Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

(Trianon 16.) 1935. december hó 25. , JSÍYÍRVIDÉK ^ ZABOLCSI HÍRLAP 7. oldal. gyöngéje van: állandóan alkalmazottakat keres. A sors azonban úgy akarja, hogy Pollacsek úr egyedül vigye az üzemét, mert évek óta útonútfélen azzal állítja meg a járókelőket, hogy ajánljanak neki egy fiatal munkaerőt, akinek eltartásáról is ő gondoskodna. Állítólag gazdag rokonai vannak, de ez nem igen látszik meg rajta. Igaz, hogy Pollacsek úr dacos, szegénységében nem is fogadna el támogatást. Büszke, önérzetes ember, aki „szabad polgár"-nak nevezi magát. ASSZONYOK ÖRÖME, LIBÁK HORDOZÓJA: ZE LE NYÁK BÁCSI A Bencs László téri baromfipiac nagy népszerűségnek örvendő alakja. Komoly, pedáns egyéniség, aki szabott árakkal dolgozik: hizott liba hazavitele 20 fillér, kacsa vagy pulyka 10 fillér. Arról nevezetes, hogy gyakran tart előadást a marhahús káros hatásairól, a halat meg Újságíró, újságolvasó napról-napra találkoznak. Az újság bekopogtat az otthonokba, Írásait megbeszélik, híreit, véleményadását a kritika szemüvegén át mérlegelik. Sokat dicsérik, még többet korholják. Ha az emberek elégedetlenek az élettel, a mindennápi élet szavával, az újsággal sincsenek kibékülve. Nem csak titkos drámaírók vannak, hanem titokban mindenki újságíró is és többször fogadkoznak sokan, hogy hej de máskép volna, ha ezt vagy amazt ő írhatta volna meg. Amúgy magyarosan, kemény gerincesen. A titkos újságíró mindent elevenebben, színesebben tárna fel és mindenesetre állandóim nagyon érdekes volna. A karácsony a szeretet ünnepe, a béke és kibékülés napja. Kössünk békét nyájas olvasóink és barátságunk bizonyítékául, rágyújtva a békepipára, ebben a rovatban diszkréten a háttérbe vonulunk. írjon a közönség, írjon az olvasó. És íme ír is... Telefonon és szóban tízperces interjúban felkerestük egy-egy olvasónkat a társadalom és foglalkozás egy-egy rétegéből. Megkértük őket, mondják meg néhány szóban őszintén: Miről írnának, ha újságírók lennének? íme az újságolvasó — újságírók válasza: SZOHOR PÁLNÉ PROK JUDITH: Nem tudok egészen objektív választ adni, mert leánykoromban már foglalkoztam az újságírás nemes mesterségével s mivel akkor a Leányegylet vice-elnöknője voltam, hivatásomnak megfelelően a szegényüggyel, különösen pedig az éhező és fázó, sokat nélkülöző kicsiny gyermekek sorsával kellett törődnöm. Ma pedig, miután nekem is vannak gyermekeim, még fokozottabb mértékben látom beigazolva, hogy a gyermekek sorsának jobbra fordítása egyenesen méregnek mondja. Nem mintha ő szegény, válogathatna a húsételekben, csupán azon az alapon, ahogy a butorszállító munkás többre tartja a klarinétot a zongoránál, nem mintha zeneértő volna, hanem azért, mivel a klarinétot könnyebben cipeli. Zelenyák bácsi a szárnyasjószágból él, nem csoda tehát, ha esküdt ellensége minden más húsfélének. VÍZHORDÓ DANI ÉS A TÖBBIEK De ki győzné felsorolni valamenynyit, akik egy ilyen közepes városban is, mint Nyíregyháza, közöttünk élnek, fura külsejükkel, feltűnő szokásaikkal. Beszéljünk talán még a legendáshírű Lupcsu bácsiról, a nyugalmazott bérkocsisról, aki lassan-lassan kiöregszik az ellenzéki várospolitikából, pedig nem is olyan régen még „méltóságos polgármester úr!..." kezdetű szónoklatokkal csődítette maga köré a ráérő járókelőket? Vagy vízhordó Daniról, aki vizes lajttal a nemcsak feltétlen lelki szükséglet, hanem szegény magyar hazánk legnagyobb és legnehezebb problémája. Erről sohsem beszélhetünk eleget, attól pedig még igen messze járunk, hogy tetteink eredményéről pozitív beszámolót tarthatnánk! Ha tehát újságíró volnék, megint csak erről írnék. MARGÓCSY EMILNÉ: Ha újságíró volnék, sok szeretetről, megértésről, megbocsátásról, őszinteségről, munkaszeretetről, puritánságról, a változhatatlanban való megnyugvásról, megelégedésről és mindezeknek foglalatjáról, a vallásosságról írnék. Mindenről, ami az életet elviselhetővé, sőt széppé tudja tenni, de ami annyira hiányzik valamennyiünk lelkéből. Vájjon ezzel a programmal nem tennék ki egyhamar a szűrömet a szerkesztőségből? BODOR ZSIGMONDNÉ: A feltett kérdésre azt válaszolom, hogy mi nyiregyházi asszonyok ne vállalkozzunk újságírói feladatra addig, amíg helybeli lapunknak a Nyírvidéknek ilyen kedves és szolgálatkész szerkesztői és munkatársai vannak. Amíg szívesen és lelkesen leközlik a mi kívánságainkat, addig ne vegyük ki a tollat az ő hivatott kezükből. KOMÁROMY PIRI: — Erre még nem gondoltam, írtam ugyan cikkeket, de sohasem jutottam el a beküldésig. — Ha azonban újságíró lennék, a ma problémáival és politikával foglalkoznék. Politikával, de olyan tárgyilagosan és olyan pártonkívül, hogy azt hiszem, a mai világban már előre megbuknék ezen a pályán. SZITHA ETELKA a polgármester titkárnője: — Az ifjúság elhelyezkedési lehetőségeiről. Nem azt írnám ki nagy vállán a kutakat pótolja a Kossuth utca környéki városrészen? A két Paszuly közül ma már csak az egyiket látni, lassan kivénül ez is: nem olyan mérges már, ha a csúfnevét kiabálják, ránt egyet a vállán és bölcsen továbbcammog . .. Na és az „utánpótlás", mindnyájunk kedvence, az ifjú rikkancskirály, ha ugyan szabad még őt így nevezni, mert épen a napokban mondott búcsút Az Estnek és társainak és komoly mesterségre adta inkább élelmes, mint kótyagos fejét... Sokan vannak ők, férfiak és nők vegyesen, groteszk és szárnyszegett és kedves emberek; kicsit tettetik is néha magukat, ki tudja, olykor talán jó hülyének is lenni... Legtöbbször nevetnek, ritkán szánakoznak is rajtuk, holott ők rózsaszinű álomvilágban élnek és mert nem tudják, nem is akarják észrevenni, hogy vannak embertársaik, akiknek az ő fonák életüknél jobb sors jutott osztályrészül, talán még sohase voltak boldogtalanok ... Heves Ferenc. betűkkel az első oldalon, hogy egy fiatalember nyomora miatt öngyilkos lett, hanem azt, hogy kitartással, szorgalommal állásba jutott. Mert higyjék el, ilyen is van. Nincs nagyobb örömöm, mintha egy ifjú, akit fölvettek szellemi inségmunkásnak, bejelenti, hogy időközben sikerült állandó elhelyezkedést találnia. HORTHY ISTVÁN DR. kir. közjegyző: Miről írnék, ha újságíró lennék? — Kérdés, csak „lennék"-e, mikor már 8 évig voltam is? Ha azonban „volt"-ra végérvényesen nem ad a zálogháztulajdonosa, csak azt mondhatom, mindenről írnék, amit az újságom érdeke megkövetel. Ugy éltem át újságírói pályafutásomat, hogy sokkal többször kellett írnom arról, amiről nem akartam, mint arról, amiről szerettem volna. Ha ma volnék ismét újságíró, meggyőződésem, hogy megint csak ugyanezt kellene tennem. — Ha kormánypárti volna az újságom, nap-nap után arról trilláznék, mennyire küldetésszerű férfi éppen az a miniszterelnök, aki ma ül benn a bársonyszékben. Ha ellenzéki lapot szerkesztenék, Hunyadi János vagy Széchenyi István gróf bokor alatti kis ibolyácskák volnának a mai ellenzéki vezérekhez képest. — Ha francia volnék, dicsőitném a népszövetséget, de mert magyar vagyok, szidnám. Ha volna jó néhány száz holdam, a gazdarendeletről zengnék ditirambusokat. Ha gyáros volnék, a kartelek szükségességéről igyekezném meggyőzni az olvasók ezreit. — Mindenről írnék, ha újságíró volnék, amihez nem értek. Még az újságírásról is. Csak az igazságról nem, mert valahányszor igazságot írtam, válogatás nélkül minden újság, minden szerkesztője azt mondta, hogy cikkem nem az ő lapjába való. Ezerféle tárgyról írn£k, ha újságíró volnék, csak azt nem tudom, miről írnék, ha feleletül a feltett kérdésre egyetlen egy tárgyat kellene megfognom. DR. MURÁNYI LÁSZLÓ, az ügyvédi kamara elnöke: — A kérdésből folyik a felelet: olya

n témáról, ami egyformán közelről érdekli a közönséget is, az újságírót is. Ez pedig a sajtótörvény beharangozott reformja. Hogy mit írnék erről a témáról? Arra pár sorban bajos felelni. Gondolatmenetem ez volna: a sajtószabadság nem az újságírók privilégiuma, hanem a nemzet, a társadalom közkincse, az alkotmányos szabadság legerősebb biztosítéka. Aki ezzel a szabadsággal vissza él, aki tehát a sajtószabadság eszméjét discreditálja ,azt drákói szigorúsággal kell büntetni, súlyosabb esetekben az ujságírótollat is ki kell ütni a kezéből. Viszont azt az államférfiúi, aki a tisztességes sajtó megvédelmezésének ürügye alatt gúzsba akarná kötni a sajtót, tehát magát a sajtószabadságot akarná megtámadni, a közfelháborodásnak kellene helyéről elsöpörni. Ezeket a gondolatokat fejteném ki részletesen, ha újságíró volnék. DR. NÁNÁSSY IMRE ügyvéd, orsz. gyűl. képviselő: — Csak az igazságról és a szeretetről. Helyesebben ezekbe foglalnám be a köznapi sivárságok ránk nézve oly fontos mindennapi történelmét. Ne vegyen soha senki tollat a kezébe, ki erre nem képes. Az eszményítés csak ezek és nem a gyűlölet érdekében van megengedve. Elismerem, hogy a legnehezebb emberi probléma, mert nehéz kenyérrel visszadobni azt, ki bennünket kővel dob meg, nehéz felebarátunkat úgy szeretni, mint gyarló tenmagunkat. Ezt az emberfelettiséget az élet csak az újságírótól követeli meg, mert őt nem csak oldalfegyverrel szerelte fel, mint a katonát, hanem gépfegyvert, harci eszközöket bocsájtott rendelkezésére hivatása gyakorlására. Aki ezekben az igazság és a szeretet iránytűje nélkül forgolódik, olyan, mint a lőportoronyban tűzzel játszó őrült! — Istenem, ha mégegyszer nekünk ilyen munició raktárunk lehetne .. . ? DR. VÁRADY MIHÁLY törvényszéki tanácselnök: — Nem írnék másról csak Trianonról, mert ez az emberiség történelme óta, a legnagyobb gazemberség. Ha azt az elvet, amelynek alapján Triánon létre jött, állandósítani sikerülne az emberiség tönkremenne. — Megírnám, hogy egy román városban 3t60 elmebeteg volt az elmúlt évben, ebből 315 meghalt, 15 éhen pusztult, ezzel szemben a kórház igazgatójának húsz millió lei értékű vagyona van. Ilyen és hasonló cikkeket írnék. DR. VITÉZ KÖTELES JÓZSEF fogorvos: — Isten mentsen ettől! Sok mindenről, de nem írnék le szakdolgot addig, amíg a szakember véleményét nem tudom s így visszaállítanám az újságok ezen téren! hitelét. Nem gázolnék soha senkinek a becsületébe, ha csak a nagyon szigorúan vett közérdek ezt nem követelné. Nem foglalkoznék Pityi Palkó magánéletével, nem tömjénezném bármilyen magas polcra jutott, bármilyen eszközökkel. Nem szaporítanám az öngyilkosok Tízperces körinterju: röl írna, ha újságíró lenne?