Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

YfRYIXíéX 21. oldal. ^Trianon 1fS.> 1934 december hó 25 A hivatás Gondolatok a pályaválasztáshoz Ina : Murányi Kálmán dr. tanár Ifjak és szülők, társadalom és állam szempontjából ma döntő jelentőségű probléma a pályaválasztás és «zzet kapcsolatban a hivatás kérdése. Régebben, kezdetlegesebb kulturfokon nem emelkedett ki az élelmegnyil•ánulások közül egyetlen életfeladat aam annyira, hogy az életet vagy an•ak jelentős részét kizárólag lefoglalta volna a maga számára. A modern életben azonban teljesen betölti az ember életét a hivatás, mint külön teljesítményre való készség a mélyrehatóan befolyásolja az egyén «gész életszemléletét, világnézetét. A való életben foglalkozás (hivatal) és hivatás között nagy különbség van. Ha hivatásról beszélünk, bizonyos belső elhivatottságra gondolunk, vagyis olyan szellemi, fizikai, erkölcsi alkalmasságokra, egyszóval: tehetségre, melyek, mint személyi tulajdonságok, képesitik az egyént foglalkozása betöltésére s annak olyan átélésére, melyet nyomon kísér az •lhivatottság érzése, a jól végzett munkateljesítmény megelégedettségéraete, öröme. A hivatás nem más, mint a foglalkozás megítélése tárgyi (obiectiv) Is egyéni (sabiectiv) szempontból. Tárgyi szempontból a hivatás: i. speciális munkateljesi és; 2. a vele járó jogok, kötelességek, társadalmi megbecsülés, egyszóval: rangkérdés; 3. gazdasági jövedelmezőség, a megélhetés anyagi feltételeinek megszerzése. Subiectiv szempontból azonban a hivatás ennél több, magasabbrendü: i. Öröklött hajlam, a. A pályaválasztás inditéka. 3. Tehetség. 4. Hivatáséraet. 5. Szakképzettség. 6. A közösséjg eszményi céljainak szo'gálata, vagyis magasabbrendü eikölcsi tartalom, öntudat, életszemlélet. Hogy valakinek van-e elhivatottsága valamilyen pálya, foglalkozás jbetöltésére, azt nem döntik el sem lélektani tehetségvizsgálatok, sem u. d. pályaválasztási tanácsok. Az elhivatottságot, arravalóságot legtöbbször «sak a való élet komoly, kiválasztó munkája mutatja meg. A Mindenható mindent látó szeme kellene ahhoz, hogy a pályaválasztás előtt álló ifjak lelkébe fcelepi'lantia, megal apíthassa valaki, kit milyen helyre kellene állítanunk képességei szerint a kultura azolgálatában. S van-e olyan pályaválasztási tanács, mely ioo százalékos biztossággal utmutatást adh Ina a pályaválasztásra oly sok bonyolult kérdés egybevetése után, mint aminők: Mutatott képességei a'apján mire hajlamos az egyén? Mennyit áldozhat kiképzésére? Nem tulzsufolt-e ez a pálya, mik a »kilátások*? Javára válik-e az egyénnek, a társadalomnak, az áFamnak az ilyen irányú pályaválasztás? stb. S mennyi más szempont döntő •nég a pályaválasztásnál! M'nden jobban tanuló gyermek szülő'ében olt él az emelkedés vágya, különösen, ha a szülő egyszerűbb társa lalmi réteghez tartóz.k. »Légy különb apádnál!* Az egyszerűbb szülők papnak, tanítónak vagy jegyzőnek igyekeznek >k'ta"i!ta'ni« gve-mel ü';et, ha gyermekük az átlagnál c ak valamivel is különb képessegeket á-ul el. A képzett és vagyonosabb középosztályhoz tartozó szülő hallani sem akar gyermeke olyan irányú pályaválasztásáról, mellyel szerinti; társa lalmi hanyatlás vagy süllyer'és jár. Gyenge t-hetségü és akaratú gyermekét mindenáron tanít'alfa. minden befolyást felhá znál, megmozgat, hogy gyermekét társadalmi helyzetének meg

re'elő állásban elhelyezze, t k'n'et nélkül arra, van-e ahhoz a pályához hivatásérzete. hajlama, képessége. Mennyi ifjút vonzanak, csábítanak egyes pályák külsőségei, divatos mivoltuk! (Katonai, sportpálya, pilótaság, zeneszerzői, táncosnői, énekesnői pálya stb.) Mennyi ifjút, szülőt vonzanak egyes pályák magasabb javadalmazása, rang, társadalmi megbecsülés! Mennyi szülő téveszti össze a gyermekében megnyilvánuló ösztönös hajlandóságot a hivatás belölléséhez szükséges alkalmassággal! Bizonyos, hogy valamely munkakör iránti kedv és szeretet sok akadályt legyőz, de nem minden akadályt. Mennyi ifjú veszti el kedvét, mert nem ismerte a választott pályához vezető ut nehézségeit I Magyar irodalmat szeretne tanulni, de mód nélkül unja a finn-ugor nyelvészet bolházkodásait. S a középiskola és szülői ház fegyelme alól kikerült hány ifjút csábilanak el a főiskolai élet, a nagyvárosi élet pillanatnyi gyönyörei! Hát még a nők pályaválasztásai Szerelem és anyaság a nő igazi élethivatása, legyen bármilyen alacsony kulturfokon és bármilyen magas műveltségű. Igazi élethivatásán kivül nem talál pályát, melyen önmagát élhetné ki hivatásszerűen, hivalásérzettel, hivatástudattal, a hivatás örömével. Nincs hát tanács, nincs segítség, utmutatás a hivatásszerű pályaválasztásnál? De van! Vannak eszmék, gondo'atok, megfontolások, melyek iiányjelzűkül szo'gálhatnak. íme: 1. A szabad pályaválasztás elve csak jogi szabadság. Az sem teljes mértékben, mert a főiskolák nem mindenkit vesznek fel hallgatónak. A pályaválasztás jogi szabadsága nem jelenti egyszersmind a gazdasági — szociális szabadságot is. Minden pályaválasztás előtt álló ifjú és szülője vessen tehát számot azzal, birja-e előreláthatólag a pályához szükséges szakképzés anyagi eszközeit? 2. Kísérje a szülő figyelemmel gyermeke játékait, ifjúkori vágyait, ösztönös halamait, különös képességeit. Gondolja végig, családja multjáI ban minő fog a kozások ismét ö lnek nemzedékeken át? Az ösztönös hajlamok és képességek örökölhetők. 3. Kérdezze meg gyermekét, minő pályához érez hivatásszerű kedvet, minő munkakör végzése szerezne neki örömet? Kérdezze meg, miért szeretne ez, vagy az lenni? Vizsgálja meg, vájjon a vágy, a hajlam a lélek mélyén gyökerezik-e, vagy külsőséges előnyök, divathajhászás vonzák-e pályaválasztásnál. /J. Tárja fel gyermeke előtt az óhajtott pálya előnyeit, hátrányait, de ne túlozza egyiket sem. Ne riassza el gyermekét, ha az esetleg az apa foglalkozásához érez kedvet, csak azért, mert ismeri e pálya nehézségeit, hátrányait. 5. Lehetőség szerint helyezze — hacsak rövid időre is —- abba a munkakörbe, melyre vágyik, hogy megismerje a választott pályáját, tapasztalatokat gyűjthessen s eldönthesse: nem csa'óJct -e várakozásában? Szerez-e a hivatás betöllése örömet ? Mert a hivatás gvakorolhalásában m'nyilvánuló mege égedttlség. öröm né.kűl nincs hivatásérzet, nincs meg a hivatásnak magasabb erkölcsi tartalma és tudata. Minden azon fordul meg, milyen erős akaratul, kedvvel lép az ember hivatásának szabadon válaszlott pályá 'á a. rendelkezik-e ke'Iő tehrt éggel, önbizalommal a nehézségek leküzdé ére? Van-e benne erős szándék a becsületes munkára, kitartásra, pontosság a? A többi — pályája hivatásszerű betöltéséhez szükséges — reátermettség, képzettség munkaközben fejlődik ki, amidőn munkaköre lelkiismeretes ellátásához szükséges szakképzettséget megszerezte, munkakörét kiismerte. Választott és gyakorolt pályája akkor lesz hivatás, ha munkakö ében megelégedett, végzett munkája örömmel tölti el, ha teljesen átadja magát a vele szemben felállitott követelményeknek, ha mélyen átérzi, hogy megelégedéssel, örömmel végzett munkája komoly kötelességteljesítés, mellyel önmaga nemesedik, a társada'omnak, hazának, emberiségnek pedig használ, a közösség magasabb erkölcsi eszményeit előmozditja, azok érdekében munkálkodik. A szeretet kifejlesztése, ébren jártás a és ápolása a népiskolákban m A karácsony szivet megindító, szentségesen nagy ünnepe alkalmából meleg érzéssel gondolok Krisztus eszméihez es cé jaihoz legközelebb álló társadalmi munkásokra, a magyar néptanitó hatalmas és tekintélyes táborára. K vál5 munkásság az övé, mert a teljesen csirájában levő emberi le.ket formálja a gyermeki teltben is, a tudomány mellett szívbeli érzésekre, jóságra, Ki i z.ust követve fölséges eszméiben. Nehéz, verejtékes, de dics$ munka ez, különösen ha azokra a tanitó munkásokra gondolok, akik a lüktető életzajtól, kulturától távol eső helyeken épitik a jövendőt, és tesznek meg mindent Isten és Haza érdekében, a legnehezebben formálható anyaggal: a szegény, elhagyatott, ismeretné kü.i gyermeki lélekkel. Valóban hivatása magaslatán áll a magyar tanítóság, amikor igen szerény anyagi viszonyai között is szent lelkesedéssel, hittel és bizalommai végzi nemzetépitő munkáját, hogy minden — kezére bizott meg formálatlan — gyermekből becsületes, hitbuzgó, törvényt tisztelő és felebarátját szerető embert neveljen. Szálljon a jól végzett munka tudatából a magyar tanitócsaládok hajlékaiba szent ünnepünk alkalmából békesség, sok öröm, boldogság és az élet iránti megnyugvás, hogy a család feje, a magvar néptanitó azzal a lelkesedéssel folytathassa elhivatottan a magyar jövendőért, a magyar feltámadásért eddigi nemes és áldásos munkálkodását. Dr. Tesléry Károly vezető kir. tanfelügyelő. Anyíregyhází díáksportélet kímélyítéséről Irta: Bársony Sándor testnevelő tanár A heti 2 testnevelő óra főként a tömeg foglalkozásra irányulhat. Az osztály minden tagjánál igyekszünk a testnevelés helyes alapjait lerakni, a különféle sportágak tökéletes stilusát megismertetni, az észszerű sportoláshoz előkésziteni. Az intézeti sportkör életében már csak azok vesznek inkább ié zt, kisebb-nagyobb számban, akik bizonyos hajlamot éreznek magukban valamely sportág, sportágak iránt. A sportkör már több időt tud szentelni az egyénekkel való foglalkozásra, sajnos, azonban az a helyzet legtöbb sportkörben, hogy a tanár kénytelen eltölteni az idő legnagyobb részét a kezdők útnak indításával, sőt jobb képességű diákjait is igénybe keli vennie ennél a munkánál s igyj nem szakit kellő időt legjobb képességűek egyéni, esetleg speciális továbbképzésére. Érezni lehet a szükségszerűségét az olyan sportkeretek felállításának, amelyek csak az intézetek legjobb sportolóit gyűjtik magukba, az orvos- és neveléstudomány alapelvein e indulva k 115 szakvezetés mellett utat mulatnak és észszerűen — mondhatná, az egészség kockáztatásának kizárásával —, szép eredmények eléréséhez vezetik el a diákot. Állandó sportorvosi ellenőrzés az esetleges nagyobb küzdelmek előtt, — alatt — és után, szaktanári vezetés, neve'és kellő biztosíték lenne, amelyet lez a keret nyújtana az intézetek igazgatói, tanártestületei és a sportoló fiaikért örökké aggódó szülők számára. Ha nincs meg a kellő vezetés, felügyelet, a tehetségesebb diák ugy is hajszolja a maga esze szerint a sportot és így fordul elő, hogy áldozata ilesz a sportnak. Keressük meg a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központját, hogy városunkban is létesítsen az előbb leirt alapon nyugvó —• KISOK sportkereteket, — mint a4 már a fővárosban régen megtette. Ite legyen mostoha gyermek a vidéki diáksport az annyira támogatott fővárosi diáksporttal szemben, hiszea a legtöbb esetben a vidék adja a fővárosi sportnak a legjobb emberanyagot. Kérni fogjuk a KISOK-ot, ho«| legalább athlelikából, szertornából, vívásból, a sportszerű játékok valamelyikéből, ha az uszodánk elkészül, —úszásból is állitsa fel a KISOK koretet. Kérje fel a helybeli testnevell tanárokat egy-egy keret vezetésére, hu népes lenne a keret, akkor kérjen fel kettőt is egy keret veeetésére. Továbbá keresse meg a helybeli sportegyesületeket pályáik, csarnokuk igénybevételének kieszközléséért, azonkívül leérjen fel egy orvost a sportorvosi teendők szorgalmas és pontos ellátására. Mindez természetesen jelentősebh anyagi áldozatot jelentene a KISOKnak, de Nyíregyháza ezt már eddia is kiérdemelte nívós diáksportéletével, kiváló eredményeível. Nem akar ez a csúcsteljesítmény hajszolását elősegitő intézmény lenni, sem kerékkötője a tanulmányi előmenetelnek, hanem igaz sportbaráti segitség, mint jutalom a becsülete® tanulás mellett — a tehetségek helyes, észszerű uton történő tökéletes és eredményes kifejlesztése az egyetemes magyar sportért és mindenek ele tt meg épázott Hazánk szebb, boldogabb jövendőjéért. Ha a gyakorlatban is követjük a nevelés célját: az emberben lévő testilelki készségeket a tökéletes kifejlődésre juttatni, akkor helytálló kérésünk. %