Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 225-248. szám)

1933-12-24 / 244. szám

1933. december hó 24. frzraOLCSIHIB UP 5. Oldal. Szőrmeraktár Simkovics szűcsnél Luther-utca 5. szám. Bundák 70 pengőtől. Meg kell őrölni... Tekintetes Szerkesztő Ur, eb­ben a mai, modern technikai vivmányos világban. Hát tessék csak elképzelni, a minap is az­zal jön haza a fiam az iskolá­ból, hogy az örökélet tulajdon­képen az energia élete, amely soha el nem veszhet, semmiféle formában. Hogy p. o. a hang­ban tevő energia is örökéletű és, amit az emberek ezen a te­remtett világon valaha is ki­mondottak — hangosan vagy suttogva —, az mind benn vib­rál a véghetetlen éterben és, amint megfelelő készülékkel kifoghatjuk a jelen minden hangját a japán ágyuk dörgé­sének helyszíni közvetítésétől egészen a Dohnányi Ernő ve zénylete alatt agyunkra nyoma­kodó nehéz zenéig, ugy nem­sokára a megfelelő technikai eszközök tökéletesítése után visszamehetek a történelmi sze­lektivitású kondenzátor bizonyos számú tárcsaforgatása után a Genezis I. könyvének arra a részére, ahol éppen Ádám ébre­dezik a bordája kivétele utáni álomból és olyanokat szuszog, mint a reggeli torna végén a láthatatlan tornagörlicék. Hiszen mindez renben volna és szédítően gyönyörűséges le­hetőségek ezek a látszólagos le­hetetlenségek, de amilyen káp­rázatosan nagyszerűek, azért mégis van benne valami őrjí­tőén nyugtalanító mozzanat. Mert p. o. elsőrangú élvezettel fogom hallgatni Ciceró Catilina elleni beszédjét, a hires vörös­haju római prókátornak saját rezes hangján, vagy Árpád apánk kemény üzenetét a gyáva Szvatopluknak, vagy Bánk bán eredeti „sziszegj kígyóját", vagy nagy Bercsényi Miklósnak „eb ura fakó"-ját, vagy a kis II. Józsefnek nyöszörgő sírását, tüzrőlpattant jó formájú, terme­tes édes anyja gömbölyű kar­ján a pozsonyi országgyűlésen, vagy Kossuth apánk felséges beszédjét, a nemzeti haderő megajánlásakor, vagy a világosi fegyverletétel tragikus zörgését — hogy a világháború megrázó viharorgonájának megsemmisítő szimfóniáját ne is említsem. De — egy kissé indiszkrét is lehetek a készülékemmel — és végigborzong minden vérsejte­men Éva anyánk bugó sutto gása a bűneset után, mikor azt duruzsolja párjának, hogy „élni, ah' élni mily jó". Aztán hall j&m csak Putifárnét egész tár­gyilagosan, hogy mit is mondott Józsefnek mikor a köntöse csücske a markában maradt, vagy gyerünk csak halLatózni Cleo patra sátorába, Agrippina és Júlia kamaráiba, fel egészen Borgia Lukrécián keresztül Pompadur és Dübarri márkinők dis/krét szalonjainak nehéz bro­kát függönyei mögé, vagy Nagy Katalin cárnő íróasztala alá, Karácsonyra csak Kaíz Miksánál Takarékpalota vásároljon. Legnagyobb választék Standard, Orion, Philips és a Te­lefongyári készülékekben. vagy mit bánom én — akár Greta Garbó budoárjába!, Ugye izgalmas és érdekfe­szítő ? De kiver a halálos verejték, ha ez a nagyszerű készülék a feleségem kezébe kerül és el­kezd tárcsázni legénykorom vi­haros május éjszakáinak az étherben kóválygó örök és je­legzetes hangenergiái után ? Hát mondja Tekintetes Szer­kesztő Ur — nem kell az em­bernek megőrülnie? (Styx) Dr. Mikecz Ödön főispán mond megnyitó beszédet a Tisztviselői Dalkör január 6-i hangversenyén Városunk dalkulturájának egyik legtekintélyesebb egyesülete, a „Nyíregyházi Tisztviselői Dalkör" nagy hangversenyre készül. Az a kitüntető elismerés, amely a Dal­körnek a budapesti XXIII. orszá­gos dalos versenyen való szerep­lését kisérte s az az aranyérem, amely ezt a sikert külső formá­ban is, elismerte, még fokozottabb tevékenységre sarkallta a tagokat s ez adta meg a Dalkörnek azt a jogát is, hogy azok előtt is be­mutassa művészi képességét, akik­nek érdeklődése, szeretete s együtt­érzése mindig elkíséri utján. A Tisztviselői Dalkör a dal­kulturát terjeszteni kivánja a vár­megyében is. Ilyen hangversenyt rendeznek Kisvárdán és a vár­megye másik két községében is, amelyekkel most folynak az elő­készítő tárgyalások. De mindezeket felül fogja múl­ni a jinuár 6-i, nyíregyházi hangverseny, amelyen nagy férfi­karokat, férfi négyeseket, magán­ének darabokat és zeneszámokat mutatnak be. A hangversenyt a Dalkör disz­elnöke, dr. Míkecz Ödön főispán fogja megnyitni. A programmból egyelőre csak annyit emiithetünk meg, hogy bemutatják a XXIII. országos dalosverseny nehéz mü­dalcsoportjának kötött verseny­kórusát, amellyel a Dalkör az aranyérmet elnyerte. Ez a verseny­darab a legnehezebb magyar kó­rus. Dr. Koudela Géza igy jelle­mezte ezt a versenykart: Amelyik kórus tisztességesen, szépen elő­adja, teljesítményével önmagát máris megkoszorúzta. Megemlítjük még azt is, hogy a január 6-i nagy hangverse­nyen kívül február 3 án megren dezi a Dalkör szokásos és min­dig nagysikerű táncmulatságát is. A hangverseny műsorára, a tánc­mulatságra majd annak idején visszatérünk. Egyházak részére adófőkönyv nyom­tatvány kapható lapunk kiadóhivatalában. jj Karácsonyra 4 7 7 1 R--"™*"^™ - T—-— — — — J I I r:r órák, ékszerek, ezjűstáruk óriási választékban, mélyen leszállított árakon csak j SÁNDOR RKZ.SO jj órás és ékszerésznél, Zrínyi llona-u. 2 Régi aranyat, ezüstöt, legmagasabb napi aron átveszek! I TELEFON 229. Egyéni karácsony A háborusidőket követő évek folyamán, a feltorlódott nélkü­lözések a háborús kifejezések addig kevésbbé ismert szavait egész légióval növelte. A fegyveres háború elmultával a mindenkit egyaránt gyötrő gazdasági háború kellős köze­pén vagyunk. Ez a háború is termi jelszavait bőven. A gaz­dasági háború szanitészei, a jó­tékonyegyesületek tagjai, az em­berszeretet gyakorlásában ki­fogyhatatlanok. A közönség kö­nyörületes szivéhez való férkő­zés mikéntjére egész arzenált sorakoztattak már fel. Minden ünnep, de különösen a szeretet ünnepe közeledtével szinte em­berfeletti az a küzdelem, ame­lyet kifejtenek az elesettek, az éhezők, a nélkülözők megsegí­tése, a szeretet ünnepe melegé­nek egy sugara juttatása érde­kében. De ma már kimerülő­félben van a közönségnek nem a szeretete, hanem anyagi erő­forrása. Ezzel szemben a rászo­rulók tömege napról-napra sza­porodik. A jótékonyság nemtői azon­ban kifogyhatatlanok a segítés eszközeinek felkutatásában és felszínre hozatalában. Nem bírja a közönség a jóté­kony előadás rendezésével járó kiadásokat fedezni ugy, hogy ma­radjon a jótékony célra is? Nem baj! A jótékonyság sztratagémiái nem mennek a szomszédba öt­letért és munícióért. Segítsenek magukon, illetve a sok fázó, puha, foszlós kalácsra éhező gyermekseregen — egyéni kará­csony rendezésével. Hogy ez milyen ? Nagyon egyszerű, talán még egyszerűbb a Kolumbusz tojá­sánál ! A jótékony lánykák, a szó­ban levő egyesület tagjai, a szent estén elvisznek magukhoz egy arra rászoruló Szegény gyerme­ket és tehetségükhöz mérten felöltöztetik a sajat maguk varrta ruhácskába, a kis hugocskájuk, öcsikéjük viseltes cipőjét, ha­risnyáját, esetleg hócipőjét fel­húzzák a hideg'ől kékre vált a nélkülözéstől sovánnyá lett apró emberpalánták láb ára s csillogó karácsonyfájuk édessé­geiből is telik a bámészkodó kis maszatos emberkének. Egyszerű eszközök ezek igy szárazon elmondva és mégis mennyi melegség, a sz retet lángjának milyen fenséges lobo­gása van ebben az egvszerü ténykedésben, ebben az „egyéni karácsony"-ban, amelyet csak a végtelen emberszeretet sugall­hat, amely a segítségre rendkí­vül fogékony lánysziveket el­tölti. a Könyv, papir, Írószer az Ujságboltban

Next

/
Thumbnails
Contents