Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1940 (8. évfolyam, 275-298. szám)

1940-12-24 / 294. szám

1*. ohW NYÖARIDÉK SZABOLCSI HÍKIAP (Trianon 21.) 1940 december M, Aknaszlatinaról: Nyíregyházának A SÓ SZIVE Irta: Krompachi Holló Lenke A szél erősen fujt és amig hallgattam, arra gondoltaim, hogy az alföldi szél hópelyheket hajt maga előtt és ezért a dallama is egészen más. Mig a kárpátaljai szél egy egészen újszerű dalt hoz magával a havasakból. Apró, kis fugák vannak bepne, a fenyők büszke kiáltásai. Mert büszke ifa a fenyő, nem hajlik a Itérsa felé. Az akác azonban kinyújtja a karját a szomszédja felé és addig hajlik, amig hozzá nem ér, hogy azt megsimogassa ... A havasokból jövő dallama a szélnek azonban megfogott és hiába cibálta a hajamat, álltam és hallgattam. Orgona zúgott benne és láttam magam előtt a havasokat, amikor a napsugár briliáns ékszereket varázsol rájuk. A csillogásra felfigyel • fenyő és amint megrázza magéit, éppen olyan hangot ad, mint amikor a hegedűs keze belékap a hegedű húrjába. Tartott a koncert. Tomlbolt az orkán. Majd a számok után taps következett. Havasi koncert — gondoltam — és mint aki nem tud betelni a muzsikával, csak álltam mozdulatlanul a Ferencz-bánya kapuja előtt. — Mit hallgat? — kiáltotta túl egy férfihang az orkán zúgását. — Koncertet! — Ezért tett meg ilyen hosszú utat ilyen ítéletidőben? — Nem! Ezt otthon is hallga ihattam volna. — Hanem? Miért? — Hívott a hánya... — Még ilyet nem hallottam! — Csodálatos, de éppen úgy vagyok a bányával, mint otthon a kórház műtőjével. — Nem magyarázná meg ... ? — De igen! Szeretem! — ? !... — Mind a kettő titokzatos. A műtő az árnyéknélküli lámpájával, a csipeszeivel, az összes csillogó műszereivel. És azzal, hogy ott szenvedést szüntetnek meg. Életét mentenek meg! — 'És a bánya? — Ha lent vagyok a bányában, Látogasson el a szép Z( Lutherpalota. Telefon 311. Süteménykülönlegességek, torták, alkalmi megrendelések olcsó árak mellett készülnek hallom a föld lélekzetét... és az a tudat, hogy felettünk dübörög az élet és ebből oda nem hallatszik semmi. És szeretem a bányászokat, mintha testvéreim volnának és könnyekig meghat, amikor látom, hogy imádkoznak közösen, mielőtt a lift levinné őket a mélybe ...! — Költő! — A bánya beszél hozzám és én megértem, amit mond ... — Ha így van, akkor jöjjön, leviszem! — •Menjünk! Rámlhúzitók a barna kabátot és pár pillanat múlva már láttam a színes villanylámpákat, amint ismerősen hunyorgattak felém a fehér falakról. A 2-ik Vágtérnél aztán magam maradtam. Fúrógépek dolgoztak éppen, majd csákányütések hallatszottak. Ekkor az volt az érzésem, ihogy a titokzatos bánya most egyedül csak az enyém. Hívott és én eljöttem hozzá... és beszél is nekem, csak még most nem tudom, hogy kiről és mit? Az órám ketyegett a csuklómon és az idő, amit nem lehet megállítani, repült. Egy nagy madárnak képzeltem el, fehér szárnyakkal. Megfehéredett az emberek sóhajtásától, amit felé küldenek. Szívszoirongtva várnak valamire, hogy csak jöjjön már vagy taszítanák el maguktól könnyes éjszakákon, hogy mielőbb múljék el a keserű pohár. És az idő, amit mi percekkel, órákkal számítunk és beosztunk, az a felhőkön túl nem más, mint egy áldott isteni szív dobogása. Talán egy óra egy dobbanás vagy egy nap. Ki tudja! Mi csak egyet tudunk, hogy azt az Isten méri ki felettünk!... — Szerencse fel! — hallatszott a 3-ik Vágtérből. Ügylátszik, hogy váltás történt, — gondoltam és odamentem. A .bányász éppen meghajolva próbált kivenni valamit. Mintha fészekből emelte .volna ki. — Ezt nevezik maguk a só szívének? — kérdeztem. A bányász, egy fiatal, sötétszamű ember, rámnézett. — Már ezt is tetszik tudni? — Hallottam! És azt is, hogy ezt adja a bányász annak, akit szeret. — Igaz! De nincsen annak mindig foganatja! — Pedig azt mondják, hogy aki kapja, sohase hagyja el a párját! — Én is annak adtam, akit szerettem és mégis elhagyott. Üres leitat a kicsi ház. Nem is tudom, hogy miért élek tovább?!... — Maga Méray Péter, ugy-e? — Igenis, az vagyok! Összes egyenrnhák zsinóros magyar ruhák, sport és estélyi ruhák készítését megbizhatéan, gondos kidolgozásban vállalja Németh uri és egyenruha szabé Luther-palota. Állandó szövetraktár. 8 Magyar Altalános Hitelbank Alapíttatott: 1867. — Sürgönyeim: HITEL Központ: Budapest V., József nádor tér 2-4 Alaptőkeéstartalékalapok 71.600.000 pengő. Fiókok és affiliált pénzintézetek hálózata. Levelezők a bel- és külföld minden fontosabb kereskedelmi gócpontjában. — Nyíregyházi íiók Zrinyi Ilona utca 7. sz. TELEFON: 112. SZÁM. — Ott laknak a füzesben. Abban a pirosltetejü kis házban? — Ott laktunk! — Miért csak laktak? — Mióta elment az asszony, meg a gyermek, nem tudok liaza menni. De egvszer majd vége lesz mindennek! ' — Pedig szép, rendes kis ház. Két | ablakkal a Tiszára és bent a kis szobában fehér bölcső ring, rózsaszín párna van bene... És felette kézzel faragott: Feszület! — Én faragtam! De a bölcső üres. — Dehogy üres! Benne kacag a kis Zsuzsa. A bütykös kézből a csákány hirtelen kiesett. És két sötét szem tüzelt az arcomra. — Teremlőatyám! — Onnan jövök éppen! Láttam, amikor megérkeztek: az asszony, meg a gyermek. — ... a kis Zsuzsi?! Nem fázott meg? — Nem! — És mit mondott az asszony? — Hogy a kis Zsuzsi hozta haza. Tegnap mondta először azt, hogy: apa! Messziről a fúrógépek zúgása hallatszott, egyéb semmi... Hallgattunk és mint amikor üvegbe vágnak egy kavicsot, úgy tört szilánkokra a csend, amikor a bányász megszólalt: — Éppen ma jöttek haza, mikor... — mondta és felnézett a magasba, ahol állványok völtak felszerelve. ?t... — Nagy a Te hatalmad, Istenem! Én pedig álltam szó nélkül és várftam, amiig újra munkába kezd. Rám nézett, felkapta a csákányt és sóval lett tele szemem-szám. De nem bántam, mert minden csákányütés ezt mondta: Zsuzsi! Zsuzsi! A lift ajtajában már várt a kísé| rőm. Olyan volt az arca, mintha csak ' azt mondta volna: | — Igazi nő, afci még a bányától i« |vár valami csodát... | — Köszönöm, hogy lejött elém, — | mondtam — és úgy tettem, mintha !l nem olvastam volna le a gondolatát f az arcáról. — Na és igazán hívta a bánya? — kérdezte. , — Nem! — Tudtam. — kiáltotta fel diadalmasan. — Mert .nem a bánya hívott, hanem egy bányászkéz faragta, festetlen: Feszület! Az orkán megszűnt. Már csak annyi volt, mint mikor a művész egy nagy hangverseny után kifárad és visszagondol a tapsra, virágra, szerelmes asszonyi suttogásra és hálából végig simít a hangszerén. Halk, edes zene volt ez, ímerit benne volt egy kis fenyő suttogása, amínit * mellette levő anyjának mondta, hogy ő még örömet fog vinni egy tiszaparti kis házba, annak a kaslánynak, aki most tanulja kimondani ezt a szót, hogy: Apa! Paitasan és aegklzliatéai eszkizll a villanyszerelési Munkákat Szikszay Menyhért villanyszerelési vállalati | Horthy Miklós tér 8. Telefon 864. ; Cslllárak, rádiók, kerékpárok nagy választékban és előnyös fizetési feltételek mellett Eabay Erzsébet fővárosi dizőz énekel a Gyureskó Étteremben SZOMBATON ESTE házilag készített DISZNÓTOROS VACSORA