Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-09 / 153. szám

1932- ju'iu9 9. JíVíKYIDáK. mm Az ipar jelentősége a magyar életben Irta: Kenéz Béla dr- m. kir. kereskedelemügyi miniszter A kereskedelmi rntaiszt'éniim ügykörének két legfontosabb ágazata az ipar és kereskedelmi po

J iit ika. A béke boldogabb éveiben a kel lóga'.om alatt mindazoknak az intézkedéseknek a foglalatát szofc iák érteni, amelyekkel 'az ipart és kereskedelmet erősíteni,, fejlesz teni lehetett és részükre szabadabb mozgást, nagyobb működési teriilttet biztositáni. Ma, sajnos, az anyagi eszközök hiánya, a vásárló képesség megcsökkenése, a devizar.ehézségek és az államok] elzárkózási politikája következtében ezeknek az eszközöknek alkalmazásba vétele helyett, a l-eg-i többször, meg kell elégedni ázzai, a sajnálatos negatívummal, hogy ezeknek a fontos gazdasági ágaknak további leromlását megakadályozzuk és ezeken a válságos időkön őket átsegítsük. Ipari terméfsűnk értéke 1930ban 2.500 miriiO pengőt tett ki: nettó termelési értéke, vagyis a termelésnél felhasznált nyersanyag levonása után fennmaradó érték 1.300 milió pengő. Ebben nincs benne a kisiparnak 700 mÜM pengőre becsülhető bruttó termelési értéke és nincsenek benne a szorosabban vett {mezőgazdasági iparcikkek, tehát az őrlemények, a szesz é

s a cukor. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés — szántóföldi termelést értve —^ értéke csak 1.200 míUtó pengó volt, amelyről, ma már — sajnos — tudjuk, hogy az egy milliárd pengőn is alui van. ) Ami a "kivitelt illeti — és itt már i93i-es adatokról szólhatunk — az iparcikkek, téhát á gyártmányok és félgyártmányok kivitelének értéke 170 millió pengő körűi járt. Ezzet Szemben a mezőgazdaság főbb kiviteli cikke kö-« züi, a vágó- és igásállatok kere-f ken 90 mi'lió pengővel, a bö-1 romii, a tojás és a toü 74 millió', pengővel, a buza 42 mfliió pengővel, a liszt pedig 32 millió P-f vei szerepelt a kivitelben. Ezek, a mezőgazdasági " kivitelünket olyan szomorú álajotban feltün-í tető, Összezsugorodott számok, egyrészt a külföld, sajnos, ugy latS/.ik egyre fokozódó elzárkózást poétikájának, legfőképpen pedig a mezőgazdasági termények katasztrófád áresésének következményei. Magának az iparnak egyes ágai közül, kivitel dolgában első helyen áh a gép- és elektromos ipar 37 mi'hó pengős kivitellel; ezzei szemben a textilipar 21 és fél mídió, a konfekciós ipar 10 és féi millió, a vasipar pedig 9 mUi lió pengő -értéket exportál. Belső" fogyasztásunkat az ipar ma 96 százalékig képes kielégíteni, annak fe! lenére, hogy kapacitásának csak körülbelül 70 Százaiékát használhatja ki. Természetes, hogy ez a 96 Százalék csak égy globális szám, mert hisjz^nc péidáu

1 a papirosipar a höfea^ Szükí

J ségletnek csak jó felét fedezi, a vegyészeti ipar pedig kétharmadát. E

fIenben a többi iparágak: a textil-, a bőr-, a -vas és a fém: j£s a gépipár, a kő, agyag- és üveg1 ipar 70—80—90 Százalékát elégítik ki a belföldi szükségletnek. A faipar és sokszorosító iparunk különösen pedig élelmezési jjpíai runk, sokkar többet állt'elő, mint amekkora a belső 'fogyasztás Szükséglete. Nagyon jói jellemzi iparunknak ellenálló képességét és fejlődési erejét az a tény, hogy még az 1931. válságos évben is 'uj ipar

J vállalatok létesítésébe és a meglevők kibővítésébe 20 millió p'en-' gőt fektettek bele és ezzel 2700 munkásnak nyújtottak kenyeret. Egészben véve az ipari munkások száma még az elmúlt esztendő végén is 200.00Ű körül Volt és a gyáripari alkalmazottaknak kifizetett bérek összege; 300 miUió pengőt tett ki. Ha ehhez hoz<zá) vesszük a kisiparosoknak és| alkalmazottaiknak félmillióra tej hető számát és hozzáadjuk a családtagokat és azokat, akík; köz-l vetve, Szintén az iparból élnek,j talán nem tévedek, ha legalább 2 millióra becsülöm azoknak a szá-t mát, akiknek sorsa kőzve* e.iüjl ajg iparhoz van fűzve. Ebbőt egy adatból is láthatjuk, hogy milyen kevéssé elfogadható, mondhatni veszedelmes az a felfogás, ameiy nálunk egyesek, talán a múlthoz képest halkabban, de mégis hangot adnak, hogy az ipart fel keli' áldozni, fél keli adni a mezőgazdaság vélt érdekébe^ éspedig főleg abból az okból, — mert a magas ipari vámok a mezőgazdasági fogyasztás céljait szolgáló cikkeket megdrágítják és igy a vámvédelem előnyeit az ipar a mezőgazdasággal fizetteti meg. Ma pénteken Gustav Fröhlich Benate Müller legújabb hangos filmje LEÁNYANYA Ezt megelőzi: Stan és Patl uj burleszkje Magyar és Metró híradó 0POLLOBAN Barangolás a régi Nyíregyháza új falai között V. -— A jólelkű földbirtokosnak megesett a szive a didergő porontyon, első dolga az volt, hogy kari jai közé emelte a csecsemőt, s mi-< vei ugy gondolta, hogy a gyermek alaposan átfázott, néhány csepp konyakot cseppentett a s

zájába_ A kutyája ezalatt haiigos csaholással adott kifejezést " abbeli örömének, hogy gazdája mégis csak rátalált. — örülsz, Cézár, hogy érted jöttem?... Mit ugrálsz, miért nyöszörögsz, he? Na, gyere, te okos állat, menjünk hazaié^, vigyük gyorsan a faluba a te felfedezésed gyümölcsét, i A földbirtokos megindult, karján a kis gyermekkei, a f

alu felé. Lelkét határtalan öröm töltötte ei. Nem győzött magában számtalanszor háiát "adni a'jó Istennek, hogy tegnap erre vezérelte. Milyen sze rencse, milyen furcsa véletlen. Ha tegnap nem jön erre, hát akkor ez a kjesi menthetetlenül 'elpusztul. Megfagy... Biztosan megfagy-, ami'yen erős szél volt'tegnap... De hat hogy is nem fagyott meg? — kérdezte magától nem egyszer. — Eh, mit, — gondolta— nem az a fontos. Az a fontos^ hogy rátalált, az a fontos, hogy éi a kicsikei Szegény k;s emberpalánta, — gondola magában a " földbirtokos '—, vájjon ki lehetett a te apád, ki lehet az az asszony, 'aki téged gyermekének mer nevezni? 'N&, majd megtudom — ismételte eí magában nemegyszer, — fmajd megtudom. Elviszlek a községhá

J zára a csendórségre, bejelentelek! és aztán majci meglátjuk a következményeket. Egyelőre az a fontos, hógy itt vagy, az a fontos> hogy megta.áltaiakl Azaz dehogy isI Mit is beszéekl Nem is én találtalak meg I A kutyám! Cézári Igen, Cézár.... NeKi köszönheted az életedet I Na, köszönd meg szépen, — .gügyögte kedves hangon a kicsihez a földbirtokos, a*;:, meiíesieg legyen mondva, nagyon Szerette a gyermekeket, ami érthető is volt, — ugyanis őt nem áldotta meg a jó isten gyermekkel. S most, hogy a kicsikét karjai 'közt tartotta, valami különös, megmagyarázhatatlan melegség öntötte el. Érezte, hogy ezt & kicsikét szeretni tudná. Milyen formás kis árca van. H'ogiy! mosolyog álmában... Biztostan: az( angyalokkal 'kergetőzik... • Micsoda, meglepetés lesz odahaza, — gon

: doita magában, — hogy fog örülni a feleségem, ha megtudja, hogy milyen szokatlan vendéggel ál in tok be... Újság á ml házunkban a gyerek!... Pedig valamikor nem igy gondoltuk el 'az életet, gyermek nélkül. Valamikor azt hittük, hogy nekünk is fesz egy test a testünkbői, egy vér a vérünkből, de hát nem igy történt... Amikor idáig vezette gondola" tait a földbirtokos, hirtelen, mint valami villám, cikázott át agyán a gondolat... | — Ezt a gyermeket megtartom magamnak! Miért ís ne tartanám? Egyenesen az Isten küldte nekem ! .Kicsiny ínég! Pólyás! Ilyenkor a legjobb örökbe fogadni valakit... Ilyenkor még nem érez, ilyenkor még azt s

em tudja, ki volt az apja, ki voit az anyja! Ilyenkor, ha lassan majd emlékezni kezd, azt fogja szeretni, akit maga körüli lát!... Igen, megtartom — gondolta magában a földbirtokos —, legalább bearanyozza jelenlétével) életem alkonyát. Minden kényeimet megadhatok neki! Független vagyok 1 Gazdag vagyok hál' Is tennék, s a feleségem sem fogja ellenezni az örökbefogadást... mindezt kinek köszönhetem... Cézarnak, mert ő talált'rá. — Cézár! Hol vagy?... Cézári H01 kószálsz megint ? A földbirtokos körülnézett... sehol sem lattá a kutyáját... Mi az, megint elmaradt? De hol? Viszszaforduit... és legnagyobb ámu> latár'a,. amint figyelni kezdett, kutyaugatást hallott... — Az ő "kutyája!... Ugy látszik, ottmaradt... De miért? Miért?.., — tűnődött magában. S bár a karján fekvő kicsike nyöszörögni kezdett, mégis elhatárolta, hogy visszamegy ( lés megnézi, mi az oka aimak, hogy a kutya ottmaradt... Nem telt bsle több tíz percnél, megérkezett arra a helyre, ahoí megtalálta a csecsemőt. Körütné zett... Az odvas fától nem messze nyöszörgést, szűkölést hallott... Eanduit a hang irányába, s csak ugy, mint az előbb, ráakadt a kutyára, ott hasalt a szegény pára. egy mozdulatlan tömeg mellett... Mi az? Csomag?... Cézár, mivan ott?.,. Megint találtál valamit?.., A kutya fölugrott... vonyítani) kezdett... gazdájához szaladt, onnan megint vissza a mozdulatlan tömeghez... A földbirtokos amikor ézt látta, egy éles Sejtelem viágitotta átj gondolatait. — 'Ez a csecsemő ném volt; egyedül! Te, jó "Isten! Hisz ez egy nagy lány!... S feu'eyésében nem is csalódott, mert amikor néhány lépést tett a hóval sűrűn befujt fehérség felé, akkor kezdett kibontakozni szem

€ e'őtt egy arcnak a korvonalai... ( ...Csakugyan egy tnagy lány volt... Tiz évesnél nem látszott többnek. Hópáncé'ilai bevont fejét odatámasztotta aa fához, ugy feküdt ott mozdulatlanul... Vájjon él-e még?... Mintegy válaszul, a kutya ügatnt kezdett... Biztosan éU Cézár érzi! No, ha él, akkor cselekvésre feli Cézár, te itt manadsz I Megértettél ? Vigyázol! En tijeg rögtön hozok segítséget... A kutya hálásan nézett gazdá-' jára, lekuporodott az élettelennek látszó kislány mellé, a földbirtoi kos pedig őrültkent rohant a' faluba. Azt sem tudta, milyen utakat fváiaszt, ment árkon-bokron keresztül, nem gondolt semmi egyébbre, csak arra, hogy két élet megmentésérő' van szó. Sietni 'kell, mert különben vége/ Minden perc számit... Nemsokára a faluba ért, lélekszakadva az ősi kúria felé tartott, ugy esett be az ^jtón, kezében a -gyerekkel. Aüg volt már ereje, ennyit tudott kimondani ér telnies

eii, összefüggően: — Menjetek, siessetek, a nádastól nem messze, ott, ahol az akácos kezdődik, egy megdermedt leányt fogtok találni. A kutyám, Cézár, ott van mellette... Több szó nem jott ki -az ajkán, elfúlva engedte le karjait, s az aggódó féleség, aki odasietett fér* je mellé, ámulva vette ki az izgat fomto' elgyöngült ember kezeiből a megtalált csecsemőt... Az elkövetkezendő események azután már gyorsan, filmszerűen peregtek le. A mentőexpedició eiinaíiit, s nemsokára vissza is tért. Magukkal hozták a félig összefai gyott, tízesztendős kislányt. Élesztési kísérletekhez fogtak. Orvost hívtak. Minden lehetőt fejkovet-; tek, csakhogy éietrekeltsék á kislányt. Az eredmény nem is maradt el... A tizéves gyermek magához tért és elmondotta, hogy apjuk, aki szekérrel hozta őket erre a vidékbe, tegnap délután letette őket' arra a helyre, ahol megtalálták! őket, azzai, hogy nemSpkára ér* tűk jön, csak várjanak,.. — Apám rámbizta a kts Irmát, — mondotta a kjsiéány, — azt mondta, hogy vigyázzak rá, én már okos vagyok, takarjam be a kendőmmel; őneki most 'siptniQ kelt az urasághoz (és itt a kislány egy olyan uraságot emü-i tett, aki nem is létezett ezen a környéken, s akír.ek hírét sem hai

j lották sem most, sem azelőtt). Én vigyáztam, takargattam kis testvérkémet... Közbe jött a vihar... a széú. a hóesés... a köd.| És apám nem jött — pityereden eí 'az érzékenyiefkü gyermek, majd könnyezve folytatta — ott marad-" tam egyedül, magamhoz szorítottam a kis Irmát. Magam is fáztam, remegtem... Nem láttam seua mit, körülvett a köd és a hó... Néztem, iest

em áz utat, de hiába... Közbén a nagy fáradságtói eialud-' tam, mert hosszú utat tettünk ám meg azon a napon apámmai kocs

;n, a Tiszántúlról jöttünk... És amint alszom, egyszer csak arra ébredek, hogy valaki megcsókpi... Kt-