Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 248-296. szám)
1937-12-25 / 292. szám
(Trianon 18.) 1937 december 25. _ J^YÍRVIDÉK oZAbolcsi hik wirLAP 9. oldal Ez úgy vót, högy csak imátkozgaiok, mer én éjjel éj,tói után legtöbbet csak az imával vagyo-k, azt főj tatom. Van úgy sokszor osztán, hogy reggelre egy kÍ9 álom fordul a szememre megvirratt után. Hát befordultam itt (t. i. a padom), a futtám is, mondani nem is, csak szundikáltam. A libák, csirkék még benniháltak. Én csak azon vettem észre, hogy betekintettem a mennyországba. Kit iátok ott, mint a Jó Atyát s a Bol- dogságos Szűz Máriát, meg az Ür Jézus Krisztust. Ültek. Boldogságos Szűz Mária ojan forma lóca formán vót, mint egv jó méter és az felém vót arccal. A Jó Atya meg így jobb keze felül mintegy karszéken ült vóna, mint ez, de fényes vót, ü .meg ráfele vót a BoUdogságos Szűz Máriára arccal. Az Ür Jézus Krisztus meg halfele felől az is szinte úgyis egy széken, csak hogy fényességbe vót. Ndézegettem széjjel, tekintgettem, de senkit nem láttam, csak ükét hármójokat. Eccer annyi szózatot •hallottam, azt mongya a Boldogságos Szűz Mária: „Mi ajándékot kén ennek adni, hogy hirdesse a födi nép közt?“ Akkor a János, ennek az ura (t. i. unokájának) szólt a libának, nyitya kifele az ajtót, hogy kiereszti, erre kinyitottam a szememet. És ugyan olyan alakba vótak, mint a födi nép, csakhogy fényességbe vótak. Nem hiába gondoltuk így rá, hogy a Jó Atya a födi népet az ű ■testalakjára teremtette. Ha idelenn vónának, annyibul lehetne elválasztani az emberiül, hogy űk a ifénve- séggei. Persze hát nem ilyen őtözet- be, mint én is vagyok, hanem rendes ötözetbe, mint rendes úriemberek. A másikat is csatójjuk hozzá. így az ablaknál vót az ágyam, a karos láda, mert én iéletembe se háltam tán ötvenszer az ágyba. Azt mán nem állítom, az Ür Jézus Krisztus maga lett vóna, vagy pediglen a szel- tomje. Besziélgettünk, de hogy nem tudom mit, addig az ideig, ahogy állottam a jobb keze felül, úgy lenéztem a palástyára, végig a főd féle, bát poros vót a palástyája ott az ajja fele, én meg lehajtottam és kézzel így lecsaptam. Azt feleli az Ür Jézus Krisztus: „Mi a‘?“ Mondom: „Poros vót a palástyája.“ Ettü! tudom osztán, hogy mit beszótünk. Arra feleli az Ür Jézus Krisztus, elüm- gerie .magát, mint szoktuk mink: „Hm, hallod, — azt mongya — hát ha a lábomat látnád, amennyit járok, fáradozok, törődök végettetek.“ Akkor se szó, se besziéd, nincs tovább, lehajlik. Mán azt nem tudom, hogy hogy vót a lábbelije, csak hogy a közepén a lába fejién kétfelé nyíl- lőtt. Fele errül hajlott a fődre, fele meg a másik ódalra. Niézem a lábát', olyan fejér, mint a hó. De a fe- jérsége mellett meg olyan fótos vót az izzaccságtul, mint .mikor nagyon dógozunk, vagy valami s megered rajtunk az izzaccság futásra, majd osztán vagy lassabban dógozunk, vagy jön egy kis szél, hát megállapodik, oszt olyan fót láccik az orcáján az embernek. Én is mingyám kapkodok az asztalho, túriam a tájékot, hon áll a lágymosó, hogy én azt a piszkot a Lábárul letürüjjem. Feleli az Ür Jézus Krisztus: „Mit akarsz?“ Mondom: „Letürülöm azt a piszkot a lábára!.“ Feleli rá: „Na .mán azt neked nem szabad.“ Meg- szom poj ott am. Én 09zt nem tekintettem, hogy visszaizélt a lábán a lábbeli, csak erre azt mongya nékem: „Gyere ki csak utánam.“ Megindút előttem, én meg utána. Kimegyünk, sziépen sütött a hódvilág, mintha nem is aJuttam vóna. Az uc- ca felül kapu vót. Annyi héjét Ihattam az udvaron, ah un a szekérrel bejártam. Azon kívül pedig a ház előtt kert vót. Megállóit a kapu sarkánál, én szinte odaállottam a jobb kékéhez. Éppen a kapuval szembe, a legelőn van egy kis domb. Persze van három, de az a kisebbik, feljebb van a nagyobb, a harmadik mán hegy. Hát ennek a végső kisebbiknek, aki szembe vót a kapunak, mongya: „Látod azt a dombot?“ „Igen is látom.“ „Na ládd, — azt mongya — oda csinátass egy kis ká- pónát. Megértetted?“ „Igenis —- mondom — meg.“ Arra, jó három kutyám vót, arra a szóra fallázaitt. Akkor ugrottam le a fekvőhelyem- rül, szaladok kifele, kinyitottam az ajtót, de még be se zártam magam után, mikor a pitar ajtót kinyitom, elműt a kutyaugatás. A három kutya szembe rám az ajtóra. Niéz egetek széjjel, sziépen sütött a hódvilág, nem látok semmit. Hallgat ózok, nem hallok semmit. Akkor oszt gond ütött: Istenem Uram, talán ászt a szellemet támadta meg a kutya? Én meg osztán bementem, gondókoz- tam, hozzá fogtam imát kozni. De én többet nem tuttam elaludni. Csakhogy nekem három, vagy négy évig olyan örömöm vót, mintha a magam lábán sem jártam vóna. Vátig gyűlöltek sok, hogy minek montani ki, többször is eljött vön hozzám. De éppen akkor virradóra úgy jött a sorsom, megvótam híva Vasváriba a lakodalomba. A menyasszony kinn vót élőt te való nap, úgy jó ismerősét, rokonnyát hívni, kapott jó ajándékokat. Odahozta nálam, hát igen és Qy&km&ke. a hanauí .mesterséges magaslati nap" sugaraival védik egészségüket. Vigyázzunk, csak eredeti hanaui iómpát! Kapható a szaküzletekben. Kérjen képes ismertetést Vezérképviselet: SIEMENS, kvarclámpaosztály Budapest, VI. kér., Nagymező-utca 4. szám Fólerakat : AEG-Unió Budapest, V„ Rudolf-tér 5. Aloddin. Budapest, VII. kér.. Nyár-utca 7. szám sok lett vön neki vinni. Ászt mondom néki: „Hadd itt, hász én sem ép Den annyit viszünk, hogy könnye- desen bírjuk, úgy is szekérrel számítok menni, hát elviszem szekérrel.“ Minthogy úgy is vót. De a nagy öröm környékeit, ott oszt, mint lakodalomba, ki sógorok, ki komák, ki jó emberek, bogoztunk és kibeszélhettem. Zóta imátkozok én tán szásszor többet, mint azelőtt, mégse jelent sose. Csak most megjelentek mind a hárman eccerre. Hát csak főj tatom tovább az imáccságomat. Mondotta: Fedics Mihály, 86 éves, bátorligeti (Apornáza) községi ellátott. Közli: Ortutay Gyula ÉBER A MA DR.: Karácsonyi üdvözlet Nagyon büszke vagyok anra, hogy Nyíregyháza város képviselője lehetek. Ennek a büszkeségnek sok okát tudnám felsorolni. Nyír egyházának van az összes magyar városok között a legérdekesebb keletkezési története. Nyíregyháza lakossága mutatja leginkább azokat a polgári erényeket, amelyek egy várost naggyá tesznek. Nyíregyháza az a ritka magyar város, amely a kiegyezéstől az ösz- szeomlásig szinte megszakítás nélkül hűséges maradt a függetlenségi és 48-as párthoz, annak eszményeihez, a függetlenség és a szabadság gondolatához. Mindez'— a hálán felül is — az igaz tisztelet kötelékeivel! és a büszkeség érzésével fűz hozzá Nyiregyháza városhoz é9 annak lakosságához. De mindezeken kívül még van egy különleges szempont is, melyet meg akarnék említeni. Azt, hogy az 1931. évi pénzügyi összeomlás óta egyetlen magyar város sem mutathat fel oly komoly elhatározást, annyi önmegtartóztatást és oly céltudatos B&niSSgi&SiKSSüiMSvESi politikát a város pénzügyi egyensúlyának .helyreállítására, mint Nyíregyháza. Rettenetes eladósodás, a legkedvezőtlenebb földrajzi fekvés, a gazdasági helyzet teljes mostoha- sága dacára ez a város csodálatos önuralommal, szigorú takarékosság- j gal és példás komolysággal helyreállította pénzügyi mérlegét. Emellett letörlesztette minden nyomasztó hátralékát, sőt csökkentette terhei tők'eálladékát is. Erélyes, céltudatos, következetes és népszerűségre nem néző polgármesterének vezetése és irányítása mellett újjáépítette Nyíregyháza hitelét. Saját polgáraival, hitelezőivel és a kormányhatósággal szemben egyaránt. Ennek a pénzügyi politikának, ennek az egyetlen becsületes, erkölcsös és okos politikának gyümölcsei meg fognak érni a város lakossága számára. És ha a jövő gazdaság-történésze meg fogja írni hazánk eme fontos időszakának pénzügyi históriáját, akkor ebből nem fog hiányozni annak a szanálási műveletnek az rai£3!g».£* GES! RE5 O» S ismertetése, amellyel Nyíregyháza a saját pénzügyeit idegen segítség nélkül, a maga erejével és józanságával rend behozta. Az a meggyőződésem, hogy Nyir- egyházának ez a politikája, pénzügyi politikájának ez a teljes eredménye biztos alapzata lesz a város közgazdasági fejlődésének és erősödésének. Remélem és igaz szívből kívánom, hogy ugyanazok az erények, ugyanazok a nagy tulajdonságok és ugyanaz a céltudatos és erélyes vezetés, amelyek a pénzügyi rendet helyreállították, vigyék ezt a nagyszerű várost és annak kiváló lakosságát a gazdasági űjjászü 1 etés útjára. Kis NYÍREGYHÁZI ' i TAKARÉKPÉNZTÁR EGYESÜLET \ 1 Mull 1862 üen. g Saját szék- és bérháza : Rákóczi és Vay Ádám utca sarkán. Fogtalluizik s taftaréhpéiizfiár és bairäisilet minden ágával. I a s a i a I a í 9. pénzért nagy örömöt szere?, ha KfluácSOHYRa a közismerten kitűnő S TI 81 kedveskedik UpUVCl hozzátHríozóinak! Zrínyi Ilona urna 2. szám. Telefon 579. Estélyi arany, ezüst és selyemcipők Hő és sárcípők Mindenféle c pőárukban nagy választék ! ÍBÜSBWI Jézus jelenése
