Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

(Trianon 16.) 1935. december hó 25. 5. oldal. Békesség.,. Szeretet... Karácsony este van. Egy érzés uralkodik a lelkeken a sarkoktól az egyenlítőig: a betlehemi esemény magasztos, szivünkhöz szóló viszhangja. Az öröm ünnepének el nem homályosuló varázsa ujul föl évről-évre ma is, hogy tanúságot tegyen a népek nagy összetartozandóságáról a muló idők örök érzelmeiről. Mindig és mindenütt a béke és szeretet ünnepe volt a karácsony s a szeretet mély és megható nyilvánulásra indítja ma is a lelkeket. A kereszténység ajándékozott meg bennünket az emberiség testvériségének nagy, felséges eszméjével, lerontva minden korlátot ember és ember között s összekötve őket a felebaráti szeretettel. Mint lelket simogató harang zúg bele ma is az emberiség viharfelhőktől súlyos, háborús feszültségekkel telített levegőjébe a betlehemi örök szózat: Békesség ... Szeretet... Az utóbbi években a százféle láz deliriumában vergődő, világválságban megkínzott emberi nem fájdalmas szomjúsággal vágyik - a vigasztalás után. Elérkezett az idő, mikor az emberek részegebbek, de egyúttal szomjasabbak is. Soha jobban még nem éreztük valami természetfölötti isteni megváltás emésztő szomját, mint napjainkban. Az emberek különféle narkotikumokat próbáltak ki a háborúk és forradalmak alatt. Élvezet, mámor, mérgek, halál nem hozhattak enyhületet. A hithez menekülnek tehát, Istenhez, akinél minden vigasztalás megtalálható. Az egész világ aláomló romok dübörgéseitől inog és recseg, lángok lobognak fejünk felett vészes füsttől kormos a látóhatár. A világnak eme kataklizmájában mindenki megnyugvást keres, valamit amiben ujabb és ujabb csalódáson keresztül is hinni lehet. És az emberek kínos küzdelmeken és nehéz akadályokon átvergődve visszaérkeznek Istenhez. Végtelen vigasztalásról és jóságról, végtelen szeretetről és békességről akarnak hallani, új hitet, új reményt akarnak meríteni a siralom völgyének tövises, rögös útjaira. — A mindennapi élet keserűségei, lelket fásító küzdelmei elhalkulnak. Az emberiség vár valakire, vár a betlehemi égen tündöklő örökfényü csillag megjelenésére. Békesség ... Szeretet... Igen ezután áhítozik a homályban tapogatódzó emberiség. Halljátok meg ti is békétlenséget és gyűlöletet szító földi hatalmasságok, ti nemzetek irányítói, ti emberek a hívó szózatot! Harangok zúgnak, a betlehemi istállóban beteljesedik az evangélium örökérvényű tana. Angyali szózat száll a betlehemi mezőkről, új vezércsillag gyul ki az éjszakában. Megszületik az emberiség megváltója. Békesség ... Szeretet... Értsük meg mindnyájan a betlehemi szózatot, menjünk el, boruljunk le mi is a kisded Jézus lábaihoz, kérjünk :őle erre a megkínzott világra békességet, Szeretetet... Légy üdvözölve világ Megváltója, isteni Kisded! Adj ennek az életküzdelmekben kifáradt emberiségnek léleküdítő, boldog Karácsonyt, hozz ennek a gondterhes, vigasztalásra váró nemzedékeknek Békességet... Szeretetet... Félegyházi István. Méreyné Juhász Margit: Hogy szárnyalt fel a Meoiiszi ének? A magyar könyvpiac karácsonyi szenzációja, Nyiregyháza írói büszkesége, a Meotiszi ének c. őstörténeti regény, amelyről írója, Méreyné Juhász Margit, kérésünkre a következőket mondotta: Ennek a könyvnek megjelenése nem határkő. Hiszen nem kezdet és talán nem vég. Vannak előzményei és szeretném, ha Isten engedi, folytatása is lenne. Mégis, ha azt keresem, hogyan született meg ez a terjedelmére nézve első, legnagyobb munkám, az első magyar őstörténeti regény, azt mondhatom, majdnem véletlenül. Sokat foglalkoztam Sigrid Undsettel és sokszor gondoltam arra, hogy milyen szép lenne a magyar ősmultat, a Lebedia előtti korszakot regényben feleleveníteni. A Napkelet akkori szerkesztője, Hartmann (Keményfy) János, akinek már több éve dolgoztunk, akkorában írta egyik levelében az uramnak, hogy a legközelebbi könyvnapra meg kellene írni a Káldor kiadónak a nagyközönség számára Magyarország történetét, mert Eckhardt Ferenc, akit erre felkértek, nagy elfoglaltsága miatt nem vállalja. Az uram neve egy asztaltársaság összejövetelén került szóba s a Keményfy tervét az ott jelenlevő Horváth János egyetemi tanár, Áprily Lajos és Szekfü Gyula is helyeselték. Az uram vállalta volna a megbízást, Eckhardt azonban meggondolta a dolgot, a könyve a legközelebbi könyvnapon meg is jelent. Ekkor kaptuk ezt a második prepozíciót: kellene írni az Egyetemi Nyomda számára a modern magyar őstörténeti kutatások alapján (Németh Gyula, Zichy István, Hóman Bálint) egy őstörténeti korképet, amely ezeket az új eredményeket gyarmatosítja, olyan regény formában, amely felnőtteket és a serdülő ifjúságot egyformán érdekelje. Én vállalkoztam rá. Amikor Pesten az Akadémia könyvtárában megkezdtem a kutatást, a források összeállításának igen nehéz munkáját, Török Pál és Rásonyi Nagy László hitetlenkedve csóválták a fejüket. Rásonyi azt mondta: — Ha ezt maga ezekből a törmelékekből, ezen a teljesen töretlen uton elindulva meg tudja csinálni, új iskolát teremt. Hogy úttörő munkára vállalkoztam, nagyon súlyosan éreztem a kutatás csaknem két évig tartó ideje alatt. Magyar forrás majdnem semmi sem volt a Németh Gyuláén és Zichy Istvánén kívül. Német, latin, francia forrásmunkákkal próbálkoztam. A történettudomány minden segédtudományát igénybe kellett vennem. Egyszerre tanultam archeológiát, turkológiát, mithológiát, etnográfiát, finnugor őstörténetet, a honfoglalás kútfőit és a bizánci forrásokat. 1300 év előtti történetet kellett írnom. Maga a regény megírása csak 2 hónapig tartott. Az utolsó napokon egyfolytában 14 órát írtam. A könyv elkészült. Minden mondata mögött hetek munkája, hónapok töprengése van. A többi már csak türelem dolga volt. Megvárni, amíg sorra kerül. Most már itt van. Maga a mese egyetlen történeti motívum köré szövődik. Forrása Malalas és Theophanes bizánci történetírók feljegyzése. Az alakok, nem tudom, hogyan születtek meg bennem. Alig van velük személyes vonatkozásom. Egyszer csak élni kezdtek körülöttem, de olyan elevenen, hogy maguk beszéltek, maguk cselekedtek. Nem tudom, valóban nem tudom, honnan jöttek. Ez az írás nem az én akaratom volt már, mint a források kutatása. Ez az irás már csak megtörtént velem. Hogy mi az élmény benne? A magam élménye? Hogy melyik alakban élek én magam, azt sem tudnám megmondani. De nem Deunában. Talán inkább kis részben Ogurdában. És most, mindenek felett újra csak egyet vallok: Ha az Isten az embernek célt jelölt ki az életében, az ember csak eszköz. Én is eszköz voltam az Isten kezében, amikor elkészült az első, őstörténeti regény. Vikár Sándor irja: LISZT FERENCNEK halhatatlan emléke lebeg körülöttünk. Ünnepélyekkel, hangversenyekkel áldoz a hálás utókor a nagy magyar művész emlékének széjjel a csonka hazában. Büszkén valljuk Őt magunkénak, de itt körülbelül meg is állunk. Törekvéseit, intencióit, — azt, hogy a magyar zenéért áldozni is kell, — már kevésbbé hangoztatjuk oly fennen. Pedig milyen jó lenne a szürke hétköznapok robotos igájában megfáradt s a zajló élet mocsarában beszennyeződött emberi lelket olykorolykor a zene tiszta étheri hullámaiban megfüröszteni 1 A városunkban működő Bessenyei kör egyik szakosztálya jobb sorshoz méltó buzgalommal igyekezett egy kis zenével gazdagítani a közönség lelkét. De a közönség a nemes egyszerűség lemondó gesztusával s a puritán lelki szegénységhez állig begombolkózottságával nem akart gazdagodni, mert egyszerűen el sem ment ezekre a nagy anyagi áldozatokkal megrendezett hangversenyekre. Itt a pénz-szűke mellett egyforma szerep jut a semmivel nem törődő közönynek, mert a közönség ott sem tolong egymás hegyén-hátán, ahol nem kell fizetni, szóval nem érdekli a dolog. Már pedig sivár és kihalt az az erdő, melyben madárszó nem hallatszik, szomorú és beteg az a társadalom, melyben kihalt a muzsika. Ezen segíteni kell! Ezen szeretnénk most segíteni az iskolák által. A fiatal nemzedék lelkében talán fogékonyabb talajra talál a múzsa s rajtuk keresztül talán felébred az érdeklődés az „öregek" lelkében is. Ezt célozzák az iskolai Liszt Ferenc ünnepélyek (áll. tan. kép.), zenebemutató önképzőkörök (Kálvineum tanítónőképző) s a tervbe vett „Éneklő ifjúsági hangverseny", melyben az összes iskolák ifjúsága részt venne. Általában az intimebb, szükebbkörű összejövetelek, előadások (zenetörténeti, zeneesztétikai, kamarazene stb.). Csodálatos, hogy az emberek épen azt a képességüket nem használják fel, amely pedig majdnem mindenkinek megadatott, t. i. az éneklési képességüket. A legemberibb, a legnemesebb és legkifejezőbb zenének, a kórusoknak alig van tagja, alig van követője és híve. Néhány egészen szükkörű, egyházi célokat szolgáló kóruson kívül nincs Nyíregyházán vegyeskar. Világhírű magyar kórus-szerzőink vannak s nincsen kar, mely műveiket énekelje s vele együtt terjessze az igazi magyar zene felfrissítő levegőjét. Sokfelé ágazó pedagógiai hatása, nevelő értéke is van a karban való éneklésnek. Fegyelmező, léleknemesítő, az összetartozás érzését ápoló erő stb. Azt hiszem, egy kicsi mindegyikből reánk fér. De hát úgyis vlába irok ezekről, akik szeretik a szépet, azok próbálják meg s ami jó és szép belőle, azt állandósítsák és tartsák meg! SZABOLCSI KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR R. T. I NYÍREGYHÁZA Telefon: 142. Távirati cím: „KÖZTAKARÉK" FOGLALKOZIK: a takarékpénztár és banküzlet minden ágával. I