Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 248-296. szám)

1937-12-25 / 292. szám

(Trianon 18.) 1937 december 25. _ J^YÍRVIDÉK oZAbolcsi hik wirLAP 9. oldal Ez úgy vót, högy csak imátkozga­iok, mer én éjjel éj,tói után legtöb­bet csak az imával vagyo-k, azt főj ta­tom. Van úgy sokszor osztán, hogy reggelre egy kÍ9 álom fordul a sze­memre megvirratt után. Hát befor­dultam itt (t. i. a padom), a futtám is, mondani nem is, csak szundikáltam. A libák, csirkék még benniháltak. Én csak azon vettem észre, hogy be­tekintettem a mennyországba. Kit iátok ott, mint a Jó Atyát s a Bol- dogságos Szűz Máriát, meg az Ür Jézus Krisztust. Ültek. Boldogságos Szűz Mária ojan forma lóca formán vót, mint egv jó méter és az felém vót arccal. A Jó Atya meg így jobb keze felül mintegy karszéken ült vóna, mint ez, de fényes vót, ü .meg ráfele vót a BoUdogságos Szűz Má­riára arccal. Az Ür Jézus Krisztus meg halfele felől az is szinte úgyis egy széken, csak hogy fényességbe vót. Ndézegettem széjjel, tekintget­tem, de senkit nem láttam, csak ükét hármójokat. Eccer annyi szózatot •hallottam, azt mongya a Boldogságos Szűz Mária: „Mi ajándékot kén en­nek adni, hogy hirdesse a födi nép közt?“ Akkor a János, ennek az ura (t. i. unokájának) szólt a libának, nyitya kifele az ajtót, hogy kiereszti, erre kinyitottam a szememet. És ugyan olyan alakba vótak, mint a födi nép, csakhogy fényességbe vó­tak. Nem hiába gondoltuk így rá, hogy a Jó Atya a födi népet az ű ■testalakjára teremtette. Ha idelenn vónának, annyibul lehetne elválasz­tani az emberiül, hogy űk a ifénve- séggei. Persze hát nem ilyen őtözet- be, mint én is vagyok, hanem rendes ötözetbe, mint rendes úriemberek. A másikat is csatójjuk hozzá. így az ablaknál vót az ágyam, a karos láda, mert én iéletembe se háltam tán ötvenszer az ágyba. Azt mán nem állítom, az Ür Jézus Krisztus maga lett vóna, vagy pediglen a szel- tomje. Besziélgettünk, de hogy nem tudom mit, addig az ideig, ahogy ál­lottam a jobb keze felül, úgy lenéz­tem a palástyára, végig a főd féle, bát poros vót a palástyája ott az ajja fele, én meg lehajtottam és kéz­zel így lecsaptam. Azt feleli az Ür Jézus Krisztus: „Mi a‘?“ Mondom: „Poros vót a palástyája.“ Ettü! tu­dom osztán, hogy mit beszótünk. Ar­ra feleli az Ür Jézus Krisztus, elüm- gerie .magát, mint szoktuk mink: „Hm, hallod, — azt mongya — hát ha a lábomat látnád, amennyit já­rok, fáradozok, törődök végettetek.“ Akkor se szó, se besziéd, nincs to­vább, lehajlik. Mán azt nem tudom, hogy hogy vót a lábbelije, csak hogy a közepén a lába fejién kétfelé nyíl- lőtt. Fele errül hajlott a fődre, fele meg a másik ódalra. Niézem a lá­bát', olyan fejér, mint a hó. De a fe- jérsége mellett meg olyan fótos vót az izzaccságtul, mint .mikor nagyon dógozunk, vagy valami s megered rajtunk az izzaccság futásra, majd osztán vagy lassabban dógozunk, vagy jön egy kis szél, hát megálla­podik, oszt olyan fót láccik az orcá­ján az embernek. Én is mingyám kapkodok az asztalho, túriam a tájé­kot, hon áll a lágymosó, hogy én azt a piszkot a Lábárul letürüjjem. Feleli az Ür Jézus Krisztus: „Mit akarsz?“ Mondom: „Letürülöm azt a piszkot a lábára!.“ Feleli rá: „Na .mán azt neked nem szabad.“ Meg- szom poj ott am. Én 09zt nem tekin­tettem, hogy visszaizélt a lábán a lábbeli, csak erre azt mongya né­kem: „Gyere ki csak utánam.“ Meg­indút előttem, én meg utána. Kime­gyünk, sziépen sütött a hódvilág, mintha nem is aJuttam vóna. Az uc- ca felül kapu vót. Annyi héjét Ihat­tam az udvaron, ah un a szekérrel bejártam. Azon kívül pedig a ház előtt kert vót. Megállóit a kapu sar­kánál, én szinte odaállottam a jobb kékéhez. Éppen a kapuval szembe, a legelőn van egy kis domb. Persze van három, de az a kisebbik, feljebb van a nagyobb, a harmadik mán hegy. Hát ennek a végső kisebbik­nek, aki szembe vót a kapunak, mongya: „Látod azt a dombot?“ „Igen is látom.“ „Na ládd, — azt mongya — oda csinátass egy kis ká- pónát. Megértetted?“ „Igenis —- mondom — meg.“ Arra, jó három kutyám vót, arra a szóra fallázaitt. Akkor ugrottam le a fekvőhelyem- rül, szaladok kifele, kinyitottam az ajtót, de még be se zártam magam után, mikor a pitar ajtót kinyitom, elműt a kutyaugatás. A három kutya szembe rám az ajtóra. Niéz egetek széjjel, sziépen sütött a hódvilág, nem látok semmit. Hallgat ózok, nem hallok semmit. Akkor oszt gond ütött: Istenem Uram, talán ászt a szellemet támadta meg a kutya? Én meg osztán bementem, gondókoz- tam, hozzá fogtam imát kozni. De én többet nem tuttam elaludni. Csak­hogy nekem három, vagy négy évig olyan örömöm vót, mintha a magam lábán sem jártam vóna. Vátig gyű­löltek sok, hogy minek montani ki, többször is eljött vön hozzám. De éppen akkor virradóra úgy jött a sorsom, megvótam híva Vasváriba a lakodalomba. A menyasszony kinn vót élőt te való nap, úgy jó ismerősét, rokonnyát hívni, kapott jó ajándé­kokat. Odahozta nálam, hát igen és Qy&km&ke. a hanauí .mesterséges magaslati nap" sugaraival védik egészségüket. Vigyázzunk, csak eredeti hanaui iómpát! Kapható a szaküzletekben. Kérjen képes ismertetést Vezérképviselet: SIEMENS, kvarclámpaosztály Budapest, VI. kér., Nagymező-utca 4. szám Fólerakat : AEG-Unió Budapest, V„ Rudolf-tér 5. Aloddin. Budapest, VII. kér.. Nyár-utca 7. szám sok lett vön neki vinni. Ászt mon­dom néki: „Hadd itt, hász én sem ép Den annyit viszünk, hogy könnye- desen bírjuk, úgy is szekérrel számí­tok menni, hát elviszem szekérrel.“ Minthogy úgy is vót. De a nagy öröm környékeit, ott oszt, mint la­kodalomba, ki sógorok, ki komák, ki jó emberek, bogoztunk és kibeszél­hettem. Zóta imátkozok én tán szásszor többet, mint azelőtt, mégse jelent sose. Csak most megjelentek mind a hárman eccerre. Hát csak főj tatom tovább az imáccságomat. Mondotta: Fedics Mihály, 86 éves, bátorligeti (Apornáza) községi ellá­tott. Közli: Ortutay Gyula ÉBER A MA DR.: Karácsonyi üdvözlet Nagyon büszke vagyok anra, hogy Nyíregyháza város képviselője lehe­tek. Ennek a büszkeségnek sok okát tudnám felsorolni. Nyír egyházának van az összes magyar városok között a legérdekesebb keletkezési történe­te. Nyíregyháza lakossága mutatja leginkább azokat a polgári erénye­ket, amelyek egy várost naggyá tesz­nek. Nyíregyháza az a ritka magyar város, amely a kiegyezéstől az ösz- szeomlásig szinte megszakítás nél­kül hűséges maradt a függetlenségi és 48-as párthoz, annak eszményei­hez, a függetlenség és a szabadság gondolatához. Mindez'— a hálán fe­lül is — az igaz tisztelet kötelékeivel! és a büszkeség érzésével fűz hozzá Nyiregyháza városhoz é9 annak la­kosságához. De mindezeken kívül még van egy különleges szempont is, melyet meg akarnék említeni. Azt, hogy az 1931. évi pénzügyi összeomlás óta egyet­len magyar város sem mutathat fel oly komoly elhatározást, annyi ön­megtartóztatást és oly céltudatos B&niSSgi&SiKSSüiMSvESi politikát a város pénzügyi egyensú­lyának .helyreállítására, mint Nyír­egyháza. Rettenetes eladósodás, a legkedvezőtlenebb földrajzi fekvés, a gazdasági helyzet teljes mostoha- sága dacára ez a város csodálatos önuralommal, szigorú takarékosság- j gal és példás komolysággal helyreál­lította pénzügyi mérlegét. Emellett letörlesztette minden nyomasztó hátralékát, sőt csökkentette terhei tők'eálladékát is. Erélyes, céltudatos, következetes és népszerűségre nem néző polgármesterének vezetése és irányítása mellett újjáépítette Nyír­egyháza hitelét. Saját polgáraival, hitelezőivel és a kormányhatósággal szemben egyaránt. Ennek a pénzügyi politikának, en­nek az egyetlen becsületes, erkölcsös és okos politikának gyümölcsei meg fognak érni a város lakossága szá­mára. És ha a jövő gazdaság-törté­nésze meg fogja írni hazánk eme fontos időszakának pénzügyi histó­riáját, akkor ebből nem fog hiányoz­ni annak a szanálási műveletnek az rai£3!g».£* GES! RE5 O» S ismertetése, amellyel Nyíregyháza a saját pénzügyeit idegen segítség nél­kül, a maga erejével és józanságával rend behozta. Az a meggyőződésem, hogy Nyir- egyházának ez a politikája, pénz­ügyi politikájának ez a teljes ered­ménye biztos alapzata lesz a város közgazdasági fejlődésének és erősö­désének. Remélem és igaz szívből kívánom, hogy ugyanazok az erények, ugyan­azok a nagy tulajdonságok és ugyan­az a céltudatos és erélyes vezetés, amelyek a pénzügyi rendet helyreál­lították, vigyék ezt a nagyszerű vá­rost és annak kiváló lakosságát a gazdasági űjjászü 1 etés útjára. Kis NYÍREGYHÁZI ' i TAKARÉKPÉNZTÁR EGYESÜLET \ 1 Mull 1862 üen. g Saját szék- és bérháza : Rákóczi és Vay Ádám utca sarkán. Fogtalluizik s taftaréhpéiizfiár és bairäisilet minden ágával. I a s a i a I a í 9. pénzért nagy örömöt szere?, ha KfluácSOHYRa a közismerten kitűnő S TI 81 kedveskedik UpUVCl hozzátHríozóinak! Zrínyi Ilona urna 2. szám. Telefon 579. Estélyi arany, ezüst és selyem­cipők Hő és sárcípők Mindenféle c pőárukban nagy választék ! ÍBÜSBWI Jézus jelenése

Next

/
Thumbnails
Contents