Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-20 / 16. szám

1933- Január 20. jAfKYIDáK. Devalorizációt! Irta: Pisszer János. Mintha mérges kígyó sziszegését, vagy a mindent elnyelő földrengés földalatti rémes morajtásának hangját ha'lanák az emberek, ugy irtóznak ettől a Szótól: »devaiorfzádó«. Debrecen törvéényhatósági bizottságában már egy év előtt, Szabolcs vármegye Közigazgatási Bizottságában e hó 12-én hangzott ei~a devalorizáció szüksége. Énekes János pr/épost-kanonok bizottsági' tag nyíltan kimondotta, hogy nemcsak á kamatokat, hanem a tőkekövete ést is csökkenteni kell, hogy ei ne pusztuljanak az adósok és így áz adóalanyok! Tehát nem csupán tőkés, hanem egyben államérdek is parancsolja, hogy a változott viszonyokat a pénzgazdálkodás egész területén létre kell hozni. Ha semmilyen más országban nem 'ehetne ezt végrehajtani, akkor is Csonkamagyarország az, amelyben nomcsak kelt, hanem lehet is megvalósítani a devalorizációt, mégpedig ugy, "hogy ebbő' senki tőkés emberfiának egy fikarcnyi kára ne 'egyen! Ennek tervét és végrehajtási módját még az e'-mult év első felében leírta e sorok irója több fővárosi lapban. A mód megvan Heá! Miért késik mégis a deva'orizáció végrehajtása?! Miért nem fognak hozzá, ha ttbből senki kárt nem lát ?! Január 9-én kezdték meg Genfben a Nemzetek Pénzügyi Bizottságában, A külföldi adósságok kérdéséneK'tárgva'ását és ennek kapcsán a magyar pénzügyi helyzetnek megbeszé'ését. Tudjuk, hogy világgá bocsátották a hírt, hogy a magyar pénzügyi vonatkozású kérdések csupán »informativ« jellegűek vo'tak. Tudjuk, hogy kimondották, hogy a magyar pénzügyek tekintetében semminő eredményt ez alkalommal a magyarok nem várhatnak. Genf tehát annyit ért, mint Stresa, Lausanne és a t-dbbi ídőtöítő és szórakozó összejövetel. Eredmény: sömmi! Ilyen kö-ülmények között végre már be kc'Iene látnunk, hogy saját erőnkön kívül "Senkire és senkire ezen a vf ágon heni számíthatunk, nem támaszkodhatunk. Be kell látnunk, hogy önmagunkból kelt kiterme'nünk a nyomorúságunk megszüntetésére szükséges erőket és igy kievickélnünk sok bajunkból. Ezek elsője és legfontosabbika, a külföldi és ezzel kapcsolatban a belső adósságoktól való egészbeni' és részbeni" szabadulás, a deváiorízáció. A külföldi adósságokat a külföld azzal deva'orizálta, hogy zálogleve'einket a névértéknek f6— 20—25 száza'ékán jegyzi a tőzs-, déken. Tehát ilyen árakon azok feivásárolhatók. Van külföldre kimentett pénz bőven a magyarok birtokában, ezze kell felvásárolni a záiogleve'ek?t és a sfbereknek a tőlük igénybevett pénzért magyar államkötvényeket adni. Ezen az uton a külföldi adósságoktói megszabadulhatunk. A belföldi adósságok devaibrizációja pedig akként hajtandó végre, hogv a külföldre kisbolt pénzekbői felvásárolt záíoglev-elek helyébe adott magyar ál'amkötvényeknek megfe'elő pénzértéket és a belföldi betétek összértékét tevő, fennmaradt adósságot, mely az ere detmék még a fe'énél is kevesebb, ebben a féöss

zegben tartjuk fenn tartozásként az adósoknál, miáltal az ötven százalékos devalorizáció károk okossá nélkül végrehajtható. Itt Népszövetségi megállapodás szükséges és elérhető. Minthogy pedig a "kisíboit pén'zek kamathozama ma semmi, vágy talán legfellebb egy Százalék, így a betétek és e kamatozat'an pénzek együttes kamathozama biztosítása me.lett, a be'fcídí kamatkulcsszám, a mainak a felére is leszállítható' Ném 1 kevés számadat meggyőzhet erről. Ugyanis a ljülfö'di, "háború utáni tartozás 3094 millió P. Ennek értéke ma, kereken 20 százalék, tehát 600 milfíó P. Ez a három milliárd és a belföldi betétek 1 000 millió P összege az, ami belföld' tartozás, kereken 4 milliárd P értékben. Ha a belföldi betétek érintet'enül maradnak és a külföldi tartozás síberpénzbőt 600 millióra! felvásárolható, akkor a belföldi 4 milliárd tartozás valóságos értéke feszáit 1600 millióra, s

zemben a mai 4000 millióval,, tehát a deva'orizácíó, még 40 százalékig is végrehajtható lenne. Ha tehát 50 száza'ékós devalorizáció hajtatnék végre, akkor még fennmaradnra 400 millió, amelyből "a hátralékos adótartozások is fedezetet nyernének és a dubióz adótartozások is leírhatók lennének. A 4 mi'liárdos belső össztartozás kamatterhe ima, 8 százalékos alapon 320 millió P. Az elgondolásunk Szerint rendelkezésre álló pénztő' kéből a betéteket 5 százalékos, a siberpénzbőí nyertet 2 százalékos a'apon véve, a kamatösszeg lenne: 50 -f- 12 — 62 mülió pengő, meiyhez a pénzintézeti költségek és nyereség címén akár 42 százalékos marge-t s

zámítva fs, az összkamatteher kitenne 96 miliő pengőt, a 32c mülió helyett, vagyis a kamatteher leszállítható lenne a mainak cca 30 Százalékára. Ha tehát az összes adósság 50 Száza'ékra devalorizáhatnék és lenne végösszegében 2000 míliö és ezt terhelné a 96 milho kamatteher, ugy a kihelyezési kamatláb 4.8 Százalék lehetne. Végeredményében tehát igaza van Éneke

s János pre'átusnak. LeSz állit ható lenne a tőketartozás az egész vona'on 50 százalékkal és leszállítható a kamatláb is, a tofai 8 Száza'ékkal szemben 4.8 százalékra, vagyis 40 Százalékkal. Mindez pedig ugy vihető keresztül, hogy abból sem a belső, sem a küiső betéteseknek, sem a kült'ö di zá'ogle\ áltulajdonosoknak semini kára nem' lenne, ellenkezőleg, a lereduká t tők

e- és kamatszázalékok mellett, olyan fellendülés lépne a mai 'tespedés he'yébe, amelyről itt és másutt is, már régebben irtunk s amely mel'ett elszigetelten állhatnánk a kü

;földi hitelezők fojtogatóan ölelő karjaitól. Meg k

ell kísérelni! Lilian Harvey, Tff^X C7Í *T Halmai Tibor, Ma O//IV Álba oh Retti, EGY DOBBANAS A szezon első nagy operett újdonsága 1 Ppollobsit Ottó Walburg Premier: Ma csütörtökön A cseh eilenrevizió újabb fázisairól Irta: STRAKY HENRIK M.nden magyar embernek leghőbb vágya ma'az, hogy az életre ke't revíziós ige testté legyen. Mmden cseh ember azt akarja, hogy csirájában pusztuljon el a gondo at is. 'Bizonyos az, hogy közöttünk ezen a téren semminemű harmónia nincsen, nem i

s lehet. Ha figyeljük azt az antireviziós küzde mc't, amelyet Prága hónapok óta foiylat, azt láthatjuk

v hogy annak immáron a harmadik fázisálja jutott. E őSzör bele Szerette volna vinni hazánkat va amiféle dunai konföderációba, amelyben az elnöklő hatalmat Csehszlovákia gyakoro'ta volna. Bene

s külügyminisztertői "származik az az eszme, hogy alkotassék egy konföderációs gazdasági "terület, amely az Érchegységtő' a Balkánig 'terjed. — Sem eime lett, sem ellene nem foglalhattunk ál-ást. Megkimé'tek bennünket ettő'"Prága szövetségesei, "Bukarest és Belgrád, ök, miután látták azt, hogy ez olyan csárda lenne, amelyben Prága lenne a dudás, megtették nekünk azt a szívességet, hogy elvétették az íníciativát, mielőtt Budapest egyáltalán szóhoz juthatott volna. Ezen szívességért köszönetet mond hatunk nekik, mert ez nekünk sem ke l

ett volna. A természetes folyamat az lejt vofna, hogy cseh ' szomszédunk ezéri román é? jugoszláv szövetségesére nehezteljen. Nem ez követ! kezett be. Immáron tótágast á lottak a lélektan örökérvényű Szabályai. A kudarc után következő második ellenre viziós fázisban, sajtójukban ugy festették le hazánkat, mint veszedelmes békebontót, ez lesben áll, hogy alkalmas pfllanatban újra lángba borítsa a világot. Ezt kaptuk mi azért, mert Bukarest és Belgrád nem ál ott kötélnek. Tehát megdől itt a létektan me'lett a logika is. Ennek a kísérletnek is csődöt ke'lett mondani. Hiszen ím akkor sem harcolhatnánk leszerelt áí'apotban, ha akarnánk is. Nem is Szóivá arról, hogy kormányaink és a magyar közvélemény békésen, ama sokszor emitett 19 cikkely alapján óhajtja a revíziót. Eme híresztelések, sehol hitelt nem találtak, azért a lélektannak immár nem tótágast álló törvényei 'sz.e int lassanként elnémultak. Újév óta a kü'ügyminiszternek ezen ünnep alkalmából adott üzenete óta a cseh e lenrevizió harmadik fázisához ért el. Bene" ur ujabb' taktikája ez alkalommal a fenyegetés és meg félemlítés. Újévi' Szózatában art írja, hogy a kisentente őszintén óhajtja a szomszédos államokkal va'ó együttmunkálkodást, de emellett erős és elszánt őre akar Iemu Kczépeurópa és a kontinens dél ke'eti "békéjének. Azóta ezt a követ fújja Prága cseh sajtója. Benes ur nem említette újévi "cikkében Magyarországot. Ha a gondolkodó ember arra gondoi, 'hogy az ujabb ellenreyiziós -harcnak második állomása az volt, hogy hazánkat, mint békebontót tüntette fel, akkor kétségtelenül hazánknak Szólott a szózat. Hiszen ez egyenes folytatása a másik fázisnak, amely nem mond egyebet a leszerelési kérdés vajúdása idején, mint azt, hogy Prága a trianoni szerződés minden betűjét katona: fö'ényének teljes erejével védeni Togja. Mondhatnánk azt, hogy technikai hadászati fölényévei. Err

e a kövégeztetésre az jogosít fel"bennttiket, hogy a világháborúban egyetlen nemzet sem mutatott o yan kevés példát a Személyei katonai bátorságra, Mmt .éppen a cseh nemzet. Ezzel" a meg* á lapitássai a tárgyi agos^ág mezejét ?enkí Sem akarja elhagyni, nálunk senki 'sem fogja tágadni a Szerbek Személyes bátorságát. Mehetünk tovább, képzeljük magunkat a cseh ember gondolatvilágába. Ki 'kockáztatott többbet a cseh álam érdekében, ki Szenvedett börtönbüntetést, meghurcoltatást, ki "adta több taniye ét b személyes bátorságnak? ö-e, vagy az ellenzékiség keserű kenyerét evő Kramarz. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ttt egyvé

:eményen vagyunk a cseh emberrel, mert kétségtelen Kramarz kockázatának túlzó fölénye Benesével' Szemben. Kramarz villája a cseh főváros magaslatáról tekint le a színházból lett prágai parlamentre. Ebben a parlamentben Benesé a szó nta, nem Kraimarzé. A cseh állam létrejötte körű''kifejtett kockázat terén Kramarz fönn 'áll a Magaslaton. ugy mint a villája, lent pedig "Bene

s, ugy mmt a parlament. Valahogyan a cseh embernek is azt kell éreznie, hogy Kramarz kaparta ki Bene

s számára a gesztenyét. Érthetetlen a prágai fegyver* csörtetés, amikor Benes azt mondotta, hogy az ő nézete szerint a revíziós törekvések csak arra jók,' hogy balga reményeket ébresszenek, ame'yek meg nem valósithatók. Mi örömmel 'látjuk, hogy napnap után jelennek meg nyilatkozatok s

zámottevő politikusok részérő', amelyek a világ lassan, de biztosan érielődé olyan irányú közvéleményéről tesznek tanúságot, amely gazdasági szempontból elkerülhetetlenné teszi a revíziót. A balga reményekre csak azt válaszolhatjuk, nem tünt-e fantaszikumnak nem o'y régen a csehszlovák és a jugoszláv állam. Hiszen ők többet kaptak területileg, mint amennyiről bármikor is álmodtak. Ha ez megvalósult, akkor azt, ami igazságos és azonfelül a viág egyetemes gazdasági érdekeinek is megfelel, remélni, nem balgaság. Ellenben balgaság pierre Cot francia kü ügyi államtitkár revíziós szándékát, amelyet hirdetett államtitkársága előtt és amelynek tanújelét adta azóta is, semmibe sem venni. Nem tudjuk azt, hogy Városi Mozgóban