Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-20 / 16. szám

*? JSfVíRYXBÉiC '933- január 2c, á mellőzött, elkeseredett ifjúság beszél . . . Levelet kaptunk, komoly, sors­döntő kérdését, a mai ifjúság vál­ságát tárgyaló sorokat, amelyek­bea fiatalságunk, a jövő magyar­sága s z6lal meg. A levét a követ­kező: , ' Nagy lelki 'tusa után hosszú és álmatlan éjszakák nyugtalanságá­val a s zivemben veszem kezembe a tollat, hogy az arra hivatottak figyelmét egy fájón közérdekű kérdésre irányítsam, amely gyors cselekvést, sürgős megoldást kí­ván. Jogcímein 1, ame yen megszóla tok; az a hatalmas közérdeket szolgáló igazság, amely sok io és 10.000 fiatalember lelki megnyug­tatására a szeretet és megértés leple a'att megvédeni a jnva amúgy­is sokat támadott fiatalság érde­keit. Ma, amikor mindinkább elhara­pódzík és általános témává válik a mai fiatalság kritika tárgyává va'ó tétele és különböző megvilágí­tásokban előttünk ált a mai ifjú­ság, nem mulaszthatom el, hogy én, egy a sok közül, védelmező­ig fel ne szótaljak és meg ne világítsam szomorú helyzetünket. Ezek a kritikák, amelyek elfogul­tak és a fiatalságot, ezt a küzdeni s é-'nivágyó fiatalságot léha "köny-, nyelmü él ve/et hajh ászoknak titu­lálja a konzervatív, ismétlem a konzervatív köztudat. Kérdezem én, miért ? Azéit, mert ezek a fiata­lok az örök megsemmisülés felérő. haná st könnye nveszik, mert nevet­ve néznek a bizonyta'an jöivő felé? Hálát adhatunk Istennek mindnyá­jan, hogy igy van: hogy ilyen ci­nizmussal veszik jelenüket s nemi olvassuk naponként az amúgy is gyakran e őfo'-'duló erőszakos halál­eseteket, ame'yek a teljesen ösz­szeroppanni látszó fiatalok é'etét annyi;a veszélyeztetik. Se sze t • e Száma az öngyilkosságoknak, mint utolsó menedéke a küzdő fiatalság­nak: és miért, azért, mert éetük csupa nélkülözés, sötét bizonyta­lanság. Az apák vétkét a kor fiai­nak kell elszenvedni. Az apák, akik. fiaik jövőjükről igy gondos­kodtak, még mindig bizakodássá' tudják felfogni a helyzetet. Nekik könnyű: hiszen már ők feladatu­kat, amit ugy hisznek e éggé meg­oldottak, elvégezték. Elvégezték, de ugyanakkor hátrahagyva ezer és ezer küzködő, vergődő s a megélhetésért egymást tipró, sze­retet nélküli, gyűlölködő fiatalsá­got. Ismerjük el, "hogy a mai fiatal­ságnak kétségbeejtő a helyzete­Nemcsak a fizikai "munkát végző, hanem a szellemi, a tömeg inteí"­hiktosoknak is egyaránt. Ama fia­talságnak, amelynek mostohája a világháború, nevelője a komlmuniz­mus és s 0rsa, jövője pedig — ép­pen ézeknek tulajdonítva — az örök megsemmisülés,felé vezet. — £s ez az, ami megtanította a mai fiatalságot, kétségbeejtő cinizmus­sal felfogni szomorú ifjuságukat. ' Ma, amikor a munkanélküliség tuiterig, nemcsak a munkásosztály között, hanem a szellemi munka­erők között is, éppen intelligen­ciájuk következtében, akkor e'gon­doikozva kell megállanunk és et­elfogulatlanu 1 kell kezelni a mai fiatalság szomorú sorsát. Mert nemcsak azok a munkanélküliek, akik a városháza előtt, \agy a Kossuth-téren rongyod ruhákban ácsorognák napról-napra; sem pe­dig azok, akik egy szociáldemokra­A nyíregyházi reléállomás működése óta érdekes megfigyelésekről számolnak be a rádióhallgatók A nyíregyházi adóállomás két büszke antennája városunk naggyá fejlődésének hirdetője. A rádiózók tábora azonban nagy izgalommal állapította meg, hogy készüléke se hall se lát mást, min 1! a buda­pest imüsor nv íregyházi közvetíté­sét. — Még az 1400-as állomáshe­lyen is Nyíregyházát halöm — ke^ergi egy nagy vevőgép tu'ajdo­no^a, akinek "a nyíregyházi keres­kedő azzai a biztatással adta el a pompás készüléket,, hogy az mentesítve van pompás berende­zésével "a -közelben zugó áram he­gemóniája ellen. Megkezdődött a panasz és a hu lámc?apdavásár, a­mely valljuk meg, nem egyszer huf­lámbecsapda vásár lett. Az eget­verő síra'omra megérkezett Nyír­egyházára a kitűnő Zakariás fő­mérnök, aki szakszerű tanácsokat és vigasztal ásókat adott a megza­vart nyíregyházi rádiói ajongókaák. Miután azonban nem vándorolha­tott az egész város a postára hóna a'att a kisebb-nagyobb gépékkel, a pagy többség ma is panaszkodik és Budapest u'a'kodik Nyíregy­háza rádiós otthonaiban. Közbén érdekes megfigyelések­ről Számolnak be az igen tisztelt hallgatók. A detektorosok nagy­szerűen halgatják a telefonbeszél­getést. javában s zói a rádió, muzsikál Magyari, amikor egyszerre csak áthangzík a zeneszón­— Izidor, kérlek, hogy állanak a marhaárak? A detektoroskészülék nagysze­rűen adja a nyi.egyházi te elonbe­Széigetés egy-egy töredékét. Szeren cséré csakhamar félbemarad a te­lefon áthangzása és igy nem lesz baj az indiszkrécióból. Más rádiózó' mondja: A híreket hallgattam. EgySzer­csak, mintha a sirbói hangzana, megSzó'al a telefonhang: — Kérem, lépjen ki a vonalból, lépjen ki. A. rádiózó riadtan ugrik fel. Honnan lépjen ki? De a rádió visszaadja a kölcsönt a telefonnak. Vannak, akik a te efonkagylón át hallják a rádiózenét. OJcSón jutnak hozzá. Lega'ább valami' kelleme­set is hajlanak abból a telefon­ból. Zenét, hangulatot és nem az óvató ássál vagy a végrehajtási et : járással 'való zord fenyegetést. A te'efon és a ráclló házasságá­ról szóló ujabb adatokat érdeklő­déssel várjuk és kérjük olvasóin­kat, hogy megfigye'ésük eredmé­nyérői értesit&ek lapunkat. 1 Mm inául! A SZÁGULDÓ ELET (U^SON DEPOT) A világ legnagyobb és legdrágább filmje. Fősz. Douglas Fairbanks jr A BMBl.IiB.lM Helyárak 30 fillértől 80 fil'érig. Szelvények változatlanul érvényesek ta képvise-ője'ö't progiammbeszé­dénéi ellepik a várost, hanem óriási tömege van a munkané kü­lieknek a s zeliemi elhelyezkedés terén, akik éppen intelligenciájuk, nái fogva tudják palástolni szomo­rú helyzetüket. Nem vagyok egy véleménnyel azokkal", akik azt mondják, hogy a mai fiatalság nem szeret és nem akar dolgozni. Sze­ret és akarna dolgozni, amit bizo­nyít az a számtalan példa, hogy a diplomás ifjúság képes letagadni végzettségét, egyesek nyí tan, tün­tetően mutatni diplomájukat s egy sorsra kerülni a nehéz fizikai mun­kát végző napszámos küzdő é été­vel, hogy a mindennapi kenyeret megszerezhesse magának. íme itt van: ha nem akarna dolgozni, nem' tennének így, nem fognának sep­rűt kezükbe és nem tolnának ne­héz kubikos ta'igákat, erejük vég­ső megfeszítéséig. Kedves olva­sóim! Hány meg hány ilyen ma­gyar ifjú kényte'eti a megsemmisü­lésbe rohanni, mint utolsó ments­várába. És mégis ezeket a küzdő, dolgozni' akaró ifjakat nevezik egyesek bohó, könnyelmű s nem 1­törődömködő ifjaknak. Hát mikor volt meg az ífjakban az a nagy munkakedv, (mint ma. Ma, ami­kor rohan és mindent elkövet, hogy egy nyomorút kis álást el­nyerhessen és igy a mindennapi kenvér s zámára biztosítva legyen. Ne ítéljük el, hanem -segítsünk a fiatal ságon 1 Hiszen a fiatalság nem egyértelmű a forradalmiság­gá'. Miért ne érvényesülhetne a Szorgalom és a tehetség? Addig, míg meg nem ha lgatnak, ne ítél­je ne' minket s enki és ne alkossa­1, nak rólunk véleményt akkor, ami­kor annyi fáradságot sem vesznek egyesek, hogy megismer jenek ben­nünket! Kérdem mindazokat, akik e sorokat olvassák, hogy egy ki­csit több szerettei "és" megértés­sel nem tudnák-e a magyar lelkek, a magyar .jövőt testesítő fiatalság lelki békéjét valamiképpen biztosí­tani: miért ne 'tehetnének minden­kit arra a helyre, ahol legmegfele­lőbben alkothat ? , Annyi bizonyos, hogy ez igy so-| ká. nem tarthat, mert ha igy leszi tovább is és semmi orvoslást nem! eszközölnek, bekövetkezik a szeL iemi' proletarizmus, a tömeg intet-' lektusok egymás elleni harca s bei válnak a jóslatok, amely szerint egy nagy világégés után elkövet­kezik a világ vége az örök meg­semmisülés, amely után — a so­kak Szerint bűnös — de dolgozni akaró tömegintellektusok, minden 4 magyar ifjú, ajkukon görcsös rö­hejjel, de mohón áhítozik, mint utolsó mentsvárához... Én liiszem, hogy van mód és ies z alkalom a segítésre, de csak akkor, ha a Szivekben újra a sze­retet, megértés talál visszhangra, s akkor a gyü'ölködés, szeretet en­s.ég, amely minden bajnak a,for­rása, eloszlana az emberiség fer lől „s eme bűnöktől 'szabadulva, teli' torokkal kiabálnák: nem én voltam az oka, hogy szivemből kihalt a s zeretet, az az ember a bűnös, aki a szeretet helyett elő­ször lopta szívünkbe a visszatorló gyűlöletet! Jelentkezzenek a rendőrségen a 18 ik életévüket betöltött egyének A következő sorokat kaptuk : A m. kir. belügyminiszter ren­delete értelmében minden Nyír­egyházán és vidékén lakó, vagy tartózkodó egyén aki ez év fo­lyamán 18. életévét betölti, ezen körülményt január 1. és 31-e között a rendőri bejejentő hi­vatalnak bejelenteni köteles. Ennek alapján 1933. január l-e és 31 e között minden 1915. évben született férfi és nő tar­tozik magát újra bejelenteni, te­kintet nélkül arra, hogy ezideig be volt-e már jelentve, vagy sem. A bejelentést a rendőrségi be­jelentő hivatalban kapható és külön e célra szolgáló űrlapon kell teljesíteni. A bejelentés teljesítéséért, a kitöltött adatok valódiságáért mind a bejelentés teljesítéséért, a kitöltött adatok valódiságáért mind a bejelentés teljesítésére kötelezett, (szállásadó, családfő) mind pedig a bejelentő egyén egyaránt felelősek. A fenti rendelkezések megsze­gői kihágást követnek el, és el­zárásra átváltoztatható pénzbün­tetéssel büntettetnek. Nyíregyháza, 1933. évi január hó 7. Kiss s. k. rendőrfőtanácsos a kapitányság vezetője. Moszkva pénzeli a spanyol anarchistákat Madrídbó' 'jelentik: Barce oná­ban letartoztattak egy férfit, aki bombákat gyártott. Olyan írásokat találtak nála, amelyekből kide­rült. .hogy Moszkvával van össze­köttetésben. La Granó-ban, a szín­dika'ista egyesület székházában 25 bombát foglaltak íe. Valenciában a magasfeszültségű vil amos vezet kek póznái alá több bombát he­lyeztek, amelyek közül egyesek fel is robbatak^ den nagyobb kárt nem okoztak. ( Tüz Hindenburg nendecki kastélyában Neudeckbőt jelentik: A birodal­mi elnök udvarházában este nagy tüz támadt. A birodalmi elnök unokahugának keddi temetésével kapcSoatban, tekintettel a teme­tésre érkezett vendégekre, erősen fűtöttek a kastélyban, előzőleg pedig a befagyott csövéket olvasz­tották. Nyilván az utóbb emiitett munka Során a fából készült faiak tüzet fogtak. Hindenburg elnök csütörtökön személyesen vesz részt 1 unokahuga temetésén. a^Yo-Yo kisasszony

Next

/
Thumbnails
Contents