Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

VTOtfTTIT'í ^Trianon 15 ) '"H. december no 25. 21 • itía Rhitat Tenyeredből jóságot isznak [a galambok, s te nem gondolsz semmire sem, csak Istenhez nyújtod a lelked, a jövőben gázháború réme reszket, mi lesz, ha nem lesz kenyerünk [sem most! próbáljunk együtt imádkozni. Sarlós Olló ü tanítóképzés időszerű kérdései A tanítóképzés időszerű kérdé sei napjában egybeesnek az általá •os pedagógiai szönygen "levő kérdéseivel. A tudoinanyoknaK az utóbbi évtizedekben elért nagymérvű fej ődese erősen megduz zasztotta a megtanítandó anyagot, amihez még a tanítóképzés különleges feladatai járulnak, ugy hogy nálunk is, mint minden kö zépfokű intézménynél, meglehetős táiierheles mutatkozik. Miután az álíatn mai pénzügyi helyzete miatt a meglevő keretek egyelőre nem tágiihatók, ezért legfőbb törekvé sünk a jelen pillanatban arra irányul, hogy a kevésbbé fontos anyag összevonásával és a nő vendekek korának és értelmi fo kának jobban megfelelő módszeres eljárásokkal ezen a bajon segítsünk. A növendék egészséges fejlődése érdekében jobb arányba igyekszünk hozni a szabid és zárt levegőn töltött időt, a pihe aést a munkával, a szellem mű velését a testneveléssel, a megkötöttséget a szabadsággal. Intézetünk természeténél fogva aem foglalkozhatik kísérletezésekkel, mindamellett figyelemmel ki sérjük az ujabb módszeres törekvéseket és amit a gyakorlat ina már helyesnek elfogadott, azt mi is alkalmazzuk. A munkaiskola elvének megfelelően tért en gedünk a munkálkodásnak, az önálló a kotótevékenysegnek. Az „uj iskola" eszméje is a lehetőséghez képest megvalósulást talál nálunk abban, hogy egyes órákat a szabadban tartunk meg, ha az időjárás és a tárgy termé szete azt megengedi. Különben egyesü etünk most foglalkozik a tanítóképző mód-zerének kidolgozásán. De az anyagnál és mód szernél is fontosabbnak tartjuk a tanítói hivatásra való állandó és tervszerű ránevelést, hogy necsak jó iskolamestereket, hanem valódi tanítói személyiségeket adhassunk a magyar népoktatásnak. Ehrlich Antal áli. tanitókép'ő-int. h igazgató. A társadalom áldozatkészsége nem szűnik és ujabb adományok folynak be a kiüldözöttek javára A Jugoszláviából kiü dözöit magyarok felsegélyezésére szüntelenül érkeznek uj bb adományok. Szerkesztőségünkbe ma Tessik jánosné 4 pengőt küldölt be é* ezzel eddigi gyűjtésünk 358.77 pengőre gyarapodott. Villámkérdések A felső kereskedelmi iskolák tanulmányi versenyein az utóbbi években vi'lámkérdéseket is ad tak, amelyek a közgazdasági élet egyes problémáival foglalkoztak. Az idén kitűzött tételekről és az azokra adott feleletekről még napilapjaink is megemlékeztek. Nem e ekre óhajtok most kitérni, hisz írásban és szóban eleget hadakoztam már e téren. Én egy villámkérdést óhajtanék fclvetn', azt tudniillik, melyik esztendőben születtek az idei tanulmányi versenyen résztvettek, tehát a most juniusban érettségi vizsgát tettek. A villámfelelet az lenne rá: 1915 és 16-ban és talán a villámfelelő várná is már türelmetlenül a következő villámkérdést. Pedig érdemes megállni ennél Ja villámkérdésnél. Bizony ezek a fiuk a borzalmas háborús években szü lettek. Mikor édesanyjuk őket a világra hozta, talán örökös rettegés között éltek. Szorongva várták a rózsaszínű tábori levelezőí lapokat, hogy nem kapnak-e szomorú hírt a háborúban lévő édesapának elestéről, vagy megsérüléséről. A táplálékuk sem volt megfelelő; minden pótlék volt, cukor helyett cukorpótlót kaptak. Nem ettek omlós fehér kenyeret, mint a mai gyermekek. Nem is láttak kiflit, zsemlét és bizony-bizony taán másképen kell ebben a korban megszületett gyermekeket elbírálnunk, mint a mai kor gyermekeit. Ezek a gyermekek a kommunizmus és a román megszállás alatt jártak óvodákba. Elemi iskolai éveik is elég zavarosak voltak. Aztán a szülőkre iászakadt gazdasági válság nyomasztó terheit az ő gyenge váltaiknak is viselni kellett. Szigorú kritikus urak, nézzétek az erem másik oldalát is. Margócsy Emil c. kir. főigazgató, a nyíregyházi városi fel<ő kereskedelmi iskola igazgatója. iZXÍMSji MARION LBSZLÓ: Lehet-e mellőzni vármegyénket a telepítésnél? Gazdasági életünk legégetőbb és legidőszerűbb kérdése kétségkívül a telepítés, melynek a közeljövőben várhaló megoldása ta Ián kivétel nélkül mindenkit érint és érdekel, s amely hosszú időre döntő befolyást fog gyakorolni gazdasági életünk további alakú tására, A probléma közérdekű vo tát az is eléggé jellemzi, hogy újságcikkek, tanulmányok, könyvek egész tömege nap mint nap foglalkozik a telepi éssel, vagy annak egyes részleteivel. A telepítés célja a lakosság és a földbirtok arányos elosztása utján minél több önálló gazdasági egyed teremtése, amelyre ország rendezési, szociális, népesedési, közgazdasági és fö'dbirtokpolitikat szempontból egyaránt szükség van. Ónként vetődik fel az a kér dés, hogy vármegyénknek miiven szerep fo* jutni a telepítésnél? N^methy Béla dr. „Hol van az ország telepítési területe?" cimü könyvében arra a következtetésre jut, hogy legcélszerűbb volna a telepítést az egész ország területe helyeit egy összefüggő vidékre, s 8 járást magábanfoglaló „Balaton Dunaközé"-re szorítani. Az ő elgondolása szerinti telepítéshez az Alföld és vármegyénk is esik az emberanyagot szolgáltatná. Ma tolcsy Mátyás dr. most megjelent kőnyvéoen („Agrárpolitikai fel adatok Magyarországon") abból kiindulva, h >gy a szaporodási arányszám épen Szabolcsban a I gkedvezőbb, hasonló szerepet szán nekünk. E tervek ellen nem is lehetne kifogást emelni, ha Szabolcs egyes vidékein a népsűrűség nem volna melyen az országos átlag alatt és épen ezeken a vidékeken nem volnának a telepilésre minden szempontból alkalmas nagygazdasági kezelésben álló szántóföldi területek. A helyzet azonban az, varmegyénkben 10 olyan község van, ahol a nagygazdasági kezelésben álló s egyenként 3000 kat. holdat meghaladó — tehát már uj telepes községek létesítésére is alkalmas — szán'óföldi terület talá ható, s e községek közüi egyeseknek a népsűrűsége alig haladja meg az országos átlag egyharmadai. Szabolcsnak tehát a telepilés szempontjából kivételes a helyzete, egyrészt adva vannak a te lelepitésre alkalmas területek másrészt rendelkezésbe á l a szüksé ges földfelvevő képességgel biró emberanyag. Kár volna, ha értékes népesség fe'eslegünk — a Dunámuiia, vagy máshova való áttelepítése folytán — ránk nézve veszendőbe menne akkor, amikor Szabolcs a telepítést saját hatáNagyobb fafeldolgozóvállalat megbízásából veszek mindenféle nyár, füz és diófa rönköt; tölgy és akácerdőt lábon vagy kitermelt gömbfában, úgyszintén kész tölgy és akác szőllőkarót. Lazarovits Miklós fakereskedő Nyíregyháza. Telefon 167. rain belül — az országos érdekek sérelme nélkül — meg tudja csinálni. Minden ország ösztönösen védekezik a kivándorlás ellen, s nekünk Szabolcsiaknak sem szabad megengednünk azt a fényűzést, hogy szorgalmas, munkás néprétegeinket idegen talajba ültessék át. Sürgősen foglalkoznunk kell tehát a telepítési kérdéseknek helyi megoldásával, nehogy az elméieti tudósok tételeinek gyakorlati alkalmazásánál vármegyénk emberanyag veszteséget szenvedjen. KELEM LfiSZLÓ: Maradjunk emberek, hogy annál ma gyarabbak (ehessünk Nehéz a mai időkben magyarnak lenni és ugyanakkor embernek. Magyarnak lenni: ma annyit jelent, mint összeszorított fogakkal, visszaütni, nem tudó ököllel tűrni a leghihetetlenebb embertelenségeket. Magyarnak lenni: ma egyértelmű az ujtcstámentumi szentek vértanuságával. Magyarnak lenni: ma sem több, sem kevesebb, mint elszenvedni a hófehér és ártatlan bárány kálváriáját fogcsattogtató ^rabló farkasok között. Magyarnak Jtenni: ma a gyenge igazak utja az elbírhatatlan igazságtalanságok útvesztőin át. Lehet e, szabad-e embernek lenni, kivánhatja-e tőlünk valaki, hogy felemelkedjünk a magasabb emberiesség régióiba, mikor a mi külön emberiességünket

: a magyarságunkat épp valami alacsonyabb emberiesség: az embertelenség fenyegeti ? „Jobbra nézünk, farkas esz meg, balra nézünk, ördög esz meg" — a megoldhatatlan kérdések vízszintesen és függőlegeseit keresztezik egymást életünKben, egyi< oldalról nemzeti létünk problémái hömpölyögnek, másik o dalról a szociális bajok fenyegetnek, a világ szinte megyékre, a megyék majdnem emberekre hullottak szét. Ugyanekkor olthatatlan vágy él egyes jobbak szivében valami szebb, Jigazabb közösség után. A nemzetek szinte versen futva rohannak egy újféle irgalmatlan barbárság felé, mert ugy érzik, hogy a nagy leszámoláskor nem az elpuhult, az emberiességtől kifinomult gnépek fognak megmaradni, hanem az egészséges baihárok. Feltornyosul a közeli láthatáron Spengler látomása az álla ános pusztulásról. N.hányan pedig kívüliŐ1 szürkék, mint a többi, mégis az örök emberiről, talán az isteniről álmodunk. Én csak azt tudom sóhaj'ani és izenni maradjunk mi emberek, hogy annál magyarabbak lehessünk. Maradjunk mi véren és vason, Golgotán és igazságtalanságokon magyarok, hogy annál embeubbek lehessünk. Békesség a földön a jóakaratú embereknek. Flzesen eló a NyirvldékSzabolcsi Hírlapra.