Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-12 / 131. szám

Hyiragyháza, 1932. junius 12, & Vasárn ap MII. év<olyfti, 131. s z POLITIKAI NAPILAP Bíőfizetéai árak helyken és vidékén : Bgy hra 2 P 50 f. - Neeyedévre 7 P 50 f. •fcys -Am f*m: hétköznap !0 f., YMirnnp 1-6 f. Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkeaető : VERTSE K. ANDOR t—rnawii ni \ i hmiiiiit—nryr^^ Szerkesztőséé és kiadóhivatal cime Saécfeenyi-út 9. szám. —' Telefonszám: 1 39. Hfr-detéackct az Ujságboh i s felvesz. Bethlen-u. 2. Kamatláb és tőkeképződés Irta: báró Orbán Gáspár országgyűlési ftépyiseiő A belső piac vásárlóerejének ta­lán legfontosabb növelési módja a hitelélet méltányos rendezése és ezzei kapcsolatban a helyes deviza­és kamatpolitika. A kamatláb to vább 1 sürgős csökkentése valóban elkerülhetetlen. Az improduktív és 40—50 százalékában, eladósodott mezőgazdaság képtelen arra. hogy tartozásai után 9 és fél Százalékod kalmatot fizessen és ugyanakkor közszolgáitatásait is pontosan tel­jesítse. Azt szokták mondani, hogy a ka­matláb lényeges csökkentésé meg­akadályozná a tőkeképződést. Olyan országban, aho' a lakosság 70 százaléka mezőgazdasággal fog­lalkozik, és ajmiely ország lakossá­gának további 60—-70 százalékának: nem betétje, hanem adóssága van. A mi gazdasági viszonyaink önhi­bánkon kivül, oda romlottak, hogy ínég azok a gazdák Sem képesek a legtakarékosabb életmóddá' sem tőkegyűjtésre, akiknek nincs adós­ságuk. Kérdezem tehát, hogyan várhatjuk, hogy az a többség, a­meiy 9 és fél százalékos kamattal, kel, hogy megküzdjön, valaha is, belátható időn belül, tőkegyűjtés­re gondoljon? A magas kamatláb, ezidő szerint, egyenesen megakadályozza az egészséges tőkeképződést, mert vé­leményem szerint, helyes tőkekép­ződés csakis produktív munka és takarékosság eredménye lehet. A már meglévő tőkéknek a magas kamatláb révén történő szaporítása az egészséges tőkeképződésnek cSu­pán legutolsó folyamata lehet, a­meiy folyamat a szükséges előfel­tételek nélkül, nem ne mzeti érdek, hanem, sok esetben, káros hatású. De különben is érős bizalmi vál­ság van, a vállalkozási kedv tel­jesen hiányzik és ha a kamatláb csökkentése a vállalkozási széliem megerősítésére vezetne, akkor eb­ből sokkal nagyobb gazdasági előny származnék, mint amennyi kár a tőkeképződés esetleges csökkené­séből- Figyeiemm 0 1 azonban arra, hogy a vállalkozók a mai gazda­sági viszonyok közepette még egy mérsékelt kamatnak megfelelő öz­szeget is alig képesek megkeresni, emefiett számolniok keli "bizonyod rizikóval, tőkéjük egy részének esetleges elvesztésével, nézetem szerint legalább i s, túlzott az az aggodalom, amely a tőkeképződés megakasztását félti" a kamat.áb csökkenésétől. Azt is hallani, hogy a kamatláb lényeges csökkentése esetén a be­tevők kiv®nnék betétjüket a ban­kokból és a betéti 'kamatot még­haladó kam at'láb mellett helyeznék ki magánosoknál. Köztudomás sze­rint a pénznek legfontosabb hiva­tása az, hogy a gazdaság életet megtermékenyítse és setma esetre szém az, hogy a bankok trezorjai­ban teicüdjék, azoknak érzékeny ka­matveszteséget okozva. Ma nincs hitei még a legjobb bonitásu igény­lők számára sem, híáiba ajánlanak fei sokszoros fedezetet. M a a bankok elzárkózna^ műn den hiteligénylés e.ől, ha rendelkez­nek is m egfele!ő tőkével; egyrészt, ,rn € rt a múltban kihe,yezett hiteleik nagyrészben rosszakká váltak, —. másrészt pedig, félnek az ímlmio­bikzálódástói. Ennek megszünteté­se végett igenis szükséges volna e bizalmi "krízisnek az adósok boni­tása m egj'avitásával való eltünte­tése, a mi U J"ból cs ak a kamatláb Jé- ! nyeges csökkentésével "érhető ei, " ha nem akarj uk Románia elité.en­dő példáját követni, aho 1 a preven­tív intézkedések ei maradá f^% vagy késlekedése miatt az adósságok egy részének intézményes leírásá­hoz akarnak folyamodni. Ha pedig a betétek terén a nyugalmi helyzet tovább is késnék és fokozódnának a bankok létérdekeit veszélyeztető magánhitelezések, akkor', ennek megakadályozására igenis további energik us kormány|ntézk«:!é ak vál­nak szükségesekké. A belföldi kamöft jelentősebb, csökkentésének egyik akadályát külföldi hitelezőinkkel szemben fennálló kötelezettségeink képezik. A lehető legvégső határig igy-e­ke znünk keli a külföldi hitelezőink­kel szemben kötelezettségeinket tel­jesíteni, hogy ezzel is dokumentál­juk, hogy jóhiszemű é s becsületes adósok vagyunk. Ugylátszik azon­ban, hogy elérkezett az az idő, amíkor férfias nyíltsággal és min­den káros presztizspolítikát félre, téve, újra a külföld elé kell áll­nunk, mint tettük ezt januárban a transzfermoratórium kapcsán, a­mikor bejélentettük, hogy külföldi fizetési eszközökkei tovább nem fizethetünk és be ken jelentenünk, hogy most már pengőben sem tu­dunk Eleget tenni köteiézettsége­inknek. Ha pedig hitelezőinkkel a megegyezés "belátható időn; belül , nem sikerülne, akkor nagyon meg­fontolandó volna a fizetések ideig­lenes megszüntetésének egyoldalú kinyilatkoztatása. Égy erősen leszállított kamat­láb megerősíti gazdasági életűn­ket, fokozza a teljesítőképességet, helyreállítja velünk szemben kül­földi hitelezőink, bizalmát, megvál­toztatja a tőkeexport-országok ej­zárkózottságát, biztosítja a pen-> gő stabilitását és biztosítja a költségvetés realitását is. Jövedelemmérséklés és szervezett jótékonyság Irta: gróf Sennyei Gézáné Az etmuit hetekben »Fogjunk össze« címmel megjelenő cikkemből kifelejtettem méhány olyan gondolatot, amejynek reali­zálása véleményem s zerint igen al­kalmas volna az ország mai "sú­lyos gázdasági helyzetének eny­hítésére. Különösen az állam költ­ségvetésének egyensúlyára gondo­lok. Ahhoz, hogy a költségvetést reálissá tudjuk tenni, elsősorban a m ammutfizetéseket keh a mai vi­szonyoknak megfelelően redukálni. Véleményem szerint a közalkalma­zottak legmagasabb fizetési foko­zatának nem volna szabad az 1000 pengőt túlhaladnia, de ezzel szem­ben a legkisebb fizetést 200, vagy mondjuk 150 pengőben kellene megállapítani, bár nagyon igény­telen, minden k uiturszükség lettől elzárkózott diplomás e mber élhet meg 150 pengőbői. Azonban az sem volna kifogásol­ható, ha valamely köztisztviselő az államtól járó havi 1000 pengő fi­zetését nem egy, hanem két-három állás után kapná, de az 1000 pengő fizetésen kívül más elmen már nem részesülhetne senki állami java­dalmazásban. Természetesen ezek. nek a keresztülvitele nem tőjem függ, csak általánosságban aján­lom azoknak, akik a felvetődött eszmék megvalósítására illetéke­sek. De hogy a szegényügyre vissza­térjek, nagyon üdvösnek tartanám, ha a városok a szegényügy terén Eger város kitűnő rendszeréit kö­vetnék. A közigazgatás kezdemé­nyezésére egy hölgybizottság ven­né ke zébe az ügysk vitelét és pe­dig ugy, hogy minden üzlettulajdo­nost és magánzót felkérnénk ha­vi hozzájárulásra, a koldulás meg­váltásihoz. A szegényügy adminisztrációjá­nak lebonyolítása végett irodát kef;ene lenntar tani, amelyben a hölgyek felváltva végeznék el a fel­gyülemlett munkát. Minden egyes yiőlordu'ő esetnél előző'eg körzet­tanulmányt végeznének s az ott tapasztaltakról pontos jelentés té­tetnék a hatóságnak, míáltai akár a segélyre szorulók, akár a köz­munkát igénylőK kataszterét állan­dóan ellenőrizni lehetne. Természetesen a közadakozásba be kellene vonni "a közeli birtoko­sokat ís, akjk ugyan a falujok szegényeit megfelelően segélyezik, mégsem zárkóznának el attól, hogy néhány mázsa terménnyel a váro­sok segítségére siessenek. A fal­vakban ugyancsak egy helyi bizott­ság végezné ezt a munkát, miként a hábor u alatt a segélyező bizott­ság, a melyik a hadbavonultak csa­ládjait tartotta nyilván s a hatósá­gokkai karöltve osztotta ki "közöt­tük az élelmi, vagy más segélyeket. Bizonyos, hogy a falvakban a jobbmódu gazdák között is akad­na nem egy, aki éppen olyan szí­vesen adakozna a s zegények részé­re, mint a többi jószívű magyar. Hadirokkantjelvény kiosztásának ünnepén Hadirokkantak l B ajtár sak l Ünnepet ülünk m a, mi nyíregy­házi hadirokkantak, mert a * S ok jo­gos és igazságos kérésünk közül végre teljesedésbe ment egyik sze­rény kívánságunk, hogy a hazáért hozott nagy önfeláldozásunk, szen­vedéseink e'nsmeréseüi tisztele­tünk és megbecsülésünk külső lát J ható kifejezéséül, megkülönbözte­tett jelvényekkel leszünk ellátva, más magyar testvéreink közül. Tiszteletet, megbecsülj jeleni ez a jelvény, mert hirdeti az élő és utókor számára azt, hogy azok, akik a hazáért életük legdrágább kincsét, egészségüket és testi ép­ségüket áldozták fel, méltók a nemzet örök elismerésére é s hálá­jára. Legyen ez a jelvény, melyet ma keblünkre tűznek, záloga a dicső, magy ar múltnak, az ősi ínagyar erénynek, amely a legnehezebb időkben is, fényss tanújelét aldtai annak, hogy szeretettei, megértés­sel karolja "fei és támogatja azo­kat, akik őseink vérén megszerzett édes hazai föld védelméért áldoza­tot hoztak. Legyen ez a jelvény példa az uj nemzedéknek, hogy a hazáért ál­dozatot hozni jegszpntebb köteles­ség és büszke dicsőség, a meiyért a nemze t hálája elmaradni nem fog. Csak az a nemzet életképes, a­meiy hazáját szereti, amelyért ál­dozatot hozni képes, amely áldo­zatot azonban méltóképen meg * tudja hálálni. Legyan ez az ünnepély fényes zá­loga a kormány, a m agyar társa­dalom és a hadigondozottak haza­fias együttműködésének, legyen előleg arra, hogy a világháború szerencsétlen áldozatainak tisz­tességes megélhetéséről a nemzet még áldozatok 'árán is, mielőbb gondoskodni fog. Legyen hála csonka hazánk s ze­Ara 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents