Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-17 / 185. szám

Nyíregyháza, 1932. augusztus* 14. # Vasárnap I jjEI T- évfolyam. 185. sz POLITIKAI NAPILAP £!öi>zeiéai arak helyben és vidéken : Emy hra 2 P 50 f. - Negyedévi* 7 P 50 í. Sgyes Mám ára: hétköznap 10 f., vaaénep 16!. Alapította: JÖBA ELEK Fe.Wos saerkesalö: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime • 3aédtea|ii.út 9. szám. — Telefonsáéin: 1-39. t az Uj ságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. ^mmmmmmmmmmmmmrn^mmm Gazdapanaszokat hallgatott meg, gazda sérelmek orvoslását hirdette a szabolcsi köz­ségekben az egységespárt harcos agrárfrontja — Küzdünk, míg a kamatot 4 százalékra le nem szállítják. — A magyar gazda talpa alól nem engedjük ki a földet A szabolcsi Tisza-ihentén egy­szercsak megszakad a homokten­ger folytonossága és fekete, acélos búzát termő humusz szőnyege te­rül a Tisza felé. Itt van a dadai alsó járás, a polgári kirendeltség, erre húzódik az egri káptalan negy­venezer holdnyi virágzó birtoka. Acélos búzát termő föld ez, ame­lyet a Hortobágy felé szikes birka­legelő vált fel, ahol Európa legna­gyobb birkatenyészete a káptalan modern gazdálkodásának dús ered­ményeit tárja elénk. A Nyírségtői teljesen elütő ez a vidék agrogcolo­giai és mezőgazdasági szempontból Ha ezen a vidéken nem terem a bt*, za, üres lesz a gazda kamarája, vihar verte lesz háza tája, rongyos íesz a gyerm-ke. Itt nem pótolja a csa­pást a nyíri burgonya, a raz<S, a ká­poszta, s négy esztendeje veri a sors keze ezt a vidéket. Jött elő­ször a fagy, a másik évben a jégve­rés, aztán a mindent kiégető aszály, most az idén meg a rozsda és hő­guta tette semmivé a tiszamenti, magyarság reményét. Négy év óta csak az állam segítségévei vergődik tovább a gazda szekere és négy esz­tendő örökös gazdasági sakk-matt­jában a tiszalöki, büdi, szentmihá­lyi, polgári, eszlári gazda egyszer­csak azt látta, hogy nem fizethet adót. Már évekre megy itt az adó­hátralék. A legegészségesebb élet­elvek virágzó, szaporodó népe a a legbecsületesebb adófizető volt ezelőtt s moSt, amikor az általános gazdasági romlást a természet meg­próbáltatásai tetézték, előállott a végső, a kétségbeesett, a Ielkekből viharosan feltörő »non possumus« — Nem tehetjük... És a lelkek gyúlékony avarába a szenvedélyes agitáció szikrája hullt. A gazdasági debacle politikai tűzvésszel fenye­gette itt-ott a Tisza mente meagyar­ságát. De a kétségbeesett magyar gaz­da kezét a válságos napokban meg­ragadta a szociális gondoskodás szeretete. Az alsó dadai járás a legválságosabb időben a népért egy élet munkáját, dolgos percek lelke­sedését felajánló fiatal vezért kül­dött. aki ennek a küldetésnek hité­vel állt népe mellé. Ez a férfiú Vay Miklós báró, a tiszalöki járás agilis képviselője, akit itt kastély­ban és kunyhóban szinte megható hálával és szeretettel emlegetnek tetteiért, áldozatos fáradozásaiért. Vay Miklós báró a parlamentben az egységes párt balszárnyán küz­dő avant garde tagja. Az agrár­blokk frontharcos csoportjának tagja, akit egytől-egyig gazdaem­berek, akik tudományos alaposság­gal, gyakorlati ismeretek tárházával felszerelten, a jelszavas gazdapoli­tika rakétás szó embereivel szemben — tettekkel küzdenek a magyar gazdák érdekeiért. Ennek a szivós küzdelemre kész, Széchenyi szellemében uj magyar politikát megalapozó kormánypárt csoportnak képviselői időnként más és más kerületekben szem tői-szem­be vizsgálják a gazda életét, fi­gyelik a gazdaélet jelenségeit, hallgatják a gazda mellett az ipa­ros, a kereskedő, a tisztviselő pa­naszát, hogy igy, az élet ütőerén tartott kézzel olyan kormányintézke­déseket sürgessenek, ha kell, köve­teljenek. amelyek az élet ismeretén alapulva gyors és hathatós beavat­kozással segítenek a magyar föld megroppant népén. A csoport nagy dunántuli szemieutja után most Vay Miklós báró meghívására két napot tö-tött Szabolcsban, a Tisza mentén és a néppel állandó érint­kezésben töltött, eseményekben^, impressziókban gazdag napok után uj harcos kedvvel, az igazság uj átérzésével, a meggyőződés fellán­goló hevével utaztak vissza a fővá­rosba, hogy tovább küzdjenek a magyar gazda, a magyar földműves szegény, a magyar munkásnép élet­javaiért. Egységespárti képviselők Nyíregyházán Szombaton az esti gyorssal érke­zett a képviselő—csoport egy része. Az állomáson Vay Miklós báró vár­ta harcos barátait. A Kisvasutak autóbusza vitte a képviselőket Tiszalök're, báró Vay kastélyba. Mint régi ismerőst üd­vözöljük az uton vitéz Kenyeres Jánost, a volt nyíregyházi huszár­kapitányt, most Karcag képvise* ;-lőjét, a puritán magyar katonaszív vei és gazdalélekkel vató aktivitás emberét. Megismerkedünk vitéz Bobory Györggyel, Tiszafüred mar­káns egyéniségű vezérével, a Petur bán szenvedélyévei harcoló Létay Ernővel, a bihari Nagybajom kép­viselőjével, B'edermann Imre bá­róval, aki a Dunántúl egyik legki­válóbb közgazdásza gés birtokosa. Szigetvár képviselője nemes ide­alizmussal küzd a népért. Itt van Leszkay István a bihari Szalárd rokonszenves követe, (Jrbán Gás­bár báró, a temperamentumos tú­ri képviselő és Igmándy Aladár, az> irredenta törekvések egyik legré­gibb harcosa, a somogyi Nagyba­jom tudós követe, a kiváló kép­zettségű birtokos. Az utóbuszban a s 0ffőr lecsavar-' ja a villanyt, hogy a setét kocsi­ból a fénykévébe vont szabolcsi tá­jat láthassák az érdeklődő gazda­képviselők. Az akác üdvözlettel hajlik feléjök az esti szélben: a magyar föld és nép szerelmeseit köszönti bennük. á tiszalöki népgyűlésen öt képviselő beszél A tiszalöki Vay-kastélyban va­csora várja az érkezőket. Megérke­zik dr Káflay Miklós ny. áHam-' titkár is ,aki Korniss Ferenc dr-ral autón jön. Vacsora után a késő éjszakába nyúló beható politikai vita van a Vay-kastéíybán. Az ősi park százados fái közé kicsattan hozzánk egy-egy szenvedélyes mon-< dat a kamatról, az adámoratói riumról, a kartellekről. Másnap/ reggel "megérkezik Hajdúnánás kö­1 vete, Maday Gyula is, aki az egy­kori Kossuth-párti "képviselők lí­rai hevületével küzd 'most együtt a számok, statisztikai" adatok fegy­verzetévei harcoló lüktető éner J giáju politikai csoportban. Napfényes vasárnapra virradunk. Az óriási platán alatt költik el a képviselők a reggelit, aztán autó­buszra ülve Vay Miklós báró min J taszerü gazdaságát tekintik meg, majd u órakor a tiszalöki község­háza előtt rendezett impozáns nép-' gyűlésen jelennek meg. Vay Miklós báró bejelenti a tiszatöltés közmunkáját a népgyűlésnek égető válság napjaiban az .prszág dolgait mtézők, hogy hallják", van-e vigasztalás, van-e reménység. £s itt kasága. Öt képviselő szói a nép-|| a pódiumról komoly szavak hang­hez, amely messze földről idesereg>»n zanak el, á helyzetet nem 'Szépíti lett, hogy hallja, mit mondanak az g senki ,déIíbábos ígéretekkel* nem A Kossuth-szobor mel'ett, aká J ( cok árnyában /pódium van, köröt-J tünk a halgatóság ezernyi so-S igyekszik hatni senki. A nép mély csendben, majd helyeslő, okos köz­beszólásokkal hallgatja a Szónoko­1 kat, akikről tudja, hogy a válság súlyát éppen ugy a maguk bőrén érzik ,mínt ők. £s amikor meggyő­zően mutatnak" rá a képviselők ai gyógyítás módjára, a nép belátóan lg«zat ad nekik abban is, hogy áz elénkmeredő sulyós kérdéseket nem lehet megoldani handabandázó de­magógiával, üvöltő frázisokkal, mmt — amiként az egyik szónok mondja — az alvó qpaber orráról nem kocsilőccsel verjük ei a le­gyet... ' | Vay Miklós báró nyitja meg a népgyűlést és megnyitója a beszá­moló is a szándékokról, tettekről, a meginduló küzdelmekről. Egy hónappal ezelőtt — mom dotta — a dunántúli képviselők hívtak meg bennünket, hogy kerü­letüket bejárva ismerjük meg a nép helyzetét, a nép szenvedéseit, most őket hívtuk ide, ők jelentek meg a Tiszántúlon. Eljöttek a hí­vásunkra ide, a legnagyobb csapá­sok sorozatával sújtott vidékre. — Elhívtam őket ide, hogy felhívjam figyelműket, az idén itt fokozódtak a bajok. — Hadd ismerjék meg ezeket a rettentő szenvedést oko­zó bajokat és segítsenek küzdeni ott fenn azért, hogy végre adják meg a segítés módját nekünk. Itt az a helyzet, hogy az is, aki ta-< valy még nem voft eíadósodva, most azt látja ,hogy nem élvezheti munkája gyümötcsötj az adóterhe­ket nem fizetheti, ő is adós lett. De vannak egyéb bajok is. Ilyen az értékesítés válsága. Nem tu­dunk eíadm semmit még az állatok utján sem tud értékesíteni a gazda. Eladósodott az egész Tiszavidék, elviselhetetlen "kamatterhek alatt nyög és alig képes átmenteni ma­gát, vagyonát, családját egyik év­ről a másikra. Azok a képviselők, akik itt meg J jelentek, a kormánnypárton belül erős harcot vívnak á gazdaérdeke­kért. Ez a tábor az egységespárt frontharcos gárdája, maguk is gaz­dák mind, akik a sérelmeket, bajo­kat a maguk bőrén érzik. Elszánt küzdelemre kész csoport, aki a kormányt is szorítani "fogja, hogy, tegye meg a bajok orvoslására szükséges intézkedéseket a lehető legsürgősebben. Mert sürgős a se­gítés itt, ahol i—3 mázsát hozott a föld, ahof az aratók kénytelenek kenyérrevalójuk egy részét eladni; hogy éím tudjanak. Vetőmagja sincs a gazdának és a pénzért fel­kínált vetőmagot képtelen megfi­zetni Mi "azt"kérjük, hogy a vető­magot természetben lehessen visz­szaadm. Ezek a képviselők azok, akik ed­dig is sok eredményt értek él a gazdaérdekekért vívott ön^tlen s kemény csatázásban. Megakadályoz ták a üsztforga'miadó életbelépte­tését és hangoztatják, "hogy a Ara lO íillér

Next

/
Thumbnails
Contents