Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 201-224. szám)

1933-11-16 / 212. szám

2. oldal. tamOLCSIHIBU J) 1933. november hó 15. Pisszer János irja: Külkereskedelmünk kedvező eredménye Kormányzatunk helyes külkeres­kedelmi vonalvezetését élénken tárja elénk, a Statisztikai Hivatal beszámolója, amelyben az 1933. évi hét hónap activumát, 20.2 millió pengőben mutatja ki, szem­ben az elmúlt évi 18.4 milliós passivummal. Ha egész évre átszámítjuk az ez évi többletet — bár a termés­értékesités után ez / inkább növek­szik — akkor az ezévi többletet, cca: 34 6 millió pengőre lehet tenni. Tudjuk, hogy kormányzatunk mindent elkövet, hogy külkeres­kedelmi mérlegünk suficittel zá­ruljon, tehát többet árusítsunk, mint vásároljunk a külföldön. Kü­lönösen szembetűnő ez az igye­kezet akkor, ha az 1920—29. évi tiz évnek állandó deficitjeit látjuk, amelyek évi átlagban: 195.9 mil­liós mínuszt tüntetnek fel, szem­ben az ezévre számitható, cca 34.6 milliós plussal. Ez a csekély többlet lenne al­kalmas arra, hogy külföldi tarto­zásaink kamat- és tőketörlesz­téséül szolgáljon. Azonban ez, az adósságok mai 4309 millió ösz­szegének alig 0.8 százalékának felel meg, igy nyilvánvaló, hogy mai külkereskedelmi többletünk, — bármennyire is kiválónak mond­ható — elenyésző csekély ahhoz, hogy „becsülettel" megfelelhes­sünk fizető kötelezettségeinknek. Külkereskedelmünk kedvező eredménye ellenére is bekövetke­zett számunkra a fizetésnél, a „gazdasági lehetetlenülés". Tarto­zásainak évi kamata közel tizszer annyi, mint külkereskedelmi több­letünk, tehát az adósság, a kama­tok összegének kilenc tizedrészé­vel nő évenként, a mai számok mellett. A külkereskedelmi mérleg kell, hogy hitelezőinket észre téritse és egyéb következtetésekre is kész­tesse. annyival is inkább, mert a kereskedelmi szerződéseknél az 1920-as évtizedbeli lazaság helyé­be ujabban szigorú tervszerűség lépett. Ma minden kereskedelmi megállapodásnál, az autarchia szélsősége nyer rögzítést. Nem a mi, hanem a külföld részéről. A külföld igyekszik a mérlegegyen­sulyra és bennünket az adósokat kény szerit ebbe. Ha a hitelező maga gátolja meg, hogy adósa fizethessen, akkor a legokosabb, amit tehet, hogy törli az adósságot is. Minthogy egy­felől a külkereskedelmi, másfelől a fizetési-mérlegek minusa idézte elő eladósodásunkat, a fizetési­mérleg oldalán pedig semmi mó­dunk nincs a törlesztésre, nem marad más hátra, mint a keres­kedelmi mérlegbeli pluszból fizet­ni. Ha pedig erre módot nem adnak, de különben sem áll bő­ségesen eszköz rendelkezésünkre, hogy ennél a mérlegnél nagyobb többletet érjünk el, igy nem ne­künk, hanem nekik kell a kive­zető utat megtalálniok, a tartozá­sok rendezésére. Azt, hogy a magyar kormány­zat mindent elkövet, hogy a fi­zetni tudó s akaró becsületes adós jelzőjét kitöltse, még ellenségeink sem tagadhatják. Hiszen soha ma­gyar miniszterek annyit nem utaz­tak kereskedelmi ügyletek meg­kötése dolgában, mint napjaink­ban. Soha annyira nem töreked­tek a magyar export fejlesztésére, mint most. De viszont, soha annyi akadállyal megküzdenie sem kellett a magyar nemzet­gazdaságnak a külföldi ellenkezé­sekkel, mint most. Hol, kiknek kezében van tehát, megadni a módot arra, hogy fi­zethessünk, ha nem hitelezőink­nek?! Ha ők ezt meg nem ad­ják, ám, magukra vessenek, de bennünket ne hibáztassanak. A magyar becsületeti, a fizetniaka­ráson, törekvésen nem múlik ez. Ha pedig Jigy áll a dolog, ak­kor a legokosabb, amit a hitele­zők tehetnek, ha spongyával egyenlítik ki a követelésüket, vagy pedig, ha most ők vásárolnak tőlünk éppen ugy nyakló nélkül, mint ahogyan nekünk hiteleztek. Harmadik eset pedig : nincsen! Dr* Antal István miniszteri tanácsos a szövetkezetek feladatairól A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége a Nemzeti Munkahét­tel kapcsolatosan kedden este tar­totta ezévi közgyűlését, melyen Antal István dr. miniszteri taná­csos, sajtófőnök tartott nagysza­bású előadást: „A nemzeti poli­tika és szövetkezetek" cimmel, melyben a Nemzeti Munkahét al­kalmából a szövetkezeti politika szövetkezeti kapcsolatait vázolta. Kifejtette, hogy a szövetkeze­teknek is közre kell működni ab­ban, hogy Magyarország a gaz­dasági kiegyensúlyozottság, a szo ciális igazság és a népies politika országa legyen. A szövetkezeti munka fontos gazdaságpolitikai feladata lesz a nemzeti jövedelem igazságos el­osztásának szervéül Jés biztosítá­sául szolgálni. A szövetkezeteknek ínagy szo­ciálpolitikai, kulturális és nemzet­nevelő hivatást kell betölteniük. Ezt a feladatukat csak ugy telje­síthetik, ha a szövetkezeti sors­közösség erőteljesebb átérzésével szorosabbra fűzik a szövetkezeti együttműködést és erőteljesebben felfokozzák a szövetkezeti aktivi­tást. Végül az előadó előadásának konklúziójaképpen megállapította, hogy az a nemzeti politika helyes, amely a három szövetkezeti alap­gondolat : az altruizmus a szo­lidaritás és a kooperáció sin páráin halad előre, vagyis a szö­vetkezeti politika akkor jár jó uton, ha a nemzeti politika fő motivu mait a nemzeti sorsközösség, az öncélúság és a nemzeti összefogás eszméjét szolgálja. Az érdekes és nagyhatású elő­adás után percekig ünnepelte a közönség Antal István miniszteri tanácsost. József kiváló karnagy vezetésével — elő fogja adni a legutóbbi or­szágos dalversenyen olyan nagy­sikerrel előadott versenydarabot, amellyel a dalkultura terén váro­sunkat a vidéki városok elsői közé emelte. A serlegavató ünnepély társas vacsorával lesz egybekötve, amelyre a vacsorajegy a belépődíjjal együtt 1 P 50 fillérbe kerül és ez a jegy Gaál Elek főtitkárnál, Bige Ber­talan igazgatónál és az összes dalosoknál már is kapható. Tekintettel a nagy érdeklődésre ajánlatos, ha jegyeinkről jóelőre gondoskodunk, mert derék dalo­saink csakis ugy tudják minden­kinek a helyét biztosítani, ha a résztvenni óhajtók ebbeli igényü­ket jóelőre bejelentik. Reméljük, hogy ez a nagysza­bású és minden tekintetben fé­nyesnek ígérkező serlegavató ün­nepélyen igyekezni fog részt venni mindenki, azért is, mert a városi I dalegylet igazán méltán megér­demli a támogatást nemcsak azért, mert városunknak ilyen nagy di­csőséget szerzett, hanem azért is, mert mint tapasztalatból tudjuk, a városi dalárda mulatságai mindig a legjobbak, műsorszámai mindig a legkedvesebbek, a legnivósab­bak szoktak lenni, ugy hogy azok a legkényesebk igényéket is teljes mértékben kielégítik. Az ünnepélyre a dalárda veze­tősége külön meghívót nem bo­csát ki, hanem ezúton is meg­hívja a kedves dalosbarátait. Az ünnepély részletes program­ját legközelebb közölj ak. A Nyíregyházi Városi Dalegylet serlegavató ünnepélye A napokban hírt adtunk már arról a fényesnek ígérkező ser­legavató ünnepélyről, amelyet a Városi Dalegylet folyó évi novem­ber hó 25. napján társas vacso­rával egybekötve fog a Korona­szálloda nagytermében megtar­tani. Mint ugyanis ismeretes előttünk, a Városi Dalárda a Budapesten legutóbb megtartott országos dal­versenyen a „nehéz műdal" cso­portjában nemcsak a belügymi­niszter nagy ezüst serlegével ki­tüntetett első dijat és az Orszá­gos Dalosszövetség nagy arany­érmét nyerte el, |hanem ezenkívül elismerő-kitüntető oklevélben is részesült és igy most már a vá­rosi dalárda a legközelebbi orszá­gos dalosversenyen a királydijra jogosított vagyis ez a dalárda most már mindazokat a sikereket elérte, amit egy vidéki város da­lárdája elérhet. Ez a nagy kitün­tetés annál is inkább fényes győ­zelem, mert az első díj mellett kitüntető-elismerő oklevelet az Országos Dalosszövetség már hosszú évek óta nem adott egyet­len-egy dalárdának sem, legutóbb az 1913. évben megtartott orszá­gos dalversenyen lett csak ilyen oklevéllel kitüntetve egyik győz­tes dalárda és igy e kitüntetésre nemcsak derék dalosaink, hanem városunk közönsége is méltán büszke lehet. Az is ismeretes mindnyájunk előtt, hogy ugyancsak a városi dalárda az 1929" évben Debre­cenben lezajlott Országos Dal­versenyen a B. csoport 2-ik dijá­val a Máv. elnök-igazgató nagy ezüst serlegével tért haza és igy most e mindkét serleg felavatása egyidejűleg lesz aktuális. Amint illetékes körökből tudjuk, a Városi Dalegylet vezetősége a november 25-én megtartandó ser­legavató ünnepélyén az Országos Dalosszövetség kiküldötte, a Ke­rületi Dalegyletek képviselői, na­gyon sok vidéki dalárda vezető­sége és városunk majd minden kulturális egyesületének képviselői is bejelentették részvételüket és megjelenésüket, úgyhogy ez az ünnepély egy igen szép és hatal­mas estélynek Ígérkezik, amelyen az ünnepelt dalegylet — Jakab Csütörtöktől hétfőig Pardon, tévedtem Előadások 5, 7, 9 órakor. Elővételi pénztár: minden­nap d. e. 10—12 óráig, d. u. 3—4 óráig a Jakobovits Fannika úrhölgy trafikjában. « '.muB jj m vtjm &na Szabad zóna Ausztriának a susaki kikötőben (Belgrádból jelentik.) A ju­goszláv gazdasági körök legfőbb törekvése az, hogy a susaki ki­kötőt a középeurópai államok kereskedelmi forgalmának szol­gálatába, állitva, a kikötő for­galmát emeljék és a trieszli ki­kötőtől elvonják. Ezért minden­féle kedvezmények nyújtásával akarták megnyerni a tengeri forgalomban érdekelt közép­európai, főként azonban a dunai államokat a kikötő fokozottabb igénybevételére. Jólértesült bécsi gazdasági körök véleménye sze­rint az osztrák kormány foglal­kozik azzal a gondolattal, hogy tárgyalásokat kezdjen a Jugosz­lávia által kezdeményezett aján­latról, amely szerint Ausztria tengeri forgalmát a trieszti;ki­kőtő helyett Susakon keresztül bonyolítsa le és ezért a susaki kikötőben szabad zónát kapjon. Hir szerint a legközelebbi idő­ben már össze is ülnek az oszt­rák és a jugoszláv kormány megbízottai, hogy megbeszéljék a susaki kikötőben felállítandó osztrák szabad zóna használa­tának feltételeit. Ha a megálla­podás létrajön, haladéktalanul megkezdik a szükséges raktá­rak, vámházak és egyéb szük­séges kikötői berendezések meg­építését, hogy Ausztria ten­gerentúli forgalmát már a leg­közelebbi időben Susakon keresztül bonyolítsa le. • Számla-blanketta kapható a kiadóhivatalban

Next

/
Thumbnails
Contents