Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)
Ajándékszám
SZÄj BÖLCS I wlrlAP (Trianon 19.) 1938 december hó. 3. oldal Szobor Pál Nyíregyháza város polgármestere: Nyíregyháza hívja és várja a Felvidék népét POZSONY ■Akik a világháború előtti Tiszán- { túl politikai-, társadalmi és gazdasá- j gi berendezését- ismerték, azok tud- j jak csak teljes értékében felbecsül- 1 ni Ungvár, Munkács és Beregszász ] hazatérését. Nekünk e hárem város f nemcsak az igazság elvi fényessége, ] nemcsak húszéves bilincsek feip-atfőivárosát és idegen csendőrök őrizték legtitkosabb lépéseit is. Micsoda könnytenger áztatta húsz éven keresztül erőszakos határainkat. A feltámadás éppen két gyász- ünneppel esik egybe. A komáromi tárgyalás október hatodikén kezdődött, a magyar történelem legszomorúbb halottainak gyász-ünnepén. A bécsi ítélet pedig az egyház által rendelt halottak napján, amikor le szoktuk rakni magunkról a világi hiúság köntösét. Az Isteni Gondviselésnek bölcsek az útjai, a mi ha- iottaink ezeréves élete volt az igazság, melynek győzedelmeskedni kellett. Nyíregyháza város Ungvári választotta édes testvéréül. Ezer éve így van, örökre így kell maradni. A vasútvonal is nyílegyenesen köti össze e két várost, melynek szíve akkor is egymásért dobogott, mikor Csapnál drótakadályok szakították meg a testvéri megértés útját-. Az örök barátság megpecsét elésére szorgos női kezek hímezik azt a selyem zászlót, melyen az angyalos magyar címer körül Ungvár és Nyíregyháza címerpajzsa ölelkezik ösz- sze. Egész Nyíregyháza készül erre a testvéri találkozásra, mikor nem kell már többé útlevél, nem kell álarc és béklyó a nyelvre, hanem szabadon szárnyalhat a magyar imádság magasztos éneke. Két évtized alatt tele volt életünk lemondással és keserűséggel. Gyermekeinknek fájdalmas reménységgel mutogattuk a -térképen a felvidéki városokat és magyaráztuk Hngvár, Álunk ács és Beregszász jelentőségét. Most egy már mivelünk. Mikor így először indulunk el Ungvár felé, köszöntjük a testvér magyar várost a régi Nyíregyháza jelmondatával: „Terjedjen fényed nagyra!“ tanása, hanem egyszerre megint erő és egészség, hozsánnakiáltás. A Nyírség nagy kertje bőven érleli a búzát, bort, gyümölcsöt és burgonyát, sokszorosan többet termel, mint amennyi gyermekáldásban gazdag családjainak szükséglete. Üj fogyasztó piacok alakulására termelését még fokozhatja is. Most -húsz évi rabság alatt azonban nyugatra kellett szállítani feleslegét, pedig arra mindenütt dúsan ontja a magyar föld Isten áldását. Ezelőtt északkeletre vittük a föld kincseit. Onnan jött hozzánk a fa és a hegyek ölének sok drágasága. Iskolapéldának való e két vidék egymásrautaltsága. Mégis bet ónerődök hosszú láncolatával választottak el bennünket egymástól, de az Igazság fegyvertelenül is győzedelmeskedett a golyószórók erkölcstelen hatalma felett. A szabolcsi búzát a ruszinföld kemencéi sütötték fehérkenyérré.— Ezért nálunk valaha értékesebb -voiLt, mint az ország szívében, Budapesten. Annyival ért többet, amennyibe szállítása került a nyíri mezőkről a fővárosig. Azután jött a trianoni határ — ez a 20. század művelt elméjének örök csúfsága — és a szabolcsi búza beletorpant a csehek | betónerődjébe. Ebbe elszegényed- j tünk, most már nemcsak a feüesle- í ges búát, de saját betevő falatunkat ] is nyugatra kellett szállítanunk. így í annyival ért a terményünk k-eveseb- ' bet, amennyibe a szállítás került a nyíri földről a fővárosig. Kétszeresen elvesztettük tehát a fuvarköltségeket. Érthetőbben szólva: a nyírségi magyarnak, aki ezer esztendeje szántó-vető ember, bárom és fél pengő vesztesége volt minden métermázsa búzáján. De mi legalább magyarok voltunk. Ungvár, Munkács és Beregszász népe attól is meg volt fosztva, hogy bátran beszéljen anyanyelvűn. Elvették iskoláit, nem adtak kezébe magyar könyvet, Prágába tették át Pozsony! Ha tudnád, mint fáj az nekünk, Hogy testvérid közt nem ölelhetünk!... A könnyed éget és szívünkre hull, Mely ott patakzik sápadt arcodon. Üt-e az órád egyszer s lesz-e új, Boldog tavaszod, Pozsony... Pozsony ... Óh, jobban fáj, ha elnyomott a kin. Mi üzenünk az erdők lombjain... Mi kiáltunk, ha zúg a fergeteg, Mig átviharzik a hegyormokon: Számoljuk már a drága perceket, Hogy ékelhessünk, Pozsony ... Pozsony ... Anyái kiált most zokogva érted. Hívó stzavát mondd, hallod-e, érted? S mig kacagva lesik: bírja-e még Szíve a kínt, a tiszta homlokon A megalázás szégyenpírja ég. Meddig szenvedsz még, Pozsony ... Pozsony ... Érzed, ugy-e, szívünk érted gyászol, Te sem lehetsz boldog soha máshol. Csak karjaink közt. Két erős karunk Feléd tárjuk és minden poklokon Visszavárunk és vissza akarunk! Ne késs sokáig, Pozsony ... Pozsony ... Nélküled nincs egy nyugodt éjjelünk, Nélküled, Pozsony, mi nem élhetünk! De jön számodra boldog virradat S felszárad a könny sápadt arcodon, — S meglásd, leszel te még újra szabad... Mi visszavárunk, Pozsony! Pozsony!... SZABÓ MARIA Erdődi Ármin szállító Nyíregyháza Bessenyei tér 3. Telefon 10 L L? szállítás. Beraktározás. Csakhogy újra itthon vagytok! Felétek tárul ölelő két karunk, felétek röpül a szívünk, hogy örökre, letéphetetlenül magunk- hoz ölelhessünk, Drága, édes felvidéki Asszony- és leánytestvéreink. Csakhogy újra itthon vagytok! Bensőséges, könnyes szemmel köszöntünk, Isten hozott mindnyájatokat a megnagyobbodott csonka hazába. Bűnös kezek elválaszthattak, de elszakítani nem tudtak tőlünk soha. Kálváriás kínok idején hűséges osztályosai voltunk minden fájdalmatokban. Panaszos jajszavatok a mi szíveinket is megszaggatták és Veletek sírtunk. A sötét éjszakában Veletek virrasz- tottunk s vártuk a magyar jövő hajnalát. A gondviselő Istenhez Értetek szállt soha meg nem szűnő lélekből fakadó imánk. A lélek ereje nagy, tudjuk, hogy lelkünk e rendíthetetlen hite, soha nem lankadó reménye és Felétek szálló éltető szeretete adott erőt, kitartást Nektek e nehéz idők elviseléséhez. A magyar nők örök, szent sorsközössége minden erőszaknál el- lentállóbb kapcsolattal fűzött hozzátok szenvedések idején is. Ma, amikor az őszi enyészeten át egy megújhodást ígérő erőteljes tavaszi melódia csendül bele nemzeti életünkbe, Veletek együtt akarunk az új utakon haladni. Adjátok ide kezeteket mind, társadalmi különbség nélkül, Ti, akik béklyóba verve, némaságra ítélve tudtatok álmodni és az erős asszonyok leikével minden szenvedést elbírva, törhetetlenül hinni a megfeszített magyar igazság feltámadásában. Felvidéki Asszony- és leány- testvérek! A magyar női hivatás betöltése vár ránk, mely maradéktalanul követeli minden erőnket. Az évtizedes szenvedések tüzében megacélosodott lélekkel, ha kell, hősök, ha kell, szentek, ha kell, minden terhet elbíró áldozatos asszonyokká kell lennünk. És azok is leszünk, mint minden nagy magyar idők nagy asszonyai, hogy megteremtsük a jobb jövőt. Most mámoros örömmel ünnepeljük Veletek együtt a boldog fel- szabadulást, de a hangos örömujjongáson is keresztül tör a határokon túl maradt magyar véreink hazasíró fájdalma. Ti tudjátok legjobban, mit szenvedhetnek Ök. Az Ö hazasíró fájdalmuk hazasírva zúg felénk. Veletek megsokasodva, Veletek megerősödve le nem törhető asszonyi hittel és fáradhatatlanul dolgozva álljunk be a nemzetépítő munkába. Szívünk eggyé dobbanó ritmusára, szorosan egybekapcsolt kézzel, egyet akarva meneküljünk a nagy álom, a fügqetlen történelmi boldog Magyarország felé. Álmodjunk most már együtt és higyjünk rendületlenül, hogy egy akarattal csakhamar a boldog valóságra ébredünk. A nyíregyházi Szociális Misszió Társulat asszonyai és leányai nevében Kriston Ferencné elnökno Plakátok egyszerű és művészi kivitelben, előnyös áron készülnek OROSZ KÁROLY nyomdaüzemé^ ben, Nyíregyháza* Béresé nyiu. &>
