Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-17 / 135. szám

< 1932. JurffcH 17. r 3 Paulik János ev. lelkész gyász­beszéde Meskó Elek ravatalánál Alipige: Háté ev. 25, 91. Jól van, éa derék s hfi szolgám I Te a kevéssn hű voltál, löbbat bizok ezután r«d ; menj be a te Urad Örömébe. Gyászoló gyülekezeti Kedves t«st­Véretml i ! . t Földi létünknek egyik szomorú vonása, hogy Itten egyszer a leg­nyájasabb tekintetű szemek is le­csukódnak,' a íegédesebb-szaru aj­kak is ejnémutnak, a legmunkásabb ke zek is lehanyaflanak, • a legne­mesebb szivek is megszűnnek do­bogni. 1 Tafnujeie ennek ez a koporsó is, ameiyben egy plyan testvérünk ké­szül ei mitőlünk e földi életre néz­ve mindörökre, aki nemes erényei­vel Széles köröknek vívta ki a sze­retetét és nagyrabecsülését, a­miért is tömegek szive rezdül meg fájdalmasan aj ő elhunyta felett. £n olyan szomorúnak érzem ezt a te meté6t, kedves testvéreim; magasabb szempontból is olyaii végtelenül szomor unak. Ugy ér­zem, hogy a nyíregyházi 'Meskó­csaiádnak la Géniusza^ azon a teg­napelőtti hajnalon amikor boldo­gult tes tvérünknek az élet fáklyája végsőt lobbant, könnjes szemek­kei fordította meg ennek a csa­ládnak a ctaerét, azzal a sóhajjal: »Volt — nincs!« Abból B n«mes veretű testvériláncbói^ melyeit a teremtő Isten évtizedekkel az­előtt néhai dr. Meskó Pálnak a családi hajlékában megalkotott volt, — im6, az utolsó láncszem is porba hullott, hirdetvén minden­nek, a mi földi, a múlandóságát... Oh jaj, míc soda veszteség; nem­zeti szempontból i» micsoda kár az, hogy az olyan nemes alakok, aminőknek a Meskó-t e 9tvéreket, ismertük, nem sokszorozódnak meg többszörösen utódaikban, -amely utódok aztán tovább plántálnák apáiknak a nemes szellemét, a társadalom és a haza üdvére! És én azt mondom Néked nyíregyhá­zi társadalom, hogy Néked ma, amikor a Meskó-testvérek utolsó­ját temetjük, igazán kétszeresen iS \an okod a gyászra és f£jó meg­Hletődésre. Mert hiszen eimondjam-e, hogy Meskó Elek ki volt? A pénznek volt ő embere, hi­vatott sáfára. Tudjuk, hogy a Pénz hatalom­Gonosz hatalom, vagy jótékony, erő, aszerint, amint kezelik. Bálvány az Sokak előtt a melynefc torkába nemcsak verejtékitföéft 06 nyugalmukat, hane m sokszor egész­ségüket, szabadságukat és becsüle­tüket is dobálják áldozatul. Bál­vány, am«ly nem egyszer a legki­válóbb elmékét is cselédjeivé ala­csonyítja le. Bálvány, amely önér­zeteket, meggyőződéseket, jogot és igazságot hajt igájába s játék-lab­dájává teszi az embereket, aztán akár vérpatakokat megindí­tani, népeket leigázni s országo­kat megc sonkit ani is hajlandók a kedvéért, a mmt annak példáit nap­jainkban is láthatjuk, a mikor is az egész világ nyögi ennek a bálvány­nak s a szereimébőt táplálkozó kapzsiságnak és egyéb alacsony emberi indulatoknak a fojtogató kezét. D e van egy másik alakja ts a Pénznek, Szeiid s rokonszenves. A­mikor mint jótékony tündér jár szerte. Amikor nemes ügyeknek válik segítő eszközévé. Amikor vi­ruló ligeteket varázsol a pusztasá­gokba. Amikor rózsákat fest a be­teges emberek halvány arcára. A­mikor gondok terheit veséi 'le a vállakról. S M«»*ó Elek, imé, » Pén» <*n« másik alakjának volt a sáfára. Olyan sáfára, aki la gondjaira bí­zott pénzzel segítem igyekezett a m egSzor ult embereken. És segí­tett is. Mert a pénz rideg vilá­gába a p untán tisztesség melleit bevitte a megértést, a jóindulatot, a kíméletet s a türelmet is. ÉS ha nekem most módomban lenne egy nagy tetem rehivást rendeznem a koporsójánál: egész tömegét lát­nátok idejönni az olyan emberek­nek, akik hálával és szeretettei em­legetik nevét, mivei alkaimuffi ;v Jott» érezniök hogy Meskó Elek a pénzzel való sáfárkodásába bele­vitte az emberséges érzelmeket is. £s áldanák, aminthogy ,4ldaan 'is fogják, városunk szegényei s ne­mes céiu intézményei 'is, mmt a­m eiy«knek számára és céljaik tá­mogatására mindig akadtak bizo­nyos összegek az ő kasszájában. Én Meskó Eleket, mikor 32 évvel ezelőtt e városba jötfrem, mmt a puntán gondolkodás meg­testesülését tan uitam megismerni s az evek folyamán mmt a köte­lességteljesítés Héroszát tanultam m eg bec sülni. Sokszor bámulattal néztük mindannyian, a mmt töré­keny testével, Sokszor bágyadtan és sápadtan, igyekezett ide, hogy hivatalában b € 1yt áüjon önmagaért es munkálkodjék, amint a Biblia mondja, »amig nappai vagyon«, — aminthogy munkálkodott is hí­ven és önodaadássai, példát ad­ván mindiyájunknak a köteíesség­tejjesitésben. < És fel is emelte s a virágzásnak olyan fokára segítette ezt az inté­zetet, a minőn azelőtt 6oha npnt álicrtt. 0 lelke, motorja s bizalmi zászlaja volt annak, jói nevezték őt munkatársai »vezémek«, mert valóban az volt, aki előljár a pontosságban, á' gondosságban, a rendben s a munkában a legmaga­sabb koráig. Az a sejtelmem, hogy az ő távozásával óriási ür ma­rad utána, és az a meggy őződé­sem, hogy az a gyászlobogó, amely ott jeng mbst e gyönyörű palotá­nak a homlokzatán, ha leveszik is onnan^ ott fog lengeni tovább mindétig az ő megszámlálhatatlan mennyiségű s rajta határtalan bi­zalommal csüngő tisztelőinek a szivében. Jói esik elmondanom, hogy Meskó Elek családi életében bol­dog volt, habár talán szeretteljes szi ve ezen a területen nem is él­hette ki teljes tartalmát, mert hi­szen nem volt alkaim a a tulajdon véreit ölelnie keblére, ölelte hát forrón szeretett nejének az árván maradt gyermekeit, akiket kicsi ko­ruktól felnevelt, 5 akik e koporsó­nál bizonyára hálásan átérzik és vallják, hogy nálánál még a tulaj­oon édesapjuk sem Szerethette vol­na őket jobban... Óh legyen áldott a nagy Isten, hogy nékie gyöngéd s általam 16 évvel 'azelőtt elteme­tett hitvese körébén egy olyan bol­dog családi fészket biztosított, a­mejyben kipihenhette munkás éle­tének a fáradalmait 1 Nekünk, lelkészeinek, nagy fáj­dalmunkká esett az, hogy az egy­házi "életben nem vehetett részt olyan mértékben, mmtahogy Őt arra benső lelki berendezettsége predesztinálta; dehát annak köz­ismert testi fogyatékossága volt az oka, am ely fogyatékossága távol tartotta őt a közélet egyéb terüle­teitől is. Egyébként hűséges s áldozatkész fia volt egyházinak és jól esik elmondanom róla azt a jellemző esetet, hogy ebben a mai korban, amikor az ^mberek me­nekülni szeretnek az adózás alói, Meskó Elek nem azért szólalt fel a reá kivetett egyházi adó miatt, mert sofcalíotta, 'hanem m«rt kévé­sébe azt magára nézve. Azt hiszem, az egyháztörténet Géni u sza, mint ritkaságot, ha ne m mmt unikumot jegyzi fel m ajd ezt az esetet a maga naplójába. Ez is o)yan vonása Meskó Elek testvérünk jeliemének, olyan szép, kedves és tisztelétreméttói, mmt aminők egyéniségének egyéb voná­sai *s. Ne m csoda aztán „hogy nagy­rabecsülés és szeretet környezte őt mindenfelől 5 nem csoda, hogy az államfői "kegy is felkereste egy magas kitüntetéssel, amely kitün­tetést nálánál méltóbban soha senki T^em viselte. r Egy minden vonatkozásában ne­mes élet fejeződik be ebben a ko­porsóban, am elyre én mélységes fájdalommal nézek, mert his zenaz ő ejhunytávai egyházam palástjá­nak egy drága ékköve esett ki. Csak az enyhíti a fájdalmamat, hogy néki talán jobb így már. El­fáradod s zegény! Nincs okunk azonban kétkedni abban, hogy az a végtejen kegyelmű Isten, aki őt 78 évvel azelőtt e földre küldötte, most újra kebelére öleli halhatat­lan lelkét s ama krisztusi szavak­kal fogadja odafönt az örökélet kapujánál: »Jól ván, én derék s hü szolgám! Te a kevésen hü voltál, többet bizok ezután rád; menj be a te Urad örömébe 1« S én ebben a keresztyén hitben simogatom meg búcsúzóra, sokak­nak nevében, lehanyátloit t munk&s kezedet boldogot Testvérem! Igaz lelkipásztort szeretettel mon­dok áldást sirbahanyatló poraidra s bánatos szívvel mondok Neked jó éjszakát... Jó éjszakát! —Ámen. Indulás A Bencz ur Kör irodalmi szakosztá­lyának megalaku'ásaalkalmából irta Bálint Mihály. Lázas előkészítő munkálatok után a Benczúr Kör hivatalosan is kimondotta irodaim* szakosztályá­nak megalakulását. Ezzel megindul a Nyírség székvárosában a tettre­kész, nagyjövőjü irodalmi műkö­dés, m ely a Nyírség irodalmi éle­tének lendületet 8 kultúrája fejlő­désének pedig uj irányt van hi­vatva adni. A Benczu r Kör tettrekész elhatá­rozásai, fiatalos lendülete sejttetni és re mélni engedik azt, hogy a Kör tagjai a nyírségi irodalmon keresztül a magyar irodalmat "is jelentős, maradandó értékű iro­daim* alkotásokkal fogják gazda­gítani. A Benczu r Kör egyformán erős propagálója lesz a művészet minden ágának és az irodalomnak is. , Az irodalomban tömjén füstöt én meg nem érdemelt elismeré­seket váró áltehetségek nem érvé­nyesülhetnek. Nem mesterség az. hanem elhivatás. Elhivassa an­nak, aki a géniuszában rejlő érté­keket, lelkének szépségeit, prófé­ciás eszméit kivetíti és átplántál­ja azoknak a lelkébe, akik gondter­hes, robotos munkájuk után az olvasás és az azzal járó lelki gyö­nyör^ elmélyülés révén a szelle­mi élet régióiba, a Gondolat esz­mei magasságába emelkednek fei. Ata erre válallkozík és e rre hivatást érez magában, abban Krisztusi tü­relemnek, kitartásnak, a fanatiz­musna ingathatatlan és szent apos­toli hitének keli lenni addig, míg * meg nem értésekkel, csalódá­sokkal és tövisekkel teletűzdelt uton, az elhivatottak küzdelmes, de Sok lelki gyönyört "és megnyug­vást nyújtó utján a Parnasszus csKt, csáig eljutnak. A kezdet nehézségeinek első St&aiumán még keresztül nem ju­tott fiatal kezdőnek irodalmi té­ren érvényesülni rendkívül nehéz. Nehéz nemcsak a beérkezett, már­kás ne vü és nagytehetségű írók sokasága miatt, ae nehéz azért is, mert a szépirodalommal fog­lalkozó és annak teret adó iaj>ok rovatai nem s zivesen állnak ren­oeikezésre olyanoknak, akiknek mü­vei csupán szárnypróbálgatásoknak nevezhetők, másszóvat nerrt elég kiforrottak. Nagy türelem szüksé­ges ahhoz, hogy egy fiatal fceadő maradandó, értékes és a * nagy nyilvánosság argus-szemei elé bo­csátható irodalmi "müvet, — akár regényt, novellát, vagy költeményt — alkothasson. Művészi értékű müvet működésének kezdetén sen­ki sem alkothat. A nagy magyar írók is először csak jelentéktelen írásokkal, kísérletezésükkel kezd­ték meg irodalmi" munkásságukat, s csak később alko^ak olyan müve^ ket, mejyek nemzetünk örökérté­kü és halhatatlan közkincsei let­tek. A tudás, a tehetség csak lassú, fokozatos fejlődés eredmé­nyeként érlelődik meg és bontako­zik ki. Kivétel csak nagyon ritkán v-an, ilyen pl. a zenében Mozart, aki már ötéves korában önálló ze­nemüveket komponált. A Bencz ur Kör megmozeí^a irodalom uánt érdeklődők egész tömegét. Már az eddigi ered­ményből is látható, hogy a Kör kulturális értéke lesz Nyíregyházi­nak. Máris látható a szervezke­dés eredménye, mert Szabolcs irodalmának büszkeségei, vidéki viszonylatban is számottevő iról és költői 'is bejelentették a Körhöz való csatlakozásukat. Nevük már most is jócsengésü az irodalom berkeiben és ez feltétlenül meg­nyugtató bizonyíték amellett, hogy ez az irodalmi megmozdulás fao" moly alapokon nyugszik. A beérke­zettek lesznek nesztorai, irányitól azoknak a tehetséges fiataloknak, akikben erő és tehetség lappang ahhoz ^ hogy egy lüktető, lendüle­Csodálatos Csodálatos a május-éj!... Ügy lázadoz, űz, hajt a vér, — Ilyenkor nyil, ily éjszakán Piros virág a szív falán. A holdnak titkos útja van; A fal mellett egy árny suhan S beszórja ablakodon át A tavasz fullasztó szagát. A föld nagy, lázas sejtelem, Remeg vajúdva, terhesen, Az ég vonaglik rá nagyot S a földre szül egy csillagot. Kovács Lajo&, Nem maradt semmi Élet, Most már nem maradt semmi, Félek. Isten, Te tudod legjobban, hogy benned ie Hittem. Anyák, Ki tehet róla, hogy niegfakülnak a? Imák. Robot, Nincs kegyelerti, a kerék tovább Forog. Élet, Most már írem maradt semmi, Félek. Sárlós S. Otié ;

Next

/
Thumbnails
Contents