Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-29 / 119. szám

flyiregrháza, 1932. május 29. » Vasárn ap IiIIY- évfolyam. 119. s?. POLITIKAI NAPILAP Etófteetesi Arak helyben és vidéke* : 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 59 I. ára: hétköznap W f« vasáru** If L AlapMotta : JÓBA ELEK Felelés szerkeszt*: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 —30. ttxletésekeiazUjságboH is felvesz. BetUen-u. 2. A társadalombiztosítás határkövei Irta: Erődi Harrach Tihamér dr. országgyűlési képviselő A társadalombiztosítás intézmé­nye Magyarországon immár több mint negyven évi 'múltra tekinthet vissza. Az ipari és gyári alkamla­zottak betegség esetére való segé­lyezéséről szőlő 1891. XIV. t.-c. megalkotásával — tehát nem né­hány évvel ezelőtt — hívta életre a törvényhozás a társadalombizto­sítás intézményét, amely a magyar törvényhozás első szociálpolitikai alkotása volt és egyben alapja lett a társadalombiztosítás további ki­építésének. Nem akarom ennél a megállapí­tásnál figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy hazánkban mSr ennek a törvénynek életbe­lépése, tehát 1891 áprüis 14-íke előtt is láthatók bizonyos nyomai a társadalombiztosítás íigyjé^iek^ Utalok e tekintetben az 1884. XVII t.-c.-ben foglalt ipartörvény 142. és 143. szakaszaira, amelyek a beteg­segélyző pénztárak alakíthatására módot nyújtottak, ezze'. a lehető­séggel azonban az 1891. évii törvény] életbelépéséig mindössze 28 Ipaf­test ület élt és létesített betegse­gélyző p'énztárt s magánegyesületi betegsegélyző pénztár is csak igen kis számban alakult. Megállhat tehát az a megállapí­tás, hogy a társadalombiztosítás intézményét az 1891. évi idevo­natkozó törvény létesítette. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907: XIX- tc. egyrészről módosította a XIV­t.-cikket, továbbfejlesztvén az ott lefektetett elveket, másrésztől tör­vénybe iktatta az Ipari munkások baleset esetére való biztosításának intézményét. Az 1891. évi törvény á német­országi és az ausztriai biztosítási rendszeren épült fel, figyelembe­véve azoknak a vidékeknek sű­rűbb lakosságát és ipari foglalko­zású lakosságának nagyobb töme­gét. Minthogy azonban ez az intézmény idegen talajban sarjadt és az alapul szolgáló számitások hazánkra né^vfe érvényben állók­nak nem voltak tekinthetők, a gya­korlatban "ez igen sok hiányt mu­tatott. Igen érdeke s megállapítások ol­vashatók ebből a szempontból az 1907: XIX- tc. miniszteri indoklá­sában. A miniszteri indokolás a következő megállapításokat tartal­mazza: — A betegsegélyző pénztárak­nak túlnyomó része állandóan anyagi zavarokkai "küzd, tartalék­alapját nem volt képes elhelyezni, jelentékeny tartozásaik vannak és ezek Szaporodnak ugy, hogy a betegsegélyző pénztárak a rossz anyagi viszonyok által előidézett kényszerhelyzetben segélyezésre szoru'ó tagjaikkai szemben nem csak a legnagyobb rígorozitássai és zaklatással kénytelenek eljárni, de anyagiak hiányában s 0ksfzop a jogfosztás terére is lépnek. Továbbá megállapítja a minisz­teri indokolás azt is, hogy: — A betegsegélyző pénztárak képtelenek arra, hogy a törvény­ben előirt legcsekélyebb mérven felül nyujts anak segélyeket, hogy kórházak, szanatóriumqkj, üdülő­helyek létesítésével, a modern or­vosi tudomány eszközeivel és ki­elégítő pénzbeli ellátással siessenek a segítségre szoru'ó munkásosztály védelmére, sőt arra sem képesek, hogy legalább a törvényben előirt legcsekélyebb mérvű segélyezésre táma sztott igényeket kielégítsék. Megállapítja a z 1907: XIXii tc. minisztert indokolása azt ls, hogy a pénztárak tisztviselői kara nem áll feladata magaslatán, sérelmezi a munkaadók zaklatását és e kö­rülményeknek tudja be azt, hogy a munkaadó és munkáskörökben a pénztárak iránt elégedetlenség, sőt ellenszenv mutatkozik. 1907: XDt. tc. fenntartja a kötelező bizto sitás elvét, országo­san központosítja a biztosítási szervezetet, a betegség és baleset esetére való biztosítást egysége­siti, a biztosítást közvetítő helyi szerveket egységesíti, behozza az egé sz vonalon a munkaadók és a munkavállalók teljes paritásos képviseletét és végül a vitás kér­dések eldöntésére, külön válasz­tottbiróságl ntézményt szervez. A társadalombiztosítás ügyét fej­íes zti tovább a háború előtt a Hősök ünnepén Legyen ma minden-minden a tiétek Ami e földön kedves, drága, s zép, Kik siró búnkban, könynyeinkben éltek, Mig itt vállunkra nehezül a lét. Nektek ragyogjon csak a nap sugára S az égbolt tiszta, kéklő tengere, Dalos madár az erdők vadonába A neveteket dalolja bele. Minden virág csak nektek illatozzon, Nektek tapsoljon rez^ő lomb a fán, Patak, folyÖ> csak rólatok csobogjon, Ahány csak átfut a magyar hazán. Legyen tiétek erdő, völgy, hegy, róna, Szegényes kunyhó, s büszke palota, Vonuljatok fel közénk ma dalolva Sok elesett hős, sápadt katona! Foglaljatok ei minden Jielyet itten, Mint zugó erdő, csiflagrengeteg, Minden bánatot mosolyra derítsen Bizakodó és fénylő szemetek. Szakitsátok szét bús leikünk palástját, Mrt ránk akasztott gyász ui Trianon, Hintsétek tele a sok gond-barázdát, Remény-magvakkai itt az arcokon. Ne engedjetek Szóhoz jutni máma Gyáva nyöszürgést, tétlen bús panaszt. Beszéljen itt a lelketeknek lángja, fis sápadt lelkünk mohón igya azt. E vértelen, e tunya> lomha földön, Teremtsetek lázt, égő akarást — Az elhamvadt Szárny ujraégre törjön Az igazságért — vigasztalva gyászt^ Legyen ma minden-minden a tiétek Ami e földön kedves, drága, szép, Kik a sírokból közihénk kiléptek, E bús, rab földön fényt hintem Szét. Telítsétek meg ezt a bús világot A lelketekkel, égi csillagok, Sápadt fiúk és hős apák : titánok Utat tettekre ti mutassatok 1 FIAK ANDRAS 4790—1907. sz. minisztertanácsi kivételes rendelet és az intézmény teljes kiépítésének munkáját végzi ei a betegség és baleset esetére való kötelező biztositásröl Szóló 1927: XXI. t.-cíkk, s az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást törvénybe iktató 1928: XL. tc. Ezek azok a határkövek, amelyek; a társadalombiztosítás ügyének út­ját jelzik. A kereskedelmi és iparkamara rendes közgyűlése A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara csütörtökön délután tartotta meg a Kamara közgyűlési termében rendes évi közgyűlését. Sesztina Jenő elnök, felsőházi (tag. a Nemzeti Hiszekegy elmondá­sa után délután fél 4 órakor nyi­totta meg a Kamara közgyűlését. Az elnök meghatott szavakkai em­lékezett meg Endresz és Bittay Gyula hősi halált ha't repülőkről. A kamarai tagok állva hallgatták végig az elnök mély hatást keltő szavait. A nagy tetszéssel fogadott elnö­ki megnyitó után dr. Radó Rezső főtitkár terjesztette elő az elnöki javaslatokat s a javasiatok szerint megalakitotta a Kamara állandó bizottságokat, köztük a közüzemek­kel foglalkozó bizottságot. A Kamára közgyűlése a Magyar Hét ősszel való rendezését szüksé­gesnek tartja, mert az eredeti el­gondolás szerint ezt a propaganda akciót minden évben meg keli is­mételni. A Kamara 1931- évi zárószáma­dásainak elfogadása után foglalko­zott a kamara dr. Radó Rezsó fő­titkár előadásában a kamarai tör­vény reformjával és egyhangú he­lyesléssel magáévá tette azt a ja­vaslatot. amely szerint a Kamara a Kereskedelmi és Iparkamara 3 osz­tályú tagozódását s az erre vonat­kozó törvénytervezetet bizonyos mó dositásokkal sürgősnek és szüksé­gesnek tartja. Ezután dr. Harsányi Imre ügyv. titkár tett jelentést a közüzemek folyamatban lévő felülvizsgálatáról. Hoffer Bertalan nyíregyházi leve­lezőtag azon bejelentését. hogy Nyíregyháza megyei város vala­mennyi. az iparnak és kereskede­lemnek indokolatlan versenyt tá­masztó közüzemét megszüntette, ilje tőleg bérbeadta a kamarai közgyű­lés. mint követendő példát, élénk helyesléssel fogadta. Zelinger Ede kamarai alelnök, dr. Radó Rezső főtitkár és Fuchs H. Imre kamarai beltag hozzászólá­sa után a közgyűlés a közüzemek felülvizsgálatának gyorsabban va xó lefolytatását szükségesnek tartja. Dr. 1 iczig Alajos h. titkár elő­Ara 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents