhette a járás azt is, hogy az oláh megszállás alatt az oláh katonák nem merészeltek oly sok atrocitást elkö­vetni, mint más helyen. Nem folytatom, nagyon sokat tudnék írni a vörösök garázdálkodásáról, a tö­meges oláh kivégzésekről, a székely hadosztály fegyverletételéről, hiszen ez a szomorú aktus, ennek írásbeli része is a Kubínyi Zoltán főszolga­bíró lakásán játszódott le. Csak egyet szabadjon megemlítenem: Nem voltunk mi hősök, mi csak sze­rény dolgozó magyarok voltunk. akik becsülettel eleget tettünk kőte lességünknek. Midőn a szíves közzétételért már elő­re is hálás köszönetét mondok, vagyok megkülönböztető tiszteletem kifejezése mellett igaz magyar barátsággal őszinte híved: Dr. Farkas Lajos, a honsz, ügy, igazgatója, a MÉP, vm. szerv, titkára. — KULI TINTA és mindenféle gyártmányú töltőtoll-tinta kopható: JÓBA papír-írószer üzletben, Bethlen u. 1. Telefon 20—77. * # * TT HAJDUSZ0B0SZL01 GYÓGYFÜRDŐ ma már európai hírű. Fedett gyógymedencék, ivócsarnok, inhalatórium, strandfürdő, hullám­fürdő. Páratlanul eredményes fürdő, ivó és beíélegző kúrák. A „Szo- boszlói Gyógyvíz“ és a szénsavval telitett „Hajduviz“ mindenütt kap­ható. A fürdőt Hajdúszoboszló 73 és 78 fokos sós- jódos-- brómos- hidrokarbonátos hévvzíei táplálják. 3000 liter forróviz percenként. Ma­gyar és németnyelvű ismertetővel készséggel szolgál a fürdő Igazgatósága * $ * Itt a nyár — igynnk sÖFt I Keressük fel Vesszős László Hungária Éttermét és sörözőjét (Bessenyei tér) ahol friss csapolásban világhírű Bak-Szent János vilá­gos szalon és sötét bajor sörök állandóan kaphatók. Telefouszámok : 29—53 és 27—53, Badar Marilla és Kiss a két kitűnő fővárosi énekesnő szerepel esténként az Abbázia fcávéházban Zempléni Müller Lajos ás zenekara játszik. E0ÉSZ NiP NYITVA. Nem voltnak hősök, csak szegény, dolgozó magyarok — Írja levelében

Next

/
Thumbnails
Contents