Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 201-224. szám)

1933-11-16 / 212. szám

Ara 10 fillér. Nyíregyháza, 1933. november 16. Első évfolyam, 212-ik szám. Csütörtök . i I Szerkesztőség és kiadóhivatal Bethlen-u. 1. Postatakarék! csekkszám 47139. Telefon 77. * POLITIKAI NAPILAP * Előfizetés 1 hóra 2*50 P, Negyedévre 7"50 P Köztisztviselőknek 20 százalék engedmény Magyar katonák ünnepén zeng a harang, ma­gyar katonák ezrednapjára siet holnap a polgárság. Rá­kóczi ezred, Damjanich-lak­tanya. Ez a két forrón, gyö­keresen magyar harcokra emlékeztető név csendül fe­lénk a nyiregyházi háziezred holnapi ünnepének szókin­cséből. Két történelmi név, amelyekről egykor a régi magyar hadsereg világában hivatalosan nem eshetett szó a magyar laktanyában. Rá­kóczi és Damjanich ! A ma­gyar öncélúság két hőse és mártírja. Az egyik a Duna medencéjében kárpótlást ke­reső bécsi abszolutizmussal szembeszálló diadalmas ve­zér, a Nagyságos Fejedelem, aki káprázatos vagyont, bol­dog otthont elhagyva har­colt nemzete igazságáért és Rodostóban bujdosó társai­val a száműzetés mártirnap­jait szenvedte. A másik, Damjanich a honvédharcok rettenthetetlen hőse, a le­gendás vörössapkások ve­zére, aki vértanúhalált hal az aradi vesztőhelyen. Aradon, a vértanuk em­lékünnepén soha nem jelen­hetett meg a magyar ka­tona. Ma, a megcsonkitott­ság fájdalmában, szégyené­ben, Trianon börtönében egy fénylő utat jelző talizmá­nunk van: önálló nemzeti létünk, a nemzeti állam tel­jes kiépítésének lehetősége, az öncélú magyar élet ki­bontakozásának magasba ve­zető, diadalmas útja. Aka­dálytalanul, mind határozot­tabb, acélosabb akarattal in­dulhat meg a magyar nem­zeti élet megszervezése, ki­építése azon a történelmi utón, amely Mátyás halálá­val szakadt meg, amelynek ezer rátörő ellenséggel kel­lett megküzdenie, vértanuk, börtönbe vetett magyarok ezreinek vérehullásával, könnyével kellett áldoznia idegenek miatt, nyilt vagy alattomos idegen törekvé­sekkel szemben. Rejtélyes öngyilkosság történt a fővárosban Az elmúlt éjszaka Jakubovits Fidél joghallgató a Belvárosban levő lakásán ablakából kiugrott az udvarra s összetört tagokkal holtan terült el a kövezeten. A jelek szerint az előkelő családból származó fiatalember, akinek aty­ja aradi földbirtokos, anyja Bo­hus bárónő, kokainmámorban kö­vette el tettét. A rendőrség kihallgatta azt az artistanőt, akinek a társaságában Jakubovits a hétfőről keddre vir­radó éjszakát együtt töltötte. A nő azt vallotta, hogy Jakubovits j nagymennyiségű italt fogyasztott ' s igy került önkívületi állapotba­Kihallgattak egy földbirtokos, volt főszolgabírót is, aki szintén együtt volt az elmúlt éjszaka Jakubovitssal. A főszolgabíró a leány vallomásával szemben ha­tározottan állítja, hogy a fiu alig ivott valamit s ha ivott is, az semmikép sem volt annyi, hogy emiatt ne lett volna ura tetteinek s öntudatlan állapotban követte völna el az öngyilkosságot. A rendőrség a rejtélyes bűn­ügyben tovább folytatja a nyo­mozást. * Kálíay Miklós a Mezőgazdasági Kamara ülésén ismertette gazdasági programmját Az Országos Mezőgazdasági Kamara Hoyos Miksa gróf elnök­lete alatt ma tartotta évi rendes közgyűlését. Hoyos Miksa elnöki megnyitójában rámutatott arra, hogy az ország gazdasági hely­zete az elmúlt év óta rosszabbo­dott. A gazdatársadalom nevében javaslatot terjesztett elő. A Ka­mara szükségét látja annak, hogy az ipari és mezőgazdasági árak közötti diszparitást szüntesse meg a kormány, a hiteléletet további gyökeres reformokkal rendezzék, kívánatosnak tartja a szállítási dijaknak további mérséklését. Az elnöki megnyitó után Kállay Miklós dr. földmivelésügyi mi­niszter emelkedett szólásra s mint a Kamara tagja s mint régi gya­korlati gazda szólt hozzá az el­nöki javaslathoz. Mindenekelőtt kijelentette, hogy az elnöki elő­terjesztést magáévá teszi, s ha ő ült volna az elnöki székben, ha­sonló előterjesztést tett volna. Utalt arra a programmra, a melyet miniszteri tarcájának el­fogadásakor adott. Azt hiszi, hogy nem volt még kormány, amely olyan mértékben váltotta volna be igéretét, mint ezt a mai kormány megtette. Amikor az egyes gazdasági kérdésekről kezdett beszélni, a felár kérdésénél egy közbeszóló ezt kiáltotta a miniszter felé: — Miért adják el külföldön a búzát, mikor itt éheznek? A felszólalásra a miniszter azt mondta, hogy ő még nem látott éhező embert. Azt megengedi, hogy súlyos a helyzet, de éhező embernek nem szabad lennie eb­ben az országban és nem is lesz. A továbbiakban bejelentette a miniszter, hogy melyek azok a törvényjavaslatok, amelyeket még ebben a parlament elé kiván ter­jeszteni. Ezek az erdőtörvény, bor­termelés szabályozása, szesztör­vényjavaslat, uj magyar birtok­politika, a folyók szabályozása és hajózhatóvá tétele, Duna—Tisza csatorna, irányított mezőgazdaság, az érdekképviseleti rendszer ki­építése, a vásárok szabályozása a gazdasági felügyelőségek kiépítése, tőzsdereform, szövetkezeti törvény reformja. Olyan gazdag ez a programm, hogy végrehajtásától igen sok kedvező eredményt vár. A miniszternek nagy tetszéssel fogadott beszéde után Somsich László gróf szólalt fel. Franciaország feltételekhez köti a németekkel való tárgyalást Párisból jelentik. A képviselő­ház tegnapi ülésén a miniszter­elnök elutasította a preventív há­borúnak még a gondolatát is. Ki­jelentette, hogy Franciaország évek óta igyekszik biztonságát megvédeni s ez a Jbiztonságérzés nem gyengült most sem. Franciaország kész a békére. Amennyiben Németország hajlan­dó leülni a tárgyalóasztalhoz. — Franciaország készséggel tesz eleget ennek a kívánságnak. Meg­akarják értetni Németországgal, nem akarja kihasználni és nem akarja megalázni, sőt hajlandó vele olyan megegyezésre lépni, amely méltó ehez a nagy nem­zethez. Két feltételt szab azonban Fran­ciaország ahhoz, hogy Német­országgal őszintén tárgyaljon. Az egyik feltétel az, hogy a nemzetközi nyilvánosság előtt, tanuk jelenlétében tárgyaljanak. A másik feltétel az, hogy Né­metország határozottan nevezze meg, mirQl óhajt tárgyalni Francia­országgal. Hogy pedig ezekre a tárgyalá­sokra sor kerülhessen, Német­ország diplomáciai uton járjon el, térjen vissza ismét Genfbe, amint­hogy Franciaország is Genfben maradt. Ma Damjanich neve, a vö­rössapkás honvédek vezéré­nek, a magyar eszme Ara­don árulóként elitélt, bitó­halállal sújtott hősének neve fénylő csillagként, katona­eszményként ott ragyog a magyar laktanya ormán és ott villan a magyar kard tiszta fényében. Ma Rákóczinak, a sza­badságharcok mártírjának dicsőséges neve ott világit egy magyar ezred utján és ma a magyar polgár boldog önérzettel látja [igazi hősei­nek, történelmi nagyjainak glórifikálását hadserege szel­lemében és összeforr szív­ben, lélekben, életeszmé­nyekben, törekvésekben ka­tona és polgár. Ennek az összefogásnak, ennek az uj történelmi kor­szakot jelző egységnek do­kumentálása lesz a Rákóczi­ezred holnapi ezrednapja, amelyen Nyíregyháza városa együtt ünnepel a honvéd­séggel. Rákóczi nem küz­dött, nem szenvedett, Dam­janich nem halt meg hiába. A holnapi ünnep nagy szellemük, forró, piros ma­gyar szivük örök életét szim­bolizálja és végső győzel­münk bizonyosságát hirdeti. Hódoló tisztelettel hajol meg a polgárság ennek az ünnepélynek eszmei ereje és fényvetése, a Rákóczi­ezred zászlója előtt és a magyarok Istenének áldását esdi rá.

Next

/
Thumbnails
Contents