Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

Európa karácsonya — ; béke nélkül kta MOLNÁR KÁLMÁN rk. esperes. Itt van a kedves karácsony, «oelynek szent éjszakáján majdnem két ezzel évvel ezelőtt az ég a testvé­riség szent eszméjét nyila.koztatta ki lölui népeknek, a világból azonban még ma is hiányzik Kaiácsony ünne­pének jellegzetes velejáró ajándéka: a béke, az a béke, melyet angyalok harsonáztak a szent éjszakába: »Bé­kesség o földön a jóakaratú emberek­•ek.« Nincs jóakarat az emberek­ben, azért nem hagynak békét az ártatlanoknak, a szenvedőknek, de •incs békéjük a gonoszoknak sem. Nincs béke. A világháború to­vább folyik a népek között más mó­rfon, más eszközökkel és célkitűzések­kel. Krisztus az Antikrisztus ai vívja 41et és halálharcát az emberi lélek meghódításáért és a mindennapi ke­nyérért. A világnézetek é'et-ha'álharcának főhadiszállása az örök Róma és Koszkva. Róma ós Moszkva két ellentétes világ. Előbb-utóbb e frontra helyez­kedik a világ minden szervezete. Bér a világproblémát leegyszerű­síteni nem lehet, mert az százfonata, mégis ugy látszik, hogy c két város által képvirelt világnézet fogja előbb­etőbb megvívni nagy harcát és szab irányt évszázadokra a világnak. Ta­gadhatatlan, hogy Moszkvából irányí­tott céltudatos, tervszerű, szívós, min­den áldozatra képes bolsevista gondo­lat világszerte hypnotikus erővel hat mindazon szerencsétlen embertestvé­leinkre, kik a mai gazdasági és tár­sadalmi rendben nem tudják megta­lálni elhelyezkedésüket és életlehetősé­güket. A világháború eddig a bolseviz­mus malmára hajtotta a vizet. Az •urópai müveit nemzetek még nem biszik és nem látják tisztán a vesze­delmet, mely fenyegeti őket a bolse­vizmus részéről. Ma po'gári állam­férfiak egy asztalhoz ülnek le a véres 4ezü szovjet követtel és uri módon íárgyalnak a íhóhér urral«. Pillanat­ayi politikai ós gazdasági siker re­ményében elfelejtik, hogy az csak kihasználja híszékenységüket, hogy az­lón leszámolhasson velők is. A bolsevizmusnak minden em­beri kulturát végveszedelemmel fe­•jegető és közelgő veszedelme ellen •uk ejyr módon lehet eredményesen küzdeni, ha az európai nemzetek ész­térve — ahejyett, hogy egymást marcangolnák és a politikai határok Jelett vívnának véres harcokat, — hozzáfognának nemzet", öz.'leg testvéri megértéssel megépíteni az uj egészsé­ges társadalmi rendet. A Quadrage­«imo Anno szellemében s azt a rend­szert, ahol minden becsületes mun­kás ember megtalálná biztos kenye­iét és nyugalmát. XI. Pius pápa (Quadragesimo Anno kezdetű bul­lája a Krisztus szellemében felépülő aj egészséges társadalmi rendnek aranybullája lehetne. Akit az emberi •ors legnagyobb prob'émája érdekel, kezdje le elfogultságát és tanulmá­nyozza át ezt a körlevelet, mely az •jkornak egyik legértékesebb és leg­bölcsebb okmánya. Olaszországban Mussolini, Né­metországban Hitler az egységes, •gyedülvaló nemz ti gondo'a'.ban ta­lálták meg népük számára a talpraál­Jitó életerőt. A hazafiasság, a haza­£s a faj szeretete szent kötelesség, de •e feledjük el, hogy magában véve pem elég; a nacionalizmus csak akkor fál'k építő kulturtényezővé, ha eljárá­sában keresztény erkölcsi elvek sza- ' bályozzák. E nélkül a hazafiaskodás »ak, türelmetlen és zsarnok. Erköl­csi fék nélkül hitiink szerint ép.oly káros és veszedelmes, mint a bolse­rizmus. Jugoszlávia, Románia és Cseh­szlovákia túlfűtött vak nacionalizmus­ból üldözi ki országából a magyaro­kat és nyomja el kisebbségei nyelvét. Az elnyomott népeket meggyalázott nemzeti érzésük készteti nem egyszer véres terroriszlikus cselekedetekre. A fase zmus ma azért tud al­kotni és hódítani, mert benne a fel­lángoló nemzeti érzés szerencsésen megtalálta megegyezését a vallással, melyet kezdetben ellenségesen kezelt. A Vatikán és a Quirinál kibékülése nemcsak Olaszországnak és a kath. egyháznak, de az egész világnak nagy szerencséje. Nekünk elsősorban. Németországban a m-nden mást legyőzni akaró nemzeti gondolat, a hiti terizmus formájában még harcol a vallással, mely erkölcsi elveivel itt­ott tiltakozik a pogány nemzeti gon­dolat megvalósilása ellen. Ez a hit­lerizmus gyengesége. Ismerőseink: vagy * ellenfe­leink vagy Lará aintc.' A zár­ke embernek nin sen sem el­lenféle, sem barátja. A cse­lekvő ember lép en-nyomen bel eü'kőzik valakibe: vagy ácsorgó, té len emberbe, vagy szembejövőbe. Ezek vagv e ­lenfeleivé, vagy baráijaivá akarnak lenni. Ellenfelünkké a javakért való küde ^m fesz v lak t szövetségesiinkbő' lesz valaki barátunkká. Aki nem tudja Mi magyarok, hála Istennek, e téren igen szerencséseknek tarthatjuk magunkat, mert minálunk a hazafias érzés és gondolat a 'keresztény szel­lemmel eggyéforrva jelenik meg Szent István ejső magyar király óta nap­jainkig. Szent István kovácsolta össze a turáni erőt és a keresztény hitet, hogy ami történelmünkben nemzeti kincs, az mind szentté legyen előt­tünk és nálunk szent, az mind nem­zeti kincset is jelentsen. A keresztény szellemtől megne­mesedett magyar a megpróbáltatások mai szörnyű napjaiban azért nem esik kétségbe, mert fenkölten gondolko­dik; letiporva, lefegyverezve is bízik sorsának jobbi afordulásában; bízik vi­tézsége mellett is nem a fegyverek erejétaen, hanem az igazság győzelmé­ben, bizik az Istenben. megválasztani barátját, egye­aui ja. ja az é.et ut ac. Elüt­és emberismeret né.kül csak elknf 1 ketszerrünk magunk­nak,! öle eségg 1 azonban ba­rá okat is. barátainkat meg­tartani nehezebb, mint bará­tokat szerezni. Bá or ág kell barátaink megval.á ára és - m g agi­dására, ha csalódtunk ben­nük. Sohase vizsgáld az embere­ket más szempontból, mint a magad eszménye alapján. Égnek is eb az ideálja« ugyan, mégis hoznád valót ke­ress! Az elrontott élet oka. benned van, mert nem tud­tad megválasztani barátaidat. Pedig embertársaid, akár tudatosan, akár tudatlanul, csak a saját sikerük szem­pon jából vizsgálnak téged. Figyelik képességeidet. Ha zná hatóságodat. Tehet­ségtelen, semmirevaló, önma­gába é? ostobaságába fulladt emberekkel nemi barátkoz­nak. Erényes, derék ember vagy ? Ez magában kevés A vagyon, a befő yás, a mű­veltség és a tetterő a döntő. Rosszul teszed, ha a tehetet­lenekért és az önmagukért élőkért barátkozol. Annak mindenkor csak adnod kell, annak csak segítened kell, azt csak kiszolgálnod kell, — ő azonban örökre adóíod ma­rad. Akkor inkább segits az elhagyottakon, szo'gálj a le­taposott szegényeknek, lega­lább Istenelőtt gyarapítód er­demeidet. Az erősnek azonban csak akkor szolgálj, ha megbecsül, ha felismeri értékedet ha ő is melléd áll ügyedben. Ha csak! szolgája vagy neki, — nem a bará.od! Csak — gazdád I Te abból adsz n ki, aniből bőven van neked, ő pedig ab­ból, amid nincsen. N.ki ce o­lyása van, nek d talán pénzecL neki előkelő rokonai, neked talán tehetséged. Adjátok! egymásnak, amitek van! Ha semmitek sincsen, — marad­iatok veszteg! Semmiből nem lehet más, mint — semmi sem! A tevékeny emberek közö:t fenná.ló barátság nem érzelgős, hanem megértő és munkás. Mutuális és koope­ráló — mondják a hozzáér­tők. Ha valaki, aki do'gozhatnék számodra, és mindenképpen csak pénzt vagy állást akar tőled, — haszná.d fél képes­ségeit, de barátodnak ne te­kintsd. Nagy ügyekben csak egész em oerekre támasz­kodj! Kapzsi, gyáva, kicsa­pongó, ostoba és puha embe­rekre ne számíts I Bajodban magadra maradsz, siker doen ezek is kívánnak osztozni 1 A tömeg barátsága o.ykor nagyobb érték, mint az egyé­neké. A tömeg akkor érték, ha nincsenek benne a — ba­rátaid. A tehetséges, befolyá­sos, bátor és önzetlen ember nem áll be a tömegbe. Az ilyen ember mint egyén kere­si boldogulását s oly kor egy­magában áll, de nem üvölt a. tömeggel. A kiváló ember nem veti meg a tömeget. Sőt: keresi és támaszkodik rá, ha elisme­rését megszerezte. A tömeg barátságát mindenki m gsze­rezheti, de legkönnyebben a gazdag ember. A tömegnek is van izlése, vágya, célja, érzé­se, s aki ismeri és szolgálja,— csak nyert csata után nyeri meg barátságát. Az első leg­kisebb kudarc után elveszí­tette örökre! A gyengeséget riem tudja megbocsátani. Az igazi ember barátsága A mí Menedékünk Irta Brenner Mihály, Í5P" 1934 éve, hogy az arany bir­tokáért s az ezzel iáró ha­talomért küzdő, a földi gyö­nyörökben tobzódó emberek megmsn ése céljából a földre jöttél drága Jézusunk. Bizo­nyára az emberi gonoszság akkori mérhetetlen nagyiága volt az indító oka, hogy Te, örökkévaló, ezt az idJt tar­tó tad a megj.lenés.dre szük­ségesnek. Jöhe.téi volna em­beri képzeletet meghaladj is­teni pompával. De nem azt tetted. A legszerényebb és legszegényebb formát vá­lasz ot d, nyilván aíért.hogy reményt, menedéket nyújts az elnyomott, elhagyott, a sze­génység gyö.relme.vel küzdő embereknek. Ha most jönnél, nem >Be lehem=t, hanem a mi ha­zánk földjét érintené szent á­bad, mert ez időben a nép.k családjában mi vagyunk a hazugságok, ravaszságok ál­tal halálra ítélve. Az égre emelt tekintettel 3 szivünkre tett kézzel kiáltjuk világgá, am.nt Te, Mind.n­tudó, a legjobban látod, hogy nincs bününk. Csak azt kér­jük, hogy h l'gassanak meg s azután mondják ki a béke­szerződés helyességé". N>m akarnak. Elgáncsolják a Te majdnem 2000 éve tartó ta­nításod alapjait: az Igazságot és a Szeretetet. Szobrot emel­nek a Te árulódnak: Júdás­nak, hogy égre emelt tekin­tettel, gúnyosan kacagjon Té­kir. törvényszéki tanácselnök ged, az egyedül és örökkévaló Él etet. Első szent királyunk által Szűz Anyád védelmébe ajánlott országunk területé­re nézve Buk restben a törté­nelem e lenére hamis beállí­tást tettek. Nemzetünket Prá­gában a pokolba kü d ék. — Gyilkosságokkal minden filap né kül vádolnak s hurcolnak a világ i é őszéke elé. I t még a bizonyítás felvétele előtt a vádlók medé állanak olyan tárgyilagossággal, amelyet akkor is ellenünk szólalhatná­nak, ha az a ha ál az emberi akara'.on kivül fekvő eemek loiyián jött volna .étre. A kü­lönben is elnyomott testvé­re.nket szivet csavaró kegyet­lenséggel ü.dözik ki házaik­ból. Gyermekeket, aggokat, tehetetlen betegeket a pusz­tulás örvényéoe tasz t-nak. És mi eoben a szörnyű ver­gődésünkben is tántoríthatat­lanul h.szünk a mi jobb jö­vőnkben és közeli fel.ámaüá­sunkoan, mert Te vagy a mi Menedékünk, akit az ármány, a hazugság nem győ het la soha. Te tudod, hogy mindig, de különösen most, a Te sze­retetedet, mint egyedüli épitö j és uo.uogi.ó teiiye^ot szom­júhozzuk. Oh, adj tehát a mi ellenségeink szivébe is szere­tetet, hogy velünk együtt éne­keine- SUK: »Dicsőség mennyben az Is.ennek, Békesség földön a jóakaratú embemek«. Szentmiklósi Péter tanár A barátságról

Next

/
Thumbnails
Contents