Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 225-248. szám)
1933-12-24 / 244. szám
6. oldal. A newyorkí „Grand-Rabbi" Nyir- Ne^ITrUa evS euta^Sho/Í egyházáról Jaffába vándorolt ki A Glück bútoráruházából vásárolt 4 szoba bútort és egy kétkerekű taligát vitt magával Leifer Izsák Tel-Aviv városáErdekes vendége volt két hétig Nyíregyházának. Leifer Izsák Newyork Grand-Rabbija látogatott haza, hogy a Szabolcs-utcában lakó édesanyjától elbúcsúzzon s az itteni temetőben édesapja sírjánál mégegyszer imádkozhasson. [: Leifer Izsák mindössze 42 éves, 15 évvel ezelőtt vándorolt kí Amerikába. Édesapja évtizedekig nagy hírben álló csodarabbija volt nemcsak Nyíregyházának, de az egész országnak. Leifer Izsák az édesapja szellemében nevelkedett s nagy tudása révén Amerikában rövid idő alatt nagy karriert ért el. Évekkel ezelőtt az a megtiszteltetés érte, hogy Newyork városában Grand-Rabbinak választották meg. 15 évig viselte ezt a nagy tisztséget, jó anyagi viszonyok között élt, csak azzal a gondolattal nem birt megbarátkozni, hogy 8 gyermekét nem tudta eléggé zsidó szellemben nevelni. Ezért határozta el magát arra, hogy kivándorol Palesztinába. Előzőleg már kint járt Jaffában és az ottani viszonyokat alkalmasnak találta a letelepedésre. Visszaérkezése után felesége és legidősebb fiának társaságában Nyíregyházára érkezett, hogy bucsut vegyen 75 éves öreg édesanyjától. Két hétig tartózkodott idehaza s a Koronaszállóban lakott. Az érdekes vendég hosszú, vidra bőrös bundájában s nagy brilliánsokkal kirakott nyakkendőtűjével és más ékszereivel élénk feltűnést keltett mindenütt, ahol csak megfordult. ban telepszik le, amely Palesztina uj fővárosa cca 100.000 lakossal. Itt tartózkodása alatt megtetszett a Glück bútoráruházának gyönyörű berendezési tárgyai és ott 4 szoba bútort vásárolt, amelyet magával vitt Palesztinába. Szenzációs érdekességü, hogy Nyíregyháza speciális közlekedési eszközét egy „taligát" is vásárolt s a nagy szállítási költségekre való tekintet nélkül, azt is magával vitte, mert az ottani poros utakra különösen alkalmasnak találta a mi gyorsjáratú könnyű kétkere kü taligánkat. Ezzel a vásárlással egyszersmind az a cél is vezette, hogyha bevált odakint, akkor majd Nyíregyháza fogja importálni Palesztinába a taligákat... Leifer Izsák azóta már útban van Jaffa-felé. Felesége pedig a legidősebb fiával Párison át viszsza tért Newyorkba, ahonnan a 8 gyerekkel együtt márciusban indulnak édesapjuk után Palesztinába. Érdekes még megjegyeznünk, hogy a Leifer Izsák jaffai, jegyeket a helybeli Menetjegy iroda állította össze és adta ki Rmerikai magyar karácsony Amerikában a karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza. Nem akarják Jézust anayí mindennel terhelni, hogy még az ajándékokat is vele cípeltessék. Ellenben az ajándékok az ő szeretetének a bízonyságaképen jönnek, hogy az ő nevében örömet hozzanak, hogy az ő szeretetét bizonyítsák. Az ajándékokat Szent Miklós hozza, Santa Claus, amint ők nevezik. Szentiklóznak mondják. — No mit hozott neked a Szentiklóz ? — kérdezgetik, akik illőnek tartják, hogy egymást megkérdezzék. A szentíklózok nem elvont fogalmak, láthatatlan mennyei szentek, hanem valóságos élőlények, akik tudják és érzik hivatásuk fontosságát és egész életük abban telik el, hogy ezt a hivatást szépen betöltsék. Bizony! Amerikában, ahol mindenki borotválkozik, a szentíklózok hosszú bajuszt és szakált viselnek, mégpedig állandóan. Szezonon kívüli időkben, egész nyáron, elvonulnak a városok szélire vagy falura, hogy ne lehesA modern igényeknek megfelelő árukkal felszerelve MEGNYÍLT AZ ERZSÉBET ILLATSZERTÁR Luther-utca 8, sz. (Vrabecz ékszerész mellett) nagy karácsonyi vásár a hazai és külföldi márkás kölni és parfümökből. Eredeti üvegekben ét dekaszámra kimérve is kapható. Vásárlás előtt tekintse meg kirakatomat. SP leifák i beoálíak a rneqMMS &S& jekméí és fejfájjásnal Gyógyszertárban kapható sen őket látni sem. De amint aztán eljön december eljese, akkor bevonulnak a nagy városokba. A nagy cégek felfogadják őket szentiklóznak. Rájuk adnak tűzpiros ruhát, tűzpiros ruhát, tűzpiros sapkát, fehér prém karimával, csizmát, a kezükbe nagy pásztorbotot; és kíállitják őket az üzletek bejárata elé. Egy jó mutatós szentiklóz sok jövedelmet hajt, mert sok vevőt hoz be az üzletbe. A gyerekeket persze ott is kellő időben és módon készítik elő a szentiklóz idejére. „Légy jó, mert külömben semmit sem fog neked hozni a szentiklóz." Erre aztán a gyerekek szokás szerint megjavulnak és áhítattal várják a bizonytalan színű fejleményeket. Mikor aztán eljön a várvavárt december elseje és a kirakatok káprázatos gazdagságban tárják e ó a tündérország kincseit, akkor minden gyermeket karácsony előtt bevisznek a kirakatok megtekintésére. És mindegyik előtt ott uralkodik egyegy ősz szakálu-bajuszu, piros ruháju, fehér prémü szentiklóz, a tündéri kincsek osztója. A Adós, fizess! Irta: Palóc Az államtitkár előszobájában épen olyan tülekedés volt, mint máskor. A szerényebbje hátul maradt, a szemese előbb jutott sorra. Ez mindig és mindenhol igy volt és igy lesz. Mikor már a jelentkezők száma és az államtitkár ur türelme csaknem elfogyott, a titkár legnagyobb meglepetésére a kály haellenző mögül felegyenesedett egy kis sovány, bocsánatkérő emberke, ugy 40—45 év körül és illedelmes hangon mondta: — Ha nem csalódom, most már rajtam a sor 1 A titkár szánakozva nézett végig rajta. — Talán holnap jönne, uram, mert a méltóságos ur már nagyon türelmetlen és sok a dolga. Holnap több eredménnyel végezhetne. Majd az elsők közé tesszük 1 — Kérem szépen, csak egy napi szabadságol kaptam. Mert én járásbirósági irnok vagyok Végváron. És sajnos rosszak a közlekedési viszonyok hazafelé. Háromszor is át kell szállni. Igy is csak holnap reggel pont a hivatalos időre leszek otthon. — Kérem, szólt a titkár udvariasan, hűvösen. Én csak jót akartam. Jön is már az utolsó. A járásbirósági irnok nem sok jót olvasott le a kilépő nyúlt ábrázatáról, és ha nem lettek volna olyan rosszak a közlekedési viszonyok Végvár felé, bizonyosan elhalasztja a kihallgatást. De igy, megkeményitette a szivét és nagyon illedelmesen, lábujjhegyen bement a szőnyeges ajtón. — Alázatos szolgája, méltóságos uram 1 A legalázatosabb tisztelettel 1 — Jó napot! Mivel szolgálhatok. Az "államtitkár már az íróasztal mellett ült komor, felleges arccal. No, ebből az arcból csakugyan nem valami sok biztatót olvashatott ki a szegény ember. Már a tollat is beülötte a tintatartóba. Ezzel is jellemezni akarta, hogy ő 30 másodperc múlva már dolgozni akar. Aláírni, alirni a végkimerülésig. Valamikor diákkorában a könyveit és a falakat, az asztalt és az ajtókat aláírásával látta el. Persze azok a névaláírások nem értek annyit akkor, mint most. De hát mégis annak a kornak az érdeme, hogy a sok gyakorlás folytán olyan esi nos és formás olvashatatlanság alakult ki belőle, ami éppen álfamtitkárnak, esetleg még orvosnak sersdöntöntő tényező. A járásbírósági irnok őszülő pár szál haját hátrasimította és megtörölte verejtékező homlokát — Istenem, most segíts meg! — Kérem alásan 1 Van egy tanítónő lányom. Három é\ előtt képesítőzött jelesen. Azóta ötven helyre folyamodtunk: államhoz, egyházhoz, községhez, társulathoz, gyárakhoz és magánosokhoz. Mindhiába! Itt van kérem szépen, az államhoz beadott folyamodványának az ik tatószáma- Gondoltam, hogy talán személyesen megpróbálnám, hátha sikerülne valahová elhe lyezni. Nagyon derék jó kislány az én Juliskám. Tudom jól járna vele az iskola, ahová kerül ne és... — Tanítónői állás — szakította félbe türelmetlenül az államtitkár. Az mcst csak a holdban van. Olvassa azúr bibliát? — Igenis — mondta készsé gesen a szegény ember. Minden este az egész család. — Helyes! Nohát akkor ismeri azt a mondást, hogy könynyebb egy tevének a tü fokán átmenni, mint most egy tanítónőt ál áshoz juttatni. Majd ha javulnak a viszonyok, több lesz a munkaalkalom, akkor lehet remélni... Ránézett a cédulára, amelyen a kihallgatást kérőknek a neve volt., Isten vele, kedves Kovács ur. És újból hozzákezdett a munkához. Kovács János nem mozdul. A méltóságos ur fölnéz a szemüvege fölött. — Legyen szíves kimenet beküldeni a titkáromat, beszélni szeretnék vele. — Igenis, kérem. De nem mozdul még most sem. — Kérem akar még valamit? Mert nekem sok a dolgom ! — Csak alázatosan megkérdezném, hogy tetszik-e még emlékezni Kovács Jánosékra Selmecbányán a Szent Háromság téren, ahol nyolc évig tetszett lakni, mikor a gimnáziumba méltóztatott járni. Az államtitkár fölfigyelt: — Hogyne, hogyne! Talán rokona ? — Igenis könyörgöm, parancsára, a fia volnék. — Ugy? Sajnálom, hogy nem tudok eleget tenni a kérésének, most már igazán sajnálom. — Igenis kérem, mondta Kovács, vagyis valami idegen lélek mondatta vele, mert ő sohasem mert volna ilyeneket beszélni, — bocsánatot kérek,
