Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

8. oldal. ^ JSCYÍRVIDÉK ^ JZABOLCSI HIRLAP számát azáltal, hogy megírván az öngyilkosságot és a használt eszközt, mely amellett, ha orvostól ered (pl. Budapesten az Orsz. Tudósítónak a mentők adják le), erősen sérti az orvosi titoktartást s kiváló propaganda az öngyilkosok számának emelésére. Olvassa a hirtelen elkeseredett cseléd, hogy X Y lúggal megmérgezte magát s ő is előveszi a kéznél levő, elég ritkán ölő, de minden esetben állandó kórháztölteléket csináló szert. Hogy az újságíró miről ír, — sajnos — megélhetési célirányossága mellett, képzettségétől, józan ítélőképességétől és lelki finomságától függ. DR. JUHÁSZ SÁNDOR takarékpénztári igazgató: •— Arról, hogy miért van minden úgy, ahogy van és miért nincs úgy, mint ahogy lehetne? DÜRR KÁROLY légügyi ellenőr: A politikát kikapcsolnám. Sokat írnék a technikai és szociális kérdésekről és nagy tudósításokat hoznék az Abesszin háborúról. DR. HUNYADI GYULA főispáni titkár: — A területi revízióról a nagy integer Magyarországról, egy szebb, egy boldogabb magyar jövendőről és mint közigazgatási tisztviselő egy széles látókörű puritán, ízzig-vérig magyar köztisztviselői karról írnék legszívesebben. — Mellékesen, mint riporter leközölném a főispáni titkárnak a vármegyei aljegyzővé történt megválasztásáról szóló hírt. DR. POLINSZKY PÁL kul túr tanácsnok: — Legszívesebben írnék arról, hogy az inségmunkálatokat be kellett szüntetni, jelentkezők hiányában. ARADVÁNYI ENDRE DR. kir. törvényszéki bíró: — Hogy miért sülyesztik esztelen rövidlátásukkal és emberetlenül az európai fejlődési erőt, békét, boldogságot magában foglaló néphajót azok az önhitt külföldi világpolitikusok, — akik maguk is sülyednek a hajóval? NYERGES MIKLÓS DR. ügyvéd: Miről írnék, ha újságíró volnék? Mindarról, ami a társadalom minden rétegét érdekli, tehát közérdekű dolgokról. Ez az új sajtóreform legfőbb célja is: írjon mindent meg az újságíró, de úgy, hogy sem egyeseket oknélkül ne bántson, sem pedig a közérdekbe ne ütközzék, az, amit ír. Ez az igazi sajtószabadság, mert a sajtó ideális célja az, hogy védje a közérdeket, de védje az egyének jogos magánérdekét is. Amikor a sajtószabadságot tendenciózusan értelmezték, a forradalmi időkben a magunk bőrén tapasztaltuk a sajtószabadság súlyos kártevését s az új sajtótörvénytől azt az egészséges irányítást várjuk, amit az ország mai nehéz beiviszonyai és a kuszált nemzetközi helyzet megkövetelnek. Persze erről pár sorban nehéz nyilatkozni, de én a magam részéről a fentiekben látom a sajtó igazi célját. BERKY ISTVÁN kir. bir. végrehajtó: — Cikkbe foglalnám mindazt, ami az adósok lelkifájdalmát enyhítené és szigorúan végrehajtanám azt az elvet, hogy csak azt megírni, ami igaz. LÁSZLÓ LAJOS a Cordatic képviselője: Vezércikkben közölném Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter beszámoló beszédjének azt a részét, melyben bejelenti, hogy a benzinadót bevezette, a kövezetvámokat eltörölte, az autóbehozatali vámokat megszüntette. Cikkemnek nagy sikere volna! Ez pedig egy újságírónak a legnagyobb elismerés. DR. SILBERSTEIN GÉZA szeszkereskedő: Miről írna, ha újságíró lenne? Szerkesztő úr bizton kinevetne, Én verset írnék, gúnyverset, marósat Nem lágy szavut, de haragosat. Megírnám mit látok utcákon szerte, A bíróságon tárgyalótermekbe, S írni mindenkor az igazat írnám, Riportok irását kérem csak bízza rám! Nyíregyháza baját én papirra vetném, Jobb jövő reményét betűkben elvetném Ma szomorú jelen, szomorú kilátás, Ám bizton hiszem, jön a feltámadás, Magyar Feltámadás! MAYER ISTVÁN ékszerész: — Tágabb teret engednék minden tudományos, vallásos és szociális iránynak. Többet foglalkoznék a közgazdasággal és az ezzel szorosan összefüggő népjóléttel. — Feltétlen lerövidíteném vagy elhagynám az agyafúrt gyilkosságok és szélhámosságok közlését, mert meggyőződésem, hogy sok esetben kizárólag az az indító ok, hogy az illető — bár dicstelen, — de országos hírnévre tegyen szert. Kiemelném, ami Istennek, embernek kedves s elhagynám, ami ennek ellenkezője. TAKÁCS BALÁZS a borbély szakosztály elnöke: — Nem írnék semmit — mert már régen letettem volna a tollat. Hogy miért? Mert ha megírnám az igazat, betörnék a fejemet. Arra pedig nem csak az újságírónak, de még a borbélynak is szüksége van. De ha mégis írnék, amilyen éles a borotvám, olyan hegyes lenne a tollam és a szociális problémákkal foglalkoznék. GIMA JÁNOS tűzoltó, segédcsó'vezető: — Ami az embert a legjobban érdekli: jó detektív témákról, a gyilkosságokról írnék, mert az nem csak érdekes, de elrettentő is. Na meg a fizetésemelésről. PISTA, AZ UJSÁGÁRUS: Mindent megírnék, amit — nem írnak meg és akkor még jobban fogyna az újság. Szemtől-szemben a Dúcéval... Tomasovszky János nyiregyházi tanitó beszél olaszországi útjáról Tomasovszky János, aki a Kossuth gimnáziumban tett érettségi után a nyiregyházi áll. tanítóképző intézetben tanítói oklevelet nyert, majd az ibrányi analfabéta-tanfolyamon igazolta be tanítói felkészültségét, a Falu Szövetség útján Olaszországban gyümölcsészeti tanfolyamon vett részt. Kérésünkre, hogy beszélje el olaszországi élményeit, a következőket mondja: Sebesen robogott a gyorsvonat a szerbiai hegyeken keresztül, hogy minél hamarabb megszabaduljon a meredek szerpentinektől. Fáradságos út ez még a gépek számára is. Szinte látni és hallani lehet a nagy erőlködést, amit kifejtenek a gépóriások, hogy leküzdjék az (emelkedő út akadályait. Egy hatalmas szusszantás még, egy nekirugaszkodás és begördült a vonat az első olasz állomásra Postumia-ba. Nagy szorongással néztük a sürgölődő fekete-inges embereket és a szürke ruhában járkáló olasz pénzügyőröket. Szemtől-szemben állottunk a híres és sokat emlegetett fekete-inges fascista katonákkal. Nem sok jót reméltünk a megjelenésüktől. Szigorú arccal járkáltak a kocsikban, hogy a vámvizsgálatot elvégezzék. Nemsokára aztán sorra kerültünk mi is. Dr. Szekeres László a Falu Szövetség főtitkára volt a kísérőnk, aki néhány szóval mindent elmondott a vizsgáló pénzügyőrnek. Az rögtön ment és megjelentette a parancsnokának, egy barátságos-arcú 50 év körüli férfinek. Sietve jött a kocsiszakaszunkba és nagyon szívélyesen fogott kezet a főtitkár úrral, akit már régebben ismert az előző évi csereakció révén. Szorongásunk rögtön alábbhagyott. Megkezdtük az ismerkedést az olasz katonákkal

1. Nehezen ment, mert csak egynéhány szó volt még az olasz tudásunk. így tehát nem volt más választás, mint a legrégibb módszerhez, a kézzel-Iábbal való magyarázáshoz folyamodni. Csodálatosképen nagyszerűen megértettük egymást Nem beszéltünk másról. mint a barátságról. Ez pedig a szívekben gyökerezik és a szívek szépen megértik egymást. Befejeződött a vámvizsgálat. A mozdonyt kicserélték, mert már olasz földön voltunk. Valósággal repített a villamosvonat Róma felé. Az út érdekes volt és 17 órai utazás után megérkeztünk az örök városba. Némán ballagtunk egymás mellett szemlélve az ősi romokat. Alaposan megnéztünk mindent. Harmadnap újból vonatra ültünk, hogy folytassuk utunkat a végcél felé, Littoriaba. 100 kilométert vonatkáztunk még, amíg megérkeztünk utolsó állomásunkra. Ünnepélyesen fogadtak bennünket. Felraktak egy nagy autóra, hogy bevigyenek a városba, amely 8 km-re van az állomástól. Megérkezés után szétosztottak az egyes uradalmakhoz. Igen nehéz volt az első találkozás. Alig értettük meg a beszélgetést. Pedig nagyon szerettük volna tudni a mondottak értelmét. Alaposan belefeküdtünk a nyelv tanulásába. Az eredményen igen csodálkoztak az olaszok, mert egy hét lefolyása alatt már kezdtük érteni a beszédüket. A tekintélyünk nagyot nőtt egyszerre. Mindjárt ajánlották, hogy szívesen elvisznek a város ünnepélyére, amelyen a Duce is jelen lesz. Kaptunk az alkalmon és készültünk a nagy napra. Korán reggel már hatalmas tömegek mentek a kis város felé. Mi is elindultunk, hogy valami rendesebb helyet biztosítsunk magunknak, ahonnan mindent láthatunk majd. A környék összes napszámosa, földművese, iparosa, tisztviselője stb. mind ott volt. Valóságos nemzeti ünnep számba veszik a Duce egy-egy látogatását. Most is zászlódíszben úszott az egész város. Minden ember a fascista egyenruhában jelent meg. A kis balillák, avantgardisták, giovini fascisták és frontharcosok sorai kerítették be a térséget, ahova a Ducet várták. Mivel mi vendégek voltunk az első sorokban kaptunk helyet, hogy jól láthassuk a nagy államférfit. Az én házigazdám még előbbre vitt engem, ahonnan mindent a legjobban láthattam. Nemsokáig kellett várakozni a Ducera. Harangkongatással jelentették az érkezését. Egy kicsit elszámították magukat, mert nem arról az oldalról jött, amerről várták. Rögtön átalakították a sorokat. Igy én mégjobban láttam mindent, mert a legelső sorba kerültem. Néhány perc múlva begördült az első autó. Ebben a kocsiban a közbiztonsági egyének jöttek. Rögtön utána a Duce autója következett. Egyszerű nyitott kocsi, amelyből mindent jól lehetett látni. Rögtön tapasztaltam magamon is. Mikor megérkezett a Duce egyetlen hanggá változott a tömeg. A kezek a magasban voltak, hogy üdvözöljék vezérüket. Én nem tartottam fel, mert meg voltam lepve és elfeledkeztem magamról. Ebben a pillanatban kimutatott a Duce a kocsiból felém és rögtön jöttek a detektívek, akik igazoltattak. A házigazdám szabadított ki kényelmetlen helyzetemből. Megmagyarázta, hogy én egy vendég magyar vagyok, aki még nem ismeri a nyelvüket és szokásaikat. Miután az irataim rendben voltak, nem háborgattak tovább. Egészen hangtalan lettem a csodálkozástól. Meglepett az a határtlatn éleslátás, amivel a nagy államférfi rendelkezik. A tömeg szinte őrjöngött az örömtől. Megrohanták az autót és alig akartak utat engedni. Nem beszélt egy szót sem a Duce, a nép megelégedett a puszta látással is. Rövidesen el is távoztak a kis városból, melynek nyugalmát enyire felkorbácsolta vezérük megjelenése. Kis közleményemmel a Duce egyéniségét és határtalan népszerűségét szeretném bemutatni. Tehát lássunk egy másik képet. Megkezdődött a cséplés. Mivel Sabaudiában az első termést csépelték, megjelent Mussolini is. Nagy ünnepséget rendeztek, melynek középpontjában a kormányfő dolgozása állott. 9 órakor ment fel a cséplőgépre a kíséretében levő urakkal. Mindenki azt gondolta, hogy egy-két kéve bedobása után befejezi a munkát. Legnagyobb meglepeté-